Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
1968. július 17, szerda 5. oldal Kommonista következetességgel . Az ember talpát a ci- pőn át is valósággal perzseli a kunadacsi homok. Mégis, bármennyire tikkadtan-emyedten érkezik a községbe, nyomban életre kap, szinte felfrissül a szeme elé tárulkozó látványtól. — A mai községet látni számunkra, akik itt élünk, talán még jólesőbb — mondja Ács Viktor, az MSZMP községi csúcsvezetőségének titkára. — Hiszen ha arra gondolok: a legutóbbi tanácsválasztások előtt tűztük célul magunk elé Kunadacs igazi községgé formálását, szép az elért eredmény. Két év alatt mintegy hatvan új ház, több megkezdett építkezés és száz-százhúsz új telekvásárlás... Ilyen nagyarányú beköltözésre a kiterjedt tanyavilágból a legmerészebb elképzeléseikkel sem számítottak, amikor a választások előtti beszélgetésekre azzal indították útnak az aktivistákat, hogy minden családnál hozzák szóba a betelepedés előnyeit. Az elhintett mag azonban pompásan fejlődött. „Ha beköltözik a szomszéd, én is megyek” ... — hangzottak az első reagálások, aztán megállíthatatlanul elindult a folyamat, amelyben az okosító szó mellett természetesen nagy szerepe volt az iskolai körzetesítésnek, s a 250 személyes kultúrott- honnak, ahová 8—9 kilométerről is örömmel eljárnak még a nagymamák is. — Egyre több feladatot diktál a beköltözések üteme — folytatja Ács elvtárs. — Szerencsére nagyon jó nálunk az együttműködés a tanácsi vezetéssel. Bajnóczi József vb-el- hök elvtárssal, aki az MSZMP községi vezetőségének is tagja, szinte a kimondatlan szavakból is megértjük egymást. És általában: a községi párt- alapszervezet tagjai, köztük hét pedagógus, lelkes, tett- rékész kollektíva. , Szívesen időztem vol" na annak részletezésével, hogy Kunadacs társadalmi vezetőposztjain álló kommunistákkal együttesen és külön-külön milyen szerepük van a hajdani kis major igazi községgé formálásában, a közgondolkozás fejlődésében, a lakosság művelődésében. Mert csupán beszélgető- partneremről tudom: éjje- le-nappala a közügyeké. Szinte minden idejével, legjobb képességeivel a közösség szolgálatában áll. Az iskola igazgatása mellett mint a községi csúcs-pártszervezet titkára és mint megyei tanácstag is. Mégsem maradhattam a témánál. Ács elvtárs új fordulatot adott a beszélgetésnek. Alighanem a további célok izgatják. — Pártvezetőségi ülést tartottunk ma — újságolta. — A három alapszervezetünkben folyó politikai munka hatékonyságát vettük számba. Hiszen ezen rendkívül sok múlik! A község további fejlődésében éppúgy, mint a két közös gazdaságunk előrehaladásában. , Nagyon őszintén tár- gvalt a témával ösz- szefüggő tapasztalatokról az egységes vezetőség. Kezdve a sort a községi pártalapszervezeten, ahol — mint megállapították —, főként az öntevékenység hiányzik. Feltárták ennek okát is: a titkár, aki pedagógus, távol lakik a községtől, alapvetően ez akadályozza a szervezeti élet folyamatos irányításában. S a további munkával kapcsolatban két elhatározásra jutott az egységes vezetőség: A legközelebbi vezetőségválasztás előtt javasolják majd az alapszervezeti taggyűlésnek, már a jelölések során ügyeljenek rá, hogy olyan elvtársakra essék a választás, akiket lakóhelyük távolsága sem akadályoz a vegyes összetételű alapszervezet politikai munkájának összehangolásában, irányításában. , A másik pedig: érde- mes fontolóra venni egy pedagógus alapszervezet létrehozását, amely hatékonyan segíthetné az iskolai oktató- és általában a nevelőmunkát. Annál is indokoltabb ez, mert a nevelők között szép számmal akadnak a párt iránt érdeklődő, célkitűzéseit magukénak valló, s azokért tenni kész emberek, akikkel gyarapodhatnak a kunadacsi kommunisták sorai. A Rákóczi Tsz pártalap- szervezetét nem kevés bíráló szó érte a politikai nevelőmunka elhanyagolásáért Ugyanis az a tény, hogy az alapszervezet jobbára idős tagjai egymástól távol, a szétszórt tanyavilágban élnek, nem lehet elfogadható ok a taggyűlések szinte rendszeres elmulasztására. Szervezeti élet hiányában . elszigetelődnek a kommunisták, nem jut érvényre véleményük például a tsz-vezeíő- ség elhatározásaiban. . Fejlődés, hogy a tsz" vezetősége részéről elismert és minden döntésbe bevont ember a párttitkár. Igazi tekintélye azonban csak úgy lehet, hogy az alapszervezet valamennyi tagjának akaratát, véleményét ismeri, képviseli — magyarázta Ács elvtárs. — Erről lemondani nagy hiba lenne, mert olyan megítéléshez vezethet, amely a párttitkárt amolyan „kijáró” embernek tekinti. Mintahogyan volt már rá példa, hogy a gazdaság egyik vezetője így szólt a titkárhoz: „...nincs pénz, menj, intézkedj, te a párt embere vagy...” Az MSZMP községi vezetőségének ülésén megjelölték a Rákóczi Tsz párt- szervezetének további feladatait, amelyek között a rendszeres szervezeti élet megteremtése, s elsősorban a pártcsoportok létrehozása mellett nagyon fontos a közös gazdaság ifjabb korosztályú, legpéldaadóbb tagjai közül a kommunista utánpótlás nevelése. Amikor a harmadik, a helyi Kossuth Tsz-ben működő alapszervezet munkájának értékeléséről beszélt Ács elvtárs, szavaiból szinte lemérhető volt, mi táplálja hittel, új meg új erővel a községi pártvezetés élén. — A tsz párttitkára egy idő óta nem függetlenített pártmunkás. Kevesebb ideje jut a szervezeti élet irányítására. Csakhogy a tsz kommunistái igényesek! „Mi értelme van a párttagságomnak, ha nem kíváncsiak a véleményemre, ha elhanyagoljuk a párt- életet?^— mondotta egyikük. * És a párttagság szor- galmazáséra kellett összehívni a múlt héten a taggyűlést, ahol kendőzetlenül elmondották az alapszervezet tagjai a szervezeti élet, a politikai munka elhanyagolása miatti elmarasztaló véleményüket. Keserűen állapították meg, hogy egy idő óta ahelyett, hogy segített volna, elmaradt, a tsz-vezetőség döntései mögött kullogott a pártszervezet. — Sok minden egyéb is szóba került még vezetőségi ülésünkön — összegezett a községi pártvezetőség titkára, majd hozzá tette: — A megszabott legsürgetőbb feladatok elvégzésének számonkérésére augusztus végét tűztük ki. Lehet, hogy egy kissé rövid határidő, de a következetesség kívánja így... P. I. Egy hét a vakációból Kardos Antalné Pető- fiszálláson tanít. Molnár Sárid ómé Izsákon, B\ Tóth Ottó Soltvadkerten. Pontosabban : mindhárman a község határában, tanyán. Július elején egy hetet töltöttek el a vakációból a Bajai Tanítóképző Intézetben továbbképző tanfolyamon. Mindenekelőtt azt kérdezem tőlük: Nem bosszankodtak-e kissé. amikor megkapták a „behívót”? Mosolyognak, s a gyorsan pergő válaszokból hamarosan kitűnik, hogy mennyire nem. Lássuk az iménti sorrendben a válaszukat: — Már harmadik éve minden nyáron itt vagyok — mondja Kardos Antal- né —, s most is úgy jöttem, hogy érdemes, itt rengeteget tanulok és jó hasznát veszem otthon. Mutatja a jegyzeteit. Elhozta azt is. amit az előző két évben készített. — Őrzöm, mert otthon a tanévnyitó után megbeszélem a hallottakat a tantestület többi tagjával Nemcsak az előadásokat jegyzem fel, hanem azt isi, amit a kollégáktól hallok. Nagyon sok jó tapasztalathoz jut így az ember. — Én először vagyok itt — mondja Molnár Sándor- né — de már hallottam erről a tanfolyamról és örültem, hogy jöhetek. Mi tanyai tanítók is olvassuk a szakirodalmat, itt azonban sokkal többet tudunk meg az új módszerekről és feladatokról. Kérdezhetünk, vitatkozhatunk és megismerhetjük gyakorlatban is a módszereket. Véleményem szerint nekünk erre a továbbképzésre nagyobb szükségünk van, mint a községi, városi tanítóknak. B. Tóth Ottó az előadások színvonaláról beszél elismeréssel: — Remek beszámolót hallottam a verstanításról Hegedűs Andrástól, a tanítóképző igazgatójától. Tudom, hogy ennek a nyári akadémiának ő a kezdeményezője. Nagyon sajnálom, hogy nem jöhettem már előbb. Hegedűs elvtárs olyan előadást tartott, amiről a szakirodalomban még nem jelent meg semmi. Egy készülő tanulmánya alapján beszélt és így mi még előbb ismertük meg a módszerét, mint a többi kolléga... Számomra a legtöbb újat ezenkívül a hazafias nevelésről szóló elődás adta. Ezzel sokat foglalkoztunk ugyan az utóbbi időben, most azonban áttekinthettük mindazt. amit hallottunk a témáról. Schwób Péer, a nyári akadémia vezetője elmondta, hogy két hét alatt ösz- szesen négy tanfolyamot tartottak, általában igen nagy létszámmal, egyszerre mintegy másfél száz tanítót foglalkoztattak. A tanítók nyári akadémiáját először itt szervezték meg az országban, s azóta a többi képző is átvette a jól bevált módszert Neves és kitűnő előadókat hívtak meg, s általában minden módon Igyekeznek elérni, hogy az egyhetes program a lehető legtöbb elméleti és gyakorlati segítséget adja a munkához. Reggeltől délután fél 2-ig tartanak a foglalkozások, de még a nagy melegben is rövidnek bizonyult az idő. Délután nem kötelező jelleggel vitákat és bemutatókat rendeznék, amelyen mindig nagyon sokan vettek részt. Három ismerősünk nem győzi dicsérni a szervezést, a rendet és a jól pergő programot, no meg a kosztét is. Még egy megjegyzésük kívánkozik ide, amelyet Molnár Sándorné mondott el, s a többiek is buzgón helyeseltek hozzá: — Szívet melengető érzés volt, hogy amikor megjöttünk. szeretettel köszöntöttek bennünket, tanyai tanítókat. Mi gyakran úgy érezzük, hogy ünnepi beszédekben, újságcikkekben újra meg újra üdvözölnek és elismernek bennünket, de valójában mindenki sajnál egy kicsit Hosszú időn át eléggé magunkra is voltunk hagyva. Ez az első alkalom, hogy sajnálkozás helyett segítenek, gondoskodnak róla, hogy felzárkózhassunk a belterületi tanítókhoz, megkapjuk a szükséges továbbképzést, hiszen amióta végeztünk; bizony elég sokat felejtettünk is. Itt most pótolhatjuk, egyszersmind megismerhetjük szakterületünk legújabb eredményeit és módszereit. Igen, nyilvánvaló, 'hogy helyes volt megszervezni a tanítóik nyári akadémiáját. De még jobb, hogy a tanítók szívesen is jönnek, nem csupán utasításra. — Azt hiszem — mondom —, hogy ezek után szívből kívánhatok jól megérdemelt pihenőt a nyárra. — Köszönjük. — mondják mosolyogva —, de látja, nekünk a vakáció sem olyan kikapcsolódás, mint másoknak. A tanyán szorosak a kapcsolataink a szü- lőkkél. Ilyenkor is gyakran felkeresnék. S aztán meg — a tanyai iskola egy kicsit kultúrház is. Ott van a tanteremben a televízió, jön a közönség, nem zárhatjuk be az ajtót előttük. Mester László JELZÉSEK B.QDRQúl &.A NI DÓR Hosszú séta után egy Skoda kocsihoz lépett, legnagyobb megrökönyödésére az ajtót nyitva találta. A kocsiban a műszerfalon függve ott volt a kulcs is. Gyújtást adott, a hűtővíz hőfoka nyolcvan foknál magasabb volt. Ezek szerint a tulajdonosa csak pillanatokra hagyta el a kocsit. Schirmbaum indított, feltúráztatta a motort és sivító kerekekkel fordult be a sarkon. Valamilyen furcsa szagot érzett, ^melyet nem tudott azonosítani. De abban a pillanatban, amikor felgyújtotta a belső világítást, és meglátta az orvosi táskát a második ülésen, rögtön felismerte a karbol-jodo- form-éter kombinált, jellegzetes kórházi illatát is. Már a belvárosban száguldott, rákanyarodott a hidra, és nemsokára a balatoni országút betonja sírt a kerekek alatt. Menet közben gyorsan kiismerte magát, meglátta, hogy a benzinóra mutatója a holtpont felé közeledik. A benzinkútnál gyorsan tankolt, és boldog volt, amikor akadálytalanul folytathatta útját a Balaton félé. A kihalt, éjszakai országúton egyetlen szembejövő kocsival sem találkozott. Elhagyta Lepsényt, megérkezett Siófokra. Megállt a várost jelző tábla alatt. Tenyerébe hajtotta a homlokát. Azt ugyanis, hogy hol van az orvos siófoki víkendháza, elfelejtette megkérdezni... * Jana kisírt szemmel jelent meg reggel az üzletben. A segédek együttérzésükről biztosították, amikor hírül vették, hogy egyre rosszabb az autóbalesetet szenvedett „férj” állapota. Nem tudják magához téríteni és a kórház arra kéri, hogy az elkövetkező napokban — amelyek nem sok jót ígérnek — tartózkodjék a „férje” mellett. A segédek fájdalmát némiképpen enyhítette, hogy Jana egész havi fizetésüket kiadta, és arra kérte őket, a lehetőség szerint pihenjenek, hiszen ha a tragédia — amelyre az orvosok egyre gyakrabban céloznak — bekövetkeznék, akkor ő, a tapasztalatlan üzletasszony bizony nem sokra menne a segítségük nélkül. Jana kápráztatóan elegáns volt, olyan ékszereket viselt, amelyek egy-egy darabja többet ért, mint az egész üzlet. Arra a következtetésre tehát senki nem jutott, hogy esetleg az az autóbaleset a csodaszép ifjú hölgy öröklésvágyának lehetett következménye. Jana vigyázott arra, hogy szerelmi házasságuk még most is olyan szenvedélyesnek tűnjön, mint amilyennek akkor látszott, amikor a segédek jelenlétében Schirm- baummal enyelgett A Mercedesszel sem volt baj, a helyén volt. Hamautózott, becsomagolt, meg- fürdött. Ezután a lakás fő áramkapcsolóit kattintottá le, majd néhány iratot vett magához. Végül egy melltűt keresett ki ékszeres dobozából. Ez egy hárompettyes katicabogarat ábrázolt. Láthatóan nagy gondot fordított a vörös és fehérarany kombinációjával készült melltű elhelyezésére. Amikor elkészült, lement kocsijához... Magyar földön öt kilométert S3m utazott, amikor kocsiját két terepszínű katonai autó fogta körül. Jana hátradőlt a széken, le^ állította a motort, cigarettát vett elő. rágyújtott. Akik a kocsiba néztek,’ csak egy vakítóan szép, pirosra gyűlt arcú leányt láttak maguk előtt... • Gömöry egyre inkább rettegett Az elhárítástól is, az ODESSZÁTÓL is félt. Tulajdonképpen magányos volt, mint minden áruló; Amikor pedig az újságban megtalálta Schirmbaum rejtjelzett üzenetét, vagyis az apróhirdetést, a fejét tudta volna a falba verni, hogy azt a luftspriceet nem az egykori SS-legény vénájába döfte. Hiszen az lett volna a legegyszerűbb — gondolta — mert Schirmbaum érkezéséről rajta kívül senki nem tudott. Ha az első nap meghal, az ODESSZA gondoljon, amit akar, nem fenyegeti őt sem a lebukás, sem az árulás következményének veszélye. A házvezetőnő elég furcsa szemmel tekintett az orvosra, amikor a távirat vétele után hazaindult. Éppen befőzés közben volt, nem hagyta tönkremenni dunsztosait; az orvos legnagyobb félelmére, még két napig Siófokon tartózko- dott. , (Folytatjuk)
