Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-11 / 135. szám
1968. Jűnfns 11, kedd 5. oldal Ét régi bemutató A csávolyi honismereti kör kiállítása A csávolyi általános Iskola úttörőszobája lassanként felér egy falumúzeummal. Igen gazdag anyagot gyűjtöttek össze a pajtások községük történetéről, népművészeti tárgyaiból, használati eszközeiből. Most a tanév végén pedig kiállítást rendeztek, amelyen a saját eredményeiket és a község eredményekben gazdag honismereti mozgalmának eredményeit együtt mutatják be. Érdekes része a kiállításnak a történeti anyag. Eredeti térképek, nyomtatványok, régi pénzek és jelvények láthatók ebben a részben, amelyben a mát a 9 kötetnyi községi krónika, egy gondosan élkéEGY KÜLÖNÖS Katona József-évforduló Tapasztalatcsere Tanulságos tapasztalat- cserére kerül ma sor Kecskemét határában, a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet borbási és parasztfőiskolai telepén: az intézet, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint az Agrártudományi Egyesület növénytermesztési szakosztálya rendezésében szántóföldi növény tér mesz- téaí, talajerőgazdálkodási és rttkarmánytermesztési bemutatót tartanak, a megye homoki területem gazdálkodó tsz-szakemberek részére. Dr. Bauer Ferenc, az Intézet osztályvezetője a homoki vetésforgóval összekapcsolt trágyázási kísérletekről számol be. s a vetésforgó agrotechnikáját dr. Mester László tudományos munkatárs irányításával mutatják be a helyszínen. A parasztfőiskolai telenen a szöszösbükköny magtermesztéséről dr. Vezekényi Ernő nyugalmazott tudományos kutató, a takarmány- növények kombinált termesztéséről pedig Baskay Györgyi, az intézet tudományos munkatársa tart előadást. szített kivilágítható térkép és a község makettje képviseli. Csávolyon már nincs olyan ház, ahol ne jártak volna a helytörténeti gyűjtők. Az akciót pincétől padlásig mozgalomnak nevezték el. Az úttörők végiglátogatták a házakat és elkérték vagy összeírták a fellelhető tárgyakat, okiratokat, ritkaságokat. A gryűjtőmunha igen sokoldalú. összeírták a földrajzi neveket is, kérdőíveket adtak ki, amelyek alapján meglátogatták a legidősebb csávolyiakat, beszélgettek velük, szavaikat magnetofonszalagra vették. A pedagógusok följegyezték az életrajzukat, visszaemlékezéseket és tárgyi bizonyítékokat, amelyek a csávolyiaknak a munkás- mozgalomban való részvételét tanúsítják. A pedagógusok iskolán kívüli társadalmi munkájának a legfontosabb területe a népművelés mellett a honismeret. Tudják, hogy a szűkebb haza szeretete, a forradalmi hagyományok ápolása a hazafias nevelés legfontosabb eleme. A felnőttek közül mások is segítenek ebben a munkában. A tanács gondoskodik a szükséges anyagiakról, a lakosok pedig felajánlják a birtokukban levő tárgyakat, vagy ha családi ereklyeként őrzik, akkor legalább a kiállításra kölcsön adják. A honismereti mozgalom vezetője Mándics Mihály iskolaigazgató, országgyűlési képviselő, aki a megyei helytörténeti bizottság elnöke is. A most látható kiállítás azt bizonyítja, hogy vezetésével Csávolyon valóban széles körű társadalmi mozgalommá vált a honismereti munka, s olyan eredményekkel járt, amelyek ma már országosan is példamutatónak számítanak. Mátyás Lajos I _I etvenöt évvel ez* ■ előtt, 1893. június 11-én ünnepelte Kecskemét nagy fia születésének centenáriumát. A mai olvasó előtt különösnek tűnhetik, hogy miért nem 1891. november 11-én volt ez az évforduló. Altkor még nem tudták, hogy Katona 1792-ben született. 1892 őszén azonban a fővárosban és az ország több vidékén kolerajárvány ütötte fel a fejét, s félő volt, hogy a járvány megakadályozza a budapesti irodalmi és tudományos társaságok és a vidéki városok küldötteit az országosnak tervezett ünnepség- sorozaton való részvételben. A Kecskeméti Lapok egyik cikke 1895-ben megállapította Katona Józsefről, hogy „az ő hátrahagyott dicsősége a mi legdrágább örökségünk, melyet elmúlhatatlan osztályrészünkül vallunk”. Megérdemelt kitüntetés A MÉSZÖV elnöksége az ünnepi könyvhéten oklevéllel tüntette ki és pénzzel jutalmazta azokat a szövetkezeti könyvbizományosokat, akik a múlt esztendőben kiemelkedő munkát végeztek. A kitüntetettek egyike Dóczi Sándorné, a kiskunmajsai kultúrcikk- bolt vezetője. Szerény, halk szavú asz- szony, aki a maga munkájáról nem szívesen beszél. Pedig nagy eredmény van mögötte: tavaly 90 ezer forint értékű könyvet adott el a faluban. Hadd tegyük hozzá: nem ő az egyedüli bizományos, mert a közös gazdaságokban és az ipari vállalatoknál mások is foglalkoznak könyvterjesztéssel. ö is csak „mellékesként”, a kultúrcikkboltban árusított sport, játék, hangszer, bizsu, fotoáruk mellett kínálja a könyveket. — Kik a vásárlói? — Nagyon változatos öszszetételű a vásárló közönségem — mondja. — Vannak köztük diákok, parasztemberek, értelmiségiek. A diákokat elsősorban a kötelező olvasmányok és a versek érdeklik, meg az útleírások. A parasztemberek érdeklődése különösen a mezőgazdasági szakkönyvek iránt nőtt meg. Az értelmiségiek pedig szinte mindenfajta könyvet vásárolnak. Sorozatokat, tudományos műveket is. — Van-e valamilyen különleges módszere? — Ha közös rendezvény, előadás, vagy mulatság van például a művelődési házban, vagy másutt, kipakolom az árut és amolyan kisebb könyvvásárt rendezek. Nagyon sok ember érdeklődését sikerült már így felkeltenem. Kezdetben bátortalanul jönnek oda, messziről nézik, majd kézbe veszik a könyvet, belebelelapoznak, aztán előkerül a pénztárca. — Mióta csinálja? — Tíz éve és egyre jobb eredménnyel. — Nem volna jobb Maj- sán külön könyvesboltot felállítani? — Talán majd ha az áruház — 1970-re — felépül —, akkor főbizományosság- ként. Most még korai volna. Bár ki tudja? Lehet, hogy meg kellene véle próbálkozni. — Milyen a könyvellátás? — Azzal nem volna baj, hanem sokszor a kiszállítás és a remittenda visszaszállítása akadozik. Ezen kellene javítani. És néha a kelendő könyvekből keveset kapok. — Például? — A KRESZ-ből minden mennyiség elkel. Sok a motor és az autó. De sokszor ugyanezt el lehet mondani a kötelező olvsmányokról is. B. J. p bben a szellemben emlékeztek meg a múlt század hatvanas éveitől kezdve minden évben a Bánk bán költőjéről. Többnyire a sírjánál, a sétatéren 1861-ben felállított szobránál, vagy felolvasó üléseken. Most a Felolvasó Társaságból 1891-ben átalakult Katona József Kör és a város leggondosabban készítette elő a centenáriumi ünnepségsorozatot. A Kecskemét c. újság 1893. június 11-i számának vezércikke szerint „Itt a nagy nap, városunk legdicsőbb napja, amelyen megadatott neki, hogy országosan ünnepelje legnagyobb fia emlékezetét.”) A z egykorú helyi sajtó és az 1894-es Kecskeméti Nagy Képes Naptár pontos felvilágosítással szolgál a készülődésről és az ünnepségsorozat lefolyásáról. Még az sem csökkentette az ünneplés nagy sikerét, hogy a hosszú szárazság miatt már az előző napokon csapadékosra fordult az időjárás, és félő volt, hogy az esőzés elmossa az ünnepséget Valóban hatalmas zápor késleltette a sétatéri Katona-szobornál rendezett délelőtti fő ünnepség megkezdését. Pedig sok neves személy jelent itt meg. Így pl. az Akadémia és a Kisfaludy Társaság képviseletében Gyulai Pál, a Bánk bán első értékelője, a Magyar Történelmi Társulat nevében pedig a kecskeméti származású neves irodalomtörténész, Váczy János „látogatott haza”. I estér Péter polgár- *-* mester rövidre fogott bevezető szavai után Gyulai Pál még el tudta mondani üdvözlő beszédét, de a megismétlődő zápor miatt Horváth Dömének, a Katona József Kör elnökének emlékbeszédére már nem kerülhetett sor. Az ünnepségsorozat folytatása már jól sikerült: a kaszinói lakoma a pohárköszöntővel, a Műkertben a jogászifjúság ünnepélye, majd az esti hangverseny, tűzijáték és végül a hajnali órákba nyúló „tánc- vigalom”. Tanulhatunk mi is lelkes elődeink példáján, hogy az ő szellemükben tegyük mi is elevenen ható erővé nagy drámaíónk emlékét. Kiss István A nép iskolái NÉPI RENDÜNK húsz esztendővel ezelőtt, 1848 június 11-én államosította az egyházi kezelésben levő iskolákat. A bányák, a gyárak, az üzemek, a bankok után a kulturálódás, a tudomány várai is a nép, a szocializmust építő állam tulajdonába kerültek. Nem túlzás azt mondani,’ hogy ez az államosítás volt közoktatásügyünk eddigi legnagyobb sorsfordulója, hiszen nem csupán formai változást jelentett. Gyökeresen megváltoztatta a nevelés és népoktatás szellemét, alapjait, hogy egy merőben új világ felépítésére, meghódítására készítse fel az ifjúságot. Évtizedes mulasztásokat pótolt az államosítás, hiszen már a fejlett kapitalista országok egynémely ikében is jóval előbb belátták, hogy a közoktatás sajátosan állami folyamat, amelyet nem lehet különféle vallási ideológiák és érdekek szolgálatába állítani. S különösen nem lehetett egy olyan országban, amely a régi társadalmi renddel szakítva, a szocializmus építésének útjára lépett. Az egyházi iskolák idealista szemléletű, vallási megkötöttségekkel, előítéletekkel terhes szelleme nem illett be szabad, friss, gyakorlati tennivalókkal, tervekkel, szinte telezsúfolt életünkbe. AZ ISKOLÁK államosítása volt tehát kulturális forradalmunk alapköve. Kezdődött azzal, hogy gon« dolkodást megfellebbezhetetlen merev tételekkel helyettesítő oktatás helyébe 14. Néhány hónappal később Wocheck Berlinbe utazott. A fiatal mérnök kandidátusi értekezést ment megvédeni. „Az AEROPHOS- PÁT műtrágya hatása a gyomnövények terméshozamára” nagy feltűnést keltett. A tanulmány csodálatba ejtette az anyaország és az anyavállalat szakértőit. A nemzetközi sajtó megvásárolta és teljes terjedelmében közölte az előadást. A Farben kilogramemelte a műtrágya árát. Kari Heinz Wocheck megkapta neve elé a „dr”-t, és ahogy mondani szokták: „befutott”. Ekkor már az egész Vlies tömb az asszimilációs kísérleti üzem birodalmává nőtt... * ... Az elkövetkező nehéz időkben mindössze kétszer utazott Németországba. Az első esetben, amikor beválasztották a Farben Tudományos Minősítesd Tanácsába. másodszor, amikora Tudományos Akadémia is tagjául fogadta. Itt mindjárt kellemetlensége is a lead t. Az ülésszak minden résztvevője ugyanis katonai egyenruhát viselt. Wocheck saját sérthetetlenségének tudatában így fordult a portáshoz: — Nem tudom, jó helyen járok-e? Hiszen úgy fest ez az épület, mint valami kaszárnya, ahol még a közlegény is tábomoiki ruhát visel. A Farben Industrie közbenjárásának köszönhette, hogy nem tartóztatták le. Ahhoz viszont ragaszkodtak, hogy már másnap térjen vissza Görögországba és folytassa munkáját, A háború hírére az akkor már nagyhírű tudós lassítottta a kísérletezést és valóban lehetetlenné tette a fegyverként is felhasználható találmány esetleges katonai hasznosítását. Az SS toporzékolt, a Gestapo fenyegetőzött, de a tudós pótolhatatlan szakértő volt. Egyenruhát kényszerítettek rá, amit Wocheck tiltakozás nélkül vett tudomásul és kijelentette: kész színjáték az élet, és a színpadon egyetlen statist sem határozhatja meg, hogy milyen jelmezt terveztessen számára a rendező. Hilde a maga szigorú, komor és erélyes modorával élő falként ékelődött minden birodalmi hatalmasság és a főnöke közé. Olyan anyához volt hasonlatos, amelyik testével is védi gyermekét A háború után fiatal, energikus igazgató látogatta meg a céget és közölte a tudóssal, hogy két esztendőn belül sikert kell felmutatnia. Az eredeti téma nem változott: a ferrum- disszimiláció kémiai módszerét kell produkálnia. Wocheck levette a szemüvegét, hosszasan töröl- gette. Eközben arra gondolt, hogy mér évekkel korábban megtalálta a megoldást. Ám jelentéseiben mindig újabb nehézségekre hivatkozott. Az egyszerű, könnyen gázosítható és permetezhető anyag re- ceptúrája Hilde és Heinz agyában eleven életet élt, de mindketten tudták, ha kiszolgáltatják a titkot, háborúra inspirálják a vereségbe beletörődni nem képes tábornokokat. * Ahogy teltek az évek, ahogy a két barát és munkatárs egyre öregedett, úgy világosodott meg elméjükben ellenállásuk minden indoka. Hilde a maga vén- kisasszonyi világába zártan, lázasan vágyott a család, valaki, egy gyermek után. Szobájában játékpol- cot rendezett be és időnként a közeli árvaház néhány növendékét látta vendégül. Üres óráiban a könyveihez menekült. Mindent elolvasott: olcsó romantiká- jú szerelmi regényeket, szakácskönyveket. gyermekápolási tanácsadókat és filozófiai munkákat egyaránt. Wocheck professzor valaha daliás alakja meggörnyedt, szőke dús haja megritkult, ő maga megöregedett. Számtalan találmány fűződött már a nevéhez, gyomirtók és növényi, fogamzáselősegítő vegyszerek. Az I. G. Farben mindent megkapott tőle, csak éppen a vegyi fegyverként is használható anyag re- ceptúrája késett. Tulajdonképpen a Farben is átlátott a szitán. De jó néhány ottani kémikus kárörömmel hirdette, hogy minden mégsem sikenir az „athéni remetének”. (Folytatjuk.) természettudományos módszerek léptek: a gondolkodásra, a cselekvésre való nevelés, amely gyakorlati életre készíti fel az embert, s amely helyesen kapcsolja össze az elméleti ismereteket a termelőmunkával. Az egyházi iskolákban tanító pedagógusok nagy többsége is örömmel fogadta az államosítást, hiszen állami iskolában tanítar! méltányosabb bánásmódot, nagyobb megbecsülést jelentett. Különösen a falusi iskolák nevelői érezték ezt, akik gyakran megalázó feltételek között házról házra járva gyűjtötték össze járandóságukat, vagy a vallásos hívekre kirótt adókból kapták a fizetést. A tanuló ifjúság helyzete is más lett az államosított iskolában. Lépten nyomon érezték a szocializmust építő ország segítő akaratát. HÜSZ ÉV telt el azóta. Ma már az akkori első osztályos kisiskolások felnőtt emberek. Az államosítás napja pedig történelmi dátum, amelyre mint távoli nagy eseményre emlékszünk vissza. K Gy.
