Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
T968. június 9, vasárnap «. oldal Nagyszabású emlékünnepség, békegyűlés Kalocsán Mintegy két és fél ezer résztvevő jelenlétében tartották meg pénteken este Kalocsán a békedemonstrációval egybekötött lidicei emlékünnepséget. A nagyszabású eseményre Kalocsa lakosságán kívül eljöttek a járás községeinek küldöttségei, a testvéri Csehszlovákia magyarországi nagy- követségét Ladislav Vince nagykövetségi tanácsos és Milan Mojzsisek alezredes, katonai attasé képviselte, s ott volt többek között Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára is. Az ifjúság impozáns fáklyás felvonulását követően a Himnusz hangjai mellett meggyújtották az emléklángot, s megkezdődött a kegyelet koszorúinak, csokrainak, virágszálainak elhelyezése a lidicei emlékműnél. Eközben elfoglalta helyét a gyűlés elnöksége, majd Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese mondott ünnepi beszédet. Felszólalt Ladislav Vince elvtárs is, aki meleg szavakkal mondott köszönetét az emlékünnepség évről évre való megrendezéséért. Beszélt az újjászületett Lidice lakóinak nagyszerű tettrekészségéről, a városka fejlődéséről és arról, hogy mindezt milyen jelentősen, lelkesítőén segíti a jóindulatú emberek, közöttük Kalocsa lakosságának együttérzése. Ezután rövid tájékoztatást adott a hazájában jelenleg zajló eseményekről. A kalocsai emlékünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Felkészültek az előrelépésre Látogatás az üzemmérnökök iskolájában A megyei kórház épületével szemben, az út másik oldalán levő telkein különleges gépek dolgoznak. Kavicshalmök és föld-hányások között alapozzák a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari ég Automatizálási Technikum négyszintes oktatóépületét, amelyet 1970 szeptemberében birtokba is vehet az akkorra már ezernél több hallgató. A ma még 650 leendő üzemmérnököt oktató intézet ugyanis 1970-re „megizmosodik” — nemcsak létszámában. hanem minőségében is lényegesen megváltozik. Minden előkészület megtörtént arra, hogy főiskolává minősítsék át a technikumot, és ha ez szép. Életre kelnek a kövek Amikor Szakái János elvtárstól, a megyei építőipari vállalat szb-titkárától megkérdeztem, milyen is egy hűséges építőmunkás, kis gondolkodás után ezt mondta: — Olyan, mint Lén árt Pál kőműves.. a Borbók József brigádjában találja meg... Épp az előbb járt itt, úgy emlékszem, a munkahelyére ment vissza, a városközponti építkezésre. Lédeczi József főművezető: — Igen, itt volt Alig tíz perce, hogy hazament. Kiírták. Sokat emelgetik, igazgatják ezeket a súlyos betonelemeket. Erőltetés ... ö meg — a brigád is olyan — csak tisztességesen szeret dolgozni... Hogy milyen idős? Olyan velemforma, huszonkettőben született, három családja van ... Éppen az imént mondta, hogy ismét asztalt kér kölcsön a vállalattól: megint lakodalom lesz náluk. Kirepülnek a gyerekek... Keresem a megadott címen: Üjerdő utca 10. Arra kint, Kecskemét egyik „leg- perem-falujában”, a Mu- szájban. A széles, barátságos utcában akácok, hamvas, dárdalevelű olajfák, nyárfák lombjai mögött hű- sölnek a kedves kis öreg házak. Egyik takaros a Lé- nárt Páléké. Az udvarba lépve egyből ez a szó jut az ember eszébe: rend. Aztán meg: tisztaság. Csupa- ablak verandára nyílik az ajtó. Felgöngyölt szőnyegek, partvis, lapát jelzi: hétvégi nagytakarítás. Lé- nártné világos arcú, fekete szemű, pedáns megjelenésű asszony. Átsiet a szomszédba: „Hívom, a férjem a fiaméknál van éppen.” Addig a hozzá nagyon hasonlító nagylány tessékel egy frissen, derűsen festett szobába. Ragyogó új garnitúrával van berendezve. „Ez lesz az enyém — hordozza körül mosolyát boldogan. — Tizenötezerért vettük a bútort...” így hát ő a menyasszony. — Ez a szoba az új páré. Megjön Lénárt Pál. Szikár, középtermetű ember. Szép nyári színe van már. Kék szeme fölött nyugodt homlok, aztán a fakóbarna svájcisapka. Nagykockás ingujja felgyűrve... Alig hinné az ember, hogy már nagyapa. Mikor ezt mondom, csendes bazsaly- gással markolja meg térdét. hajlítsatja lábát. — Az orvos is mondta, meg én is érzem: rozsdásodnak már. A sok lépcső, az emelések... Ezt sínyli most a derekam is... De mindent megcsinálunk. Hat szakmunkás, öt segédmunkás van a brigádunkban — komplex brigád a miénk —, nem győznek minket a segédmunkások ... Aztán tessék elgondolni. Fent dolgozunk a nyolcadik emeleten. Egyszercsak felkia- bálmak: itt van két teherautó anyag rakodjunk le... Lemenni csak könnyű, de aztán újra vissza. Alighogy folytatjuk, amit abbahagytunk, megint egy teherautó anyag, Újra le, rakodni ... Azért mondom, sok lépcső, sok teher, sok nyújtott műszak van a magamfajta kőműves lábában, derekában.:. Meg minden egyéb, amit a történelem ennek a korosztálynak osztályrészül adott Tizennégyen voltak testvérek. Nyolcán élnek, az öregek is megvannak, édesapja 82 éves... Hét-nyolc esztendős, de már dolgozni kell. Rokonnál. Rengeteg jószág hajnali háromkor kelni. Aztán mikor beteg a rokon: „Eriggy haza, apádék be vannak jelentve az OTI- ba, kezeltethetnek...” — Háború, zűrzavar, a délvidéken nősül. A magyarokat átdobják a határon, semmi nélkül jön haza a várandós fiatalasszonnyal... Itthon vályogot ver gabonáért, cséplőgépnél dolgozik gabonáért... Aztán segédmunkás a szakmában ... A mai SZTK-épületén láthatjuk azokat a márvá- nyos, négyszögű burkolatlapokat. Nos, hogy azok olyan szépen illeszkednek ma is, abban neki is része van. Szerette csinálni, szépérzék, gondosság kellett hozzá... S ahogy a munkás életútjának állomásait hallgatom, mind határozottabban kristályosodik ki Lénárt Pál emberi, szakmai mivoltának egyik legfőbb oldala ... Szereti a szépet, a tiszta munkát __A szépp el 1936-ban „találkozik össze”, s azóta elszakíthatatlan „barátok”. Azóta játszik munkászenekarban. Most a munkásőrség zenekarának Esz-trombitása... Nyaranta ezért mennek jutalomüdülésre: a munkásőrség tiszteletét is kifejezi ez a jutalom. Azoknak akik a kétkezi munka mellett a szép ügyének is áldoznak... Mennyi sok régi cimbora, jó barát van Kecskeméten, akivel együtt játszottak. Mérnök is, munkás is... De hogy a szép Szereteténél folytassuk. Éppen akkurátussága, meg igényessége folytán figyeltek fel rá. Átképzés lett. Messze, Dunántúlra vitték tanulni. Ügy járt haza időközönként. „De még ott tartottam, hogy többet pakoltam fel idehaza, mint amennyit hazahoztam” — emlékezik most. A szakmunkásvizsgát már itthon tette le, mai válla] atánál... A tizenkilencedik év múlik azóta... Aztán a próbák, a fizetés- emelésért. „Nagyobb órabért akarsz?” — így az öregebb szakmunkás. „Jól van. Itt ez a szoba. Te kezded abban a sarokban, én emebben. Ha ott elől, annál a szegletnél találkozunk, egy kategóriával feljebb lépsz.” Tempó, ritmus, alapos munka — és sikerült. Nem egyszer hallhatta, mikor valamit befejeztek: „Gyere, hagyd már abba, mit igazítsz még mindig?” — De nem engedett. A tiszta munkát szereti. Nem véletlen hogy két oklevél, meg kiváló dolgozó jelvény birtokosa. Eddig. No és a jutalmak. Mennyi is a havi átlaga? — Hát... most úgy 2500 forint... amikor a hűtőgépet vettem — OTP-re persze — 2400 jött ki éven át havi átlagnak __ S zerényen invitál az „öregek” — ez a kis és nagyobb szoba nekik marad — lakrészébe. Az áttört falban, világos csem- pés cserépkályha. Odabent szintén új, modern bútorok. Pár éve vették. A tévé — „magátólértetődő” ... Ekkorra ugrott haza a szomszédból a nős fiú — a másik katona —, munkaruhában, amelyen szintén építőipari szakma „védjegyei” látszanak: a szobafestő és mázoló mesterségé... ...Ahogy ma reggel — munkába jövet — elhaladtam az SZTK mellett, azok a márványos burkolólapok valahogy „életre kaptak”. Azt a meleget éreztem belőlük, amellyel egyik építőjének családi tűzhelyénél találkoztam. Tóth István temlberig nem is történik felsőfokú tedhnikumokat céljait szolgáló magneto- meg, a tanítás ősztől már főiskolákká kell átszervez- fonszalagot, minden ernbe- minden bizonnyal főiskolai ni. Kecskeméten ebből a ri beavatkozás nélkül akár „normák’’ szerint folyik. szempontból minden félté- ezerszámra elkészíti a legtel adott, így tehát mind bonyolultabba munkalgéAz Alföld iparosítását segíti Mi indokolja ezt az előnyös átalakulást? Ismeretes, hogy évek óta nagyarányú ipari fejlődés megy végibe az Alföldön. Kecskeméten és közvetlen környékén új gyárak és ipari üzemek egész sora létesült. Ezeknek szakember- szükségletét a főváros nem tudja ellátná. De így van ez a környező megyékben is: Békésben, Biharban, Csongrádban, Szolnok és Pest megyékben. Egyre sürgetőbb az igény: az említett megyék ipari szakembereinek kiképzésére életre kell hívni egy rangos oktatóintézményt. Nos. 1964-ben megnyitotta kapuit a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum, amely tavaly már kibocsátotta az elsőnek végzett szaktechnikusi gárdát. Az idén végez a második évfolyam. Az itt végzett szakembereket alkalmazó üzemiek kivétel nélkül elismeréssel nyilatkoznak a Kecskeméten diplomát szerzett gépipari szaktechnikusok képességéről. Az élet azonban megy tovább, a technika fejlődik, egyre nagyobb szükség lesz olyan üzemmérnökökre, akik az automatizálás minden ágában otthonosak. És mivel — mint már mondottuk — az iparosítás nagymértékben eddig kevésbé iparosodott megyékre, jórészt az Alföldre tolódik el, és a távlati felmérések szerint 1980-ig mintegy 30 ezer A gépipari automatikai laboratóriumban Kúti István tanszéki mechanikus a lyukszalagvezérlésű gépet programozza. a város közönsége, mind az iskola tanárai és hallgatói bizakodással várják az Elnöki Tanács döntését. Nézzünk körül kicsit a leendő főiskolában, mit és hogyan tanul itt a 650 nappali és 183 levelező hallgató? A jól felszerelt laboratóriumokban — csák mellékesen: a Budapesti Most folynak a vizsgák. Pintér Mária I. éves hallgató az erősáramú laboratóriumban az rtőkapcsolási táblánál. gépipari szakemberre lesz szükség — világos az indokolás. A feltétel adva van A Minisztertanács egy 1966. júliusi határozata szerint a kellő ipari bázissal rendelkező és megfelelő fejlődési színvonalat elért Műszaki Egyetem sincs jobban felszerelve gépekkel — a legkorszerűbb berendezéseken tanulhatnak a hallgatók. Öröm és nagy tanulság néhány órát eltölteni ezeknek az „eszes” — automatikával idomított — gépeknek a társaságában. Ki gondolná például, hogy létezik olyan szerszámgép, amelyre ha felszerelnek egy vezérlés nyes alkatrészeket, szerszámokat? Itt van ilyen gép. Olyan is van — de ■hány! — amelynek „elektromos agya” szerény ládában a gép mellett működik. Ember sehol. Automata ez a gép. A fejlődés áramában És akkor mit tanulnak itt? Nos. ezeknek a rafinált, ügyes gépeknek a kezelését, programozását. Nézzük csak — röviden — a tanszékeket: matematika—fizika, műszaki alaptárgyi tanszék, elektrotechnika. mechanikai technológia, gyártástechnológia; műanyaggyártás, gépipari automatizálás. Ridegnek, száraznak tűnő tárgyak, de ha az ember betér ide a patika tisztaságú termekbe; műhelyekbe és kicsit megismerkedik a berendezésekkel, mennyire másként látja! Szinte kedvet kap a velük való foglalkozásra. Szó se róla, nem könnyű tudomány ez. A nagyrészt fiatal műszakiakból álló, rokonszenves tanári kar rendkívül sokat tesz azért, hogy a fiatalok megállják a helyüket. És megállják? „Nálunk sem rosszabb a tanulmányi átlag, mint más főiskolákon” — mondja Lontay Tibor igazgató. „Az utóbbi évfolyamokkal már alig van baj, lelkesen tanulnak, igyekeznek” — vélekedik Lovas Béla tanszékvezető tanár. A fejlődés árama csapja itt meg az embert. Most 650 a hallgatók száma, de ha az építkezések befejeződnek, akár ennek a kétszeresét is befogadják majd. Az egész országból, most is kivétel nélkül valamennyi megyéből vannak itt hallgatók, de legtöbben mégis a mi megyénkből érkeznek. S reméljük, ez az érdeklődés csak fokozódik. Balogh József
