Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
Szlikségvédőeszközök készítése és használata Háborús körülmények között szerteágazó feladatok hárulnak a lakosságra, az élet és az anyagi javak védelmében, megmentésében. A nukleáris robbantások mellékhatásai elleni küzdelemben az egyik legfontosabb tennivaló a személyi védelem megszervezése. Ezt hangsúlyozza az a tény is, hogy bizonyos értelemben minden más tevékenység — melyet a mellékhatások leküzdésére teszünk — szoros összefüggésben van az élő szervezetekre kifejtett károsító hatás csökkentésével. Viharkabát csuklyával cs szemüveggel, mint szükségvédőfelszerelés. Az atomfegyverek rob- |lbanásakor nagy mennyiségű sugárzó por keletkezik, [melynek egy része sokáig [lebeg a levegőben, majd a [radioaktív felhő vonulásai [irányában ráhull a terepre. A levegővel belélegzett Radioaktív anyag sugárbetegséget okoz. A bőrre került sugárzó por a bőrön sugársérülóst hoz létre. A védőeszközöknek tehát meg kell akadályozniuk: a radioaktív anyagok belég- zését; a bőr közvetlen szennyeződését. A légzésvédő eszközök sorában a legegyszerűbb és bizonyos védelmet nyújt, ha a száj- és orrnyilasra több rétegű gézből, vagy sűrű szövésű anyagból készült kendőt kötünk, a géz, vagy textília rétegei közé, vattát helyezünk. Növelhetjük a védőképességet, ha a kendőt és a felhasznált anyagokat megnedvesítjük. Felhasználható az összehajtogatott törülköző, vagy sál is. Fülünket vazelinos vattával dugjuk be. Fejünkre lehetőleg a fület is betakaró sapkát, vagy kendőt teszünk. Ha az esőkabát csuklyáját is felvesszük, a nyaknál és az arcnál szorosan kössük át. Szemünket jól záró védőszemüveggel óvhatjuk a sugárzó portól. A börvédelem megbízható kellékének a gumírozott vászonból, vagy műanyagból készült köpenyeket tekinthetjük. Ezt felöltés után teljesen gomboljuk be. A csuklyát is vegyük fel, a nyaknál és arcnál rögzítsük szorosan. A lábat elsősorban gumicsizmával, vagy magasszárú cipővel védjük. A nadrágot minden esetben a gumicsizma szárába dugjuk. A nők is hosszú nadrágot, vagy melegítőt vegyenek fel. Ha a gumicsizmával nem rendelkezünk, a bőrcsizma, vagy magasszárú cipő talpára autógumiból, vagy deszkából kivágott talpat köthetünk. A magasszárú cipő, vagy bakancs esetén a lábszárunkon a nadrágot betekerjük gumírozott fáslival, gumiszalaggal, vagy erős, sűrű szövésű gurtnival. Kezünkre gumi- vagy bőrkesztyűt húzzunk. A kesztyű szárát az esőköpeny ujja alá dugjuk. Az esőköpenyujjakat a csuklónál szorosan kössük át. A szükségvédőeszközök használata megakadályozza, hogy a sugárzó anyag bejusson a légzőszervekbe, és a bőrre kerüljön. A láthatatlan radioaktív sugarak egy része azonban átmegy a szükségvédőeszközökön. Ezért a sugárzó anyagokkal szennyezett területet minél előbb el kell hagyni. Feriőzéstől mentes területen a védőeszközöket úgy kell levetni, hogy a külső részhez ne érjünk. Először az esőköpenyt, s csuklyát vessük le. Azután a gumicsizmát húzzuk le. vagy a cipőre kötött talpat oldjuk le. Ekkor a szélirányinak háttal álljunk, és minden levetett holmit 1—2 méterre magunk elé dobjuk. Az esőköpenyt, gumicsizmát és a védőszemüveget mentesíteni kell. A többi szük- sévédőeszközt elégetjük, a hamut és az éghetetlen maradékot elássuk. A védőeszközöket: újra elkészítjük, és készenlétbe helyezzük. A lakóépületek előkészítése a kiszóródás elleni védelemre Nukleáris támadás időszakában adódhatnak a robbanás centrumától messze eső területen olyan hatások, amikor csak a sugárzó anyagok kiszóródása ellen kell védekezni. Ilyen esetben a szennyezett területen maradt lakosság a lakásán többé-kevéstoé légmentesen zárt körülmények között, illetve kellően, szűrt levegő biztosításával napokig, esetleg több hétig tartózkodhat. Az épületek falazata ugyanis bizonyos mértékben csökkenti a szabadban uralkodó sugárszintet, ezért kedvezőbb körülmények között tudjuk a veszélyes időszakot átvészelni. A védettséget fokozza, ha a lakóépületek nyílászáró berendezésein is végrehajtjuk az előkészítő feladatokat. Az elzárkózáshoz való felkészülést ki kell egészíteni megfelelő mennyiségű élelmiszer, ivóvíz felhalmozásával. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a legkritikusabb időszak első napjaiban egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid időre kelljen a lakóteret elhagyná. Épületek sifármentesí'ése L Épületeket, utakat a következő módszerrel lehet su- gármentesíteni: A törmelék és szemét eltakarítása, a területnek tömlőkkel vagy locsoló gépjármüvek segítségével bő vízzel történő lemosása útján. Nem szennyezett föld, homok rászórásával, nád, szalma, deszka rá- fektetésével azaz szükség átjáró létesítésével is célt lehet érni adott esetben. Ivóvíz, élelmiszer óvása és mentesítése Áz állatállomány és a takarmány védelme A radioaktív szennyeződés elleni védelem igen fontos része a tiszta ivóvíz és az élelmiszer megóvása. A védekezés első fázisa, hogy megfelelő előkészülettel kizárjuk az élelmiszer-, ivóvízkészletünk közvetlen szennyeződésének lehetőségét. Az élelmiszerkészletet tehát a lakás legjobban zárt részén kell tárolni. A legmegbízhatóbb védelmet az üveg és a fém edények nyújtják, légmentes zárás esetén kielégítő eredményt kapunk, ha faládákba, sűrű szövésű zsákokba, műanyagfóliába helyezzük élelmiszereinket, vagy végső esetben többrétegű csomagolópapírt alkalmazunk. Az ivóvíz védelme csak a nyitott ma- gánkút esetén jelent komoly feladatot, hiszen artézi kutaknál csaknem kizárt a szennyeződés lehetősége. A hálózati vízellátás esetén pedig a központi vízforrás védelme elsősorban az üzemben tartó szervek feladata. A szennyeződés eltávolítása A sugármentesítést csak ott alkalmazzuk, ahol feltétlenül szükséges. A szeny- nyeződés bizonyos mértékben eltávolítható vízzel, vagy oldószerrel is, de a vízbe, vagy oldószerbe került anyag megtartja a radioaktív sugárzó jellegét. Égetéssel .sem lehet csökkenti a radioaktivitást. Az égéstermékek (hamu és füst) továbbra is aktívak maradnak. A radioaktív szennyeződés általában az anyagok, tárgyak felületére korlátom zódik. A mentesítés lényege tehát az, hogy el kell távolítani a felületekre tapadt radioaktív port, vagy folyadékot. A folyékony anyag mentesítésekor a levegő szilárd radioaktív részecskéit kell eltávolítani a folyadékból. Élelmiszereinket fajtájuktól és csórna* golásuktól függően a következő eljárásokkal mentesítjük: a csomagolás külső felületét vízzel, vagy mosószert tartalmazó vizes oldattal lemossuk, majd ruhával letöröljük, a szeny- nyezett csomagolást tisztával cseréljük ki; az élelmiszer szennyezett külső rétegét levágjuk; az élelmiszereket vízzel lemossuk, folyékony élelmiszereket ülepítjük, és a felső megtisztult réteget leszívatjuk. Anyagszükséglet j A mentesítéshez a következő eszközöket használjuk fel: vízvezetékre, vagy szivattyúra szerelt gumitömlő, kézi permetező készülékek, víztárolók, hordók, vödrök, kefék, seprűk, kaparok stb. A kutakat úgy mentesíthetjük, hogy a vizet több ízben kiszivattyúzzuk, és a kutak fenekét megtisztítjuk a szennyezett iszaptól. IGAVONÓ állatok igény- bevétele esetleg szükségessé válik olyankor is, ha a terepet a felvehető sugárdózis nagyságához viszonyítva nem jelentős sugárszennyeződés fedi. Ilyenkor szükségvédőeszközként alkalmazhatunk az állatok megóvására több rétegű, sűrű szövésű anyagból készült légzőzsákokat — ab- rakos tarisznyához hasonlóan. A szájrészt merevíteni kell (pl. rögzített fakerettel), mert egyébként — ha a zsák jól zár — az állat megfullad. A BÖRVÉDELEM vízmentes ponyvákkal, műanyag fólia alkalmazásával oldható meg. Igen fontos feladat az istállók, állat- szállások előkészítése a kiszóródás elleni védelemre. Az ajtókat, ablakokat és az egyéb nyílásokat jól zárjuk, a széleken pedig a fedőanyag típusától függően szegezéssel, ragasztással, stb. rögzítjük. Fedőanyagul felhasználhatunk préselt nádpallót, deszkából ké* szült nyílászáró f^de’eket,' sűrű szövésű pokrócot, mű*’ anyag fóliákat. A légmentes zárás esetén biztosítani kell a szűrt, tiszta levegőt. A belső légtér túlságosan felmelegedett levegőjét célszerű időszakos szellőztetéssel frissíteni. AZ ÁLLATÁLLOMÁNY etetését külön meg kell szervezni az elzárkózás időszakára. Ez több napig, sőt 1—2 hétig is eltarthat, te. hát lehetőleg olyan meny* nyiségű takarmányt és ivóvizet kell védett helyen felhalmozni, hogy a kiszóródást követő legkritikusabb első napokban elegendő legyen, és ne igényelje az állatok mozgatását. A TAKARMÁNYVÉDELEM: Legcélszerűbb, ha a takarmány jelentős részét, jól elzáró pajtákban, magtárakban, szénatárolókban tudjuk elhelyezni. A nyílászáró berendezéseket azonban itt is az előzőekben meghatározottak szerint fedni kell. Szabadon álló szénakazlak, szárkúpok, ideiglenes védelmére, takarmányrépa és burgonyahalmazok letakarására, minden — az előzőekben számításba vett — fedőeszköz felhasználható (deszka, nádpalló, ponyva, vitorlavászon, műanyagfólia stb.) Ebben az esetben a fedőanyag megfelelő rögzítéséről gondoskodni kell.
