Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
A serdülők nevelési pr Felesel, szemtelen A szülők egyik leggyakoribb panasza, amellyel sokszor szinte kétségbeesve fordulnak a pedagógushoz az, hogy az eddig aranyos, szófogadó, udvarias, de már serdülő korban levő gyermekük most felesel, szemtelen, tiszteletlen velük szemben. A leggyakoribb „kamasz hibák” ezek. A szülőknek számolniuk kell azzal, hogy a 10—15 éves gyermekeiknél felmerülnek ilyen nevelési problémák. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ezek a hibák állandósulnak is. Nagyrészt éppen a szülőkön múlik, hogy ne állandósuljanak. A serdülőkor nem krízis, nem katasztrófa a gyermek életében, de valóban olyan nehezebb fejlődési szakasz, az önálló egyéniséggé, a felnőtté alakulás időszaka, amely mind a szülők, mind a nevelők részéről fokozott figyelmet, türelmet, tapintatot és tudatos nevelési módszereket igényel. Mint a felnőtt A gyermek felesel, tiszteletlen, szemtelen. Mi lehet ennek az oka. Sajnos, nagyon sok szülő hajlamos arra, hogy gyermekében még ebben a korban is, mindig a kisgyermeket lássa. Viszont a gyermek éppen azt érzi, hogy már nem kicsi. Szeretne a fel- nőtthöz hasonlítani. Innen adódik, hogy tudatosan, vagy tudat alatt igyekszik olyan lenni, mint amilyennek a felnőtteket látja. Próbál váratlanul bekapcsolódni a felnőttek beszélgetésébe, vitáiba, meghökkentő dolgokat mond, felnőtt vicceket mesél stb. Mit tett tulajdonképpen a gyermek? Csak úgy igyekezett viselkedni, mint a a felnőttek. Ha ilyen esetben szigorúan leintjük, vagy ami még rosszabb, nyilvánosan megszégyenítjük, csak makacsságot és még nagyobb • ellenállást váltunk ki belőle. Ilyenkor jön a visszabeszélés, feleselés és az állandóan visz- szatérő kérdés :„ha nektek szabad, nekem miért nem?” S a legtöbbször mi következik ezután? A szülő ideje ég türelme fogy-, tán vagy belefojtja a gyermekbe a szót, vagy még egyszerűbben: pofonnal zárja le az ügyet. Pedig ebben az esetben is sokkal jobb nevelési módszer lett volna a legyőzés helyett, a baráti meggyőzés módszerét alkalmazni. A nagy igazságérzet Ne feledjük, hogy a serdülő kitűnő megfigyelő. Tiszteletlensége a felnőt- ' tekkel szemben sokszor éppen abból adódik, hogy hallja, amint valamelyik rokonról, vagy ismerősről gúnyosan és nem éppen a legtiszteletteljesebb hangon beszélnek. A hallottakat a serdülő kitűnően elraktározza magában és alkalomadtán alkalmazza is a felnőttek legnagyobb megbotránkoztatására, pedig ismét csak úgy cselekedett, ahogyan a felnőttektől látta, vagy hallotta. Ha például a szülők otthon türelmetlenek egymással, vagy a nagyszülőkkel szemben, akikor ne várják el a gyermektől, hogy ő más legyen velük szemben. A serdülőben végtelenül nagy az igazságérzet is. Nincs az az érzékeny műszer, amely úgy reagálna a jelenségekre, mint a kamasz az igazságtalanságra. Szavakkal nehezen tudjuk őket nevelni, ha a szavak mögött nem áll aranyfedezetként a tett, a jó példa. S itt kell feltétlenül beszélni még a következetességről, mint nagyon fontos nevelési elvről. A következetlenség ebben a fejlődési szakaszban különösen nagy bajokat, komoly törést okozhat a gyermekben, a gyermek és a szülő viszonyában. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ne a hangulataink, fáradtságunk irányítsák a nevelési eljárásainkat. Ne büntessünk például olyan dolgokért, amelyeken máskor jót nevettünk. Mert a gyermek vagy fellázad és elhidegül, mert ezt diktálja az igazságérzete, vagy kétszínű, alamuszi, mindenkihez, minden körülmények között alkalmazkodó ember válik belőle. Csak példaként mondom el egyik tanítványom, egy tipikus kamasz esetét. Nagyon megérdemelt igazgatói dicséretet kapott. Amikor két hét múlva megkérdeztem tőle, mit szóltak hozzá otthon, azt válaszolta: nem mutatta meg. Nagyon meghökkentett, miért tette ezt a meleg szívű, otthonát, szüleit szerető fiú. Nagyon határozottan megmagyarázta: „Apám igazságtalanul büntetett meg éppen azon a napon, amikor az igazgatói dicsérőt kaptam. Hát én is megbüntettem őt. Nem mutattam meg a dicsérőt, pedig örülne neki.” Hiába j beszéltem a gyermekkel, nem engedett az álláspontjából: kemény egyéniség volt és főként érzékeny az igazságra. Már nem kisgyermek Az elmondottakhoz még néhány jótanácsot: ne követeljük attól a serdülő gyermektől,’ akit még kisgyermeknek tartunk, hogy úgy viselkedjék, mint a felnőtt. Ne fojtsuk beléjük a szót, ne torkoljuk le őket a mindent jobban tudó felnőtt pozíciójából. Szakítsunk időt arra, s találjuk meg a módját annak, hogy serdülő gyermekeinkkel már „felnőttként”, baráti módon beszélgessünk el minden problémáról, a saját problémánkról is. Vonjuk be őket a család tervezéseibe is, hogy a gyermek valóban érezze a családban azt, amit a költő olyan szépen fogalmazott meg: „... a másik ügyéhez egész létemmel van közöm” Dr. Csermák Gézáné tanár Elet a kánikulában A nagy nyári meleg, a gyakran hetekig tartó rendkívüli kánikula, szinte trópusi hőség, nekünk, a mérsékelt égőv lakóinak rendkívüli nagy megterhelést jelent a szervezetünk számára. Nemcsak azért, mert szervezetünk nem szokott hozzá a nagy meleghez, hanem azért, mert rendszerint életmódunk sem alkalmazkodik kellőképpen hozzá. A trópusi népeknél nemcsak a bőr színe jelzi a napfény állandó erősségét, hanem az öltözködésük, táplálkozásuk, építkezésük, munkarendjük, az egész életmódjuk is szükségszerűen ehhez igazodik. Ha életmódunkat szokásainkat gyökeresen nem is változtathatjuk meg, a Egy szabásminta - három ruha Ha csak egy kicsit is értünk a varráshoz, a mellékelt szabásminta alapján több praktikus ruhadarabot is varrhatunk magunknak. Készíthetünk módosítjuk, hogy mélyítjük a karki vágást egy kissé, a nyakkivágást pedig hegyesre is szabhatjuk. Anyagához legalkalmasabb a terilén, vagy vele például munkaköpenyt, kötényruhát és kötényt is. A közölt szabásrajz alapján elkészítjük a méretünknek megfelelő szabásmintát. Ez lesz az alap. Eszerint szabjuk ki a karcsúsított vonalú, hátul gombos, rövid ujjú munkaköpenyt. Bármilyen tetszés szerinti 80 cm széles anyagból (96 cm-es mellbőséget és 102 cm-es csípőbőséget véve alapul) 2,80 m szükséges hozzá. A nyakkivágást rézsutosan szabott pánttal dolgozzuk el. A kötényruhához természetesen kevesebb anyag kell. A szabásmintát úgy más nem gyűrődő anyag. A ruha hosszanti karcsúsító varrásait, a nyakkivágást és a zsebek szélét tűzéssel díszítjük. Az oldalába a hátsó gombolás helyett villámzárat varrunk. Az alap-szabásminta módosításával készíthetünk kötényt is. Ebben az esetben elmaradnak az ujjak, a hátrész és az eleje két oldalrészét nem szabjuk ki. A középrészt fönt egyenesre vágjuk. A hátul nyitott, de teljesen összeérő kötény körben ővrészre van rádolgozva, s gombbal csukódik ugyanúgy, mint a két pántja. (Cs. K.) HÉTFŐ: Sóskaleves pirított zsemlekockával, tejfeles vargánya gomba, párolt rizs, cse- a resznye. j) KEDD: Paradicsomleves, rakott karalábé, őszibarack. SZERDA: Csontleves dara- galuskával, kelkáposztafőzelék, vagdalthús, körte. CSÜTÖRTÖK: Egresleves, tojásosgaluska, fejessaláta, sárgabarack. PÉNTEK: Zöldborsóleves, gombás rostélyos, petrezselymes burgonya, ribizli. SZOMBAT: zöldségleves, tökfőzelék, sertéspörkölt, őszibRrEck VASÁRNAP: Karfiolleves, tojással töltött sertéscomb, zöldbabfőzelék, piskótatekercs. rostélyoshoz elég.) Sózzuk, TOJÁSSAL TÖLTÖTT SER- három deci tejfelt. Körülrak- borsozzuk, meghintjük finom- TÉSCOMB. (Lehetőleg dióját juk apró újburgonyával, sü- vegyünk hozzá.) A megmo- tőben pároljuk, majd öntöz- sott és megtisztított sertés- getve pirosra ’ sütjük, combot közepén éles késsel TEJFELES, SÜLT VARGÄ- felszúrjlk. Az így keletkezett NYA. A megtisztított, megmo- üreget mustárral megkenjük, sott vargányagomba szárait is két-három keményre főtt, kitördeljük, majd apróra vag- meghámozott tojást helyezünk daljuk, s összekeverjük egy bele. Zománctepsibe téve, ke- kevés vajjal, sóval, törött Petrezselymes vés vizet öntünk alá, és két- borssal. Ezzel a masszával adunk mellé. megtöltjük a gombafejek üregét. A megtöltött gombafejeket lábasban egymás mellé rakva, sütőben addig sütjük, míg a leve elsül. Ekkor kivéve a sütőből, három deci tejfelt öntünk rá, meghintjük pirospaprikával és felfőzzük. Párolt rizzsel tálaljuk. GOMBÁS ROSTÉLYOS. A megmosott rostélyos szeleteket kiverjük; bő, forró zsírban, mindkét oldalon átsütjük. 10 deka kockára vágott szalonnán megpárolunk 20 deka gombát. (Ez a mennyiség 60 dekányi, 3 szeletbe vágott hőség heteiben arra kell törekednünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben alkalmazkodjunk a körülményekhez. Az egyik leglényegesebb dolog, ami azután a nyugodt pihenésünkhöz is hozzájárul, hogy az ablak lesötétítésével a tűző déli napot rekesszük_ ki a lakásunkból. A szellőztetést ilyenkor mindig a reggeli és az esti órákban végezzük —, amikor kint a levegő már hűvösebb — lehetőleg kereszthuzattal. Nagyon vigyázzunk azonban arra, hogy a kiizzadt vállunkat és hátunkat ne érje tartósan léghuzat, mert az reumás izomfájdalmak egyik legfőbb nyári előidézője. Étrendünk mennyiségben és kalóriában legyen egyaránt kevesebb, mint a hideg, vagy mérsékelt évszakokban. A melegben ugyanis és különösen nagy melegben nincs szükség a test zsírral é ’énhid- ráttal való fűté _ j. A fehérje mennyisége lehet a szokásos, de a zsíros, nehéz ételek és az amúgy- is könnyen romlandó édes, krémestészták helyett fogyasszunk minél több zöldségfőzeléket és gyümölcsöt. Az élelmiszerek tárolása nyáron gyakran jelent komoly gondokat. Sem főtt. sem sült ételeket lehetőleg ne tegyünk el másnapra, mert a bennük elszaporodó baktériumok könnyen idézhetnek elő bélfertőzést. Az elkészített ételeket nyáron déltől estig is csak teljesen hibátlan zománc-, vagy porcelán-, illetve üvegedényben szabad tartani. Ha hűtő, vagy jégszekrény nines, akkor hűvös pincében vagy kamrában úgy, mint a tejet és a vajat is, hideg vízben célszerű tartani az edényt. Kevesen tudják, hogy a hűtőszekrény is csak akkor teljesíti feladatát, ha benne a levegő hőmérséklete nem emelkedik 4 fok fölé. Az elszaporodó legyek miatt is. amelyek könnyen megfertőzhetik az ételeinket, gondosan ügyeljünk a szemétláda és a WC leta- karítására és az ételek befedésére. A nyersen fogyasztott gyümölcsöket szitára helyezve, lehetőleg erős sugarú, bő folyóvízben mossuk meg. A verejtékezés a nyári forróságban nem fölösleges kellemetlenség, mint azt sokan hiszik, hanem a test normális hőmérsékletét fenntartó élettani folyamat. Tévedésen alapszik az a hiedelem, hogy az izzad erősen, aki sok folyadékot iszik. A valóság az. hogy az iz- zadás párolgás útján lehűti a test hőmérsékletét. A verejték kiválasztása következtében fellépő folyadékveszteség természetesen szájunk nyálkahártyáján szomjúságérzés formájában jelentkezik. Ez akkor is bekövetkezik. ha nem iszunk sok folyadékot. Sőt. a kánikulai napokban helyes, ha minél több hűvös, de nem jéghideg folyadékot fogyasztunk. Miután a verejtékkel sok só is távozik a szervezetből, ne sajnáljuk ilyenkor a sót sem az ételeinkből. E tanácsok betartásával is növeljük szervezetünk védekező és alkalmazkodó képességét a szokatlanul nagy meleghez. Dr. S. R. Jó ha tudjuk: a tejről ra vágott zöldpetrezselyemmel feleresztjük 3 deci csontlével. Belerakjuk a zsírból kivett rostélyos-szeleteket, s fedő alatt pároljuk, egy-két kanál paradicsompürével, vagy 2 deci tejfellel, míg megpuhul. új burgonyát A tej alvadása ellen forralással próbálnak védekezni a háziasszonyok. A tartósításnak pedig ez a módszere hátrányosan befolyásolja a tej tápanyagtartalmát. A gyors és erőteljes forralásnál a tejcukor karamellizálódik, a vitaminok jórésze elpusztul, a fehérjék közül az albumin és a globulin megalvad,' a kazein pedig szintén elveszti természe- szetes tulajdonságait. (Ezért nem lehet például a forralt tejből túrót készíteni.) Márpedig ezekre a tápanyagokra rendkívül nagy szüksége van az emberi szervezetnek. A tej — természetesen a teljesen tiszta, csíramentes, tbc-mentés — eltartására lényegesen jobb módszer a hűtés. Jég- és hűtőszekrényben, a fagyponthoz közeli hőmérsékleten a tej két-három napig is eltartható anélkül, hogy tápértékéből veszítene, vagy erjedésnek indúlna. A forralásnál jobb megoldás a pasztőrözés, ami a káros baktériumok pusztulását szintén biztosítja. Ezt házilag is elvégezhetjük. ha a tejeslábast kíméletesen 60—65 fokra felmelegítve, félóráig* tartjuk lassú tűzön. A fogyasztás előtti pasztőrözést elvégezhetjük úgy is, hogy a tejet üvegbe öntve, ledugaszolva vízzel telt fazékba állítjuk és a vizet ugyancsak 60—65 fokra felmelegítve, félóráig gőzöljük. A legpraktikusabb, legjobb megoldás azonban erre a célra a fütyülős, alumínium, kettős falú edény használata. Sokan úgy próbálnak gátat vetni a tej alvadá- sának, hogy szódabikarbónát kevernek hozzá. A szódabikarbóna, de a szintén használt szalicilsav is csak tompítja, de teljesen nem gátolja meg a savanyodást, s így az íze sem jó, tehát ezekkel a vegyianyagokkal ne kísérletezzünk. A tejkonzervek, a sűrített tej, és a tejpor is huzamosabb ideig megőrzik ízüket és tápanyagaikat. Jó tudni, hogy a sűrített vagy kondenzált tej, cukor hozzáadásával az eredeti térfogatnak egyhar- madára sűrítve kerül forgalommá. A tejpor viszont főként sovány tejből készül D, J,
