Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
fkf egatív statisztika! adatokkal rendelkezünk a fluktuáció vonatkozásában — mondta a feleségének Tani Antal, a járási művelődési osztály ve- eetője. — Országos szinten, éves átlagban a népművelők tele Kicserélődik. we féltsd a gyereket... Pedig félthette volna. A fiát, Tani Tónit már a tanítóképzőben is „hülyének” tartották az évfolyamtársai, mert hogy mindenáron tanyán szerette volna kezdeni a pályafutását ha végez. — Idefigyelj! — mondta neki a barátja, Tané Csaba. — Te nem vagy normális. Hány fiú van az évfolyamon? Kettő. Te meg én. A többi csupa lány. Tudod, mit jelent ez apikám? Azt, hogy a pedagógus pálya tisztára elnőiesedett! — Én be fogom bizonyítani, hogy férfiember is lehet jó tanító — csattant fel Tóni. — A férfiember, apikám, itt ritka kincs. Nem szabad olyan alantas munkával elpocsékolni, mint a tanítás. Engem a te papád innen egyenesen az osztályára visz. Hamarosan igazgató lehetek. Vagy talán még feljebb is. Te meg... Mondom, hogy tisztára elment az eszed!... Az apa nem agitálta ennyit a fiát — Dühöngje csak ki magát a hivatástudatban a gyerek — gondolta. — Még mindig jobb, mintha felszedett volna valakit ott a képzőben és most rögtön nősülni akarna. Csak jövőre adhatnék neki pedagóguslakást, az idei keret már kimerült E gy isten háta mögötti tanyaközpontba helyezte a fiát ahol nem volt igazgatója a művelődési háznak, s rábízta art is. Bízott a fluktuációban, mondta is az aggódó anyának: — Két évet adok neki ott, nem többet Am a két év már kétszer is letelt Tóni fütyült az országos átlagra, maradt a tanyán. Eszébe se volt bemenni az osztályra az apja mellé. Az ő tanítványainak a legmagasabb az iskolában a tanulmányi eredménye: A kultúrházban meg egymást érik az előadások, vetélBALATON (Kiss Attila rajza.) kedők, viták, bálák, tanfolyamok és író—olvasó találkozók. Amikor a tsz ifjúsági klubbal beneveztek a kiváló klub címért folyó versenybe, elsők lettek a megyében, s einyerceiK a zu ezer forintos nagydíjat Szárnyra kapta őket a hír. Egyre-másra jártak hozzájuk a felsőbb szervek nézni, látni, tapasztalni, meg dicsekedni a messziről jött küldöttségeknek. Í gy toppant be a megyei tanácstól Taná Csaba is, akit időközben kiemeltek. Tóni elmondta neki, hogy a nagydíj után a tsz húsz esztendőre leállította a kulturális alapból folyósított évi ezer forint támogatást. Csaba felháborodott — Na gyere csak apikám! — mondta, s már cipelte is Tónit az elnökhöz. — Elnök elvtárs! — szólt megyei emberhez illő szigorral. — Ez nem volt szép maguktól. Végeredményben mennyi a kulturális alapjuk? Az elnök kávét hozatott az adminisztrátorlánnyal és behívta a főkönyvelőt Az megmondta: 123 ezer forint — Mire költik ezt a tenger pénzt? — Hát ugyebár utazásra, tapasztalatcserére. A Balatonra. Meg külföldre. Kiderült, hogy a tsz büszkeségei, a hajtatóbrigádbeli lányok tavaly már harmadszor voltak külföldön. — Már harmadszor? — kiáltott Csaba felvillanyo- zottan, mert úgy érezte, kitűnő ötlete támadt: — Nézze elnök elvtárs! Végeredményben nekem nincs jogom magukra parancsolni, hogy továbbra is fizessék azt az ezer forintot. De gondolja csak meg, hogy elvették a kedvét a szegény Tani elvtársnak ... Vigyék magukkal! Még segíthetne isi Tájékozódni a múzeumokban, meg minden ... — Kötött a létszám — hümmögött az elnök: saba taktikát változtatott. — Tán mindenki olyan kiváló abban a brigádban? — kérdezte ártatlan képpel. — Hát, éppen... — vakarta meg fejét az elnök. — A Juli egy kicsit hanyagol, mióta a Sobor Sanyó mászkál utána. — Na hát akkor hagyják itthon most Julit, s menjen helyette Tani elvtárs! — csapott le Csaba. Aztán döntő érvként hozzáfűzte: — Én ismerem a statisztikát Nagy a fluktuáció. Országos szinten évente a népművelők fele kicserélődik. Mert nem törődnek velük.. Maguknak se mindegy végeredményben ... Hazafelé menet roppant elégedett volt Csaba. Az elnök vezetőség elé viszi a dolgot Rá is szólt a barátjára. — Te meg mit lógatod az orrod apikám? Külföldre mész! Még én is cserélnék veled végeredményben. — Jobb lett volna, ha azt az ezer forintot intézed el. — Te nem vagy normális! Na mindegy — mondta nagylelkűen. — Csak holnap aztán visszamenj ám a válaszért Másnap, amikor Tóni belépett a tsz irodára, az adminisztrátorlány már mozdult is a kávéért De az elnök intett, hogy nem kell. — Részünkről'rendben van a dolog — mondta sűrűn szuszogva. — Igen dicsérték itt a tanító urat az este. Csakhát — emelte fel a hangját. — Az az elvtárs ugyebár tegnap. Nagyon emlegette a fluktuációt Mert hogy nagy, országos szinten. — Mondta, mondta — bólintott Tóni rosszat sejtve. N ahát, akkor én meg azt mondom tanító úr, hogy maradjanak csak együtt a lyányok. Úgy döntöttünk, hogy nem fluktuáljuk be magát a brigádba. Mester László 1 Kis helytörténet | 0l*OSZOk éS atlgOBok 900 éves nyomai a Duna mentén A NYOMOK a kalocsai Sárközben találhatók, amelyről már Erdei Ferenc azt írta: „Ez a vidék éppen annyi folytonosságot őrzött történetében, mint a Dunántúl.” Történészek megállapították, hogy a honfoglaláskor a megyer törzs épp itt szállt meg, s a terület a középkorban Fejér megyéhez tartozott. Az uralkodó törzs színe a fehér volt, nem csoda hát, ha a később kialakult megyét erről a színről nevezték el. Előzőleg azonban már bolgár-török nyelven is így hívták ennek a Duna-szakasznak mindkét partját: Sárköz. (Sár-fehér). Tudjuk, hogy a megyer törzs nemcsak nevet, hanem uralkodókat is adott népünknek. Géza (akiről újabban László Gyula professzor azt gyanítja, hogy első királyunk ő volt,) erős kézzel igyekezett a törzsfők hatalmát megtörni. Munkáját fia, I. István király folytatta. Az államalapításnak ebben az igen nehéz kezdeti szakaszában a testőrsereg volt a legütőképesebb haderő az uralkodók kezében. István király testőrségének vezére a német származású Vencelinus volt. A testőrség katonái pedig oroszok és varangok voltak. A XI. századi bizánci testőrséget is „oroszvarangok” alkották. Az oroszok Kiev- ből, a varangok Angliából kerültek Bizáncba, innen pedig Magyarországra Géza, majd István szolgálatába. Ebben az időben az „orosz” szó csak annyit jelentett, hogy testőr, vagyis a népnév foglalkozás-névvé vált, épp úgy, mint Tiszántúlon még a közelmúltban is a zsidó jelentése csak: boltos. A „varang” forrása a skandináv voering, az oroszok varjág-nak mondták, az ó-oroszban varéguénak hangzott. A SZELÍD dunántúlias jellegű, ligetes bátyai határban egymás mellett fekszik három határrész: Orosz puszta Varajt és Vencelica. Okleveles források bizonyítják, hogy Orosz (Oroz, Orozy) és Varajt (Warayt, Barayth, Varjet, Varjeth, Varaht) már a középkorban falu volt, s mindkettő csak a kuruckorban pusztult el. Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről című könyvében (amelynek alapján ismertettem az oroszvarang tentőrség kérdését), több helységnevet is említ az oroszok és a varangok magyarországi birtoklásának bizonyítékaként. Nem említi azonban az előbb felsorolt három helynevet. A vidék múltja, így elsősorban az a tény, hogy a megyer törzs szállásterülete volt, valamint a három helynév egymás mellett fekvése valószínűvé teszi: az oroszok és az angolok kilencszáz évvel ezelőtti magyarországi birtoklásának Bátyán találni egyik legfőbb bizonyítékát. VAR AJTÓT a bátyaiak régiesen még ma is Varóty- nak emlegetik, amely közel áll az ó-orosz varégu népnév alakjához. Egyik része Szék-Varéty. Jól termő hord „‘ktalaja sohasem volt szikes-székes. A „Szék” előtag a régi magyar nyelvben mocsarat jelentett. Az elpusztult falu lakói szétszóródtak. A faj szi és kalocsai Varajti családok nevükben őrzik őseik falujának nevét. A varajtiak legnagyobb része azonban a legközelebb eső Bátyára települhetett. Nem meggyőző bizonyíték, de elgondolkodtató, hogy Bátyán igen sok család vezetékneve azonos az angolszászoknál oly gyakori Vida keresztnévvel. Ez a név a Varaich és a hasonló jelentésű Frangich (— Vrangich — Varangi — Varajti) azóta kihalt nevekkel együtt már a XVIII. 6zázad első évtizedeinek anyakönyveiben megtalálható. Most kopár ez a táj, de kisasszonynap táján virít az óriási paprikaföldek dús termésétől. Az oroszi öntözőmű vizével locsolják a Varajti paprikát is. Ki tudja, mit tartogat a föld mélye? A legfőbb bizonyíték ott van elrejtve, régészre várva, aki majd megszólaltatja a varang és orosz vitézek csontjait. Fehér Zoltán eyScffscrj: j-i i, rXüaD H. Béres Erzsébettel WtTTS í— ■ — — Az imént jöttünk vissza Nagy-Czirok Laci bácsitól, beteglátogatóban voltunk. Még most is szomorú tőle, hiszen hosszú évtizedek munkája fűzi össze őket. Laci bácsi messze földön ismert népi táncos volt, ö jpedig ugyancsak népszerű tánctanár, — Igen — mondja —, harmincöt éve tanítom Halason a táncot. így lettem népművelő. A. kiskunhalasi művelődési háznak nagyon jó hí- re van: az itt folyó munkát bátran lehet példaképül állítani. Mi ennek a titka? H. Béres Erzsébettel nem nehéz erről beszélgetni, hiszen a népművelő munka tölti ki egész életét. — Nézzen körül, ugye milyen megnyugtató ez a rend? — Igen. De miért ne lenne az? ~J?áT hónapja még úgy volt, hogy nem lesz fedél a fejünk felett. Düledezett az öreg ipartestületi székház. Szinte egyik napról a másikra jött a baj, minden tervünk kettéhúzva, nem tudtuk, mitévők legyünk. De aztán segítségünkre jött a város. Ugye, milyen szép, kedves ez az új helyiség? Valóban az. Igazi kultúrház. Csakhogy... Mini kul- turház. De: van! Simít egyet a homlokán, mint aki rossz emléket hesseget el. Most már ismét lehet a jövőről beszélni. No meg a jelenről, mert arról is van mondanivaló. Az imént a város népművelési felügyelőjével beszélgettem a halasi művelődési ház munkájáról. H. Béres Erzsébet munkájáról is egyben, hiszen a kettő nehezen választható szét. — Azt csodálom leginkább — mondta Rácz János népművelési felügyelő —, hogy az igazgatónő több generációt nevelt már fel és mégse fogyott el a kedve, türelme. A fiatalokról csak annyit: ifjúsági Klubunkat a legjobbak között említik az országban. — Mi ennek a titka? — kérdezem H. Béres Erzsébetet. — Egyszerű. Szeretem a fiatalokat. Tudja, milyen öröm számomra, amikor az elvadult körülmények között élő cigánylány és fiú „kiművelődve", szép ruhában bejön a művelődési házba, csodálkozva körülnéz: istenem, hát ilyen is van? — és hamarosan ő is olyan lesz, mint a többi fiatal, vidám, kedves és gondtalan .., Aztán elővesz egy gépelt levelet és örömmel mutatja, Most kaphatta, még friss a boríték. — Tervünk bírálatát küldte meg a megyei tanács. Lapozzon bele. Igen: felülbíráltak a tervet és azt írják róla: kiemelkedően jó. S tudni kell azt, hogy amit Halason beleírnak a tervbe, annak alapja van, az nem marad papíron, valóság lesz belőle. Az igazgató-asszony kilenc éve vezeti a művelődési házat. Nagyot fejlődött ez idő alatt a többi között a kultúrház politikai felvilágosító tevékenysége. Nemcsak Halason, hanem a járás 16 községében is. Nincs olyan intézmény, vállalat, gazdasági vagy politikai szervezet, amellyel kapcsolatuk ne volna és amelyet ne vonnának be így vagy úgy munkájukba. Ez azt is jelenti egyben: úgyszólván nincs a járásnak egyetlen lakosa, akinek közvetlen kapcsolata ne volna a művelődési házzal. — Nyilván nem marad el a segítség? — vetem közbe. f _ — Gondolja, egyedül lehetne ezt csinálni? Szerencsém van, a szűkebb környezetemről, a művelődési ház dolgozóiról is csak a legjobbakat mondhatom el. Nagyon jó, lelkes és hivatástudatuk szerint élő kollégák. És a többi segítség? A város, a járás valamennyi felelőse mellettünk van. Hogy is győznénk másként? Kint az udvaron munkások igazgatják a talajt, betonozáshoz készítik elő. — Teraszt építünk és a meleg nyári estéken ott táncolhatnak majd a fiatalok. Ismét csak a fiatalok. Már küszöbön a nyár, a népművelésben beáll a „pangás”. Itt azonban aligha, csak átalakul. Már négy utcában folyik a hűs estéken az udvari filmvetítés, előadással. A kiszemelt ház gazdája tisztára söpri az udvart, aztán megindul az utcából a szomszédság, kinek-kinek kisszék a kezében. S van még sok más, tipikusan nyári rendezvényük is. Nem egy közöttük olyan, ami eredetileg halasi, innen indult el és már csinálják másutt is. Mert kiderült: nagyon hasznos, ötletes és — nagyon szükséges. Az‘ igazgató-asszony fáradt. — Holnap kezdem a szabadságomat. Üdülés? Utazás? — Igen, Kecskeméten lesz még egy tanácskozás. Csak aztán pihenek — talán. Balogh József
