Petőfi Népe, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-19 / 142. szám

1968. Június 19, szerda

5. oldal

Két eszperantista

Bálint István tulajdonképpen csak helyreigazítást '■'-ár: Tévesek voltak az eddigi információk, július 13—14-én lesz a kor.gresz- szus Kecskeméten.

A Magyar Eszperantisták Szövetsége megyeszékhelyünk 600 éves jubileumának tiszteletére rendez itt találkozót, amely tulajdonképpen nemzetközi. A világ valamennyi eszperantó nyelvű adást is sugárzó rádióállomása és a legtöbb eszperantó újság továbbította a kecskemétiek meghívását, és az „eszmetársak” (így szólítják egymást) számos országból jelezték már érkezésüket.

Amíg a több nemzetiségű, egy nyelvű komgresz- szus programtervét hallgatom — idejében hírt adunk majd róla —, ismételten megcsodálom az eszperantó mozgalom rendkívül tudatos, logikus felépítését, csatornákat az országhatárokon át, hogy nemzeti kulturális javaik áramlanak rajtuk oda-vissza, folyamatosan. A nemzeti szövetségek a különböző foglalkozások szerint szakosztályokra, a területi egységek szerint bizottságokra vannak felosztva, de egyik csoportnak sincs módjában elzárkózni, mindegyiknek állandó kapcsolatot kell tartani szinte valamennyivel.

Mindez eléggé közismert, éppen ezért inkább egy személyes állásfoglalásra lennék kíváncsi. Egy esz- perantistáéra, aki hosszú ideje hű és aktív tagja a mozgalomnak. Bálint Istvánnál keresve sem lehetne alkalmasabb riportalanyt találni. ö a kecskeméti vasutas eszperantisták és a Bács megyei Eszperantó Bizottság elnöke. Jellemző módon azonban inkább hallgatag kísérőjét ajánlja beszélgető partnerül:

— Asztalos Barnát érdemes megismerni. Előbb tudott eszperantóul, mint magyarul.

— Tényleg így volt — emlékezik vissza a széles vállú honvédtiszt. — Apám cipészsegéd volt, régi szoc- dem, a családon belül akarta elkezdeni az intemacio- nalizálást ötéves koromig vele és testvéremmel csak

eszperantó nyelven beszéltünk otthon. Aztán a háború elvitte apámat, nekem pedig teljesen kiment a fejemből, hogy Zamenhof nyelvén tanultam meg beszélni. Jóval később, 24 éves koromban, véletlenül olvastam a Magyar Ifjúságban egy eszperantó nyelvű mondatot, és én lepődtem meg legjobban, hogy értem. Azonnal fölvettem a kapcsolatot a szövetséggel, könyveket kértem. Még egy év sem telt el, már folyékonyan olvastam. Több szakvizsgán átjutva, most a műfordítói tanfolyam disszertációjára készülök.

— Milyen témából?

— Ez nagyobb gondot okoz, mint maga a disszertáció. Az első megjelent fordításom egy képzőművészeti kritika volt, de hivatásomnak megfelelően inkább repüléstörténeti és

matematikai szakirodalmat böngészem. Az eszperantista pedagógusok továbbképző tanfolyamán is ezekből a tárgyakból szoktam előadást tartani. Lehet, hogy a relativitáselméletet választom, Jánossy professzor tv-sorozata után megint nagyon időszerű.

— Hivatás, család, disz- szertáció. Hogyan győzi mindezt idővel?

— Ha csak ennyi volna, nem is lenne nehéz. De a kedvteléseimről sem szívesen mondok le. Mostanában, ha elcsendesedik a lakás éjszaka, Dante Isteni Színjátékát olvasom. Persze eszperantóul.

— Én még hozzáteszem

— mondja Bálint István —, hogy a nagyobbik — ötéves

— kislánya beszaladt hozzám a napokban. „Mi petas aquo!” — kiáltotta. — Soha nem töltöttem még vizet ilyen örömmel. Sz. J.

Ralph Heid cirkusza

Több, mint két hete ragadtatja már tapsra Bács megye közönségét a Ralph Held Cirkusz Varieté. Kiskunfélegyházán, Bácsalmáson. Baján és Jánoshalmán léptek fék közben Szegedre is átrándultak néhány napra: mindenütt telt sátor előtt peregitek az at- rakciók. Szerdától vasárnapig Kecskeméten játszanak.

A műsor inkább ritmikus, táncos revüjellegű, mintsem akrobatikus, ezért is viseli Ralph Heid nevét. Ralph Heid ördöngős ügyességű xilofonművész, beaténekes, gitáros és táncos, szinte a produkció elejétől végéig jelen van a porondon. Ősz óta Magyar- országon lép fel, ő volt a Kamara Varieté nagysikerű „Helló, Dolcsi!” című összeállításában a sztár. Egyébként svájci, hét nyelVonaton

Mini-dráma

Diáklánynak nézem. Friss, hamvas, s ahogy arcát szembe fordítja a menetiránnyal, rövid barna haja lobog. Féloldalt könyököl a vonatablakban, s ha időnként feljebb tartja fejét, hunyorít a napfénytől. Ilyenkor két gödröcske jelenik meg az arcán, s mosolyog, talán mert a szél is csiklandozza.

Nyúlánk, fejlett lány, ízlésesen öltözött, mint a legtöbben ma már... De mit keres az a két- ujjnyi széles ősz sáv abban a ragyogó barna hajban?... Valami nagy betegségen esett át? Csupa élet ez a gyerek, vibrál rajta minden az ifjúságtól. Szeme is mindennek megörül. Egy színes tanyaudvamak, a vonattal versenyt repülő madárnak, a

füstnek, amely csillogva hamvad el az ég kékjében, a kis- bocinak, ahogy hirtelen jókedvében nagyot rúg két hátsó lábával a levegőbe, a vadvíz csillogásának, a bársonyos hátú szántásnak ... Integet, ha úgy véli, éppen ránéz egy gyerek a dűlőútról... Mit kereshet ott az az ősz tincs?

— Messze tetszik utazni? — kérdi váratlanul, mikor egy pillanatra hátrább mozdul az ablaktól.

Így aztán megbeszéljük, ki, hová tart. Egyik megállónál vagy két tucat felszálló. Szülők, gyerekek, jobbára nagyocskák. A papák, mamák ünnepi feketében, a fiatalok is sötétben. Nagy vastag szatyrok, hálók, tele minden jóval, amire

vakító fehér szalvéta illik. Itt-ott üveg nyújtja nyakát a pakkból.

— Ballagásra mennek — találja ki útitársam.

— Csakugyan.:: Én meg azt hittem, lakodalomba— árulom el magam.

— De régen volt, mikor én ballagtam — jegyzi meg kislány és önkéntelenül belesimít hajába. Épp ott, az ősz csíknál.

Megmosolygom.

— Hát azért talán mégsem olyan régen lehetett... Melyik iskolában? Mikor?

— öt éve all: — és mondja az általános iskola nevét... — De hosszú volt belőle egy-két év — halkítja le a hangját...

Most talán kiderül a titok: miért az ősz tincs? Valóban..;

Munkáslány. Elég szépen keres... Szereti az üzemet, munkatársai^ tisztelettel beszél azszb- titkárról, aki „kiharcolta” neki a fizetésnélküli szabadságot

— Tessék elképzelni: apukám munkába jár, én is dolgozom, otthon pedig nagy beteg édesanyám ... Odáig ment szegény, hogy egyre többször mondta, öngyilkos lesz... Hogy mit kellett nekem kiállni!... Milyen rettegéssel nyitottam be, mikor a munkából hazamentem! Hányszor jutott eszembe munka közben, „hátha azóta”, jaj, nem hagytam-e valami

„olyat” a kezeügyé- ben?... Aztán sikerült kórházba vinni .. I Most már jól van. Odavan vendégségben a nő- véreméknél... Érte megyek most... Az a fontos, hogy. rendbejött ... Igaz, a hajamban egy ősz fürtöt hagyott ez az idő..,

■—th —n

ven beszél és éneked — 22 éves.

Néhány nagy számot említünk még meg a műsorból: A Jaroszlávi Gladiátorok — (négy szovjet artista gúlaszáma). Giselin és Tomió (francia légtomászok), végül képünkön: olasz bambuszakrobaták, a két Mazami.

Kecskeméten a Műkertben ver sátrat a cirkusz, este föl nyolckor kezdik a műsort' — szombat vasárnap fél 4-kor is.

Túl a tizedik köteten

A Marxizmus—Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtára

Eseménynek számftó jubi^ Icum: túljutott a tizedik köteten a Kossuth Könyvkiadó nemes vállalkozása. Nemes vállalkozás; a marxizmus—leninizmus klasszikusainak legfontosabb műveit szép köntösben, olcsó áron hozzáférhetővé tenni a politikai irodalom egyre növekvő olvasótábora

21.

— Térjen a tárgyra! Társalkodónőnek maga túl kövér és durva lelkületű.

A páter kuncogva nevetett.

— Eberiingem.:; maga soha nem fog megváltozni. De hát térjünk a tárgyra. Ez a kiskereskedő valaha a mi dicsőséges táborőrségünk katonája volt. Pécsben szedtük fel. nyitottunk neki egy üzletet, azóta el- pohosodott. Minden, tevékenysége arra irányul, hogy az ötv cinmárkásokat jó helyre juttassa. Ezenkívül fél. Talán hallott a grichenaui táborról? Ö is ott volt. 1944 április végén. A műtétet géppuskával hajtották végre. Azután híre jött, hogy néhány fogoly túlélte a tábor likvidálását. azóta vacog a foga, ha egy lengyel, vagy egy francia téved az üzletébe. Még 1945-ben ki is végzett egy gyanakvó francia foglyot.

— Nem szeretem, ha az embereink a határátlépés után betojnak —. mondta Eberling.

— Ettől nem kell tarta- 1 nunk. Ha a feladatát jól

ellátja, kutya baja sem történik. De ha lebukik, kötél várja. Ilyen körülmények között mindenki igyekszik hősiesen viselkedni. Tehát igyekszik ellátni a feladatát.

— Megbízható? Tűzbe teszi érte a kezét?

— Hát magia főnököm, értem tűzbe teszi?

Eberling elmosolyodott.

— Látja főnököm! — mondta a „Páter”. — Én is éppen ennyire kezeskedem azért a bécsi kiskereskedőért.

Eberling előhúzta a noteszát.

— Az ürge neve?

— Rudolf Schirmbaum.

— Családi állapota?

— Egyelőre nőtlen, de mielőtt elindul, a nyakába ültetek egy feleséget.

— Akkor gyermekei sincsenek?

— Megtagadta anyját- apját is.

— Ez jó — mondta Eberling. És mit csinál Magyarországon?

— Van ott egy emberünk ... orvos volt, ma az egyik kórházban dolgozik.' Kezdetben azt terveztük, ő lesz a magyarországi sejtek vezetője. Azután az ottani embereink mind lebuktak, de ő kibújt a hurokból. Azóta nem háborgatjuk. Megbízható, körülmények között él. rnásfél- kétévenként tudakozódunk felőle és úgy látjuk, számíthatunk a segítségére.

— Maga üres óráiban jóslással foglalkozik?

— Ismét tiltakozom a hang ellen. Nekem ez az üzlet nem fontos. Ez az emberünk meglehetősen jó pozíciót tölt be. az ország területén zavartalanul mozog és helyzetéből adódóan magasabb körökkel is kapcsolatba tud kerülni. Tíz Wocheckért sem áldozom fel. De a segítségét igénybe veszem.

— Ki ez az ismeretlen?

Csak nem Gömöry doktor?

A „Páter” most először kiesett szerepéből. Bámulva nézte főnökét és úgy érezte, ez az ember még a gondolatokba is belát, nincs titok előtte.

— Illetve Gőmőry-Gem- ner.

— A 26. SS páncélos hadosztály volt egészség- ügyi főnöke? A hadosztály az első magyar hadsereg egyik önálló dandárának közelében állomásozott. A magyar alakulat orvosa egy bizonyos Gömöry alezredes volt. Gemner a háború utolsó szakaszában egy vadászat során Gömöry alezredest véletlenül agyonlőtte, iratait magához vette, majd amikor csapatával a magyar főváros védelmére rendelték, a volt magyar orvos hozzátartozóit felkutatta és megsemmisítésükről gondoskodott. Egyezik?

— Egyezik —. mondta a „Páter”.

Eberling zavartalanul folytatta:

— Ezután Magyarországon bujkált, majd amikor a nyelvet kellőképpen elsajátította, az egyik kórházban Gömörv doktor irataival felvételre jelentkezett.

— Minden egyezik, főnököm.

(Folytatjuk)

számára. Az egymás mellett sorakozó tizenegy kötet — a legutóbbi Lenin: Mi a teendő? című műve — tematikájával, s tájékoztatást segítő alapos jegyzeteivel egyaránt dicséri a kiadó e sorozattal foglalkozó kollektíváját, a marxizmus— leninizmus klasszikusainak szerkesztőségét. Az eseményként köszönthető jubileum alkalmából elmondhatjuk, hogy eddig a sorozat sikerrel teljesítette feladatát. Valóban kiskönyvtár jelleggel adott értékes válogatást a klasszikusoknak azokból a műveiből, amelyek tanulmányozása a politikai műveltség elmélyítése mellett segítséget ad aktuális teendőink jobb megértéséhez.

Állításunk bizonyítására elegendő az eddig megjelentetett művek felsorolása. Elsőként Marx—Engels alapvető munkáját, A Kommunista Párt Kiáltványát bocsátotta útjára a kiadó, majd Lenin két művét: Baloldal iság — a kommunizmus gyermekbetegsége, Illetve utolsó Írásain ak gyűjteményét. A nemzetközi munkásmozgalom mai időszakában a kiskönyvtár három egymást követő kötete is a Jobb eligazodást kívánta elősegíteni. Így került sori Marx: A gothal Programm kritikája, Marx— Engels: Az 1. Intcrnacionáléról és Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig című művének kiadására.

A kiskönyvtár hetedik kötete, a Lenin: Magyarországról című válogatás egy „Lenin- sor” megnyitását jelezte, mert egymásután — az említettel együtt — Lenin öt műve került kiadásra: A szocialista gazdálkodásról; A szocialista és tőkésállamok békés egymás mellett éléséről; Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka; Mi a teendő?

A Marxizmus—Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtára fontos missziót teljesít: a politikai Irodalom „Olcsó Könyvtársaként széles tömegeknek kínálja az elméleti ismereteket.

^ M. O,