Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

Buda Ferenccel Szerencsés költőnél? mond­ja magát. Verseket nem igen kap vissza a szerkesz­tőktől. Még a fővárosiak­tól sem. — Lehet, hogy éppen azért, mert nem kényezte­tem el őket — vallja, ár­nyalatnyi mosollyal kuruc- vitéz-bajúsza alatt. — Ke­veset írok és ritkán. Hó­napokig hordom minden versemet. Jegyzetből is írok, feldolgozom nyers fo­galmazványaimat. Második kötete félig ké­szen; 750 sornyi „anyag” a Szépirodalminál várja a mostanában, vagy ezután születő, a majd teljességet adó [kiegészítést. Egyszer már meghosszabbították a határidőt: augusztusban ez is lejár. Addigra jó lenne elkészülni. — Mikor írsz? i — Éjszaka, Korábban az elejéből, mostanában in­kább a végéből csípem le a virrasztásra szánt időt. Működik a „belső vek­ker”. No meg a három gyerek..: És szerencsés költő azért is, mert hangja és mon­dandója eredeti, félreis­merhetetlen akusztikájá­val, a valósághoz minde­nütt egyazon kohézióval tapadó képeivel. Kész, csak­nem érett költő, nincsenek korai „besárgulással” fe­nyegető válságszakaszai. Húszéves korában, amikor az rendjénvaló. voltak ilyenek. Hogy a kritika — egyébként jogosan — Nagy Lászlóval és Juhász Ferenccel rokonítja? Ezt Buda is büszkén vállalja. Származásuk, indíttatásúik egybem- másban közös. Vagy legalább is hasonló. Plebejus-paraszti mélyrétegekbe nyúlnak a gyöke­rek. S a jegyek, ha másképp nem, az előszobában sa­ját kézzel festett folklorisztikus ábrákkal, a cserép­edényekkel, a szigonyvillával, a rokkával, a mángor­lóval, s ki tudja még milyen ősi eszközzel kísérik el a leninvárosi kilencemeletes ház betonvázai közé. A Budai utcai általános iskolában tanító költő-pe­dagógus ötödmagával úgyahogy berendezkedett Kecs­keméten. Mert .— immár harmadszor írom le — sze­rencsés költő Buda Ferenc, mivel eddigi élete, hányat­tatása bőven ellátta lirikusi élményekkel. Csak egy rövid, pár éves szakasz: Építőmunkás. Majdnem kita­nulta a hidegburkolást. Parkettás anyagmozgató. Egy­szer leejtett egy mázsás köleget, amire most is em­lékszik a dereka. Erdészirnok. Kertészeti segédmun­kás. (Kesereg, hogy ott sem tanult meg kaszálni.) Fa­ipari munkás Debrecenben. Átképzés gépre, motorfű­rész-kezelő lesz. Felruccanás Pestre, állás és lakás nél­kül, feleséggel, s az első, akkortájt világrajött gyerek­kel. Chinoinban segédmunkás, körúton szenesember. Aztán — micsoda trambulinugrás! — Pest megye leg­eldugottabb falujában, Pusztavacson tanító... És, ezzel kellett volna kezdeni, másfél hónapig vas­munkás. — Tudom j<51, verseim képanyagában ott a vas, Jóba Tibor: Májusi miniatűrök VIRÁGOS NÉGYSOROS Bár megtépázta szívem a tavasz, sebére orgonaillat szivárog. S nézd csak, kinyíltak kandi-hófehéren kedvenceid, a gyönge gyögyvirágok. FILMKOCKA Szőlősorok közt lányok futnák át* az ég szemükben csodálja magát, csavargó szél csókolja mellüket A táj köröttük: szín, illat, tüzek... TISZAI AKVARELL Két kismadár a vízparton topog, hiún bámul az arany-zöld tükörbe. Háttér a füzes, felhő-gomolyok. ...Egy víg hal most — a tükröt összetörte .1) ESTI SÉTÁNI Karom míg átölel, két egy-test úgy lebeg, mint ha lábunk alatt vattás kis fellegek... Kék árnyékunk viszi az út a hold ragyog, tűnődve tűnnek el tündöklő csillagok.., VÉSZI ENDRE: Májusi vasárnap fénytörésben Emlékeimben vasárnap volt akkor a férfiak tetőtől talpig mosakodtak családok ölték az asztalt körül a leány áttetsző vízbe tette a rózsát kis rókafialtat dajkáltak az odvak emlékeimben vasárnap volt akkor én illatos keményített inget öltöttem és papírt készítettem, s hegyeztem ceruzát s egy naposzlop sétált az udvaron át egy szeplős naposzlop s te megmostad hófehér harminckét fogad s a habtiszta ég a szájadhoz ért emlékeimben vasárnap volt akkor a halottak szavunkra szépen válaszoltak inkább tanítóan mintsem vádolón elbeszélgettek velünk a holtak emlékeimben vasárnap volt akkor ünnepi csend ünnepi nagy szünet tisztára sepert szobák s a fák tanúsága hogy nyár jön s az ég tanúsága hogy nyár Jön! üljetek körém, adjatok sót, kenyeret adunk, adunk sót, kenyeret adunk, adunk készítünk fürdőt fenyőszagút lenvászon lepedőt hűvöset ágyat vetünk! emlékeimben vasárnap volt akkor jelöld meg kérlek piros betűkkel piros szavakkal állj meg a tükrös reggeli fényben jelöld magaddal. Aki szereti, lépjen közelebb! Molnár Péter képeiről Tizennégy kép a kecskeméti TIT-klub falain: Mol­nár Péter bemutató tárlata. Négy-öt lapon csak kavicsok és kagylók. Gyöngé­den legömbölyített, aprólékosan megépített, szétbom- lott gyögysorhoz hasonló kavicsok, merész, szabályta­lan boltíveket Idéző, remegően finom kagylócirádák. Nyugalom, napsütötte vízpartok derűje. Mégis a szer­kesztés és a kidolgozás hihetetlen pontossága, arány­érzéke, a szemlélet elragadta to ttsága szigorú törvény- szerűségeken alapuló, de véletlenek formájában meg­valósuló folyamatokat juttat eszembe. Azt, hogy a né­hány grammnyi, sima, kerek kavicsokat robusztus, ér­des szíriekből formálta a földrengés, a fagy, a víz, a szél, meg hogy a létfönntartás könyörtelensége kény- szerített gyögyházvarázst a kagyló palástjára. Ahogy az idő pillanatnylságát és széles áradását egy- bejátssza Molnár Péter, éppúgy eltűnődik a tér vi­szonylagosságán is. Hajszálvékony hullámvonalrend- szeréről nem tudhatom, hogy egy tenyérnyi homokda­rabon rajzolta-e meg a szél könnyed érintését, vagy nagy távolságú felülnézetből az orkán barázdáit. Már- már bűvészeinek tűnik, hogy egy körülbelül 4x4 cen­timéteres képen óriási távlatot fog át, míg a legna­gyobb méretűek témája néhány viráginda, vagy csu­pán egy-két hangulatsugárzó színceepp. A lélek és a tárgyak mikrokozmoszában gyönyörkö­dő, játékos, mégis elmélyült nézőpont ellenére Molnár Péter világa változatos. Nézzünk meg néhány címet: (annál is inkább, mivel — festőben ritkaság ez — rendkívül kifejező elmeket ad.) Aki szereti a kavicso­kat és a vizet, lépjen közelebb! — Lao-ce álma — Hó­dolat az ismeretlen, középkori festőnek — A csend já­tékai — Szél és homok stb. A kódexillusztrátorok gondos fegyelmének állandó tartása mellett, éppen ilyen változatos technikai fegy­vertára is. Könnyedén dolgozik grafittal, tussal, olaj­jal, pasztellal. s ha szükségét érzi, bátran keveri az eszközöket Molnár Péter 25 éves, Lakiteleken él, K isikun félegy­házán dolgozik mint dekoratőr. Képzőművészeti gim­náziumot végzett a megye festői közt a tavalyelőtti téli tárlaton tűnt föl először. Félegyházi önálló kiál­lításán tavaly a szentendrei Iskola nemzetközileg is nagyhírű művésze, Bálint Endre mondott igen elisme­rő szavakat. Rajzai jó néhányszor megjelentek mosta­nában az Élet és Irodalomban, a Valóságban és más folyóiratokban is. Sajátos gondolat és formavilágát lehetne talán kap­csolni Paul Klee-hez, Vajda Lajoshoz vagy a japá­nokhoz vagy Weöres Sándor költészetéhez, noha egyik­hez sem hasonlít tételszeruen, mégis inkább az ere­detire törekvő, őszinte, bátor művészegyéniség bonta- kozását értékeljük Molnár Péterben, aki tudásban, él­ményekben tovább gazdagodva, más műfajban Is fi­gyelemre méltó tehetséggé válhat Sz. J. Gál Sándor versei FEHÉR Ne csábíts engem bodzafa lányarc-fehér tányér-virága. Paripák vágtatnak az éjben csattog vércsék, galambok szárnya. Feküdnék a csönd fehér asztalára. KETTEN Fogd meg a kezem és igazítsd hozzám lépteidet Egyedül áll az erdőben a fa. Veled könnyű és súlyos vagyok hajlik alattam az idő vasbordázata. TŰZÖN AZ ALMAGALLY Az ősztön és az öntudat mozdonyai viszik a lelkem, szenvedek, min*, tűzön az alma gally. Ki ismer engem? szinte mindenütt. Eredete sokfelé ágazik. Olyan, mint egy mítosz. Rengeteg jelentésű fém. Bilincs, kard, lapát. — Á nálad modernebbnek látszani akaró költők inkább használják ezt a szót: atom. — Én a vasat ismerem. Ha Juhász Ferenc emlegeti az atomot, neki kivételesen hitelt adok. ö még azt is ismeri. Azért a könyvespolcon, a köpülővel szembeni fő he­lyen hever Heisenberg könyve. Űj könyvre ritkán telik. Három év óta. amióta kecs­kemétiek, egyszer voltak színházban. Öten élnek az 1560 forint pedagógusi fizetésből. Van 510 forint csa­ládi pótlék. Anyasági segély nincs, Budáné legutóbbi szülése előtt éppen nem volt munkaviszonyban sehol. Versekből inkább cseppen, mint csurran de hogy mennyi, még soha nem számolták. És van alkalomsze­rű támogatás az Irodalmi Alaptól, ami az utolsó me- nekvési lehetőség. Amikor három liter tej helyett be kell érniük másféllel. S verseitől mi sem áll távolabb, mint a szenvelgés^ a nyöszörgő panasz. A helytállást tanulja, s nem hajlik meg az elidege­nedés uralma előtt. Mert a költésze: kapcsolatkeresés. É* találás. Egv időben gyermekverseket írt. Nem mellékesen, — ezt is felnőtt hittel-szenvedéllyel csinálta. A já­ték igényével, sóvárgásával. Dédelgetett terve: a szoci­ográfia. Közben magyarsza­kos levelező a debreceni egyetem bölcsészkarán. — Szeretnék egy olyan­fajta, de igazán csak énrám szabott verset írni, hogy a lét, minden gondja-baja el­lenére nagyszerű, felemelő. Szerencsés költő Buda Ferenc: harmincegy éves mindössze. Hatvani Dániel Berlin felett Nem visszaemlékezés. Riport, melyet a Nagy Honvédő Háborúban írt jelentésekből, levelekből és naplójegyze­tekből állítottunk össze. Katonák, tisztek írták, akik a fasizmus utolsó fellegvárát — a Reichstagot — vették be huszonhárom évvel ezelőtt. Jelen időben van írva, hiszen ott írták ezeket a soro­kat a Reichstag falainál két támadás közötti szünetben, mikor a gránátok robbanásának fénye világította be az éjszakát. A Reichstagig csupán “ méterek maradtak. De milyen méterekl A rohamosztagok betör­tek a saroképületbe és el­keseredett tűzharcban ki­verték a németeket. Csak egy lehetőség volt: A „Himmler-ház” ablakából átrohanni a nyílt térségen, összegyülekezni a bomba­tölcsérekben, lövészárkok­ban és egyetlen rohammal betörni a Reichstagba. Alegységeink alapos elő­készítés után rohamozták a „Himmler-házat”. Egész nap folytak a harcok az épületben. A befészkelő- dött SS-eket Zincsenko és Plehodanov ezredes alegy­ségei göngyölítették fel. Egyidejűleg a szomszédos házakat is megtisztították a németektől. Paszoszov P. gárda-őrvezető • A prilis 30-ra virradó éjjel Nyegoda ezre­des és Satilov tábornok páncélos alakulatai felzár­kóztak. az ágyúkat felvon­tatták az épületek emele­teire, az ablakokban gép­fegyvereket állítottak fel. Nyeusztrojev, Davidov és Szamszonov százados zász­lóaljai felkészültek a ro­hamra. Perevertkln gárda-vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse Éppúgy, mint az előző napokon, a reggel borús, hideg. Szemerkél az eső. Az esővel együtt hul­lik a hamu is. Tarackjaink Berlin szí­vében állnak. Hogy őszinte legyek, valahogy furcsán érzem magam. Éppenhogy visszatértem a feladat vég­rehajtása után — egyeztet­tem minden üteg harcállá­sát. Láttam, hogyan néznek ki az utcák, a poklok fe­neke sem lehet ennél ret­tenetesebb. És ezeken az utcákon kell kézi erővel kivontatni a- 'arackokat, fe­dezékbe vinni, ahol a gép­kocsik állnak, majd a gép­kocsik után kapcsolt löve- gekkel teljes gázzal átro­hanni négy negyeden, me­lyet állandóan lőnek a né­metek. összehívtam a gépkocsi­vezetőket. Nyolc harced­zett, kipróbált fiú, .Vala­mennyijüket személyesen Ismertem, némelyikkel már három éve harcoltunk együtt. Kérdezem, ki vál­lalja, hogy elsőként tör át. — Az én kocsim megy elsőnek, gárdakapitány elvtárs! Nyikolaj Maruszidze je­lentkezett. Nyugodtan in­dította a motort, szótlanul körülnézett és azonnal nagy sebességre kapcsolt. A mo­tor bőgése elnyomta a gép­pisztolyok ropogását. Sze­rencsésen átszáguldott két negyeden. Íme, már előt­tünk a Spree és itt jobbra kell fordulnunk... Előt­tünk vagy harminc méter­nyire páncélököl robbant. Egy másodperc és belero­hantunk a robbanástól ke­letkezett füstfelhőbe. Maruszidze hirtelen fel­kiáltott. Már csak a golyó ütötte lyukat láthattam a szélvédő üvegen .. s A kor­mányt egy pillanatra sem engedte el. A gép megug­rott és cikázva száguldott tovább, át a vasúti aluljá­rón ... Iljin gárdakapitány * Czázadaink a főbejá­raton át törtek be a Reichstagba. Nyeusztrojev

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom