Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
1968. május 12. vasárnap 3. oldal A tanácsi ipar fejlesztésének új vonásai ÍJIDA GÁBOR megyei tanács vb-elnök helyett es nyilatkozata Fejletlen mezőgazdaság, még fejletlenebb ipar — ez jellemezte a mai Bács-Kis- kun megyét a felszabadulás előtt. Még akkor is csak ezt mondhatjuk, ha volt is néhány nagy nevű úttörője ezen a környéken a szőlő- és gyümölcstelepítésnek és nemesítésnek. Az ipari termelésben azonban még erről sem lehet beszélni. Az ipar igazi honfoglalása jóval 1945 után kezdődött, a megyei pártós tanácsszervek erőfeszítései alapján. Lapunk állandóan figyelemmel kísérte ezt a folyamatot, s most felkerestük Buda Gábort, a megyei tanács vb-elnök- helyettesét, tájékoztatást kértünk a tanácsi ipar helyzetéről, valamint szerepéről az új gazdaságirányítási rendszerben. — Milyen elgondolások érvényesülnek jelenleg a megye tanácsi iparának fejlesztésében? — A megyében az ipar fejlesztését az 1966 októberében megtartott megyei pártértekezlet határozatai alapján végezzük — kezdte tájékoztatását Buda Gábor elvtárs. — A pártértekedet állásfoglalása szerint a harmadik ötéves terv időszakában a megye területén 12 ezer új munkahelyet Népi ellenőrök Negyvenhárom népi ellenőr 71 napon keresztül vizsgálta az elmúlt hónapokban a termelőszövetkezetek melléküzemágakkal kapcsolatos tavalyi tevékenységét. Kiderült, hogy a megye közös gazdaságaiban a bevételnek átlagosan 12,9 százaléka származik segédüzemági munkából: főleg építőipari és fuvarozási szolgáltatásokból. A különböző melléküzemágak létrehozásának egyik célja, hogy a mező- gazdasági termelés idényszerűségének ellensúlyozására folyamatos munkaalkell létesíteni, s ebből a tanácsi iparra négyezer dolgozó elhelyezése vár. Ilyen nagyarányú fejlesztésre azért van szükség, mert a mezőgazdaságból a szocialista átszervezés után még mindig jelentős számú munkaerő szabadul fel. Ezek ha nem találnak helyben munkaalkalmat, elvándorolnak a megyéből. A pártértekezlet igen fontosnak tartotta az elvándorlás megszüntetését A városokban a munkaerők elhelyezésének alapvető gondjait a második ötéves tervben megoldottuk, ezért a párthatározat már a megye 12 nagyközségének — Bácsalmás, Dunave- cse, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Lajosmizse, Ti- szakécske, Izsák, Kerekegyháza, Kiskőrös, Kecel, Kis- kunmajsa, Jánoshalma — iparosítását tűzte célul. A harmadik ötéves terv eddigi tapasztalatai azt igazolják, hogy a pártértekezlet állásfoglalása reális volt, az ipari foglalkoztatás növelését a meghatározott mértékben lehetséges teljesíteni. A tanácsi iparban dolgozók száma a tervidőszak első két évében 1124-gyel nőtt A párt és a kormány állásfoglalása alapján jelentős összegeket fordítanak az építő és fuvarozó gazdaságokról kaimat teremtsenek a gazdáknak. A kalocsai Iszkra Tsz-ben például a tagoknak több mint 20 százaléka talált magának munkát ily módon. Mint ismeretes, a közös gazdaságok új alapszabályaikat legkésőbb június 30-ig készítik el. Eddig körülbelül 30 tervezetet terjesztettek a járási tanácsok végrehajtó bizottsága elé. A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz, vagy a szabad- szállási József Attila Tsz például már kidolgozta a szolgáltatások ügy- és munkarendjét is. az egyes fővárosi üzemek vidékre telepítésére. A fővárosi tanáccsal történt megállapodás alapján jelentős összeget — mintegy 50—60 millió forintot — kapunk a kitelepítési beruházásokra szánt összegből. Ezek a beruházások Kiskunhalasra, Bajára, a községek közül Kiskunmaj- sára, Kunszentmiklósra, Ti- szakécskére és Kiskőrösre kerülnek. Kiskunhalasra és Bajára a kormányhatározat értelmében vissza nem térítendő beruházást kapunk, míg Kiskunmajsa és Kiskőrös iparának fejlesztésére kedvezményes hitelfelvételi lehetőség nyílik. — Melyek azok az új vonások, amelyek iparfejlesztésünket jellemzik? — Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején, mint ismeretes, az extenzív iparfejlesztés volt az alapelvünk. Minél kevesebb beruházással, minél több munkahelyet létrehozni. Ezzel kialakítottuk az ipari „magokat”. Ezekben az üzemekben alacsony volt a termelés színvonala, mégis bennük teremtődtek meg a személyi feltételek a további iparfejlesztésre. Ma már a fő célkitűzésünk az intenzív iparfejlesztés. A meglevő tanácsi vállalatoknál a műszaki színvonal emelésére, a vállalati gazdálkodás eredményességére, a termékek versenyképességére helyezzük a fősúlyt És ez nem véletlen elhatározás kérdése volt. Az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészüléskor előtérbe került a termelékenység, a rentabilitás a vállalatoknál. Ha nem figyelünk fel idejében például a versenyképesség és a vállalati eredmény problémáira, néhány évig talán még nem lett volna baj. Ám azután egyszerre szakadt volna nyakunkba a rossz gazdálkodás miatt bekövetkező csőd, becsukhattuk volna üzemeink kapuit. Ezért már idejekorán megszületett az az elhatározás, hogy a műszaki fejlesztés feltételeit meg kell teremteni. A tanácsoknak azonban igen sok meghatározott célra — egészségügyi, kulturális, kommunális stb. — feladatra kell fordítani fejlesztési alapját. A kisebb tanácsi vállalatok hitelalapja. kölcsönfelvételi lehetősége szűk keretek között mozog. A megoldást másutt kellett keresni, olyan minisztériumi vállalatoknak átadni az üzemeket, amelyeknek erre a pénzügyi alapjaik és személyi feltételeik íj megvannak. Ezt a gyakorlatot ugyan már korábban is érvényesítettük, de a jövőben méginkább törekszünk erre. Annál is inkább ezt tartjuk a járható útnak, mert ilyen irányú tapasztalataink kedvezőek. Példaként említhetem a Kiskunfélegyházi Villamosszigetelő és Műanyaggyárat, a Kalocsai EKA-t, Tiszakécskén a Vegyiműveket Szerelő Vállalatot, Kunszentmikló- son a Villamos Állomásokat Szerelő Vállalatot és még sorolhatnám. Ezek a vállalatok előzetes megállapodásunknak megfelelően, igen jelentős beruházásokkal fejlesztették a részükre átadott tanácsi üzemeket. Az idén a Kiskunhalasi Csomagolóeszköz Gyártó Üzemet adjuk át az Országos Papíripari Vállalatnak. Az üzem fejlesztése nyomán jelentősen javul majd a városban a női munkaerő f n gl alkoztatottsága. — Hogyan állják meg helyüket a tanácsi vállalatok az új gazdaságirányítási rend. szerben? — Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A vállalatok vezetősége — egy-két kivételtől eltekintve — helyesen választotta meg, milyen áruféleséget termeljen. A textiliparban vannak problémák a rendelésállománynyal, reméljük azonban rövidesen megteremtik a kereskedelemmel a megfelelő kapcsolatokat. Nagyon fontos, hogy a pillanatnyi gazdaságosság szem előtt tartása mellett a tanácsi vállalatok vezetői távlatokban is gondolkozzanak. Olyan feltételeket teremtsenek az üzemen belül, hogy az igényekre gyorsan tudjanak reagálni, s így biztosan tartsák helyüket a piacon. Természetesen rizikó is van, s azzal is számolni kell a jövőben, hogy a veszteséggel járó terheket is viselniök kell. Végül még egy feladatra fel kívánom hívni a figyelmet. Az iparfejlesztés extenzív szakaszában, amikor a minél több munkahely megteremtése volt a fontos, a szociális létesítményekre kevés pénz jutott. Áz utóbbi két évben ezt igyekeztünk pótolni. Sok szép ebédlő, öltöző, fürdő épült. A Kiskunhalasi Gépgyárban éppen most folyik ezeknek az építése. Az ilyesmire a jövőben saját alapokból kell a tanácsi vállalatoknak a beruházási összeget előteremteni. Ám a termelés zavartalanságához, a jó üzemi légkör megteremtéséhez ez is hozzátartozik, s a szakszervezetek által támasztott igényeket ilyen vonatkozásában ki kell elégíteni — mondta befejezésül Buda Gábor elvtárs. Nagy Ottó szavak, vakító fehér fogak ragyogása kíséri a sok-sok „a„-hangos arab beszédet. Még szélesebb nevetés, amikor eszébe jut, hogy a küldöttséget még be sem mutatta. Megy sorra — magukon: Mohamed Sabri Haamaun El Kadi parlamenti képviselő, az EAK Béketanácsának titkára ..., dr, Fawsi Abdel Hamid Mit- walli Hamla, az alexandriai Béketanács titkára... Howal Mohamed Amin Amer asz- szony, parlamenti képviselő... „Büszkék vagyunk rá. hogy ő munkás ...” Egész közel a bé- kenagygyülés kezdete, de mindegy. Ha már úgy megkéstek, mégis csak megnézik az állami gazdaság egyik közeli üz legységét... Indulás az autókkal a határba. Szép fás, lombos, árnyas terep a központi kerület. Hamarosan kalauzunk is kerül. Szép szál, őszes férfi, Holup István, a terület állattenyésztésének gazdája. Ö és dr. Gulyás János párttitkár perceken belül olyan hévvel magyaráz a tehenészetben, hogy csak úgy száguldanak a jobbról balra igyekvő arab betűk a küldöttek noteszeibe. Ök is olyan sokoldalúan, szakszerűen kérdezősködnek, úgy belefeledkeznek az eszmecserébe — milyen a takarmányozás, hozam, a fejés hogy történik, mikor vágják le a borjakat, a tenyésztés, a hizlalás, meg ami belefér —, hogy csak nagy tapintattal lehet megemlíteni: mindjárt itt a nagygyűlés ideje. Már biztosan gyülekezik a közönség . -.. Már indulunk vissza az autókhoz, mikor újabb kívánság hangzik el. Kedvesen, kérőn: hadd nézzenek már be egy dolgozó lakására. . Ki van legközelebb? Körösi Lajos .ehenész. Bevonulnai<, a vendégek a házba, teli lesz velünk az rvuik szoba .. Itt aztán a kérdések özöne, férjnek, feleségnek. Hányán vannak? — Heten. — Hogy férnek el a két szobában? — 4 gyerekek közül léhányan kirepültek már. — Ham keresete? — Kétezerötszáz. — A munkáján kívül... van-e saját birtoka? — Nincs. — És itt a ház körül tart- bo.t-e jószágot? — Tessék megnézni: sertések, baromfi szép számmal. — Iskolai végzettség? — Nyolc általános. Men szaktanfolyam. — Hány nap rza- badsága van, van-e? — Huszonkét nap. — Hol tölti? — Itthon, Hódmezővásárhelyen ... Mikor veheti ki? — Ami':or-7\ — Fizet-e társadalombiztosiást, mennyit? Fizet-e u gyógyítást? — Kié a lakás? Mennyi lakbért fizet a szolgálati lakásért? Ha nyugdíjba megy, itt maradhat-e tovább? — Így záporoznak a kérdések, jegyeznek mindent, buzgón. S utoljára megkérdezik Körösi Lajost: mi volt 1945 előtt? — Csiléd ... Nézik a rendes, tiszta szobát, a bútorokat, a tévét, rádiót, lemezjátszót. Hűtőszekrény van-e? Mosógép van ... Aztán meleg, nagyon szeretetteljes búcsú, s az előszobában még kézről kézre adják a legkisebb Körösi- lányt. Puszilják, öle- ':k. Howal Mohamed Amin Amer, • szén .rab fiatal- asszony kíváncsian vizsgálgatja ujjahe- ayével a pici lány "1J■.'.unióját... Kedves keleti barátaink, viszontlátásra ! Tóth István Forradalmi évfordulók MEG FRISSEN él emlékezetünkben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepi megmozdulás. Régen tapasztaltunk akkora aktivitást és érdeklődést, mely szinte a társadalom minden rétegét áthatotta. Űttörők és honismereti szakkörök gyűjtögették az emlékeket, felkeresték, az egykori harcok tanúit, az internacionalistákat, s kiállításokat rendeztek a felkutatott kincsekből — fényképekből, dokumentumokból —, számos helységben. Az üzemek dolgozói szocialista munkaver. senyt szerveztek az évforduló tiszteletére. Megemlékező tanulmányok, riportok és portrék születtek az alkalomra. E nagyszerű és lelkesítő megmozdulásból megyénk lakossága is becsülettel kivette a részét. Talán nem felesleges, ha ezúttal a forradalmi évfordulók közelgő hazai eseményeire hívjuk fel már jó előre a figyelmet. A pártszervezetek, társadalmi- és tömegszervezetek tervszerűen készülnek a méltó megemlékezésre, de a szélesebb körű tájékoztatás még nem vette kezdetét. Sok más esemény és a napi tennivalók közepette korainak is tűnhet ez még, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha nem akarunk formális ünnepségeket, rendezvényeket, időben neki kell látnunk a munkának. Ugyanis többről van szó, mint egyszerű „rendezvénysorozatról”, melynek sikere csupán a jó előadáson és gondos szervezésen múlik. EZEK AZ ÜNNEPEK, a most következő magyarországi forradalmi évfordulók a hazafias nevelés nagyszerű alkalmait teremthetik meg, s tovább mélyíthetik valamennyiünkben a szocialista múlt, e gazdag örökség iránti tiszteletet és szeretetet. Mindezt természetesen csak akkor, ha sikerül a beavatottak szűk körén túl igazi tömegmozgalommá tenni az 1918—19-es forradalmakra való emlékezést. S megmutatni az összefüggést a szovjetoroszországi Nagy Október és a Magyar Tanács- köztársaság forradalmi vívmányai közt, s érzékeltetni a folytonosságot, mely összeköti napjainkat is az akkori eseményekkel. HA VALAKI vesz annyi fáradságot, hogy csak félnapot eltölt a levéltárakban, s belelapoz a még fellelhető korabeli újságokba, egykori iratokba, jegyzőkönyvekbe — legyenek ezek bármilyen hiányosak is ma már —, megdöbben .attól a felismeréstől, hogy milyen hézagosak az ismereteink ezekből az időkből. Különösen a helyi vonatkozások feltáratlanok még, s ha akad is ennek egy-egy tudományos igényű feldolgozása, ritka, mint a fehér holló a népszerű s a közvéleményt is formálni tudó, egyszerű és közérthető kiadvány, A kortárs visszaemlékezők pedig egyre fogynak, s némelyiküknek csak végső tá- voztával döbbenünk rá: mit mulasztottunk, hogy nem mondattuk tollba, magnószalagra mindazt, amit emlékezetükben megőriztek. De így kallódnak el értékes képek, fotográfiák, újságpéldányok is a ládafiában és szekrények mélyén —, az irattárak selejtezésekor. Mentsük meg, ami menthető, kutassuk fel, ami felkutatható! — ezzel a jelmondattal kellene útnak ir dítani a kellően felvilágosított, hozzáértést tanúsító aktivisták százait a most következő hetekben, hónapokban. A hozzá nem értés rengeteget árthat az ügynek, de a halogatás is. Ha valamennyi községünkben, s városunkban igazán méltó ünnepségeket, kiállításokat akarunk rendezni, akkor már most el kellene kezdeni a feltáró munkát. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom, a KMP megalakulása és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója így válik majd személyes élményünkké, ismereteinket, tudásunkat gazdagító kiemelkedő eseménnyé. A fiatalok példaképekre lelnek a nagy idők tanúiban, helytállást és elkötelezettséget tanulnak tőlük, a „derékhad” pedig erőt meríthet az elődök küzdelmes életéből. A MAGYAR Tanácsköztársaság évfordulója világviszonylatban is jelentős esemény lesz. A második proletárállam rövid fennállása is jól példázza, hogy áttörhető — s nem csak egy országban — az imperializmus lánca. Akkor ez szinte jóslat volt csupán, ma már teljes bizonyosság. Évfordulóink megünneplésében osztozni fognak a testvéroártok szerte a világon. Ránk figyelnek, velünk örülnek, s mérlegre teszik sikereinket, eredményeinket. Az évfordulókra való készülődésünk feladata sokrétű tehát: feltárni a múltat, s bemutatni a szocializmust énítő ország mai valóságát, hazánk új arcát a történelem távlatainak tükrében. Talán ismételni sem kell a megállapítást, hogv ehhez máris kevés az idő. Bács-Kiskun megye igen gazdag munkásmozgalmi múltiának, s az elmaradottságot rohamos lén- tejrkel felszámoló fejlődésének számbavétele csak jelentős munkával, az erők összefogásával, s egyéni vállalkozások sokaságával kénzelhető el. Ennek elindítói, motorjai a pártszervezetek, de kiveszik részüket — erejükhöz mérten — a tömegszervezetek népfront- bizottságok, honismereti szakkörök, kulturális intézmények, ifjúsági szervezetek. Dedagenusok. írók. művészek, tudományos kutatók, a társadalom minden rétegének kénviselői. Az ő tevékeny közreműködésükkel a hazafias nevelés nagy iskoláiévá válik ez az időszak. A PÓTOLNIVALÓ és az adósság e területen igen nagy. Szocialista múltunk ragyogó fejezetének még feltáratlan „fehér foltjai” várják a lelkes kutatókat, krónikásokat. Tehetség, szorgalom és alkotókedv most itt is kiállhatja majd a próbát. A romantikus hevületű ifjúság is túlléphet a „szürke” hétköznapok feladatain. Jeladásra várni nem kell. A pálya nyílt, a szép és nemes cél adva van. Hisszük, hogy a buzdítás hangos szavaira ezúttal semmi szükség. • F.T.P.
