Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-11 / 109. szám

1968. május 11, szombat 3. oldal Önálló szakszervezeti kerületek A kis- és középüzemek távlatai Mezőgazdasági könyvespolc ID. NAGY LORÁND DR.: A termelőszövetkezetek üzemelemzésének módszerei Ettől az évtől kezdve a termelőszövetkeztek is az önálló vállalati gazdálko­dás jegyében tevékenyked­nek. Nagyon időszerű téma kifejtésére vállalkozott te­hát idős Nagy Doránd dr., hiszen könyvében a ter­melőszövetkezeti gazdálko­dás elemzésének módsze­reit tekinti át. Műve annál becsesebb, mert ilyen jel­legű összefüggő munka eb­ből a tárgykörből magyar nyelven még nem jelent meg. Szinte felbecsülhetetlen jelentősége van ennek a könyvnek a közgazdasági módszerek üzemi szintű meghonosításában ma, ami­kor az agrárközgazdászok­ból nagyobb a kereslet, mint ahány szakember a felsőfokú intézetekben vé­gez. A szerző sok hasznos gondolatot ad a talajhasz­nosítás színvonalának mé­résére, a legmegfelelőbb művelési ágak, vetésszer­kezetek kialakítására, jöve­delmezőségük megítélésére. Különösen érdekesek és újszerűek azok a részek, amelyek a szarvasmarha­tenyésztés elemzésével, a különböző ágazati mérlegek elkészítésével foglalkoznak. De mind a hét fejezetet át­hatja az a szemlélet, amely napjainkban az üzemi ve­zetőknek is sokkal inkább sajátja, mint korábban. Ez pedig a gazdaságosabb ter­melés elérésére való törek­vés. A fém — különösen a vas, az acél — raktározás közben megrozsdásodik, s feldolgozás előtt először meg kell tisztítani a korró­ziótól. Kezdetben volt a drótkefe, amellyel csutakol­ták a vasat — ez nem va­lami lélekemelő munka. Legtöbb helyen már ho­mokfúvó gépekkel rozsd át­tanítanak, ám a Kiskunfél­egyházi Vegyipari Gép­gyárban még korszerűbb eszközöket használnak. Nagy teljesítményű angol gyártmányú fémtisztító kamrát állítottak üzembe, amelynek a neve a címben szereplő Vaccu Blast. A hatalmas kamrában lég- kompresszorral apró acél- sőréteket lövellnek a tisztí­tásra váró anyagra. Az acélsöréteket egy elszívó újra a kompresszorba to­vábbítja, s így azok állan­dóan cirkulálnak a beren­A MEDOSZ megyebizott­sága nemrég összesítette az alapszervezetek idei költ­ségvetéseit, fölmérte a vál­lalati igazgatói alapok fel- használásának terveit, éa a segélyek alakulását is. Az összegek annak megfelelő­en változtak a tavalyihoz képest, ahogy a szakszerve­zetek feladatai bővültek. Szociális segélyekre például 380 ezer forinttal többet ütemeztek be, mint tavaly. Mind átfogóbb lesz a szak­szervezetek kulturális ne­velő munkája is. Ennek megfelelően mintegy 920 ezer forintot használnak fel ilyen célra. Ideális arány valósul meg egyebek közt a Kecskeméti Gépjavító Vál­lalat költségvetési elképze­léseiben. A 300 ezer forin­tos igazgatói alap felét itt így szólnak a szanki Hu­nyadi Tsz központjában: — Kilencvenöt százalékos fagykár a kajsziban, ez mintegy 60 ezer forintos kiesés. Az őszibarackos és a szőlő azonban terven fe­lül is hozhat. Egyelőre te­hát nincs vész. Vész nincs, de gond an­nál több van. Az aszály kárt tett a frissen vetett lu­cernásban. Ez pótolhatja a húsz hold anyarozs, amit az idén először termeszte­nek. Ha száraz lesz az idő, a megfertőzést éjszaka vé­geztetik el. 75 kilós átlag­termés felett premizálnák. Drótfonat, ládagyártás Bazsa Sándor főkönyvelő a közös gazdaság sokolda­dezésben. A Vaccu Blast a tapasztalatok szerint gyor­sabban és tökéletesebben rozsdátlanít, mint az eddig használt tisztító berendezé­sek. Képünkön a Vaccu Blast, amely előtt már gyű­lik a tisztításra váró anyag. Tanulmányút külföldre Öt fiatal szakembert küld ki egy-egy hetes kül­földi tanulmányútra az idén a tiszakécskei Béke Tsz. Közülük egy-egy az NDK-ba és Bulgáriába in­dul, hárman pedig Auszt­riába készülnek. Az állat- tenyésztésben, a zöldség- és gyümölcstermesztésben kívánnak hasznos tapaszta­ltokat szerezni­fordítják, a többit pedig kulturális és sportjellegű juttatásokra. A vállalat szakszervezeti bizottságá­nak határozata szerint a gépjavító állomások belátá­suk szerint használják fel a rájuk eső összegekét. Az állami mezőgazdasági üzemekben egyébként szin­tén érvényesül a fokozott önállóságra való törekvés. Németh József, a Bajai Ál­lami Gazdaság szakszerve­zeti bizottságának titkára egyebek közt elmondta, hogy önelszámoló szakszer­vezeti kerületeket alakítot­tak ki. A segélyalapot te­rületekre bontották fel. Na­gyobb arányban részesül ebből például a vaskúti ke­rület, ahol sok az idős em­ber, vagy a szétszórt tanya­lú próbálkozásáról ad szá­mot. A közösben huszonegy szerződött munkást foglal­koztatnak, de a nagyobb szezonmunkákban a gaz­dák is jönnek. Nógatásra nincs szükség, teljesítmény­bért fizetnek, s a számítá­sukat megtalálják. Jó lenne azonban megho­nosítani a mostaninál rend­szeresebb foglalkoztatást, szélesítve egyszersmind a bevételi források körét. Tavaly foglalkoztak drót­fonat-szövéssel, de az idén bevezetett 41 százalékos forgalmi adó ezt már nem teszi kifizetővé, hiszen az alapanyagot kiskereskedel­mi áron kapják. Pedig a drótfonat hiánycikk, min­den mennyiség eladható lenne. Sokkal biztatóbbnak ígér­kezik a ládakészítés. Hulla­dékfából. A szomszédos bu­gaci erdészet köbméteren­ként 300 forintért adná a nyersanyagot. Az új üzem- ág meghonosítása így egy­re inkább napirendre kerül. Javukra dől a vita S lenne még „fantázia” a szeszfőzdében is. Igaz, je­lenleg is van a községben egy korszerűtlen üzem, a fogyasztási szövetkezeté. Működését a KÖJÁL évek óta kifogásolja. Valójában ezt venné át a tszcs, per­sze kitelepítve a falu mel­lé, nagymértékben korsze­rűsítve, s gázfűtésre átala­kítva. (Hiszen helyben van a szanki gáz!) Mindez már az idén megtörténhetett volna, 150 ezer forint hi­telen múlott — amit végül is nem kaptak meg. De jö­vőre mindenképpen tető alá hozzák, mivel rengeteg hulladék gyümölcs vár fel­dolgozásra: a szanki 220 és a móriegáti 150 hold új ül­tetvényé. A pálinkafőzde ügye ösz- szefügg a majortelepítés­sel. A major helyét évekkel korábban a községtől há­rom kilométerre, teljesen alkalmatlan helyen jelölték ki. A „behozatalt” illetően, Május 14-én, kedden kez­dődik a bajai tanítóképző­ben a tanító- és óvónőkép­ző intézetek VII. országos szakmai konferenciája. A háromnapos tanácskozást a Művelődésügyi Minisztéri­um, a KISZ Központi Bi­zottsága, a Népművelési In, Több csalhatatlannak hitt közgazdasági tétel felül­vizsgálásra szorul a gazda­ságirányítási rendszer re­formjának fényénél. így egyebek közt más megvilá­gításba kerülnek a gazdasá­gos üzemi nagyságról al­kotott fogalmak is. Eddig is számoltunk ugyan a nagyméretű üzemek gazda­sági és szervezeti hátrá­nyaival is, de amíg a köz­ponti irányítás erősen cent­ralizált volt, s a tervutasí­táson alapult, óhatatlanul túlhangsú­lyoztuk az ipar koncent­rációjával, a nagy válla­lati egységek létrehozá­sával járó előnyöket. mármint a falu mellé, évek óta tart a vita. Ügy tűnik, lassanként eldől — a cso­port javára. A szeszfőzdén kívül itt lesz majd az új irodaház, s a sertéstelep is. Ahogy a közös fejlődik... A közös vagyon értéke már jócskán meghaladja a négymilliót. Érdekes a fej­lődési folyamat; az átalaku­lást követően, 1961-ben 244 tag s tíz hold közös terü­let volt. A tagok száma je­lenleg már csak 185, a kö- zö$ terület viszont 400 hold. Ez utóbbin található az új telepítés: 50 hold sző­lő, 20 hold őszibarackos és tíz hold kajszis. A szántó­földnek majdnem az egy- harmadán pillangósokat termesztenek. A következő két évben 60 hold erdőt is telepítenek, mivel ez tel­jesen adómentes, s még ál­lami támogatást is kapnak hozzá. A gyenge homok korsze­rű hasznosítása tehát jó úton van, noha a terület legalább húsz felé tagozó­dik, s a táblák kialakítása így roppant nehézkes. An­nál is inkább, mivel a kö­zös terület növelésének egyetlen módja az, hogy a munkából kiöregedő gaz­dák leadják a földjeiket. Ez a folyamat mintha gyor- sulóban lenne, ami — a dolog másik oldalát tekint­ve —, sürgeti a támasz nél­kül maradó idős gazdák támogatását. Erre, a szociá­lis alap terhére lehetőség is van: alkalomszerűen mintegy tizenöt gazda ré­szesül különböző juttatás­ban. S jó néhányan vannak még, akiket mentesítettek a közös fejlesztéshez törté­nő hozzájárulástól. Nehéz az előrelépés a mély homokban. De megéri a fáradtságot — a szanki példa bizonyítja ezt —, a közös művelőinek biztonság gosabb élet jut osztályré­szül. H. D. tézef és a Tankönyvkiadó Vállalat közösen rendezi. A résztvevők — a taní­tó- és óvónőképző intézetek tanárai és hallgatói — a pedagógusjelöltek számára kiírt országos pályázat díj nyertes munkáit vitatják meg a háromnapos konfe­rencián* Az előnyök ma is igazak, a nagyvállalatok fölénye érvényesül a kisüzemekkel szemben a beruházási és a jiesztési eszközök, vala­mint a szellemi erők haté­kony felhasználásában. A nagyvállalat ma is válto­zatlanul lehetőséget nyújt a termelés szakosítására, az ésszerű kooperációra. Sőt, bizonyos előnyök az új gaz­dasági mechanizmus körül­ményei között fokozottan érvényesülnek. Több válla­latnál lehetőség nyílik pél­dául a termelés és a lét­szám rugalmas átcsoporto­sítására, egyik üzemből a másikba, a piaci kereslet alakulásának megfelelően. Ám az új mechanizmus­ban a piaci hatások közvet­lenebb érvényesülésével, a vállalati önállóság növeke­désével, a nagy termelő- egységek bizonyos, eddig ke­véssé hangsúlyozott hátrá­nyai is nyilvánvalóbbá vál­tak. A centralizált mam- mutszervezet például a pia­ci kereslet, a divat, az íz­lés kisebb-nagyobb válto­zásait gyakorta csak nehéz­kesen, lassabban képes kö­vetni. A döntések előkészí­tése és meghozatala is kö­rülményesebb, hosszadal­masabb. A gazdaságirányí­tás átalakítása és ezen be­lül mindenekelőtt az árre­form új helyzetet teremtett, módosította az optimális üzemi nagyságokat eldöntő kalkulációs módszereket is. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a nagy, a közepes és a kisüzemek egyaránt gaz­daságosak és versenyké­pesek lehetnek, kiegészí­tik egymást, ha megtalálják sajátos fel­adataikat, módszereiket, műszaki, gazdasági piaci lehetőségeiket. A nagyvál­lalatok előnyei általában a magas termelékenységben, az olcsó tömegszerűségben rejlenek. A kisebb üzem nagyobb termelési költsé­geit viszont a bővebb vá­laszték, az igények rugal­mas követése miatt rend­szerint honorálják, megfi­zetik a vásárlók a maga­sabb vételárban. A magyar ipar koncent­rációja — főleg a nehéz­iparban —, már a felszaba­dulás előtt is magasabb fo­kon állt, mint több, lénye­gesen előbb iparosodott, fejlettebb tőkés országé. A felszabadulást követően az államosítások után iparunk koncentrációja gyors ütmé­ben tovább fokozódott, sok kisebb üzemet szápioitak fel, új, korszerű nagyüze­mek létesültek, a kisiparo­sok szövetkezetekbe tömö­rültek. A vállalatok mai mé­retei, szervezeti keretei az 1963—64-es átszervezések során alakultak ki. (Az 1965- ös statisztikai felmérés ada­tai szerint 839 állami vál­lalat működik az iparban.) A hazai ipar magasfokú koncentrációja nyilvánva­lóvá válik, ha az üze­mekben foglalkoztatott dol­gozók számarányát össze­hasonlítjuk a gazdaságilag fejlett tőkés országokéval. Hazánkban például az ezer főnél több személyt foglalkoztató ipartelepe­ken dolgozik az összes ipari keresők 51 százalé­ka. Ugyanez az arány Nyu- gat-Németországban 40, Angliában 30, az USA-ban 32, Olaszországban 30, Franciaországban 20, Svéd­országban 18, Finnország­ban 17 százalék. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy az 501—1000 főt foglalkoztató hazai ipartelepeken dolgo­zók aránya is magasabb, mint a fejlett országokban, akkor kiderül, hogy a kis- és középüzemek számará­nya nálunk igen alacsony. A legfeljebb 50 főt foglal­koztató üzemeinkben ta­láljuk az összes ipari dol­gozók 5 százalékát, az USA- ban, az NSZK-ban 10, Olaszországban, Franciaor­szágban Belgiumban, Ka­nadában több mint 20, Ja­pánban 32 százalékát. E statisztikai összeha­sonlításból valószínűnek tű­nik, hogy hazánkban is gazdaságosnak bizonyulna a kis- és középüzemek na­gyobb számának fenntar­tását, mindenekelőtt a fo­gyasztáscikk iparban. A tő­kés országok kis- és közép­üzemeinek magasabb ará­nya nyilvánvalóan a piaci törvények hatására alakul ki és gazdaságosnak is bi­zonyul, biztosítva az érté­kesítési lehetőségekhez va­ló rugalmas alkalmazko­dást, a termékek széles vá­lasztékát. A gazdasági feladatok megoldásánál nem szabad a szervezési módszerek szere­pét eltúlozni. A legfontosabb és leg­időszerűbb a meglevő szervezeti keretek haté­konyabb, gazdaságosp&b működésének biztosítása. Ehhez pedig kétféle út is vezet. Egyrészt a meglevő nagyüzemekben növelni kell az érdemi koncentráció fo­kát és hasznosítani a nagy­üzemi termelésből tényle­gesen adódó lehetőségeket, mert a nagy dolgozólét- szám, s általában a nagy- vállalati szervezet önmagá­ban még nem jelent magas koncentrációt, ha nem pá­rosul szakosítással, nagy- sorozatú, vagy tömeggyár­tással, korszerű, magas ter­melékenységű technológiák, berendezések stb alkal­mazásával. Másrészt a nagyüzemeknek iá töreked- niök kell a rugalmas piaci módszerek alkalmazására, a választék bővítésére, a szükségletek követésére. A gazdasági versenyben a meglevő kis- és közép­üzemek szövetkezetek té­nyekkel bizonyíthatják gazdasági létjogosultsá­gukat. s idővel bizonyára növekszik majd a rugalmas munkára, a nagyüzemek tevékenysé­gének kiegészítésére alkal­mas kis_ és középüzemek számaránya is. Persze be kell várni, amíg a piaci törvények spontán módon elemi erővel érvényesülnek és kikényszerítik ezt. A szocialista tervgazdálkodás optimális méretű gazdasá­gos üzemek kialakítására törekedett a régi mecha­nizmusban is. E tervszerű központi tevékenység sze­repe, jelentősége az új vi­szonyok közepette csak nö­vekszik, a piaci mechaniz­mus, a gazdasági verseny felhasználásával céltudato­sabbá, hatékonyabbá vá­lik. Ehhez azonban job­ban kell ismernünk a gaz­dasági élet igényeit, a ke­reslet összetételét, változá­sát, iparunk jellegét, a kor­szerű szervezési módszere­ket, hogy valóban tudomá­nyos pontossággal körvona­lazhassuk a gazdaságos termelési módszerek és szervezeti keretek össze­függéseit az új viszonyok közepette. K. J. ösztönző jutalmazásokra világú Mohács-szigeti rész. Előrelépés mély homokban Országos konferencia Baján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom