Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-10 / 108. szám
1968. tnájm 10, péntek 3. oldal Megyénk határain túl A kerekdombiak hűsége Országjárás, külföldi tanulmányút a legjobbaknak Odakintről, a nyitott ablakon át, behallatszik a rohamosan fejlődő, 65 ezres lélekszámú ipari város, Tatabánya lüktető életének, üzemeinek, közúti forgalmának zaja. Itt benn, a városi tanács kereskedelmi csoportja irodájának falán, hazánk térképe függ, rajta gombostűkkel kifeszített zöld eémaszálak „futnak” a szélrózsa minden irányából a várost jelző ponthoz. Arról árulkodnak, hogy a tsz-ek az ország mely részeiből szállítanak árut a tatabányai piacra, vásárcsarnokba. Nemcsak üzleti szempontból Jóleső meglepetéssel állapítom meg: megyénkből is szerepel egy tsz, a kerekdombi Oj Élet, a város lakosságának ellátói között. (A Duna-Tisza közéről még egy — három Csongrád és egy Pest megyei — szövetkezet árusít zöldségféléket és gyümölcsöt a dunántúli városban.) Kétségtelen, hogy szűkebb pátriánk tsz-e számára a csaknem 200 kilométerről történő áruellátásában elsősorban üzleti szempontok dominálnak. Ám nem lehet közömbös az sem, hogy mivel szénbányászatunk egyik fellegvára ellátásáról van szó, népgazdaságunk érdekeit, a munkás—paraszt szövetség erősítését is szolgálja kereskedelmi tevékenységével a kerekdombi Üj Élet Tsz. Komárom megye — egyébként jól gazdálkodó, de adottságainál fogva zöldségtermesztéssel kevésbé foglalkozó — 56 tsz-e ugyanis nem képes elegendő terménnyel ellátni az öt várost; Tatabánya két közös gazdasága közül is csak egynek van a helyi vásárcsarnokban — a távolabbi szövetkezetekéhez arányítva — kis forgalmú állandó standja. Három stand Sárközi Gézánétól, a kereskedelmi csoport vezetőjétől nem kevés izgalommal várom tehát a választ kérdéseimre: a kerekdombi Űj Élet milyen mértékben vesz részt Tatabánya áruellátásában, s elégedettek-e terményeinek minőségével? Mindenekelőtt arról tájékoztat a csoportvezető, hogy a tatabányaiak évről- évre mind több és több zöldségfélét és gyümölcsöt yásárolnak. Amíg például tavalyelőtt 33,6, addig az elmúlt évben már 44 millió forintot költöttek e terményféleségekre. A termelőszövetkezetek 7,2, illetve 11 millió 'forint értékű árút értékesítettek a két esztendőben. (A többit a MÉK, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat és az őstermelők hozták forgalomba.) összesen 15 — többségében dunántúli — tsz 22 elárusítóhelyen kínálja portékáját. A kerekdombi Űj Élet 1962. március 1-én nyitotta meg a tanácstól bérelt standját, s 1965. június 1- én már saját erejéből megépítette a másodikat, tavaly július 1-től pedig egy bérelt üzlethelyiségben is árusít. Áz említett három esztendőben összesen 628 és 993 ezer, illetve 1 millió 19 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Az idén, április közepéig, már 150 ezer forint értékű primőrt szállított. A második helyen — A városi tanács végrehajtó bizottsága nemrég értékelte a tsz-ek elmúlt évi árufelhozatalát, s megállapította, hogy a mennyiséget illetően a kerekdombi Üj Élet a második helyen szerepelt — mondja Sárköziné. — Csupán a mindszenti Lenin Tsz előzte meg 1 millió 345 ezer forintos forgalmával. — És a minőség? — A kerekdombiak terményeire senki nem panaszkodott még hat év alatt. Az Oj Élet vezetői mindig állták szavukat, s gondoskodtak arról, hogy primőrökből is jusson Tatabánya fogyasztóinak. A tsz hű maradt városunkhoz, nem úgy, mint az elmúlt években az ország más részein gazdálkodó néhány szövetkezet. Ezek azt hitték, fél év alatt milliós üzleteket csinálhatnak városunkban, ám amikor éppen a többi tsz árukínálata következtében látták, hogy a zömében munkásokból álló tatabányai fogyasztókat sem lehet „kizsigerelni”, odébb álltak Korrektségükért nagyon szeretjük a kerek- dombiakat. És reméljük, ezután is egyre több árüt szállítanak hozzánk. Hiszen városunk ipara hatalmas ütemben fejlődik s a bányászok, cementipari munkások, a nagyrészt már felépült és évi 2 millió tonnás kapacitású kőolajipari, valamint a többi üzem dolgozóinak ellátása nem kis íondot okoz a várót veze. tőinek. Megemlítem: az Üj Élet éppen a beszélgetésünk előtti napon állapodott meg a Bács megyei MÉK-kel abban, hogy az utóbbi jelentős összeggel segíti a tsz * zöldségtermesztésének fokozását. A napokban kapta meg — immár hetedszer — az Élüzem oklevelet a Bács- Kiskun megyei Tőzekiter- melő és Talajerőgazdálkodási Vállalat. Tavaly 18 ezer vagon tőzeget bányásztak. A tőzeg víztartalmát átlagosan 50,5 százalékosra sikerült csökkenteniük, amivel jelentős szállítási költséget takarítottak meg. Az idén elsősorban a minőséget javítják. Kétszázötvenezer forintos beruházással például minőségvizsgáló laboratóriumot hoztak létre, amely „bizonyítványt” mellékel a szállítmányokhoz, és állandó ön- ellenőrzésre ad alkalmat a vállalatnak A további gépesítésre mintegy 2 millió forintot fordítanak ebben az évben. A többi között modern rakodógépet szereznek be. A tervek szerint a tavalyinál 10 százalékkal több, 23 ezer vagon, tőzeggel keA csoportvezetőnek felcsillan a tekintete. Ügy érzem: az áruellátásban az ország más részein gazdálkodó tsz-ek segítségére szoruló többi tatabányai reményeit is tükrözi. Tarján István Átható etnyvszag, a rádió halkan zümmögő muzsikája, s időnként monoton gépzaj fogladja a belépőt a Kecskeméti Vegyes Ktsz könyvkötő üzemében. Az újságíró számára kicsit rokon ez a tevékenység: hiszen itt is papírral, túlnyomórészt sajtótermékekkel bánnak. A különbség annyi, hogy amíg mi, bár hosszú távon, a mának dolgozunk, a pillanatot rögzítjük —, itt, a kötészetben a holnap, az utókor számára konzerválják nem egyszer éppen a mi gan- dsólatainkat, cikkeinket... Harminc év a műhelyben Kilenc szakmabelit irányít itt a Nagykőrösi utcai műhelyben Tarapcsik Sándor, a részleg vezetője. Az idén éppen három évtizedes munkásságát méltányolta a szövetkezeti vezetőség, amikor április 4-e előestéjén a Kiváló szövetkezeti dolgozó kitüntetést adományozta neki. Szinte még gyerekfejjel kezdte a munkát a Hegedűs-„dinasztia” könyvkötészetében. És hogy a szakma tudnivalóit magas fokon sikerült elsajátítania, azt bizonyítja, hogy a ktsz fennállása óta választott tagja a vezetőségnek, három éve pedig az üzem- irányítás feladatával bízták meg. Tagja a városi tanács vb szövetkezeti bizottságának is. Amire a legbüszkébb: a fiatalok sorából az ő keze alatt felvert szervestrágyát adnak át a közös gazdaságoknak, ami körülbelül 12 ezer hold talajerő utánpótlását fedezi. Ezt az emelkedést a gazdaságirányítási reform adta lehetőségek kihasználásával érik el. A vállalat ugyanis szinte az egész Tiszántúl szükségletét kielégíti. Emellett munkásokat küld a szomszédos megyékbe, akik a Bács megyei tőzegből keveréket állítanak elő. A tőzeg egy részét közvetlenül is felhasználhatják a mezőgazdasági üzemek a szőlő- és gyümölcstelepítések előkészítéséhez. Űjabb mezők feltárására is sor kerül. Meghosszabít- ják például a sükösdi bányát. Próbafúrásokat végeztek a többi között Császártöltés határában, a keceli bánya vonalában, ahol 2—3 méter vastagságú, ösz- szefüggő rétegeket rejt a föld. A napokban Baján a versenymozgalom idei feladatairól tanácskoztak a Bácskai Tsz-szövetséghez tartozó közös gazdaságok szocialista brigádvezetői, párttitkárai, elnökei. Elhatározták, hogy versenyfelhívást adnak ki, s a szövetség legeredményesebben működő gazdaságait összenőtt. általa kinevelt utánpótlás. A szakma örökösei — A Katona József Gimnáziumban nyolc évig oktattam a politechnikai foglalkozásokon a diákokat. Többségük egy életre szólóan megszerette a könyvkötés szépségeit. Van, aki csak amatőr alapon, hob- byként folytatja majd. De olyan is akadt közöttük, aki az iskolapadból nyomban hozzánk jött szakmát tanulni. A műhelyfőnök gondos, szeretetteljes, irányításának köszönhetően az ipari tanulók egész sorából vált kiváló segéd. Egyébként Tarapcsik Sándor családjának minden tagja a szövetkezet dolgozója, felesége és fia pedig — ugyancsak könyvkötők. Nem kis feladatot vállaltak magukra, hiszen nagy hírű. megbecsült szakmai ■ elődök örökségét kell méltóképp folytatniuk, „márkát” kell a kezükből kiadni. — Nem is akad panasz, reklamáció. A Vegyes Ktsz számos részlegéből jó ideje az elsők között vagyunk. S vajon mi minden készül itt, a kötetek szinte könyvtárra emlékeztető oszlopaival körített műhelyben? A folyóirat-, illetve könyvkötés mellett — irattartók, albumok, sőt még dobozok is. Nyersanyaguk a kötéshez: a papír, vászon, bőr, műbőr, néha a selyem is. Megrendelőiknek se szeri, se száma: tanácsi szervek, vállalatok, intézetek és rengeteg magánmegbízó az egész megyéből. Arra pedig, hogy egységnyi idő alatt hány munkadarab készül, éppen a feladatok változatossága miatt, szinte lehetetlenség megfelelni. Amíg a lapok könyvvé válnak... „Beelőzókelós”, enyvezés, körülvágás, táblaszabás, borítás, végül aranyozás: ennyi munkafolyamat kell, amíg a sokszor salátává olvasott lapokból újra könyv lesz. S mindennek a zömét kézzel végzik. Természetesen gépeik is vannak, de korszerűségben messze járnak még azoktól a nagyüzemektől, ahol szinte minden munkamozzanatnak külön specialistája van, s kevesebbet kell végeznie, modernebb eszközökkel. — Valljuk be. másrészt ennek is megvan az előnye — mosolyog a vezető —: így válnak univerzális szakemberré. S mivel mindenkinek mindenhez értenie kell, ez a sokoldalúság egyben a minőségnek is záloga sen 50 ezer forintos jutalomban részesítik. Erre a célra külön alapot képeznek a gazdaságoktól befolyó fenntartási díjakból. Megállapodtak abban is, hogy a pénzjutalmakon kívül a legaktívabb brigádtagokat különbusszal több napos országjárásra viszik, a legkiemelkedőbb hozamoMint fizikai munka sem a legkönnyebb ez a mesterség. Az „ugróhátas” könyvek készítése a legbonyolultabb feladat a szakember szerint. Bejegyzésre szolgáló, főként anyafcönyvek ezek, amelyeknél a borító szétnyitása után szinte kiugranak majd vízszintesre simulnak a lapok. Szerencsére, manapság mind kisebb belőlük az igény. Áruljuk még el, hogy az üzem egyévi nyersanyagszükséglete hozzávetőleg 100 mázsa kartomlemez, négyezer ív borítópapír és félkilométer hosszúságú vászon. ... Életkorát, mozgékonyságát, fiatalosan csillogó szemét tekintve, korai lenne még a szakma „veteránjai” közé sorolni Tarapcsik Sándort. Tudásban, tapasztalatban, a jövő szakembereiről való féltő gondoskodásban azonban már veféíánnak tekinthetjük. És a harminc munkás esztendő előtt tisztelgő kitüntetés feltétlenül méltó kezekbe került. Jóba Tibor Juh tenyésztési ankétot rendezett csütörtökön délelőtt Soltvadkerten, a Vadkerti-tói üdülőben a Kiskunsági Tsz Szövetség. — Ezen mintegy harmincán vettek részt; a szövetséghez tartozó nagyobb juhte- nyésztő közös gazdaságok vezetői, a gyapjúforgalmi, valamint az állatforgalmi vállalat igazgatói, továbbá a szövetség vezetői, munkatársai. A tanácskozást Krébesz Károly, a kiskőrösi járási pártbizottság titkára nyitotta meg, majd dr. Török Gyula, az Országos Állat- tenyésztési Felügyelőség juhtenyésztési főelőadója tartott színvonalas előadást. Elérendő célként tűzte a gazdaságok elé a növendékek napi 250 grammos súlygyarapodását, valamint a juhonkénti 5—5,5 kilós gyapjúhozamot. A tejesbárányok exportálásában korlátlanok a lehetőségek. Augusztin Károly, a MEZÖBER megyei kirendeltségének vezetője hangoztatta, hogy a vállalat két hónapon belül bemutatja a juhhodályok olcsó, korszerű, előregyártott elemekből készült típusát. A juhtenyésztés fellendítését szolgálja az a lehetőség is, hogy ez évtől kezdve a gazkat elérő gazdaságok brigádvezetőit pedig jutalomképpen, ugyancsak a szövetség költségén, külföldi tanulmányútra küldik. A versenyben elérhető eredménynek számos mércéje van, közöttük a legfontosabbak: az egy holdra jutó bruttó jövedelem, a termelési érték, valamint az, hogy egy-egy gazdaságban a tagságnak legalább az egyötöde vegyen részt a versenymozgalomban. Fontos szerepe van még annak is, hogy milyen mértékben csökkentik az egyes ágazatok ráfordítási költségeit. Leginkább azok a gazdaságok számíthatnak sikerre, ahol a versengés már eddig is számottevő eredményeket hozott. Ilyen például a nemesnádudyari Kossuth Tsz, ahol a mozgalom minden ágazatra kiterjed. A felsőszentiváni Vörös Októberben főleg a növénytermesztők jeleskednek; tavaly vöröshagymából 190, cukorrépából 300 mázsás átlagtermést értele el, öntözés nélkül. A dá- vodi Augusztus 20 Tsz-ben a gépek jó kihasználásában, megkímélésében könyvelhetnek el nagy megtakarítást. A bácsalmási Petőfiben az egyéni vállalások egész sora alakult ki. A madarasi Kossuth Tsz baromfitenyésztői 2,6 kilóra csökkentették az átlagos abrakfelhasználást, s ez a verseny megindulása előtti időkhöz képest egykilós csökkenést jelent. Ugyanebben a gazdaságban magas színvonalon folyik a dohánytermesztés, amelyből a tavalyi átlagtermés megközelítőleg 65 mázsa volt. daságok nemcsak a gyapjúforgalmi, hanem az állatforgalmi vállalattal is szerződhetnek a juhok értékesítésére. Harminc brigád Dunavecsén. a járási pártbizottság nagytermében tanácskoztak a napokban a termelőszövetkezetek szocialista brigádjainak vezetői. A járás közös gazdaságaiban tavaly harminc brigád vett részt a szocialista címért folyó versenyben. Ennek eredménye a többletjövedelemben is lemérhető. A kollektívák az üzemi terveken felül sok millió forintnyi vállalást teljesítettek. A megbeszélésen azt is bejelentették a gazdaságok képviselői, hogy az idén mintegy harminc újabb brigád nevez be a munkaversenybe — egyebek közt a szalkszen,tmártoni Hunyadi, Petőfi, a tassi Rákóczi, Lenin és Petőfi, illetve az apostagi Duna Termel »szövetkezetekből. D. L. Minőségi bizonyítvány — a tőzeghez Mestersége: könyvkötő Rövidesen „bemutatkozik” az előregyártót! ‘uhhodály Tanácskozás Soltvadkerten
