Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-08 / 106. szám

3. oldal W«. mjfjas S, nerAri "l Sok pogány közt — egy városért... H H | ajlongni emerre, amarra: Bús sorsot mértél Uramisten, S még busábbat ream, a magyarra Mintha a török hódoltság idejebeli Kecskemét nevé­ben írta volna Ady Endre ezt a keserű strófát. Haj- f ngrú emerre, amarra... Ha beszélni tudnának a régi kövek, mi mindent is mondanának! Mert hát hány lua is volt akkoriban Kecskemétnek? Írott jog szerint egy sem. Közvetlen szolgáltatással egyik földesurának sem tartozott. Pénzbeli váltságot fizetett, kinek-lcinek annyadrészt, amennyihez a kézen-közön adogatás ré­vén elaprózódott juss megillette. 1565-ben nyolcadré- szelcben számoltak. Idők folyamán az aprózódás foly­tatódott. Harmincketted, sőt 128-ad, meg még kisebb rész jussról is beszéltek. A földcsuraknak többnyire a hódoltsági határokon túlra kellett eljuttatni járandóságaikat. Nem ment ez simán, mert viszont a török itt teljes jogú birtokosként lépett fel. Személyében a törökök közt is a legfőbb fő fő, maga a szultán. fornyik János könyvének harmadik kötetében szépen felsorolja a földesúri juss osztódását. A közvetlen jogot nem gyakorló földesurak sorában ol­vashatjuk a Fáy, Fráter, Vay, Ibrányi, Báthori csalá­dok, sőt a Rákóczi fejedelmi ház nevét is. A kor törvényei szeriyt papi tizedet is kellett fizet­nie a városnak: Ezt a pénzbeszedési jogot a váci püspök gyakorolta. A püspök nem tartózkodott szék­helyén. A nyitrai káptalan előtt egyezkedtek megbí­zottjával a város küldöttei. Ha a fizettség nem érke­zett meg, a török fennhatóság ellenére rácsaptak a vá­rosra a püspök hajdúi. Elég végignézni Hornyik könyvének okmánytárát, hogy megismerjük hány úrnak tartozott szolgálni Kecs­kemét. A török császárnak járó váltságot a mindenkori budai pasa útján kellett elküldeni. A kor íratlan sza­bályai szerint illendő volt a pasát, sőt kisebb, nagyobb ajtónállóit is megajándékozni. Az adón kívül fizetség járt minden engedélyért. 1642-ben a korhadozó harang- toronynak oszlopokkal megtámogatási engedélyéért Musza Vezér Pasa kétszázegy tallért vágott bö bugyo- gója zsebébe. AA ás-más dolgokban más-más urakat kellett meg­keresni. A katolikusok pap nélkül maradt pa- róchiájukba szerzetesek kiküldését kérik. Intézkedésre illetékes, 1647-ben, Lippai György „esztergami” érsek, akinek udvara a török miatt ekkor Pozsonyban van. 1658-ban a kecskeméti pápisták és kálvinisták között felmerült templomhasználati villongásban Vesselényi Ferenc nádor tesz igazságot Pozsonyban. 1679-ben ugyanilyen ügyben Szitnyáról datálva adja ki intézke­dését Koháry. Levelét így zárja: „Földes Uratok Koháry István.” A békesség megszegőit ezer arany bírság ki­rovásával fenyegeti. Mikor 1678-ban tűzvész következtében leég a közös templom, a kálvinisták külön templom építésére min­den elképzelhető hatóságtól, még „az győzhetetlen Tö­rök Császár”-tól is megszerzik a szükséges engedélyt. De nem elég semmiféle engedély. Szécsényi György „esztergami” érsek Bécsitől parancsot küld, amelyben nemhogy a templomépítést tűrné, azt követeli, hogy a prédikátorokat üldözzék el a városból. Az építés azonban tovább folyik. A „példás jeles­ri ségű Muszli efendi” 200 ezüst piasztert követel, különben leromboltatja a templomot. A kecskemétiek panaszt tesznek a zsarolás miatt, A „példás jelességü Muszli efendi” mindent tagad. A több úrnak szolgálás igen szépen kitetszik a ko­vácsok helyzetéből. A török sokszor vette igénybe a kovácsok munkáját. Viszont a város is követelte tőlük, amit a többi polgárok is kötelesek voltak megadni. A kovács céh a városi követelés elutasítását kérte a Budai Divánnál. Ibrahim basa nevében Musztafa Aga ijesz­tett rá a tanácsra: „te Kecskeméti Bíró és Esküitek, az Kovács mestereket semmivel ne háborgassátok... mert ha temiattatok el mennek Kecskemétről, rosszul jártok.” S űrűsödnek az ijeszgetések, amikor hanyatlóban van a török félholod ragyogása a magyar égen. 1683 május elején munkást, szekeret, kapát, lapátot, fejszét és egyéb szerszámot parancsol a három városból Budára Musztafa tihaja bég. A nyomaték a levél vé­gén egyenesen kimondja: „Bírák felnyissátok szemete­ket, fejeteket féltsétek,mostan hamar kell a dolognak lenni, nem úgy mint az előtt.” Az egyébként Pest várában lakó Cseri basa Ceglédről nyújtja be követelései jegyzékét, mert ha népi küldik a kivetett szekereket „úri hitemre, az bíró 100 pálczát eszik.” Ezek után váltakozik a „pálcza” és a „fejetekkel jádzás”, „karóban szárítás”. Ahogy Buda a vegyes zsoldosokból álló császári se­regek kezére kerül, erről az oldalról is megindul a kő- vetelődzés. Ugyanakkor a szultán vezéreitől egyre jön­nek a parancsok Szegedről, Gyuláról, sőt még Belgrád- ból is, hogy mivel szolgáljanak, de azonnal. A sok pogány parancs közül most már melyiket n válassza, aki a nyakán szereti tudni a fejét! Jaj te neked, kecskeméti bíró, jaj te neked kecskeméti nép! Hajlongni kellett emerre, amarra. Hintapolitika volt ez? Nem, több annál, körhinta politika! De csak íoy maradhatott fenn a város! Joós Ferenc r Élete egy a párttal A tavaszi napfény bera­gyogja már a várost, amikor munkába indul Ilonka. Gondolhatják: de jól megy neki, hiszen ekkorra sokan már kidolgozták magukat. lal, néha talán erején felül is, de nem panaszkodik. Pedig egészsége az utóbbi időben megkopott. A hi­vatali és a pártmunkában mégis mindig lehet számí­A Szocialista Hazáért Érdemrend átvétele. ö is. A hivatal „második műszak” neki, de csak sor­rendben a második, hiszen élete legfontosabb része a munka. Már kora ifjúságá­tól. Amikor megszületett a csehszlovákiai Szimón, ap­ja már a forradalmi moz­galom kipróbált katonája. Ilonka tizenötödik évét sem érte el, amikor első feladatát kapta és élete az­óta összeforrott a mozga­lommal. Ezerkilencszázharminc­hétben tagja lett a Pro­letár Testedző Egyesület­nek, majd később beválasz­tották a vezetőségbe. Ettől fogva nem egyszer volt ré­sze üldözésben. Elevenen emlékezik a negyvenes évek nehéz időszakára, amikor a háború elleni szer­vezkedések és külöböző il­legális feladatok teljesítése során elfogták a rendőrök. A verések nyomait ma is viseli. Csaknem két évtizede él Kecskeméten. Személyzeti vezető volt és üzemi párt­titkár. Nagyon sok munkás­asszonyt; nevelt pártunk tagjává. Az ellenforradalom után a városi-járási népi ellen­őrzési bizottság elnöke, s 1960 óta a városi tanács titkárságának főelőadója. Egyszerű, szerény ember Ilonka — Illés Béláné. Most is tagja a pártalapszervezet vezetőségének és a városi I pártbizottságnak. Sokat vál-1 tani rá. Akik az irodában keresik meg gondjaikkal, mindig megértésre, segítésre talál­nak. Ha olyasmiben kérik a segítségét, ami nem tar­tozik a munkakörébe, el­kíséri a hozzáfordulókat az illetékes előadóhoz, s maga adja elő a panaszt Ezért is szeretik, becsülik az em­berek városszerte. A ta­nács tagjainak többsége is Ilonkát keresi, mert a ta­nácstagi bejelentések inté­zése és továbbítása az ille­tékesekhez — az 6 felada. ta. Nem kis munka, hiszen tavaly például több mint 1200 beadvány érkezett hozzá. Illés Béláné minden iránt érdeklődik. Tanul és tanít, vitatkozik és érvel. A múlt évben jelentkezett a párt­oktatásra, ősszel pedig a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén folytatja a tanulást. Tanulni kell — hirdeti szóval és példával —, ez a kötelessége minden kommunistának. Nincs annyi jelzőm, hogy méltóképpen dicsérni tud­nám szorgalmát, becsüle­tességét, elvtársi figyelmes­ségét. Mások sikerének és boldogságának ugyanúgy örül, mintha sajátja lenne. Érte a napokban Illésné elvtársnőt is olyan nagy öröm, amit csak könnyes szemmel tudott elmondani. Levelet kapott, amelyben a párt Központi Bizottsága tudatja, hogy 1944-től elis­merte párttagságát. Horváth Ignác útjelző tábla A napokban levelet kap­tunk Kiss Istvántól Kecs­kemétről. Olvasónk a Kos­sá István sétány lakói ne­vében elmondja, hogy a Kuruc téren forgalomirá­nyító jelzőtábla nincs ki­téve s emiatt sok autós el­téved, aztán a lakosoktól érdeklődik. „Igaz, hogy az áthelyezéskor tettek egy Szeged felé irányító táblát a Kuruc tér közepére, de ott nem járnak autók, s a tábla egyébként is pár na­pon belül eltűnt. Nem is hiányzik, hanem a Kossá István sétány 1. számú ház sarkánál kellene egy táb­lát elhelyezni, ami mutatná az utat Szeged felé...” — írja többek között Kiss István. Leveléről, illetve az abban felvetett problémá­ról tájékoztattuk a megyei rendőr-főkapitányság közle­kedésrendészeti osztályát, ahonnan azt a választ kap­tuk, hogy hamarosan in­tézkednek, elhelyezik a megfelelő táblát és köszö­nik a bejelentést. A rend­őrséggel együtt mi is kö­szönjük a sétány lakóinak bejelentését, a hatósági szervnek pedig a megígért gyors intézkedést. Készülődés a nagygyakorlatra Mint ismeretes, ez év jú­niusában nagyszabású pol­gári védelmi gyakorlatot tartanak a megyében. Az országos jelentőségű ese­mény előkészületei hóna­pok óta folynak —, ezt bi­zonyítja a gyakorlaton részt vevő egészségügyi szakaszok intenzív kikép­zési tevékenysége is. Körzeti orvosok az egészségügyi szakaszok élén — A gyakorlatba bekap­csolódó ötvenegy egészség- ügyi szakasz kiképzését, felszerelését folyamatosan végezzük — mondotta Sza­bó László, a Vöröskereszt megyei titkára. — Ezt a munkát a körzeti orvosok irányítják, s általában az a tapasztalatunk, hogy ki­képzések vezetői, résztve­vői lelkiismeretesen látják el feladataikat. A körzeti és szafeaszpa­rancsnokok mimikáját ter­mészetesen segítik a Vö­röskereszt városi és járási alapszervezetei. Erre nagy szükség van, mert a gya­korlaton arra adnak majd választ az egészségügyi szakaszok, hogy képesek-e ellátni a „sugárszennye­zett” területeken a „sérül­tek” segélyhelyre szállítá­sát, ápolását. A szakaszok tagjai rövidesen kézhez kapják a szükséges felsze­relést. A Vöröskereszt az egészségügyi szervekkel, intézményekkel, az orvo­sokkal. a hivatásos egész­ségügyi dolgozókkal szoro­san együttműködve készül a gyakorlatra, amely a ki­képzési program záróvizs­gáját is jelenti egyúttal. Étkeztetés „rendkívüli” körülmények között A gyakorlaton több mint negyvenezer ember élelmi­szer-ellátásáról kell gon­doskodni. Hogyan oldják Nézőpont kérdése az egész A politikai tájé­koztató szünetében mozgékony, idős asszony furakodik az előadóhoz. Ka­ron fogja, s hatá­rozottan vonja fél- rébb kis társaságá­tól Eközben men­tegetőzik. — Már ne hara­gudjon az elvtárs, de eröszakoskodok egy kicsit. Az én bajomat csak ma­ga tudja elintézni. Senki más... — A — szerény­kedik a kiküldött —, vannak azért a községben, akik ... Nem vagyok én olyan mindenható, de... tessék csak mondani bátran. A néni nem is kéreti magát. — Mert tetszik tudni, olyan szé­pen, nem is szé­pen, gyönyörűen beszélt az elvtárs... Ahogy hallgattam, mintha a jóisten gyújtott volna szik­rát a fejemben: „Ez az ember se­gíthet rajtad, senki más!”... Mert, hogy maga annyira tud beszélni. Ké­rem, hallgasson meg: beszéljen az urammal. Magára biztosan hallgatni fog ... Mások, a tanácselnök is, hasztalan kísérle­teztek. Szóltak hoz­zá barátságosan, szigorúan; — nem használt... Ha va­laki, akkor az elv­társ le tudja be­szélni . ; . — Miről, kedves asszonyom? — Hát hogy ne igyon annyira ... Alig hoz haza va­lamit a kereseté­ből. Ott leskelődök fizetésnapon a vál­lalat közelében, hogy elkapjam, mielőtt kocsmát ér... De már ez se meg­oldás. Kimászik há­tul a telepről, oszt nem is találkozunk. Goromba, mint a pokróc. Már meg is ütött... A gye­rekek rettegnek... Szóval, jöjjön az elvtárs, elvezetem az üzemébe, be­széljen vele. Az is­ten is megáldja ... Megérti, ugye, mi­lyen szerencsétlen vagyok.. ä Látja, én ezt köszönhetem a demokráciának! Az előadó megle­pődik. Hirtelen tá­madt kis rossz ér­zése is az oka, hogy önkéntelenül hű­vösebbre vált a hangja. — Aíf köze mind­ehhez szegény de­mokráciának? Tán azelőtt nem sze­rette a bort a férje? — Mi köze? — vágja rá az asz- szony is élesebben. — Az, hogy a múlt­ban sokszor volt munkanélküli... Nem keresett any- nyit a büdös, mint most.., Hát igen. Csupán nézőpont kérdése az egész. (t) j meg ezt a feladatot? — kérdeztük Gerőcs István­tól, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályvezető­jétől. A napokban — hangzott a válasz •*— részletesen megbeszéltük a konkrét tennivalókat a megye álla­mi és szövetkezeti élel­miszer-kiskereskedelmének, vendéglátóiparának veze­tőivel. A tanácskozáson ki­derült, hogy alaposan is­merik az elméleti tudni­valókat, melyeket „Az ál­lami és szövetkezeti keres­kedelmi vezetők, valamint beosztottak polgári védel­mi felkészülése” című szakkönyv tartalmaz. A si­ker érdekében a kereske­delmi vállalatok szorosan együtt dolgoznak a polgári védelmi és egészségügyi szervekkel is. H vizsgálattól — a mentesítésig — Miben áll majd a gya­korlaton az élelmezéssel és az élelmiszerek tárolásá­val kapcsolatos munka? — A polgári védelmi törzsparancsnokság által kijelölt területeken az üz­letekben, a lakásokban le­vő élelmiszereket légmen­tesen kell tárolni. Megkell állapítani, hogy a szóban- forgó élelmiszerek szeny- nyezettek-e, vagy nem, s ha fennáll a „szennyező­dés”, van-e lehetőség a szennyezett élelmiszer mentesítésére. Ezt a mun­kát a kereskedelem élel­miszervizsgáló, mentesítő egységei végzik. Az étkez­tetési egységek a résztve­vők szennyezésmentes, hi­deg és meleg ételellátásá- ról gondoskodnak. A moz­gó tábori konyhák meleg ételeit a szabadban szol­gálják fel, akárcsak a hi­deg élelmiszert. B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom