Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-08 / 106. szám
1988. május 8, szerda 3. oldal Rossz tanácsadó az elfogultság „Szorgalmas, szófogadó, kötelességtudó, jó kollektív gondolkodású, a gazdasági és a politikai események iránt érdeklődő munkatárs, a pártoktatás legszorgalmasabb látogatója és aktív résztvevője voltt’ — így hangzanak a párttagsági felvételi kérelem ajánló sorai. Kissé summázónak ható megállapítások, de lényegükben igazak; Kocsis István, a Solti Ktsz párt- alapszervezetének egyik tagja nyilatkozott így a pártba felvételét kérő Hegyaljai Gáborról. A másik ajánló, Ronga Sándor, a ktsz párttitkára és főkönyvelője is hasonló értelemben vélekedett. Mindketten hosszú évek óta dolgoznak együtt Hegyaljaival. Ilyen ajánlást háRva, s olvasva, azt gondolja a. gyanútlan kívülálló, s joggal: a tagfelvétel előtt nem mutatkozhat különösebb akadály. S valóban, az alapszervi taggyűlés egyhangúlag tagjai sorába választotta Hegyaljai Gábort Am a községi párt-végre- hajtófoizottság megtagadta a felvételhez történő hozzájárulást A napszámos-famíliáiból származó, s most 45 éves Hegyaljai betanított munkásként dolgozik a ktsz vasipari részlegében. Iskolai végzettsége: négy elemi. Itteni munkáját kőműves segédmunkásként kezdte. Korábban a Solti Állami Gazdaságban, illetve a Dunaújvárosi Építő Vállalatnál dolgozott. Azon túl, hogy munkájá>- val, magatartásával elégedettek, — hogyan jutott el mégis addig, hogy a pártba kérje felvételét? Mit mond erről Ronga Sándor, az alapszervi titkár? — Már egy évvel korábban említette, hogy jelentkezne. Kérdeztem tőle: Gábor, mit tud maga a párt politikájáról? Bizony, nem sokat. Akkor előbb képeznie kellene magát; vegyen részt a téli pártoktatáson. Rendben van... Nos, Hegyaljai várakozáson felül aktív, érdeklődő volt. Az újbóli jelentkezés lehetőségére már én hívtam fel a figyelmét. Mindezt csak azért mondom el, hogy jól lássa: alapszervezetünk nem vakon és felületesen készítette elő a felvételt. Aztán bevallja, mégis csak hiba csúszott a dologba. S ezzel nem kis részben Hegyaljai is okolható: önéletrajzából kihagyott egy eseményt. Fontos, nem fontos? Mindjárt kiderül. 1942-ben történt. Az akkor még 19 éves Hegyaljai szóváltásba keveredett Ma- dácsi József dunatetétleni lakossal. A szóváltás bicskázássá fajult, s Madácsit súlyos sérülésekkel szállították kórházba. A résztvevők és a szemlélők tanúsága szerint egyaránt lányügy miatt történt az incidens. Hegyaljai, saját bevallása szerint, öt hónapot ült. Ügy vélte, nem olyanfajta büntetés ez, ami feltétlenül helyet kér az önéletrajzában. Meg restellkedett is egy kicsit miatta. Régen történt, igazából még felnőttnek sem érezhette ma- magát Így az eset szóiba sem került a felvételt tárgyaló taggyűlésen. Huszonhat év nagy idő, s Hegyaljai később vette fel mostani nevét is... Ám a községi párt-Vb ülésén, a vb hét tagjának egyike igen részletes tájékoztatást nyújtott az esetről. S gondolhatni, milyen „beállításban”, aminek következtében a vb tagok, egy kivételével — személyes élményük nem lévén az esetről — a felvétel ellen foglaltak állást. Az ügyről tájékoztatást nyújtó vfb-tag nem más, minit Madácsi István, solti Szikra Tsz párttitkára. A hajdani sértett testvérbátyja! 0 már Őt év büntetésre emlékszik, amit Hegyaljai azért nem töltött le, mert jelentkezett a frontra, hogy részt vegyen a Szovjetunió ellen folyó háborúban. Ez lenne az igazság? Doku mentum nincs, sem Madácsi, sem Hegyaljai kezében. Azóta az illetékesek kértek tájékoztatást az országos nyilvántartástól is. És onnan nemleges válasz érkezett! Ügy véljük, érdemlegesnek azt a tényt kell elfogadnunk : Hegyaljai kiérdemelte a rehabilitációt, s ez mentesíti őt az egykori bűncselekmény minden hátrányos következménye alól. Mivel nem „priuszos”, büntetését még az önéletrajzában sem köteles feltüntetni. Mindenestere így hangzik a jogászi érvelés. De a pártba való felvétel megítélésének szélesebb erkölcsi alapokon kell nyugodnia — vethetik közbe sokan, s jogosan. Szerintünk Hegyaljai e tekintetben is rehabilitálta önmagát, bizonyíték erre szorgalmas, szerény munkásélete; s ifjúságában szerzett „púpjait” senki sem viselheti egész életén át. Ha nem így lenne, szocialista rendszerünk emberformáló erejét vonnánk kétségbe; a logikus gondolkodás ezt követelné meg. Hegyaljai esete jól példázza: míg a múlt éppen az alantast, addig a jelen a jóra való törekvést hivatott az emberben felszabadítani. S éppen Solton szükséges ezt hangsúlyozni, ahol egy másik tsz-párttitkár annak idején három, évet ült — emberölésért. Igaz, félig- meddig önvédelemből tette. De mit mondanak a kívülállók? Ilyesmit: aki embert ölt, párttitkár is lehet, aki csak sebesített, még párttag sem ... Ez így groteszk, s nem éppen a legjobb indulatú megfogalmazás. De mit sem változtat azon, hogy a dolognak ilyen vetülete is van az egyes rétegekben. Madácsi István egyrészt elfogultságára, másrészt kommunista becsületén alapuló őszinte vélemény- nyilvánítására hivatkozik. A kettő egymással nem nem hozható összefüggésbe; az előbbit nagyban menti a vérségi kapcsolat, az utóbbi pedig nem érdem, hanem kötelesség. De a községi párt-vb-nek tud- dia kellett volna, s az ügyet ezután tárgyaló járási párt- vb-nék — amelynek szintén tagja Madácsi István — is tudnia kell: az elfogultság rossz tanácsadó. Egy ember útjának alakulását soha sem egyetlen eset, vagy körülmény határozza meg. Az összetevők alapos és együttes vizsgálata szükséges, főleg, ha az út — a párthoz vezet. Hatvani Dániel Túl az első lépéseken Géppel a kártevők ellen Rébabarkó és földibolha ellen folytatnak vegyszeres védekezést a hartai Lenin Tsz solti üzemében. A 40 holdas cukorrépatáblára Szántó István traktoros sűrű felhőben szórja ki a wofatoxot. Kiskunfélegyházám, a Bács-Kiskun megyei Kézműipari Vállalat életében jelentős változást hozott az 1968-as esztendő. Hosszú éveken át 1124-en dolgoztak a vállalajtaál, a konfekció részleg a nagykereskedelem részére termelt, a szolgáltatók pedig a lakosság igényeit elégítették ki. Január elsején a szolgáltató részleget átvette a Kecskeméti Vegyesipari Vállalat, az anyavállalat pedig a nagykereskedelem szállítója maradt. — Hogyan hidalták át az ezzel járó nehézségeket? — kérdeztük Szabó Sándortól, a vállalat igazgatójától. — Az átszervezés utáni első lépéseink nem valami jól sikerültek — emlékezik Szabó elvtárs. — Nyolc- százhetvennégyen maradtunk — a dolgozók nagy része régi szakember — s már most, az első évben ötvenkilenomililió forintos termelési tervet kell teljesítenünk. A megnövekedett feladatok megvalósítása érdekében azonnal hozzáláttunk a géppark felújításához. Az idén 800 ezer forintot költünk erre a célra, — saját erőből, ötven új gyorsvarrógépből harminc már dolgozik, az öt új gőzvasalóból pedig már kettő segíti a termelést Az első lépéseket tehát megtettük. Azt hittük, nem lesz különösebb gondunk. Kapjuk majd a megrendeléseket a nagykereskedelemtől, mi pedig mindent elkövetünk azért, hogy mennyiségben és minőségben határidőre teljesíthessük őket Nem egészen így történt A sok árváltozás, és a leltározások miatt kezdetben a megrendelések késtek, alig tudtunk munkát adni dolgozóinknak. Számítva a később megélénkülő keresletre, „saját szakállunkra” 50 ezer női blúzt készítettünk. Sajnos, még így is szükség volt szabadságolásra. örömmel mondhatom — teszi hozzá gyorsan —, hogy dolgozóink megértették: Szinte senki sem tehet erről az átmeneti kényszerhelyzetről. Száztízen voltak távol három napig, közülük sokan fizetéses szabadságon. A nehezen várt változás március közepén következett be. A nagykereskedelemtől ma már egyre-más- ra kapjuk a megrendeléseket, s mondanom sem kell, hogy a megrendelés nélkül gyártott blúzokat régen eladtuk. Sőt, a második negyedévre már nem is tudunk minden megrendelést elfogadni. Termelési feladataink teljesítésében igen sokat segít az egyre jobban kibontakozó szocialista brigádmozgalom. Tavaly négy brigád nyerte el a megtisztelő címet, amit ebben az évben szeretnének másodszor is megszerezni. Hat új kollektíva pedig hamarosan bejelenti nyilvánosan is vállalásait. — Az új gépek kezelése nem jelent gondot? — Legtapasztaltabb szakembereinket állítottuk az új gépek mellé, az újak részére pedig most szervezünk egy háromhetes tanfolyamot. — És mi a helyzet a vidéki részlegeknél? — Tiszakécskén hetvennyolcán dolgoznak. Őket is rosszul érintette az első hónapok munkahiánya, de már nekik sem lehet panaszra Okuk. A helyi tanács segítségével nagy fejlesztést tervezünk ebben a részlegben. Terveink szerint jövőre már kétszázhúsz helybeli asszonyt és leányt tudunk foglalkoztatni. Jánoshalmán nyolcvan- négyen dolgoznak jelenleg. Itt is a községi tanács segít, az idén fejeződik be hárommillió forintos költséggel egy új üzem építése. Ha elkészül, átvesszük a tanácstól és jövőre már kétszázhatvanán jutnak itt munkához. Jól dolgozik bácsalmási részlegünk, ők a múlt év második felében költöztek új helyre. Hetvennégyen készítenek férfi- és gyermeknadrágokat. Opauszky László Erdészeti kísérlet Kelebián Lepketapló és társai A szükség szülte megoldások, kezdeményezések sokszor lendítettek már a gazdálkodáson. Alighanem így lesz ez most a Kiskunsági Állami Erdőgazdaságban is. Huszonkét hektáros kelebiai csemetekertjükben, ahol évente mintegy 10—12 millió csemetét nevelnek, körülményes a talajerő pótlása. Szervestrágyához nem jutnak a községben. Kiskunhalasról kényszerülnek beszerezni a tőzeges keveréket, amit tetemesen megdrágítanak a szállítási költségek. Mit tegyenek Ismeretes, hogy a fakéreg számottevő mennyiségben tartalmaz szerves anyagot. A helyi fagyártmányüze- müknek a melléktermékét egy ideje nem tudják értékesíteni, mivel már a tanyákon is inkább gázzal főznek az emberek. A rostos nyár- és akáckéreg természetes bomlási folyamata viszont, amelynek a révén hasznosítható anyaghoz juthatnak, több évig is eltart. Utólag szinte nyilvánvalónak tűnik a megoldás: meg kell gyorsítani a rothadást, hogy kis ráfordítással elérjék a céljukat. A napokban a helyszínre utazott a ÉRTI kutatója, Horváth Endrémé, aki trágyázás! kísérletekkel foglalkozik és Demmert Józsefeié, az erdőgazdaság mag- és csemetegazdálkodási előadója. Tüzetesen körülnéztek és elhatározták, hogy feldaraboltatnak összesen mintegy 60 köbméter kérget 2—3 centis nagyságra, s ezen a tömegen 3 különböző módszert próbálnak ki. Először istállótrágyát és kevés műtrágyát kevernek a kéreg közé. A második variáció szerint cellulózbontó baktériumokat „vetnek be”, s végül a faromboló Lep- ketapló-gombát oltják a kéregre. Mindezt megcsinálják fűrészporral is. — Ha beválik az eljárás, üzemi szinten is alkalmazzuk például a solti, kunfehértói és a terézhalmi csemetekertekben — jegyezte meg Lemmert Józsefné. A kísérletek előkészítésére a következő hetekben kerül sor. H. F. a Favorit Szaporítóanyag két hektáron Üj csemegeszőlő-fajta, a Favorit nagyüzemi szaporítását kezdték meg a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Mafhiász János Telepén. Ez már ha harmadik fajta, amely az elmúlt évtized nemesítési eredményeként innen köz- termesztésbe kerül. Az előbbiek — Olimpia. Rekord — és a Favorit egymást követve folyamatos érési sorrendibe illeszkednek augusztustól késő őszig. Az Olimpiát ebben az évben már a fogyasztók is megkóstolhatják, s hozzáfogtak a kései érésű Rekord tömeges szaporításához is. A legújabb „sztár” a Favorit a Csabagyöngyét és az Olimpiát követve érik be. Jellemzői közül érdemes említeni a fűszeres, zamatos ízt. Az intézetben két hektár nagyságú táblán termesztik a szaporítóanyagot. Az őszi telepítésekre máris 100 ezer gyökeres szőlővesszőt nevelnek. A mezőgazdasági üzemek élelmiszeripari tevékenységéről tanácskoztak A járási tanács vb mezőgazdasági osztályainak élelmezésügyi csoportvezetői kedden tanácskozást tartottak Kecskeméten, a megyei tanács székházában. A megbeszélésen Papp Géza, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának élelmezésügyi csoportvezetője ismertette a mező- gazdasági nagyüzemek élelmiszeripari tevékenységével kapcsolatos rendeleteket, feltételeket, tapasztalatokat. A megbeszélésen elsősorban a hatósági feladatokat vitatták meg. Az élelmiszeripari tevékenység engedélyezésével és az ellenőrzéssel kapcsolatos eddigi tapasztalatok indokolttá teszik, hogy a jövőben nagyobb mértékben vonják be az ellenőrzésbe a KÖJÁL, valamint a megyei Minőségvizsgáló Intézet szakembereit
