Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

1968. május 5. vasárnap 8. oldal 1/ erekegyháza határá- ban, távol a község­től zsendülő kiserdő. Egyik beugrójában piros tetős, fe­hérre meszelt tanya húzó­dik meg. Előtte kopasz kis udvar, melyet üdezöld pá­zsit tágít ki egészen a dű- lőútig. A kút mellett 10—12 mmi Valami szorítja a torko­mat. Előbb köszörülöm, s úgy is nehezen jön elő a ;zó: — Hogyan, miből lehet győzni ekkora család ellá­tását, ruházását, a ruhács­kák tisztántartását ?. ... — Szerényen, nagyon szi­dős leányka téblábol. A tanyából nagy­lány jön elő. Tőle kérdem: — Anyuka itthon van? — Éppen öltözik, a faluba készül. Tes­sék bemenni — in­vitál, s velem tart ő is. Odabenn még egy nagylány, a szobát koszorúzó négy ágy egyi­az csit tlete anyaság év körük kislány ballag könnyű! Csak még nem tu- gorú beosztással. Az uram tejeskannával a kezében, dott elhelyezkedni. Józsi 18 útépítő, a Közúti Üzemi Egy yilágos szoknyás ki- éves, szintén a téeszcsében Vállalatnál. Ezerhatszáz— sebb igyekszik vele lépest van. Júlia a következő. Csu- kétezer forint között keres, tartani. Odébb, a ház előtt da jóétvágyú, jó alvó, de a Ehhez jön a kétezer forint kerékpárt javító nagyfiú munka se esik ki a kézé- családi pótlék, ö meg sze­kérül pöttömnyi piros ken- bői! Zoli ötvennégyes. Most génykém, hetenként jár ha­éppen kanászkodik egy ki- za. Tizenöt forintért kapja a munkásszállást, az sokkal olcsóbb, mintha naponta busszal járna be. És ha látná, hogy vár­ják hét végén a gyerekek! Mert ját­szik is, labdázik ve­lük. Meg olyankor mindig hoz pór zacskó cukrot, a legkisebbeknek pe­dig csokit. a tanyaszomszédnál. — Anyuka, tíz perc műi­kén pólyásbaba, s a gyér- Ennek fejében nem kell va indulni kell! — szól mekkocsiban göndörfürtű fizetnünk a tejért. Edit ép- Mária, aki időközben maga kislegény. Az anya — Sza- Pen az előbb szaladt el ér- is átöltözött, szintén útra- bó Istvánná —, éppen ün- te. Abból sok fogy. Vele készül, neplő ruháját igazgatja el ment az ötéves Erika. Na- ... , magán. gyón ragaszkodnak egymás- AKKor meg van par Nem kérdik jöttöm cél- hoz... Mint az egy év kor- Qje®y.zl m°­ját. Mintha mindennapos különbségű Jutka és Gizi , y°® ?. Szabó Istvanné, látogató lennék, természe- is. Ök a fűrészt vitték ha- ismertet beosz­tes közvetlenséggel kínál- za a szomszédba. Muszáj HH,!S.^,VeSZ'et:ene!í muhely~ nak hellyel. Csak ennyit őket foglalkoztatni. így mond Szabóné: nem unatkoznak és meg is Évente két disznót hizlal­— Félóra múlva muszáj szokják a munkát — fűzi nak. Másfél hold kukori­indulnom a buszhoz, híva- hozzá magyarázólag, a jó caföldet vállalnak 45 szá- talos vagyok a tanács- pedagógus bölcsességével. zalékra a Béke Tsz-től, hoz... C zomjas érdeklődéssel amelynek azért külön is há­A mosolygós Máriát kér- J hallgatom a Myta- lásak, hogy a tanyát ingyen dezem: “ fást: birtokolhatják. — Hányán is vagytok Iá- _ Tibornál tartunk. Ö _ niennvi kenvér fnev nyok? 1960-ban született, s most naponta? ^ Y gy — Nyolcán..: szintén a jószágokra vi_ — Nem, heten — szól gyáz a másik szomszédnál. Két—két és fél kiló — közbe a dundi Júlia. S az vele van Ferike is. Ök mondja ismét az édesanya, öltözködést folytató anya ketten elválaszthatatlanok. s nyomban hozzáfűzi: — teremt igazságot. Szolgálatukért pedig a sü- Ügy-e, nem is olyan na­— Hozzad csak elő a sze- tésben segédkezik a szom- gyem sok? Ha nem is na- mélyazonosságimat, kislá- szédasszony — Mária la- ponta, de néha kiszorítom nyom! — Aztán az igazol- kodalmához... Ildikó négy- például a vajravalót is... ványt fellapozva mellém te- éves. Hát te itt vagy? — A ruházkodás? Egy-egy da- lepszik, s együtt böngész- veszi észre a csendesen be- rab mindig kikerül a havi szűk a gyerekek bejegy- somfordáit kislányt. — fizetésből. Három gyerek­zését. És gyorsan megálla- Gyere ide, mondd csak, ki- nek a legnagyobbak közül pítjuk; Máriának van iga- je vagy te anyukának? — új szivacs-kabátja van, két­150 éve született Marx, a tudományos szocializmus megalapítója za: hét fiú, nyolc lány! öleli magához. ^ ahogy sorra vettük — Anyuka csillaga — tőnek orkánja. N o, még valamint — föl vfatiíi S-rahó­folytatja Szabó­né, miközben már tényleg útrakészen feláll: — A tisztaságért is ál­a neveket, a most suttogja a pici. 43 éves édesanya mindegyik A babakocsit birtokló mellé röpke jellemzés félé- Zsolt közben az igazak ál­vei, magyarázattal szolgál: mát alussza, hátramaradt — Rozália, a sornyitó. ő tehát a család szemefénye, már asszony, kirepült a fé- a hathetes Jenő, akinek jel- dozni kell. Két mosó, egy székből. Sanyi negyvenha- lemzéséhez egyelőre ennyi mosdó-szappant, egy cso- tos születésű. A téeszcsé- tartozik: hat kilósán szüle- mag trisót és egy doboz Lu- vel van szerződése, ott dől- tett és nagyon jó kisbaba. nát vásárlók hetenként. De gozik. Mária három évvel — Nagyon szeretem őket, úgy-e, nem haragszik, a fiatalabb, ő a napokban és tessék elhinni, ha bárki tanácstól nem akarok el­megy férjhez, beköltözik a lelketlen eldobná a sajátját késni. Kétezer forint anya­községbe. Egyébként gép- én azt is elvállalnám. Küz- sági jutalomért vagyok hi- és gyorsírást tanult, s bi- delmes, sokszor nagyon ne- vatalos... zony, a taníttatása nem volt héz, de nagy boldogság! PERNY IRÉN Szemben a lencsével Félreértések elke­rülése végett tisz­tázzuk: nem egy tál lencsével ülök szemben, és nem a lelki üdvösségemet akarom eladni (hol van az már?), csu­pán a fényképész műteremben, a gép üvegszemével nézek farkasszemet. A fo- tografálástói min­dig iszonyodom. Az ember teljesen ki van szolgáltatva a mester szakmai fo­gásainak, s ezt sok esetben könnyezés nélkül nem lehet el­viselni. Belépek tehát a műterembe. A mes­ter — miután tisz­tázzuk, hogy miért jöttem — leültet egy magaslaton elhelye­zett zongoraszékre. Napóleoni pózba vá­gom magam, har­cias ábrázatot öl­tök, miközben a mester előszedi az állványt, s a fekete lepel mögött koto­rász a ládányi szer­kezetben. Kibújik a lepedő mögül és fej­csóválva közeledik hozzám. — Ez így, sajnos, nem jó ked­ves vendég! — mondja enyhe iró­niával, amiből ér­zem a szakember fölényét. Odalép a magaslatra, egyet csavar a nyakamon, szemeimet a fosz­ladozó mennyezetre irányítja, égyik ke­zembe aprócska táblát nyom, rajta számok. — Kérem ez a kép nem a bűnügyi nyilvántartóba lesz, hanem szeretteim között akarom szét­osztani fennállásom harminckettedik év­fordulóján. Ne tessék fett-' morizálni. En rossz képet nem adok ki a kezemből. Én va­gyok a szakember és ugyebár ez az én dolgom. A mester végzi a dolgát, s újabb csa­varás következik. Ember legyen, aki egy percig kibírja ebben a helyzetben. A cél érdekében azonban mindent vállalok. A kínpad- ra vonszoltak eltor­zult arcával ülök a zongoraszéken, az orrom rettenetesen viszket, de nem nyúlhatok oda, mert a mester éppen most bújik a lepedő mö­gé. A megpróbálta­tások azonban nem értek véget. A kö­vetkező pillanatban két hatalmas lámpa gyullad ki a pará­nyi műteremben és őrületes fényerővel megvilágítja vézna alakomatj — Ne tessék mo­corogni — dörmög a mester az állvány mögött, s mielőtt sa­ját lábaim elé omol­nék, elkattan az ör­dögi szerkezet. — Na ugyebár nem is tartott olyan sokáig! — hallom a szakember vélemé­nyét, aki eloltja a lámpát. Elvakulva botorkálok ki az aj­tón, zsibbad a nya­kam, szemeim előtt lila karikák ugrán­doznak. Két hét múlva a kezembe nyomják a művészi felvétele­ket. — Jóságos isten, így nézek én ki? Milyen lehetek a valóságban? Otthon a fiók leg­mélyére rejtem a képeket és aéon morfondírozok, hogy nem ártana egy plasztikai műtét. G. S. 150 éve — 1818. május 5-én szüle­tett Kari Marx, minden idők leg­nagyobb társada­lomtudósa, a tudo­mányos szocializ­mus elméletének megalkotója. Ez a nevezetes jubileum nagysze­rű alkalmait ad ar­ra, hogy újra meg újra áttekintsük és értékeljük azt a ha­ladást, amelyet a munkásmozgalom az elmúlt másfél évszázadban meg­tett. Marx szemé­lyes életútja, em­beri nagysága elvá­laszthatatlan a munkásmozgalom, a szocializmus fej­lődésétől. Pedig családi körülmé­nyed, ifjúsága egy­általán nem pre­desztinálták a for­radalmár szerepé­re. A korabeli Né­metországban ké­pességeit Bonn vagy Berlin egye­temének szolgála­tába állíthatta vol­na, és gyarapíthatta volna a történelemből olyan jól ismert katedra-filozófusok számát Marx zsenialitása azonban nagyszerű jellem­mel párosult, és mikor ta­nulmányai, publicisztikai tevékenysége közben meg­ismerkedett a munkásmoz­galom problémáival, félre­dobta a megosztott Német­országban rá váró tudomá­nyos karriert, s a történel­mi-tudományos igazság megismerésének és érvé­nyesítésének szentelte éle­tét Ebben a következetes el­kötelezettségben a nélkü­lözés, a rágalmazás és ül­döztetés voltak az útitársai, de ugyanekkor szerezte igaz barátait harcostársait. Ki­építette kapcsolatát az ele­ven, valóságos mozgalom­mal. Láthatta annak fejlő­dését, részese volt sikerei­nek és kudarcainak. Életé­nek állomásad a XIX. szá­zad felejthetetlen dátumai voltak: az 1848-as forradal­mak, az X. Intemacionálé megalakulása; a Párizsi Kommüm. Ennek a nagy­szerű életútnak a legfőbb értéke azonban abban a ma is elevenem ható elmé­letben van, amelyben fel­tárul a munkásosztály tör­ténelmi hivatása, az osz- tálynélküM társadalom megteremtésének útja. Marx nem minden előz­mény nélkül lépett be a történelembe. Művének tár­sadalmi alapja a XIX. szá­zad első felének európai forradalmi mozgalma, el­méleti előzményeit pedig a század három nagy eszme­áramlatában találhatjuk meg: a 'klasszikus német filozófiában; a klasszikus angol politikai gazdaság­tanban és a francia utó­pisztikus szocializmusban vagy általában a francia forradalmi tanokban. Marx e forrásokban fel­fedezhető elvek tudomá­nyos folytatója, de egyben ezek továbbfejlesztője és minőségileg gyökeresen újat adó alkotója. Marx felborította a vi­lágtörténelem egész eddigi felfogását, mely azon ala­pult, hogy minden, történel­mi változás oka az embe­rek változó eszméiben ke­resendő, de azt a kérdést, hogy honnan származnak az emberek eszméi, nem vetették fel. Marx volt az, aki bebizonyította ezeknek az eszméknek anyagi­gazdasági eredetét és ezzel kopernikuszi fordulatot hajtott végre a társadalom- felfogásban. Ö volt az, aki kimutatta, hogy az eddigi történelem osztályharcok története, s hogy mind­ezekben az egyszerű vagy bonyolult politikai harcok­ban csak társadalmi osz­tályok társadalmi és poli­tikai uralmáról van szó, ar­ról, hogy a régebbi osztá­lyok meg akarják tartani uralmukat, az új, feltörek­vő osztályok ellenben meg akarják hódítani a hatal­mat. Ö volt az, aki elsőnek bizonyította be, hogy ez az osztályharc végső soron va­lamennyi osztály uralmá­nak felszámolásához, az osztálynélküli, társadalom megvalósításához vezet. Történelmi nagyságát életművének sorsfordulói mutatják legszembetűnőb­ben. A marxizmus, amely kezdetben csupán egyike volt a munkásmozgalom sokféle áramlatának, dia­dalmaskodott az egész munkásmozgalomban, majd a XX. században elméleti igazságból gyakorlati igaz­sággá vált. A marxi gondo­lat a nemzetközi proletariá­tust szánakozást keltő nyo­morultakból a burzsoázia eleve elrendelt sírásóinak rangjára emelte. Történelmi érdemei ter­mészetesen nem korláto­zódnak az elméletalkotás területére. Mint a gyakor­lat filozófusa, aki először írta le ezeket a szavakat: a filozófusok eddig külön­bözőképpen magyarázták a világot, de a feladat az, hogy megváltoztassuk — élete folyamán két ízben is a munkásosztály politi­kai harcának vezetője és szervezője volt. Először a Kommunisták Szövetségé­nek megalakításakor és az 1848-as forradalmak ide­jén, másodszor 1864-től, amikor megalakult az I. Intemacionálé. Tanításának elvei­ből kiindulva e két-- tős tapasztalat se­gítségével kovácsol­ta ki azokat az el­méleti alapokat, amelyeken a mosta­ni kommunista és munkáspártok épül­nek. Marx, aki egész rendszerét legjobb barátjával és leg­méltóbb harcostár­sával, Emgels-szel együttműködve dol­gozta ki, eszméit soha nem tekintette dogmáknak, hanem a cselekvés vezér­fonalának. Dialekti­kus szellemével óva intett minden meg­merevedéstől. Marx művének folytatója és az új, megválto­zott helyzetben to­vábbfejlesztője, Le­nin volt az, aki pél­dát mutatott, ho­gyan kell a marxiz­must tudományként és nem dogmaként kezelni. A marxizmus sikereit oly­kor lerontották és elhomá­lyosították a marxi gondo­lat eltorzításai. A szocializ­mus hősies és győztes épí­tése a Szovjetunióban egy negyedszázadon át a tőkés világ elszigetelési politiká­ja következtében valóságos ostromállapot közepette folyt, ami az erők legna­gyobb megfeszítését ’ és centralizálását követelte meg. Ez a helyzet olyan politikai és szellemi jelen­ségek kifejlődését tette le­hetővé, amelyek a marxiz­mus elveit és a szocializ­mus lényegét szembeszö­kően sértették. Azonban ép­pen a hibák kiküszöbölése és az azóta is hullámvöl­gyeken és hullámhegyeken át, de továbbfejlődő forra­dalmi mozgalom, a sokféle út és tapasztalat mind-mind a marxizmust igazolják. A marxizmus ma a vilá­gon legjobban elterjedt, legbefolyásosabb világné­zet A szocialista országok­ban az építés vezérlő esz­méje, a még fel nem sza­badult világban pedig a felszabadulásért, minden­nemű kizsákmányolás fel­számolásáért folytatott harc iránytűje. A marxi gondolat ma minden ember számára többé vagy kevésbé világo­san, szeretettel vagy düh­vei, kérdést, ígéretet, har­cot fejez ki. A marxizmus, joggal valljuk, korunk szel­lemével összhangban álló világnézet. Magával ragad­ta az embereket, áthatotta milliók agyát és szívét, ép­pen azokét, akiktől koráb­ban minden gondolatot megtagadtak. Ezek a mil­liók a Marx által útnak in­dított és azóta a forradal­mak tapasztalataiban to­vábbfejlesztett gondolat je­gyében csinálják történel­müket. Ezért adózunk szü­letésének 150. évfordulóján a legnagyobb tisztelettel Kari Marxnak, a munkás- mozgalom nagy gondolko­dójának. POZSGAY IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom