Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

1968. május 26. vasárnap 5. oldal Egy falu újjászületik Orgovány község vezető­inek eltökélt szándéka, hogy a településüket felzárkóz­tassák a kecskeméti járás „vezető” községei, Tisza- kécske, Lajosmizse és Izsák mellé. A cél érdekében, fi­gyelembe véve a megvaló­sításhoz szükséges és ren­delkezésre álló eszközöket, anyagi forrásokat, a köz­ségi vezetőkből alakult ide­iglenes bizottság részletes távlati programot dolgozott ki. Ez kiterjed a foglalkoz­tatási lehetőségek bővítése, a kereskedelmi hálózat bő­vítése, továbbá a község­rendezési feladatokra és a kommunális fejlesztésre. Iparteremtés, társulással Pillanatnyilag is az a helyzet Orgoványon, hogy nyolcvan—száz női munka­erő foglalkoztatása nem megoldott. Télen ez az arány többszörös. A fiata­lok nagyobb hányada eljár a községből. Mit lehetne tenni? Segí­teni lehetne, ha a szeszfőz­dét kitelepítenék mostani helyéről, s a helyiségekben, illetve a pincékben szőlő-, must- és borfeldolgozást, Illetve tárolást honosítaná­nak meg. Ehhez a helybeli fogyasztási szövetkezet tár­sulása is szükséges. Később, bővítéssel, mód hyílhat gyümölcstároló és hűtőház építésére — a gaz­daságok és a felvásárló vál­lalatok társulásával. Mind­ezzel együtt az üzlethálózat Is bővítésre szorul; célsze­rű egy áruház megépítése a mostani művelődési ház he­lyén, A helybeli TÜZÉP- telep sem elégíti ki már az igényeket; nagyon elkelne mellé egy faáru- és beton­elem készítő üzem. Homokkőmezők a buckák alatt Az építőanyag helyi elő­állításának meglepő, mind­eddig feltáratlan lehetősége rejtőzik Orvgoványon. Ki gondolná, hogy közvetlenül a szélhordta buckák alatt hatalmas homokkőmezők rejtőznek? Holott a geoló­gusok legutóbbi kutatása szerint az itteni határ ilyen kincset is rejteget. A korszerű falukép kiala­kításához sok minden hi­ányzik még. Például iroda­ház, a tanács, a pártbizott­ság, a rendőrség és más szervek részére. Pár évnél nem halasztható tovább az állatorvosi rendelő és lakás megépítése sem. Nem feledkeznek meg a külterületekről. A lőtér és a Kápolnai iskola közötti rész tanyaközponttá alakít­ható ki; ez a terület jelen­leg is sűrűn lakott, van már villany is, s helyben vannak a szőlősparcellák. Emellett fontos az is, hogy a Sallai Tsz, továbbá a Rá­kóczi és a Kossuth Tszcs a majorokban üzemi épülete­ket, s szolgálati lakáso­kat is építsen. Érdekes az a javaslat is, amely zárt keretek kialakí­tását sürgeti, 200—250 hol­don. Azzal indokolva, hogy a belterületen lakó alkal­mazottak munkaideje lehe­tővé tenné egy-egy hold kert megművelését, bizto­sítván ezzel a családi zöld­ség-gyümölcs szükségletet. Meggondolandó, hogy ma­guk a tsz-tagok is ilyen zárt-kertben kapják a ház­tájit, amely aztán végleges helyen maradna. Művelődés és törpe vízmű Az űj művelődési otthon építése már megkezdődött A község most erre össz­pontosítja minden erejét Utána hasonló koncentrá­cióra lesz szükség — a tör­pe vízmű létrehozásához. A kommunális létesítmé­nyek köréhez tartozik a közvilágítás korszerűsítése és a hálózat bővítése. A későbbiekben, a létesítendő kőbánya helyén, a község­hez közel strandfürdő ki­alakítására nyílhat lehető­ség. Lényegében most érkezett el Orgovány ahhoz, hogy a megváltozott, s még ala­kuló paraszti életformához illő életkörülményeket te­remtsen lakosai számára. Ehhez a község megérdemli a támogatást, a felsőbb szerváiét is. H. D. P AN lie V M KOPASZ OROSZLÁNBAÖ 1. A katonai térképeken karcsú nyilak mutattak keletről nyugatra és nyu­gatról keletre. Az éterben a rádióadók továbbította parancsok és rendelkezések hullámzottak: a háború a végki fej lés felé közeledett. Egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Ál­lamok, Franciaország és Anglia csapatai — ezre­dek, dandárok és hadosz­tályok — nyomultak előre a fasiszta Németországban. A még hitleri ellenőrzés alatt álló városokban min­denfajta szolgáltatás szü­netelt, sötétség, éhség, szomj úság gyötörte a la­kosságot. A katonai térképekre raj­zolt nyilak mind közelebb kerültek egymáshoz. A két irányból támadó szövetsé­gesek, a győzelemhez kö­zeledtek. A katonai szállítmányok­ban megjelent a rágógumi Megemlékezés Kocsis Pálról öt évtizeden át tevé­kenykedett fáradhatat­lanul a homoki szőlő­kultúra megújításá­ért, felvirágoztatásáért Kecskemét határában, Katonatelepen Kocsis Pál, a tavaly elhunyt világhírű szőlőnemesítő, Mathiász János tanít­ványa, méltó utóda. Az általa nemesített szőlő­hibridek Kaliforniától Ausztráliáig az egész földkerekségen ismer­tek. A nevéhez fűződő négy új szőlőfajta a gazdaságok sok ezer holdján öregbíti nem­csak Kocsis Pál, de a város hírnevét is. E hónap 15-én a kecs­keméti Köztemetőben leplezték le a nagy ne­mesítő síremlékét. Dr. Kozma Pál, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola rektorának Itt elhangzott emlékbeszé­dét az alábbiakban kö­zöljük: A lig egy éve, hogy Ko­csis Pál szemét és alkotó kezét lefogta a ha­lál, halandó testét átadtuk az anyaföldnek, s hamvai felett máris feltámadott kőbe vésett emléke és bronzba formált arca, hogy dacoljon a halandósággal, megörökítse testét és ben­ne alkotó egyéniségét. Lát­tuk a koporsóban lezárt szemeit, látjuk ezen az emlékművön újra klasz- szikus derűvel, baráti me­leg mosolyával, életszere­tettől áthatott sugárzó lé­nyét és alkotásra késztető személyiségét. Méltán megérdemli, hogy a homok, a szőlőnemesítés nagyjainak a Pantheonjá- ban őrizzük emlékét, meg­mentve a feledés homályá­tól. Az első világháború előt­ti ferencjózsefi vidéki kis­polgári társadalmi élet mé­lyéből indult el, mint az idő tájt több művészünk: festők, írók, költők, zene­szerzők. Középiskolai ta­nulmányait sem fejezte be, főiskolát nem végzett, de művész hajlamai korán fel­ébredtek; őstehetség volt, élményeinek, gondolatai­nak a kifejezésére az ecse­tet választotta. Iványi- Grünwald mester ihlette fejlődését, művészpályára készült. De a családi okok visszahozták a földhöz, a homokhoz, a szőlőhöz, Mathiász János, Katona Zsigmond, Hankovszky Zsigmond közelébe, akik egy másféle alkotómunká­ra — a szőlőnemesítésre ihlették. Különösen Ma­thiász János hatott rá egyé­niségével, barátságával, nagy szőlőismeretével, ne­mesitől tevékenységével, új fajtáival, K ocsis Pál a szőlőtő­kék között is mű­vész maradt, a nemesítés művészi eszköz volt szá­mára ahhoz, hogy formá- ban-színben megalkossa azt, amit megálmodott, amit ki akart fejezni. fNem a genetikában, s a hivatás- szerű módszeres nemesí­tésben jártas tudósként kezdte, folytatta és fejezte be szőlőnemesítési tevé­kenységét; sokkal inkább az ösztön össég, az őstehet­ség, a tapasztalati megis­merés vezérelte alkotó te­vékenységét. A meglevő fajták alkati és biológiai tulajdonságai, gyors meg­ismerésének a képessége, azok alkati és organolepti- kai sajátosságainak él­ményszerű, maradandó el­sajátítása, a kombinatív képesség a szülőpárok jó megválasztása a nemesíté- si cél eléréséhez, a tulaj­donságok egyesítése céljá­ból — ezek Kocsis Pál „műtermének”, alkotómű­helyének, de ars poeticájá­nak is a titkai. Ez a mű­hely volt forrása az Irsay Olivérnek, a Kocsis lmv' nak, a Gloria Hungariae- nek, az Attilának, a Gloria- sorozatnak, az Angyal De­zsőnek, a Kecskeméti Riz- lingnek, s a szinte felsorol- hatatlanul nagyszámú sző­lőfajtának. Névben, tulaj­donságokban csodálatos gazdagságú, bizarr expresz- szionista, s impresszionista képtár áll előttünk, ha Kocsis Pál életművét szem­léljük. Vannak e művek között játékos, múlandó, ecsetpróbás, vázlatos, de bátor kísértetek, és mara­dandó, az egész emberiség értékei közé sorolt klasz- szikus művek is. B ár alkotópályájának kisebb szakasza (22 év) esik a felszabadulás utáni időre, mégis ekkor nyert Kocsis Pál munkás­sága világos célt, tudomá­nyos tartalmat és társadal­mi elismerést. A lelki kény­szerből, passzióból, sőt gaz­dasági okokból űzött mes­terség élete utolsó szaka­szában vált a nép felemel­kedéséért vállalt és végzett tudatos tevékenységgé. A Korai Gyöngytől az Irsay Olivérig, a Gloria Hungáriáéig, az Egri nők­től, az Attiláig, a Bemáth Jánostól a Kocsis Irmáig, a különféle hibridekig az új csemege- és borszőlő változatok hosszú sora ve­zet el. A figyelmet felkeltő fantázianevek mintha lírai költemények címei lenné­nek, amelyeknek tartalmát a fajták tulajdonságai ad­ják. A fajták egy része az emberi és a hazai történe­lem nagyjainak (Julius cé­zár, Egri nők, Hunyadi Já­nos stb.) állít emléket. A nevek egy része viszont Kocsis Pál laikus politikai felfogását, s ugyanakkor mégis hazaszerélefét tük­rözi. Bár a művészi ihlet ter­mékei Kocsis Pál fajtái, de egyúttal — jelentős számban — az anyagi kul­túra maradandó művei let­tek. Több ezer holdon ter­mesztik már a fajtáit ha­zánkban, s azok egyre ter­jednek külföldön is. Ezek a fajták nélkülözhetetlen és a cigaretta is. sőt sajá­tos csomagolásban egyre több pezsgőt rakodtak a műszaki alakulatok. Az italládákon nagy, fekete t,N” betű díszelgett, an­nak jeleként, hogy a cso­magokat csak külön pa­rancsra szabad majd fel­bontani a győzelem nap­ján. De addig még a szapo­rán zuhogó áprilisi zápor sem tudta elmosni a csata­tereken omló tengernyi vért. És azon a területen, amellyé Németország zsu­gorodott. még több mint háromszáz koncentrációs tábor működött. Késő éj­szaka, minden elérhető tá­borparancsnokság utasítást kapott a foglyok elpusztí­tására. Rudolf Sohirmbaum SS- őrkatona a Griechenaui megsemmisítő tábor őrsze­me is parancsot kapott: géppuskáját szerelje le, szállítsa a kőbányához, foglaljon tüzelőállást. A domb túlsó oldaláról mo­torzúgást hozott a szél: árokásó gépek, lomha osz­lopai gurultak a bánya fe­lé. A táborban sorakozót rendeltek él és a rabok serege a kőbánya felé tán­torgott. Mielőtt odaérné­nek, robbanások verik fel a csendet: a magasba lö­vellő rögök helyén hosszú árok alakult ki. A foglyok felsorakoztak a gödör szé­lén, arccal a domb felé fordultak. Schirmbaum tár­saihoz hasonlóan tüzelés­hez készítette fegyverét. Tekintetével végigtapogat­ta a számára meghatáro­zott zónát. Látta az élőre- hajló foglyokat, de számá­ra nem emberek ők, csu­pán tárgyak, eleven fal, amelybe majd golyóit lövi. Elhangzott a tűzparancs. A géppuskák szünet nél­kül, perceken át kelepel- tek. A munkagépek jötték, amelyek a testeket a mély­be söprik. Homokot, követ szórtak a gödörben heverő sok száz holttestre. Azután az árokásók földet martak és a még hullámzó tömeg­sírra borították. Eközben egy műszaki alakulat elaknásította A környéket. Fekete zászlócs­kák jelezték az aknamező­ről kivezető utat. Az őr­katonák gránátot erősítet­tek a géppuskáikra, majd kellő távolságra futottak. Tompa dörrenések: a fegy­verek örökre elnémultak. Az őrkatonák megkezdték visszavonulásukat. A mű­szaki egység megszüntette az átjárókat, újabb akná­kat telepített. Sohirmbaum most vette észre, hogy társai nagy ré­sze már civilruhát viselt. összeszorult a szive. „Ez a vég” gondolta, és a rak­tárhoz sietett. Mint minden őrkatona, ő is rabruhát vé­telezett. cigarettával, kon- zervekkel látta el magát. Benzines kannát fogtak, lelocsolták a barakkokat, a konyhát, a krematóriumot. Amikor mindenki elhagyta már a tábor területét, oda­benn fellobbant a láng. Csak percekig tartott a szörnyű színjáték. Azután romhalmaz maradt sok tíz­ezer ember szörnyű kín­szenvedésének színhelyén. A volt őrkatonák kicsiny csoportokat alkotva együtt tartottak. Nem volt kedvük beszélgetni, rettegtek a jö­vőtől. A Iáhatáron más tü­zek viliództak, s nem le­hetett tudni, a front vo­nul-e ott. vagy csak váro­sok égnek. Az égbolton tompa morgással légiköte­lékek húztak a fellegek felett. (Folytatjuk) elemei a hazai választék­nak, s maradnak még év­tizedekig. Jelentőségük lesz a hazai fogyasztók el­látásában és az exportban is, tehát népgazdaságig rendkívül fontosak. Kocsis Pál, mint szőlő­nemesítő, az első nagy népi nemzedékbe: Stark, a két Mathiász körébe tartozik* azok művének közvetlen folytatója. Ö kapcsolja ösz- sze az első népi nemzedé­ket a ma élő nemzedékkel (Szűcs Józseffel, Poczik Ferenccel) egységes egész­be. Ennek a nemzedéknek a műve európai, nemzet­közi jelentőségű, hiszen el­sőként indította él ^Euró­pában a csemegeszőlő ne­mesítését, kísérelte még a kései érésű, igényes nyu­gat- és közép-ázsiai, nagy fürtű, nagy bogyójú cse­megeszőlő fajták és a ko­rai érésű pontusi és nyugat­európai fajták keresztezé­sét a végett, hogy a hide­gebb, mérsékelt éghajlatú tájak számára is kialakítsa az igen koraitól a késő éré- sűekig, a teljes, szép kül­lemű, ízletes csemegeszőlő fajta választékot. Ez a nem­zedék ihlette A. Pirovánot, s alapozta meg a mai kite­rebélyesedett csemegeszőlő nemesítést világszerte. A Csabagyöngye, az Ezeréves Magyar- ország emléke, a Szőlős- kertek királynője, a Ma­thiász Jánosné muskotály és az Irsai Olivér számos új értékes fajta egyik szü­lője Olaszországban, Né­metországban, Kaliforniá­ban, Jugoszláviában, Ro­mániában, Bulgáriában, a Szovjetunióban, Kínában* Japánban, Izraelben és másutt. Kocsis Pál öröksé­ge is tehát tudományos és gazdasági jelentőségű mű. Kocsis Pál jelentősége nem zárul le a fajtáinál. A ma élő, tudományosan is­kolázott szőlőnemesítőknek is ihletője, gyakorlati ta­nítómestere volt. Az iro­dalmon kívül a fiatal nem­zedék kihez is fordulhatott volna segítségért, hiszen nem volt tudós művelője a szőlőnemesítésnek még hazánkban. S Kocsis Pál nem rejtegette gazdag élet- tapasztalatát, szívesen adta át azt fiatal barátainak. Nyílt szívű, tiszta embersé­gével szívesen osztotta meg tudását, asztalánál ebéd* vacsora, egy-egy pohár bor mellett, s különösen szen­vedélyesen „szülöttei”: mű­vei — új fajtái népes kör­nyezetében. Ismerte hibrid- populációinak, fajtáinak valamennyi tulajdonságát* velük volt a nap, az év minden szakában. C z volt és ez ma Ko- csis Pál nekünk; ba­rátainak, tisztelőinek, ta­nítványainak, hazájának és az emberiségnek. A szőlő­nemesítési tevékenységéért kapott kormánykitünteté­sek, a Kos;suth-díj, a Ker­tészeti és Szőlészeti Főisko­la Tanácsa által adomá­nyozott „Entz Ferenc Em­lékérem” már életében ki­fejezte nemzedékünk, tár­sadalmunk elismerését, nagyrabecsülését az életet tápláló, ízletes, gyönyörű szőlőkért és a jó kedvre derítő, tüzes, zamatos, fi­nom borokért. Síremléke, fajtái ezt a Kocsis Pált örökítik meg nekünk és a jövő nemzedékeknek, őriz­zük emlékét, s lelkesítsék az egymást váltó nemzedé­keket az övéhez hasonló alkotómunkára, testamen­tuma megvalósítására, mű­ve beteljesítésére, .

Next

/
Oldalképek
Tartalom