Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-21 / 117. szám
1968. május 21, kedd 8. oldal a Azok a csodálatos férfiak Ismét jár az öreg óra Szédületes iramban terebélyesedik! a tudományok és a technika szárnya. Méghozzá — úgy tűnik — Valami ellenkező előjelű és hatványozottan gyorsuló gravitáció sebességével emelik világunkat ezek a szárnyak. Nagyszerű, de bizonyára a leghalványabb valóságtól is mérhetetlenül távol eső történet lehetett vagy kétezer évig a röpdöső mitológiai hősök meséje minden józan ember számára. Sőt voltak közben százévek, amikor inkvizíció elé lehetett állítani vagy bolondok házába csukatni valakit, ha esetleg nem titkolta, hogy szerinte isteni segítség nélkül is repülhet az ember. Aztán még sokáig lehetett rajta jó- vagy rosszindulatú elnézéssel mosolyogni. Aztán egyszerosak fölemelkedtek néhány métert a Wright fivérek. Meg Blériot, meg Lindberg és így tovább. De meddig? Beleszédül az ember, ha eszébe jut. hogy éppenséggel a Venusra is eljuthatnánk, ha vissza tudnánk térni. Hogyan hat ez a revo- luciónak is beillő fejlődés az egyes emberre. Sokféle lehet a reakció. Olyan, amilyen kell: örülni az eredményeknek, és megérteni belőlük legalább annyit, amennyit kinek kinek megenged műveltsége, foglalkozása stb. Az ellenkező véglet a pánik, vagyis az elidegenedés, hogy közhasználatú szóval éljek: A gépek az ember fölé nőnek — mondják — teljesen kiismerhetetlen az egész, itt a világvége. Azonkívül, hogy az Azok a csodálatos férfiak alkotói elsősorban látványban, izgalomban, humorban bővelkedő szupervígjátékot akartak létrehozni, bizonyára olyan cél is vezethette őket, hogy megfenyítsék tréfásan azokat is, akik pánikba esnek a technika fejlettségétől, meg azokat is, akik a jogos büszkeségnél nagyobb mértékben felfuvalkodnak az eredményektől. „Nana! — hitetlenkedik mosolyogva a film — Nem i9 vagyunk ml olyan tökéletesek, mint képzeljük! És ne higgye bárki is, hogy a tökéletlenségek lassú levetkőzése elképzelhető anélkül, hogy úrrá legyünk teremtményeinken!” Persze messzire, talán a film határainál is mesz- szebbre kell elkalandoznia az embernek, hogy ilyesféle tanulságokat kiszűrhessen. És tálán nincs is Szükség erre. mert a film pillanatnyi látványa is épp élég hozzá, hogy emlékezetes, pezsdítő élményt adjon, A cselekményben lényegében semmi különös: egy képzeletbeli repülőverseny anno 1910, a témából jól íejthető bonyodalmakkal, furcsaságokkal. Szokatlanul, a kelléktárat kell elsőként megemlítenünk. Micsoda billegő szárnyú, dróttal összekötözött, füstokádó légi járgányok! Ha Semmi mást nem tesz Ken Annakin, a rendező, csak ezeket az özönvíz előtti masinákat röpteti minden kommentár nélkül, már az is elég lett volna a nevet- tetésre. De hát ezeket csak alapnak használta, hajmeresztő szituációk sorát építette föl rájuk. Mindegyik olyan nyakatekert és groteszk, hogy egynek a leírása is bőven kimeríthetné egy ennél hosszab recenzió terjedelmét is. Hát még a verseny nemzetközisége Ürügyén a különböző nemzeti karakterek pompás kigúnyolása! Ha kevesebb eredetiség lenne bennük, a parádés szereposztás akkor is feldobná a figurákat. Jó film, kitűnő film, annak ellenére^ hogy még azt a sablont sem lehet ráragasztani, hogy hasznosan szórakoztat. Csak szórakoztat, szellemesen, magával ragadóan. Tehát mégis hasznos. Sz. 3. Nagygyűlés, lőtéravatás Fülöpszálláson Vasárnap délelőtt, a szokatlanul hideg idő ellenére hozzávetőlege§^n ezren gyűltek össze Fülöpszálláson, az állomás előtti téren, hogy részesei legyenek a községi MHSZ szervezte szolidaritási nagygyűlés- I nek. Farkas Jánosnak, a ] községi tanács vb-elnöké- j nek megnyitó szavai után Balabán Sándor alezredes, az MHSZ megyei titkára, a nagygyűlés szónoka mondott beszédet. Jó példának említette a honvédelmi neveléssel összefüggésben Fülöpszállást, ahol 300 ezer forintos társadalmi munkával lőteret építettek. A társadalmi munkában kiváló aktivisták megju- talmazása után egész napos sportműsor kezdődött. A kecskeméti MHSZ színvonalas repülőmodell-bemu - tatóját a járás úttörőinek honvédelmi versenye követte. A járás felnőtt lövészcsapatai, voltak Igazán a lőtér felavató!. Az egyéni és a csapatversenyt a kiskőrösiek nyerték meg. A késő délutánig tartó programot néphadseregünk egyik alakulatának harcászati bemutatója zárta. Kecskeméten mindenki ismerte a nevét. Olyan ember volt, aki alkotott, élete nem múlt el nyomtalanul. Bár nem itt — Szabolcs megyében, Nagykállón született —, elemi és középiskoláit már Kecskeméten végezte. Egyetemi évei után is ide tért vissza. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt 1924-ben avatták. Három évig a „Cserepes kórház” alorvosa volt. Ezután a budapesti I-es számú klinikán, majd a János kórházban folytatott orvosi gyakorlatot. A 30-as évek elején szanatóriumot alapított Kecskeméten. Orvosi tevékenysége, tehetsége azonban a felszabadulás után bontakozott ki igazán. 1951-ben létrehozta a megyei kórházban Három hónapja, hogy megállt a kecskeméti Nagytemplom toronyórája. Azóta a torony közelében naponta ezrek emelték szemüket a magasba, vajon áll-e még? Nos, hétfő este negyed 8 óta ismét jár az öreg óra. És már kongatja is az időt. Érdekes története van megindulásának. a baleseti sebészetet, amelynek haláláig főorvosa volt. Neve és osztálya országosan elismertté vált. Állandóan munkálkodott a kórház tudományos tanácsában. Számos traumatológiai előadást tartott kül_ és belföldi orvosi tanácskozásokon. Legmaradandóbb érdemei közé mégis azt sorolhatjuk, hogy sok jó szakorvost nevelt. Közülük jó. néhányan a megye és az ország számos kórházaiban, rendelőintézeteiben főorvosok. Dr. Jobbágy Andorban a betegek lelkiismeretes szakorvosát, kollégái kellemes modorú, jó kollégát vesztettek el. A megyei kórház saját halottjának tekinti, s temetteti el Kecskeméten, ahol élt, dolgozott, alkotott. N. O. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti egységének Delta szocialista brigádjának tágjai — a villanyszerelők — elhatározták: a maguk módján ünnepük meg Kecskemét 600 éves jubileumát. Felajánlották hát két kezük munkáját a városi tanácsnak. Ott azt kérdezték: — Mihez értenek? — Mindenhez. Még a toronyórát is megjavítanánk. Ezt amolyan tréfának szánták. Ám a válasz: — Hát akkor javítsák meg az elvtársak. A Delta-brigád — írjuk ide a nevüket: Nagy Jenő, a tmk vezetője, Vincze János brigádvezető, Puehardt Antal, Kiss Miklós, Szeré- nyi Albert és Á. Tóth László — elkérték a toronykulcsot, felmentek az órához, megvizsgálták a „beteget”, majd közölték: — Vállaljuk. És hétfő este óta jár a toronyóra, amelyet 1889- ben Münchenben gyártott a toronyóragyár. Munka közben meglátogattuk a brigádot. Fenn, a város fölött, a magasban, denevérek szomszédságában húzták a csavarokat, takarították a porlepte bronz- és acélkerekeket. A két méternyi inga már tik- takol, ha eljön a „negyed”, a kalapács odaver a harang szélére. Lent a városban az emberek felnéznek a toronyra: nem igaz, hogy végre megindult a kecskeméti toronyóra!... Vincze János brigádvcze tő ismerkedik az öreg, de ma is kifogástalan szerkezettel. Keresztény pogányság — pogány kereszténység * Amikor az ünnep után visszautaztam a városba, egy csendes mosolyt nem tudtam elfojtani. A kereszténységgel valahogy sántít a dolog. Ki kit csapott be? A misszionáriusok az indiókat, vagy fordítva? A derék dominikánus és ferences barátok abbeli törekvésükben, hogy a megkereszteltek minél nagyobb számáról küldhessenek haza jelentést, egyszerűen csak keresztény köpönyeget húztak a pogány iste-ekre és szentesítették a régi szokásokat is. Miközben a „vadak” megtérítésén fáradoztak, maguk is a mágusok nyomdokaiba léptek. Az égi Szűz Mária katonáinak vélték magukat és észre sem vették, hogy a valóságban fokozatosan Tonantzin, a Földanya papjai lettek. S hogy hová vezetett ez a szakadás? — Akiket a klérus még vissza tudott nyerni a maga számára, azok az egyház vaskezű képviselőivé váltak. A másik oldalon pedig a papok nyíltan pogány mágusokká lettek, szembehelyezkedve a keresztény egyházzal. Bár nagy rizikót vállaltak, de az utóbbiaknak volt igazuk, s tegyük hozzá: jobb üzleti érzékük. Rájöttek arra, hogy a vallás alapja a mágia, amely ha egyre erősebben hatja át a rítust, mind le- győzhetetlenebbé válik és áll ellen a józan ész romboló erejének. Juarez, akit antikleriká- lis reformtörvényei tettek emlékezetessé az utókor számára, 1857-ben minden rendet feloszlatott és tagjainak lehetővé tette a világi életbe való visszatérést Ezek után annál különösebbnek hat a pueblai katolikus Santa Monica kolostor története. 1934-ben Puebla város rendőrségéhez névtelen feljelentés érkezett, mely szerint az ilyen és ilyen utca — a nevét sajnos nem jegyeztem meg — 103-as számú házában még ma is évtizedek óta változatlanul fennálló titkos apácakolostor működik. A rendőrfőnök csóválta a fejét, hiszen pontosan szemben, az utca másik oldalán van a börtön, amelynek bejáratánál csak úgy nyüzsögnek a rendőrök. Lehetetlen, hogy ne vették volna észre! Mindenesetre néhány detektívet küld a nevezett házba, s ott az egyik jámbor család teljesen hétköznapi lakásában házkutatást tartat. Semmi eredmény. Elmenőben az egyik detektív véletlenül feldönti a virágvázát, amelyből a víz a padlóra folyik. A balkezes rendőr lát a falon egy csengőt, s nagy bocsánatkérések közepette megnyomja, hogy feltöröltesse a cselédlánnyal a vizet És nicsak! A mélyedésben, amelyet mesteiren álcázott a váza, megindul a fal és a nyílásban egy apáca riadt szeme tekint a detektív meglepett arcába. Így fedezték fel — véletlenül — a kolostor egyik rejtett bejáratát. A ház ma múzeum, Puebla lagnagyobb látványossága. A titkos bejáraton átlépve a főnöknő cellájába jutsz, aki a világ felé vezető ajtónál maga töltötte be az őrző oroszlán szerepét. Odébb a jámbor Santo Domingo szobra áll ajkára szorított ujjal: Hallgass! Aztán négykézláb tudsz csak továbbhaladni a rókalyuknál alig valamivel nagyobb átjárón a kápolnába. Itt a falon a szenvedő Krisztus emléktárgyai függnek, amelyekkel az apácák a Megváltó passióját csinálták végig számtalanszor: egy feszület a vállon, kötél a nyakukban és töviskoszorú a fejükön. Bár ártatlan, finom kis koronácska ez, amelynek tüskéi ma már aligha karcolnák meg a fejbőrt, azonban ha azt gondolod, hogy ezek csak holmi jelképes szenvedniakarás eszközei voltak, tévedsz. Már a főnöknő cellájában észrevehetted azokat a hátborzongató láncokat, amelyekkel a szerencsétlen lányok a húsukat törték. És amikor lebotorkálsz a sötét lépcsőkön az elmélkedő-termekbe, a falakon korbácsok és durva, szöges bőrszíjak fogadnak. Ezekkel verték ki egymás testéből a bűnös vágyakat. Minden szobába elkísér az emlékeztető: a kereszt és a viaszszínű halálfej, amely a beteljesedést, az út végét jelenti. Aki egyszer belépett ide, többé sosem hagyta el a házat. A hullákat is a pincében ásták el — névtelenül. Csaknem nyolcvan évig maradt meg a kolostor titka. Sötétjében lányok tucatjai tűntek el, és senki- sem tudta, hogyan. A titkos ajtók ellenére is emberfeletti teljesítmény volt ez, amely a mi fecsegő Európánkban elképzelhetetlen lett volna. Igen. A hallgatás művészete is hozzátartozik az indiánok lelki örökségéhez. (Folytatjuk.) Radnóti László Megindult bizony, a Delta szocialista brigád társadalmi munkája nyomán. Mert — bár 80 órát dolgoztak megindításán — egy fillért sem fogadtak el. Pedig az óra kijavításával kapcsolatban nem kis összegről volt szó. A városi tanács ugyanis árajánlatot kért a Kecskeméti Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalattól. Két hónap alatt el is készült ez, 148 262,60 forintos végösszeggel! Tegyük hozzá: ebben benne lett volna az óra • elektromos felhúzó szerkezettel való ellátása is. (Ezért 30 eZer forintot számított a vállalat.) A tanácsnak ennyi pénze nem volt az óra felújítására, ezért újabb ajánlatot kért a vállalattól: jelölje meg, mennyibe kerülne csupán az óra elindítása. Megjött ez az ajánlat is: 22—26 ezerbe, de nem vállalnak garanciát az óráért! Közben jelentkezett a Delta szocialista brigád. Az óra jár! És ha ismét elromlik? — Elvállaltuk a patroná- lását. Majd mi gondoskodunk róla — mondják a Delta tagjai. Így nem nézünk majd hiába az öreg órára. Balogh József
