Petőfi Népe, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
Új élet Bács-Kiskun rónáin Leone és Colomba (Forró Pál és Szabó Tünde). KÉT ÉVE szerény füzet jelent meg a Zrínyi Kiadó gondozásában Aranytermő rónákon címmel, F. Tóth Pál tollából. A negyvenoldalas könyvecske tömören, de annál színesebben, s a táj szeretetétöl csillogó stílusban ismerteti a megyét. Megemlíti a legfontosabb történeti adatokat, képet ad arról a küzdelemről, amely az egykori futóhomokot aranyhomokká varázsolta, s számot ad a megye több mint félmillió lakosának új életéről. A tartalom és az írás lelkes hangja egyaránt tükröződik a fejezetcímekben: Változik a homokvilág; Negyvenkétezer ipari munkás; Tanyák, falvak, városok; Petőfi nyomdokain; Ha majd a szellem napvilága ... Helyes gondolat volt ezt a könyvecskét új, némileg kibővített és változott formában az idén ismét megjelentetni — orosz nyelven. Ezúttal a kiadó: a megyei tanács támogatásával, a Hazafias Népfront és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége. Gyóni Lajos, az MSZBT megyei elnöke írt hozzá előszót, s szebb, gazdagabb, díszesebb a kiállítás is, mint az első változatban. A KEZDEMÉNYEZÉS időszerű — és bátor. Sehol eddig ilyen jellegű kiadvány nem jelent meg helyi támogatással. A megyei tanácsot dicséri, hogy vállalta az anyagi költségeket. Felismerték, hogy mindinkább szükség van a színvonalas propagandára. Ahogy nő ugyanis az idegenforgalom, mind több a látogatónk a baráti országokból, akik várják tőlünk a megbízható és a szocialista fejlődés szempontjaira tekintő tömör ismertetést. Az „Űj élet Bács-Kiskun rónáin” éppen ezt a kívánságot veszi figyelembe. Az a célja, hogy népszerű módon mutasson be bennünket, s ezzel is hozzájáruljon a népeink közötti barátság ápolásához. ÉPPEN ezért a könyvecske nemcsak arra jó, hogy kezébe adjuk látogatóinknak. Kitűnően hasznát vehetik azok az úttörők, KISZ-isták, akik szovjet fiatalokkal leveleznek. Elküldhetik nekik, s barátaik örülni fognak a viszonylag bő, a levelezésnél mindenképpen részletesebb é$ áttekinthetőbb ismertetőnek. Végül hasznos segítője lehet a füzet az orosz nyelvet szakkörben tanuló diákoknak is. Stílusa közérthető, s mint olvasmány érdekes és tanulságos, hiszen a megyéről, a szűkebb hazáról szól. (Azok a fiatalok, akik erre a célra, vagy levelező társaik részére meg akarják szerezni, úttörőszervezetükön keresztül igényelhetik a kiadványt az MSZBT megyei elnökségétől.) A kitűnő fordítás Vízin Miklósáét dicséri. A címlap Goór Imre munkája, a képek Tóth Sándor felvételei. M. L. VOLPONE Ben Johnson vígjátéka Kecskeméten Mi tagadós. pompás társszerzői akadtak Ben John- sonnak, a Volpone korszerűsítése, átformálása érdekében. A shakespeare-i kortársak hosszú sorából egyedül Johnsonnak ez a műve tart ki már századok óta az európai színpadoko.n. Meg is van az oka, hiszen a Volpone Johnson- nak kétségkívül a legérdekesebb alkotása. Nemcsak azért, mert .rendkívül tisztán fogalmazza meg a kor gazdagodó polgárságának teljes hibagyűjteményét és a társadalom sok jelentékeny konfliktusát, de azért is, mert mindezt megraga- dóan egyéni stílusban, kitűnő jellemformáló képességéltet megcsillogtatva teszi. A' legjellegzetesebb vonása az eredetinek is, meg az átdolgozásoknak is, hogy igyekszik a szereplőket jellegzetes tulajdonságaik alapján egyéníteni. Mindenkinek van valami sajátosan kirívó adottsága, ami vagy jó, vagy rossz, de mindenesetre kiemelésre méltó. Illyés Gyula ragyogóan felépített és kicsiszolt magas dialógusai. Jules Romains és Stefan Zweig módosításai az eredeti művön, melyek a mo- liere-i kritikai stílushoz való közelítést szolgálták, csak még ragyogóbbá tették az évszázadok alatt csiszolódott drágaköveket. Ben Johnsonnak ezt a magával- ragadó művét. A rendező, Udvaros Béla a jellemábrázolás dús motiváltságának lehetőségeit ragadta meg kitűnő érzékkel. Pompásan színezett arcképcsarnok vonul végig a néző előtt. Az arcképek minden erőltetett archaizá- lás nélkül egyszerre mutatják a modem színpadi játékstílus eredményeit és Johnson, valamint a kitűnő átdolgozok elképzeléseit A cím kissé megtévesztő, mert hiszen éppen az átdolgozások révén, de ezt sugalmazza az eredeti mű szelleme is — nem a címszereplő az események fő irányítója, hanem a reflektorfény Volpone szolgájának alakiára. Moscára irányul. Szilágyi Tibor bú- csúaiakítása (fiatal művész ^zzel a szereppel köszön el a kecskeméti színpadtól), a színessé, plasztikussá, télkitűnő fiatal művész eddig jessé Szilágyi Tibor játé- bejárt színészi útjának kát aki egyébként azo.k mintegy a summázatát már^közé a ritka kivételek köKincsek — ezekért érdemes csalni, lopni — gondolja Volpone (Volpone: Csorba István, Mosca: Szilágyi Tibor). megharcolt eredményei Kék kikristályosítását jelenti. Mindaz, amit tesz. belülről jön, éppen ezért nagyon egyszerű éa nagyon hatásos. Mosca a pénz — a tenger pénz — reményében alakoskodik. Okos ember, aki kitűnően tud rögtönözni, kiválasztani a számára legalkalmasabb lehetőségeket Szilágyi Tibor érzékelteti ennek az állandó feszült készenlétnek az állapotát, s egyben egy kicsit kívülről is szemléli ennek a nem túlságosan rokonszenves alakos- kodónak a jellemvonásait. Enyhén, elegánsan bírálatot is mond játéka, a Mosca által képviselt erkölcsi élvek felett. Ez teszi olyan zé tartozik fiatal színészeink sorából, aki mindig alázattal hódol a magyar nyelv, a magyar színpadi beszéd szépségeket teremje követelményeinek. A Volponet alakító Csorba István kétségtelenül nehéz feladatot old meg, hiszen Johnson Volpone alakját nem motiválja olyan gondosan, mint akár bármelyik mellékszereplőjét is. Egyetlen magatartást variál a címszereplő mfindenik jelenetében, és ezen a szűk körön belül .nehéz mindig újat alkotni. Csorba István ha itt-ott külsőséges eszközökkel is, de egyenletes stílustörekvésekhez igazodva, sikerrel birkózik meg Volpone szerepével. " Az epizódalakítások hosz- szú sora a legkisebbtől a legjelentősebbig egyforma műgondról tesz tanúbizonyságot. Major Pál, mint Corvino — ez a kissé szűk- eszű éa sovány pénzű nemes, aki legfőbb családi kincsét, fiatal Is szemre- való feleségét igyekszik felhasználni a meggazdagodás érdekében tétova rrrregtocpaQásaiszaU az ese- (menyekre való mindig egy I kicsit elkésett reagálásai- uial, az előadás egyik pompás kabinet alakítását nyújtja. Szabó Tünde, mint Colomba sikerrel oldja meg a darab egyik nyílt kérdését, valóban gyanútlan-e Corvino hitvese, vagy sejti, hogy miről is van szó a vele történt kacagtató kalandók során. Szabó Tünde mindkét vonalat megjátsza. Ártatlanul tágra nyitott szemeivel egyszerre érti — és nem érti a szituációkat. Mezei Lajos, mint Corbaccio. az uzsorás, kitűnő apró munkával szinte másodpercenként váltogatva az eszközöket, játsza szerepét. Racionális és hidegen számító, amikor jelentéktelen dolgokról van szó, de a megszállottság köde lepi el agyát az arany, a kincs látványára. Forró Pál bumfordi naiv- ságával kellemes pillanatokat szerez a nézőnek Leone kapitány szerepében — bár a szerep eléggé táyol áll színészi alkatától. Köl- gyesi György, mint Volto- re, a törvény embere, elkeseredetten küzd az ellen, hogy valamiképpen mellékszereplőből a vagyonszerzés főszereplőjévé váljon. Borbíró Andrea, az olcsó kis kurtizán alakítója a szerep lényegét ragadja meg. Perényi László esz- köztelen egyszerűséggel vázolja fel a bíró kacagtató alakját. Gyulay Antal, mint a poroszlók parancsnoka, ez a borgőzös mámorban jószerivel tájékozódni sem tudó. buta katona a törvényszéki jelenetben szép pillanatokat szerzett a közönségnek. Sokban hozzájárult a sikerhez Márton Aladár kosztümjei. A hangulatos és eredeti zenei keretjáték a színház karmestere: Rónai Pál leleménye jóvoltából, a zenei jellemzés eszközeivel gazdagon aláfestve jelennek meg a darab elején és végén a szereplők. Mindenik szereplőt külön motívum, szignál mutat be. s mindenik zenei miniatűr egy-egy telitalálat. Tímár József díszletei gyors jelenetváltást tesznek lehetővé és esztétikailag is kellemes hatásúak. Talán a baldaehinos ágy elhagyásával jobb lett volna nem hódolni a jelzésszerű díszletek modem divatjának. A sűrű függönnyel elsötétíthető ágy, Volpone nagy tréfájának fő kelléke kelleténél több, egyszerűen használható és hatásos játéklehetőségtől fosztotta meg a szereplőket Csáky Lajos Kátay Antal: A Föld I akár egy kisgyerek | Májusi ég, májusi napfény, májusi csend: te kegyetlen évek döbbenetéből kisarjadt szép fiúgyermek, ki Sztálingrád, s Berlin után férfikorod legszebb éveit éled. Május, te boldog, termékeny béke-idő. Te öleld hétköznap-leányainkat, padra kiülő ünnepnap-leányainkat a pásztorlányt, s a miniszterasszonyt a mérnököt, ki emlőin dalt és sikolyt nevel, az orvost, ki kórral és korral küzd, s belefárad* mert ezerszer annyian ölnek naponta, megint. Almomban roppant óriásra nőttem, épp akkorára, mint az istenek, felhők táncoltak ujjaim hegyén, zsebemben morzsa-csillagrendszerek, Tejút-spárgák kozmikus kóca közt néhány elnémult szputnyik is lapult, arasznyi darabban végtelen jövőcskék, s gombolyagnyi fonalban volt a múlt Kotyorászott a megkergült Fi as tyúk. Medvék rúgták a csillagok porát, vásott kamaszként cikázott közöttük egy fémlabdacs, dúdolva bip-bip-bd:., — dalát S lefordítva a lefordíthatatlant: egy anya hívta elveszett fiát. egy város kereste szétlőtt házait egy ország folyóit s partjain a fát. Egy csillag kereste társát... Mondd, figyelsz? Álmodsz! — kiáltsd rám. s mondd tovább: E roppant rendszerű káoszban mint kisgyermek, a Föld kiált kék foltjain a vér még átszivárog, de mégis megüljük ezt a fesztivált. Május köszöntő fesztivál van, önámító igézet részegit borával, te virágesőt pompázó május-isten gyanakvón figyelj, mint hű kutyák, kik szimatjukban bíznak, s nem szemükben, űzd el Május a kozmikus-szirén dalát az interkontinentális őrület csókját s köpd ki tengerek sugárfertőzött szörnyeit mert részegítő mámorban úgy remeg a Föld, akár egy kisgyerek. Isten-méretű Anyag-világunk szökőkútjain vér buzog, fényszilánkofc fúródnak szívünkbe. s meddőség fertőzi gyümölcsöseinket görbehátú anyók kiáltanak rád. csecsemők ösztönös mosolya nyílik, mert bíznak roppant erődben. Légy értük éber Május, május, te béke-virág. A neutronpályák hosszát meghatároztuk, s tudjuk, hol, mennyi elektron kering, üzeneteket küldünk távoli csillagokra, e a választ évszázad múlva fogja a radarernyő, felépítjük optimizmusunk Bábelét s nem értünk szót e roppant fal tövében, hát szólj ránk Május; úgy sír értetek a Föld, akár egy kisgyerek. Almomban roppant óriásra nőttem, labdáim voltak csillag-rendszerek, s e kozmikus méretű majálison a Föld, akár egy kisgyerek: ölembe felkéredzkedett.
