Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-12 / 86. szám

1968. április B, péntek Az alföldi parasztmozgalom 100. évfordulójára Aki a subát magasztalta a bunda rovására 1 oldal i 1867. észén az Alföldön parasztmozgalom kezdett kibontakozni a Habsburg- házzal való kiegyezés em­bertelen társadalmi és po­litikai rendszere ellen. Kecskeméten, Szegeden, Makón és Hódmezővásár­helyen elsősorban politikai jogokat, demokratikusabb közigazgatást, Nagykőrö­sön, Kiskunfélegyházán, s Halason pedig a puszták felosztását követelték a mozgalom résztvevői. A szegényparasztság lénye­gében mindenütt a gazda­sági és társadalmi átala­kulásért küzdött A mozgalom központja Kecskemét lett, mert itt a pécsi származású Asztalos János ügyvédben a nép bátor, lelkes és önfeláldozó vezetőre talált Asztalos János 1868. már­ciusában az egész Alföld parasztságához intézett kiáltványt a demokrata kö­rök megalakítása céljából. A röpirat Pesten Hecke­nast Gusztávnál készült el tízezer példányban, és si­kerrel eljutott Félegyházá­ra, Izsákra, Halasrsa, Sze­gedre, Makóra, Csongrádra, Hódmezővásárhelyre. A kiáltvány Az újságlap nagyságú — s a megyei levéltárban ma Is őrzött — kiáltvány két oldalon mélyrehatóan elem­zi a kiegyezés utáni hely­zetet, s annak várható kö­vetkezményeit. «... minde­nekelőtt szükségesnek lá­tom az országgyűlési jobb­oldali, vagyis Deák-párti, — és baloldali, vagyis a néppárt közti különbséget megmagyarázni’ — írja Asztalos. Majd azzal vádol­ja Deák Ferencet, hogy „1861-iki elveit megtagad­ta, nemzetünk ezeréves al­kotmányát a németnek föl­adta, és szövetkezett az 1861-ben általa elátkozott és hazaárulóknak bélyeg­zett sehonnai hivatalnok­sereggel, financzokkal, zsandárokkal, ... s mind­azokkal, kik saját hasznu­kért a nemzet szent érde­keit áruba bocsátani készek voltak... A bal oldal f ér- fiai ma is azt vallják és követelik, mit Deák Ferencz 1861-ben vallott és köve­telt: az 1848-diki törvények teljes visszaállítását." Felveti a bátor ügyvéd: „Most az a kérdés: akar­tok-e a német adózóivá len­ni? gyermekeiteket, vérei­teket osztrák seregbe soroz­taivá — a német javára gonoszul veszni hagyni?...” Támadja az országgyűlést is, „melynek majd minden tagja csakis azért választa­tott képviselőnek, mert az 1848-dik évi törvényeknek sértetlen visszaállítását ígérte ...", de mégis tete­mes adósságot vállalt, Asz­talos János szavával: „Ma­gyarország adósságszüz vál- laira ezerkétszáz-millió ter­het rótt, melyből még a mezítelen czigány gyermek­re is kilenczvenöt új forint esik...” Ilyet még sohasem olvastak A kiáltvány lelkes fo­gadtatásra talált a sze- gényparasztság és a kisipa­rosok körében, s néhány értelmiségi, főleg tanító ré­széről. Szegedre egyébként négyezer példányt juttattak | el belőle, s Becsey Rudolf ügyvédnek, Asztalos iroda­vezetőjének az 1868. április 18-án a Kecskemét város főkapitányához írt nyilat­kozata szerint „Halasra egy eltávozott irodasegéd 100 példányt vitt el, s Tóth István bócsai földbirtokos több példányokat vett ma­gához ... Az irodában 3 nagy csomó volt az iratok­ból, melyekből 2—300 pél­dány egyes helybeli polgá­rok által hordatott el...” A megyei levéltárban ol­vasható Asztalos János öccsének, Józsefnek, a Pécsről április 11-én kül­dött levele is, amelyből ki­derül, hogy oda is eljutott a kiáltvány. „Azt a gyö­nyörű programot, melyet a néphez intéztél, egy körben fölolvasták. Azt a dicsőí­tést hallottad volna, amit felőled mondtak. Azt állí­tották, hogy ilyet még so­hasem olvastak." Asztalos kálváriájának kezdete A hatalmon levők ter­mészetesen mindent elkö­vettek, hogy a kibontakozó mozgalmat elnyomják, Asz­talos Jánost elnémítsák. A Széchényi Könyvtár­ban megtalálható a Deák- páfti Pgsti Hírnök című újság száz esztendővel ez­előtt kiadott számos példá­nya. Április elejétől úgy­szólván naponta foglalko­zik a lap az Asztalos-féle parasztmozgalommal. Április 7-én például ezt közli: „Kecskemétről írják, hogy április 4-kén az otta­ni városi közgyűlésen, a hallgatók roppant száma mellett Madarász József hű adjutánsának, s a Nép­zászlója (baloldali újság volt) kecskeméti zászlótar­tójának, Asztalos János ügyvédnek ügye tárgyalta­tott.” A cikkből kiderül, hogy egy január 21-én Kecskeméten megtartott népgyúlés és a kiáltvány kapcsán arról volt szó a város urainak közgyűlésén, miszerint „... az Asztalos János által kibocsátott minden néplázitó procla- mátiók a n. m. belügymi- nisteriumhoz felterjeszteni rendeltetnek; a végett, hogy ezen országlázító és hábo­rító embernek megfenyíté- séről gondoskodni méltóz- tassék.” Továbbá: „...a belátandó szükséghez ké­pest Asztalos János ügyvé­di oklevele iránt megteendő intézkedés tekintetéből a magyar királyi ítélő táblá­hoz leendő átküldés végett szinte felterjesztetni hatá- roztatott." Bizottságot is létrehoz­tak Asztalos János előéle­tének és tevékenységének kivizsgálására, abból a cél­ból, hogy a bátor ügyvéd Kecskemétről „közhatósá- gilag kiutasíttassék-e?." A bizottság hetet-havat összehordott Asztalos ellen, akinek az urak nem bo­csátották meg, hogy, mi­ként mondani szokták: „A subát magasztalta a bunda rovására." Asztalos János a temp­lomból kijövök előtt, a piactéren, nyilvánosan le­leplezte vádlóit. Nagypéntek volt éppen. S ezzel megkezdődött a nagyszerű férfi kálváriája. Tarján István Ma még kisdiákok Vidáman csevegő gyerek- Lassan végefelé közele- előtt a Pajtásban olvastam sereggel teli a jászszent- dik a szünet, a három kis egy érdekes Ismertetőt er* lászlói általános iskola vasasjelölt is a tanterem r5i a szakmáról. Nagyon napfényben fürdő udvara, felé sétál. Megállítom őket örülterr, amikor szüleim Vannak, akik fogót játsza- Pirulva, egymásra nézve ellenezték a választó­nak, a szorgalmasabb ja fontolgatják arra a kérdé- sem * vaiaszta még egyszer átnézi a léc- semre a választ, hogy: va- som- Most azután nagyon két séta közben, egy-egy jón miért ezt a szakmát várom a Kiskunfélegyházi .i. -------------------* *... - ­------, -B, “OB ***--“1 L ' k isebb csoport pedig fejét választották, összedugva valószínű „na­gyoknak nem való” titko­kat tárgyal. — Látja azt a három kis­lányt? — mutat Kurucz István igazgató az udvar sarkába. — Vasasnak je­lentkeztek. — A többiek? — Hatvanhat nyolcadi­kosból heten lesznek a ter­melőszövetkezet mezőgaz­dasági tanulói, ipari ta­nulónak huszonötén jelent­keztek, gimnáziumba he­ten, szakközépiskolában pedig négyen tanulnak to­vább. Ketten munkát vál­lalnak a tanév befejezése Vámos Teri bizonyul a után, huszonegyen pedig legbátrabbnak, egyelőre otthon maradnak. — Néhány hónappal ez­Iparitanuló Intézet vála­szát a jelentkezésemre. Ha felvesznek, vonattal járok be a városba. Julia és a szellemek „Ahogyan a 8 és félben megrajzoltam egy férfi ön­felszabadításának történe­tét, úgy rajzolom meg a Julia és a szellemekben egy asszony önfelszabadí­tását.” Fellini ezzel a sokat idé­zett mondatával lényegé­ben nem árult el többet legvitathatóbb filmjéről, mintha azt közölné, hogy a fekete-fehérről áttért a szí­nes technikára. Nem jelent lényeges kü­lönbséget, férfi a főhős, vagy nő, filmrendező vagy háziasszony: Fellini min­den filmjében törvénysze­rűnek érzett magány sejt­falait bontogatja, vagy ami majdnem ugyanaz, a ma­gányhoz, a tiszta személyi­séghez akar átvágni a ful- lasztó kapcsolatok bozót­ján. Majdnem ugyanaz? Egé­szen. Ha az ember nem ta­lál közös nyelvet a világ­gal, értékeit mintha pira­misbolt rejtené. De ha ért­hetetlen halandzsanyelven, a megértést mímelve, foly­tonos, hazug érintkezésben áll a világ hazugságaival: az egyéniség kincseit, mint­ha sírrablók fosztogatnák. Éppúgy a jellem lejtője a kapcsolatok hiánya, mint a méltatlan kapcsolatok szövevénye. A 8 és fél Guidója, a szellemek Júliája is dia­lektikusán küzd mindkét véglet ellen, Julia harca mégis inkább az utóbbi eset, a megbénító kötelé­kek, a nyomasztó beideg­ződések, elzüllesztő szoká­sok ellen irányul. Harcnak csak annyira lehet nevezni, I gó, barokk freskók épülnek mint minden menekülést. Ha sikerül neki mindattól megszabadulni, amit a szel lemekkel szimbolizál a szerző, az első esethez jut el: felszabadultságával, ér­tékeivel is társtalan önma­gához. Tehát értelmetlen körforgás? Nem. A felsza­badult magányból kihajt­hat még az igaz kapcsola­tok ága, de ha paraziták tenyésznek az egyéniségen, rajtuk kívül semmit sem tud táplálni. A mese csak annyi, hogy Julia a hivatalos: polgári vallás- és államerkölcsre épülő házasság rabja, két­kedni kezd rabsága édes­ségében. Bizonyosságot akar szerezni és visszava­rázsolni az elveszett édent, spiritiszták, misztikus jó­sok, magándetektívek, szentimentális és erotikus kísértések, fantasztikusra növelt emlékek és látomá­sok segítségével. De csak a bizonyosság megszerzése sikerül, hogy semmit sem várhat sem hűtlen férjétől, sem attól az értéktelenül pompázó környezettől, amelynek kiszolgáltatottja volt Kutatásában kizárásos alapon halad: minden lehe­tőséget végigpróbál, amely — meglehetősen szűk — világában kiúttal kecseg­tethet de mindegyikkel csődöt vall. Szükségképpen nincs más hátra, mint a megtisztulást jelentő egye­düllét. Hogy valósul meg mind­ez a vásznon? Másodper­cenként mágikusan kavar­és hullanak szét A gép mozgás, a vágás, a vad színváltások ritmusa láng- szórótüzet zúdít a nézőre, akarva nem akarva kényte­len átélni Julia kálváriá­ját. Erről rengeteget írtak már, nemkülönben a her- vadóan is csodálatos Giu- lio Masináról és Feliem mélységesen humanista, noha neokatolikus szemlé­letének útvesztőiről. De érdeménél sokkal észrevét­lenebb maradt különös, át­tételes társadalomkritikája. Micsoda dühös tiltakozás lappang a fennálló állapo­tok ellen abban az alig észrevehető mondatban, hogy Julia férje, a pazar tengerparti villa tulajdo­nosa, foglalkozására nézve valami ünnepségeket ren­dez, senki sem tudja pon­tosan, miféléket. Vagy hogy a szerelem végső tit­kaira egy vénséges, epilep­sziás hermafrodita oktatja Júliát. Vagy hogy épp a katolikus Fellini meri ki­mondani a leánynevelő in­tézet máglyajelenetével, hogy az egyház mérgeket zúdít a lélekre... Hosszan folytathatnánk sort Fellinivel állandó vitában állva sem feledkez­hetünk meg arról, hogy nem lehetett volna a mo­dem filmnyelv megújítója, ha nem a teljes erkölcsi igazság feltárásának szán­déka vezetné — igaz, néha téves — de mindig káprá­zatos utakra. Szabó János Csík Évi nem olvasta ezt a cikket, régebbi az elha­tározása. — Nővérem Budapesten egy nagyüzemben volt esz­tergályos. Két évvel ezelőtt, amikor egyszer meglátogat­tam, bevitt a munkahelyé­re. Akkor határoztam el, hogy én is ezt a pályát vá­lasztom. Nagyon szeretnék legalább olyan jó szakmun­kás lenni, mint fl. Dékány Ilonka csak eny- nyit mondott: — Barátnőim példáját követve jelentkeztem, bár őszintén szólva én nem na­gyon ismerem ezt a szak­mát. Sokat beszélgetünk a lányokkal a jövőről, tervez­getünk, találgatjuk azt, hogy vajon milyen is lesz. Reméljük, nem csalódunk.«' Elbúcsúzunk, a kislányok belépnek a tanterembe, amelyet néhány hónap múlva itthagynak, hogy megkezdjék ifjú életük újabb szakaszát. (Örömmel előzzük meg a hivatalos értesítést: Mindhárom kislányt fel­vették esztergályos tanuló­nak, a Kiskunfélegyházi 608. sz. Iparitanuló Inté­zetbe.) Opauszky László kí&ÍL** *2 átkozott x&réL. - MiaaeLö'DtJir a \p08T£G. — !L y£N K/S LATojzaCiÖL NCM TUDOK Cici. \tlATASOS ff.Lv€T£.LC 1<£T K^SZlTCNT. M/ l£a/N€. *4. . I L€K*JPCJOlOK h RiCkÍlTAPI$ÍTOI.V viszirCBCPiT az OealLOAíJsHoz. <«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom