Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-10 / 84. szám

Í968. április 10. szerda S« of dal Nyomja-----------ÁtclSrc V- AZT AZ ÁTKOZOTT K fO&ANVÚrr M ,« ,, MisTÉR BURH£Sf < Hal l ja.*.? lezuhanunk. . Megörült? * £MB€KS # ECLRE IHNEN? 'S SAR NYOMBAN MŰKÖDÉI BE HOZTA A eIKEZORAKE TAKAT IS. Ú&V7ÖNTMIN1 HA AZ ESITEST EELSZTNE SZéOÜLETES IRAMBAN KO ZELCDNE EELEJUK.jHEP- VAUDNAK A LÁTVÁNYTÓL J Z-tiH/DECí BORZONGÁS eutóit vca/a ■ A haYAN. 1 iá Hold kózelIbeírue S MAR NEM BÍZHATTAK MA- m . 6UKATA2 AUTOMATA MO- g SZEREKRE. A TUDÓS MA- ■ a A. /ETTE KéZB£,4ZÖRHA­9 jó kormányzását, be- « KAPCSOLTA AZ OLDALÉ Ú- 1 vokakat. mire A Phoenix \ LA SCAN AtEORDULT. TAR - ■> RAL A HALADÁS IRÁNYÁVÁ. .TOLTA £<XYRE / KAPCSOLÓ- 'OCCAHNi SEM i Phoenix ■FOLYTATJUK \ Kétnapos kórustalálkozó Kecskeméten A 600 éves Kecskemét jubileumi ünnepségsoroza­tában is jelentős kórusta­lálkozót rendezett a Ko­dály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimná­zium a városi tanács tá­mogatásával. A kórustalál­kozó április 6-án és 7-én a Kecskeméti Katona József Színházban került lebonyo­lításra. A kétnapos ünnepség je­lentőségét emelte a számos külföldi és hazai szakem­ber megjelenése, örömmel láttuk a közönség sorai kö­zött a testvéri észt nemzet 14 zenepedagógusát Tallin- ból Heino Kaljuste profesz- szor vezetésével és a 10 tagú jugoszláv zenetanár csoportot Szabadkáról, akik a zenével nevelés módsze­reinek tanulmányozására jöttek Kecskemétre, illetve hazánkba. A kétnapos kórustalálko­zón a vidék legjobb ének­Betonvas kerestetik! Többször írtunk már a szakmárl iskola sajnálatos helyzetéről. Négy terme a község négy különböző sarkában van. Pedagógus­körökben szokták tréfásan mesélgetni, hogy ha a szakmáid iskolába új ne­velő érkezik, nem azt kér­dik tőle először, hogy van-e diplomája, hanem, hogy tud-e keréknározni. Mert gyakran előfordul, hogy a tízpercben egyik osztályból a másikba kell átkerekezni a tanároknak, naponta többször is, és ez nem kis fáradtság. De nem is a maguk kényelme miatt sérelme­zik a fölnégyeit iskolát a pedagógusok. Nem hasz­nál a gyerekeknek sem ez az állapot. A nevelők fáradtsága rányomhatja néha bélyegét az órákra, esőben, télidőben mindig fönnáll a késés veszélye, arról nem is beszélve, hogy az úttörőélet és az egységes iskolaszellem fejlődését mennyire aka­dályozza a szétszórtság. Sajnos, nemcsak Szak­mar baja ez, számos köz­ségünkben hasonlók az is­kolaviszonyok. Sőt, Szak- már szerencsés. Hétszáz­ezer forint állami támo­gatást konott új, négy tan­termes, központi iskola lé­tesítésére. Az összeget még megtoldottak a községfej­lesztési alapból, és a ta­nács házi építőbrigádja nagy lendülettel nekikez­dett az új iskolának, örömmel hallottuk, hogy szeptember elsején már ott kezdődik a tanév. Azaz: kezdődne. A te­tőszerkezethez 6-os vagy 8-as betonvasra lenne szükségük, mintegy 10—12 mázsára, de sehogyan sem tudnak hozzájutni ehhez a nem is túlságosan drága, gyakori épületelemhez. Márpedig enélkül nem épülhet meg az iskola. Építőipari vállalataink, szövetkezeteink, üze­meink! Nem segítené ki valaki betonvassal a szak­másakat? Annyira kelle­ne már az az új iskola. Sz. J. zenei általános iskolái vet­tek részt. Gazdag műsoru­kon Kodály és Bartók rep­rezentatív kórusműveivel, valamint gyermek- és já­tékdalokkal szerepeltek. A szombat délutáni mű­sort a kecskeméti Kodály- iskola kicsinyeinek Gyer­mekjáték műsora nyitotta meg, amit Kodály „Lengyel László” és „Pünkösdölő” című művei követtek Bakó Enikő és Körber Tivadar vezényletével. Mindkét mű művészi előadása, gondos megformálása méltó beve­zetője volt a kórustalálko­zónak. Ügy véljük, hogy a Gyermekjátékok előadá­sa életszerűbb lett volna, ha a dalokat maguk a tán­coló, játszó gyerekek ének­lik. A délutáni előadás, sőt az egész találkozó nagy meglepetése a pécsi Má­tyás király úti általános is­kola „Székelyfonója” volt. Ez a hatalmas drámai élet­kép már nem sokkal meg­születése után megszólal­tatásra került Európa több nagy színpadán. Operánk­nak is állandó műsor da­rabja. Kecskeméten még nem került előadásra. Nagy adósságunk, hogy Kodály­nak ezt a nagyszerű kom­pozícióját — ami pedig scenikai vonatkozásban és zenei apparátus tekinteté­ben is viszonylag könnyen megszólaltatható — eddig nem adtuk elő. Pedig dal­lamai itt éltek és most is itt élnek közöttünk. A gyermekszínpadra alkalma­zás gondja, a megszólalta­tás, a vezénylés munkája Szesztay Zsoltot dicséri, akit nagyszerűen segítettek elsődleges munkatársai, a szereplők, az énekesek, a kórus. A legteljesebb zenei elismerés illeti a zongora- kíséretet ellátó Szesztay Zsoltné és Tényi Zoltán művészi tevékenységét. Sajnos, nincs módunkban a vasárnap délelőtti hang­versenyt részleteiben is ér­tékelni, de a karnagyok kiváló interpretáló munká­ja mellett elsősorban a sze­replő tanulók eredményei, szép éneklésük, fegyelme­zett viselkedésük, remek helytállásuk kívánkozik di­cséretre. A vasárnap délelőtti műsort nyitó és záró kecs­keméti Kodály-iskola mun­kájáról és karnagyairól már szóltunk. A székesfe­hérvári Lenin úti iskola énekkarát Horányi Ottilia vezényelte. Nagy élményt nyújtott a feszülőén dina­mikus Vörös János ve­zénylésével éneklő duna­újvárosi iskola. A komlói Kodály Zoltán emlékezetére kórus műsorát a plasztikus mozdulatokkal vezénylő Tóth Ferenc szólaltatta meg művészi igényesség­gel. Ugyancsak ő vezényel­te a műsort záró Kodály— Berzsenyi Magyarokhoz cí­mű kánonját, amit a tele­vízió is felvett. A karnagyok, iskolai és művelődési vezetők közötti tapasztalatcserélő megbe­szélések érdekes eredmé­nyeket hoztak. Mindenki­nek tetszett, hogy a kecs­keméti rendezőség módot adott a kórustagoknak, hogy meghallgassák egy­mást, tanulhattak egymás munkájából és személyes barátságba kerülhettek. A kétnapos kórus- találkozó befejezése után a résztvevők megkoszorúzták a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Nemesszeghy Lajos Ydal’c^ mbefyt? Kiállítás a lakásban — Itt a túlparton, Kom­lód alatt történt, harminc- nyolc telén. Két éjszaka lestem vidrára. Friss, vé­kony hó, holdvilág. Egy- szercsak kiugrik a nádas­ból egy kutya nagyságú fekete állat Rásütöttem a bal csövet, ott is maradt. Elfogott az izgalom, vidrát addig még nem lőttem, fu­tok érte ... Azzal zsupssz! ... kötésig beszakadtam. De nem bántam. 178 centi volt az orrától a farka vé­géig, 160 pengőt kaptam a bőréért... — Akkor hát őkéimét nem látni itt, ebben a se- regletben?... — Nem. Sajnálom fa. Körül a szobában, a padlón, asztalon, szekrény tetején kitömött madarak, mezei, erdei állatok. — Hol tanulta ezt a mes­terséget, Józsi bátyám? — Egy barátom az ál­latorvosira járt, tőle. Nya­ranta együtt cserkésztük az erdőt, otthon apámék- nál, s egy-egy szebb pél­A fogasról lekonyult nya­kú fácán lóg madzagon. — Friss, kitömésre vár? — Dehogy. Nem is tu­dom, nyolc-tízéves? Máso­kat is becsapott már. Mó­iért! Vietnam sorsa — szüntelenül népünk éber figyelmé­nek központjában áll. Nehéz lenne számokkal kifejezni, hogy hazánkban hol és milyen formákban bizonyítják a dolgozók szolidaritásukat a hősiesen küzdő néppel. Fel- sorolhatatlan az erkölcsi állásfoglalást tettekkel alátá­masztó gesztusok sora és fajtája, kezdve a tiltakozások­tól az együttérzést kifejező rendezvények sokszínűségén át a vietnami műszakokig, önkéntes különmunka-vál­lalások, felajánlások, pénzküldemények, gyűjtések jelen­tik az anyagi segítség sokfelől, de egy irányba futó csa­tornáit. Kedves kérést továbbított lapunkhoz a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa kulturális munkabizottságának ve­zetője, Urbán Pálné. „Egyre több üzemből, intézmény­től fordulnak hozzánk — írja —, hogy a dolgozók sze­retnék pénzadománnyal segíteni az amerikai agresszió ellen harcoló vietnami népet és a természeti csapásoktól sújtott külföldi munkásokat Kérjük a szerkesztőséget annak közlésére, hogy a SZOT Titkársága állásfoglalásának megfelelően az ilyen önkéntes adományokból befolyt összegeket a szakszer­vezeti bizottságok a SZOT Szolidaritás 10 147—43 (OTP Rákóczi úti fiók) számú csekkszámlájára fizethetik be.” A kérésnek szívesen teszünk eleget. Egyúttal közöljük a fenti levéllel egyidőben — telefonon érkezett hírt „A Vízgépészeti Vállalat Lajosmizsei Gyáregységének dolgozói ötórás keresetüknek megfelelő összeget aján­lottak fel a vietnami nép megsegítésére. Az összeget, a megfelelő csekkszámlára, a legközelebbi fizetési napon fizeti be vállalatunk. — Ladányi Illés.” Egy ritka szép példány: darázs-ölyv. dányt a zsákmányból saj­náltunk volna elveszíteni. így már értem. Mert Kákonyi József szakmájá­tól ugyancsak messze esik ez a foglalatosság. Szoba­festő és fényező, jó forgal­mú műhelye van Kalocsa egyik csendes kis utcács­kájában. S a háza valóságos kis múzeum. Jó háromévtize­des vadászmúlt sok-sok emlékét őrzik a kitömött állatok. Az ajtóval szemben két és fél méteres, kiterjesztett szárnyú réti sas. Szinte visszahőköl tőle az ember, amikor belép. A lábánál két hófehér, karcsú testű hermelin. Mellettük szár­csamama és fiókája. Kitüntették a többszörös életmentőt Kedves ünnepség szín­helye volt kedden délután dr. Varga Jenőnek, a Bács- Kiskun Megyei Tanács V. B. elnökének hivatali he­lyisége. Itt vette át Farkas József nagybaracskai ljikos a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány által neki adományozott Élet­mentő Emlékérmet és az ezzel együtt járó pénzju­talmat. A megyei tanács vb- elnöke meleg szavakkal kö­szöntötte Farkas Józsefet, aki a télen élete kockázta­tásával két férfit mentett ki a Ferenc-csatornából, amelynek jégpáncélja be­szakadt alattuk. Ez egyéb­ként nem az első életmen­tése, hiszen az elmúlt évek során már négy sze­rencsétlenül járt emberen segített hasonló körülmé­nyek között. A kitüntetés átadását kö­vetően dr. Varga Jenő, va­lamint a jelenlevő dr. Kö­rös Gáspár vb-titkár, Varjú Pál személyzeti osztályve­zető és dr. Szalóki László rendőr ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság veze­tője közvetlen baráti be­szélgetést folytattak az ün- nepelttel. Farkas József be­számolt a mentések körül­ményeiről, életéről és mun­kájáról. A fogadás végez­tével a megye vezetői jó­kívánságaikat fejezték ki a bátor életmentőnek. kából tömtem ki ilyen „élethűre”. Kedélyes, tréfás ember a házigazda. Szórakoztató történeteket mond és nevet a hüledezésemen, amikor a tűhegyes fogakat mutat­ja egy megtermett borz szájában: Egy ilyen bestia egyszer majd leharapta az ujjamat. Csak megsebesítettem, s erre belecsimpaszkodott a kezembe. Nem tudtam mit csinálni, a társam lőtte le, csak akkor eresztett el. — Szép ez az egész itt, de mire jó ennyire tele­zsúfolni a lakást? — kér­dezem. Titokzatosan mosolyog, aztán mégis felel. — Most már elárulha­tom, úgy látom, meglesz. Kiállítást rendez belőle a művelődési ház az idén ta­vasszal. Kalocsa és kör­nyékének madárvilága hiánytalanul megvan, bele­értve az átvonulok nagy részét is. összesen mintegy 250 fajta. Azután pedig ál­landó házi kiállítást nyitok itt, a kisebbik szobában. Már szépen elterveztem. — Azt is meg lehet majd nézni bármikor? — Természetesen. Főleg a gyerekeket látom szíve­sen. Ha jobban megismerik a madarakat, biztosan nem fogják a hasznosakat bán­tani... M. L. L HORST MUUER fqntairtiliui rogjnys nyomén írta CS. HORVATH TIBOR, tojiolto SEBOK IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom