Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

) 1968. április 4. csütörtök Díszünnepség Kecskeméten s. asm (Folytatás az 1. óldalról) got és a szabadságért küz­dő embereket.” A dicső Ta­nácsköztársaság rövid idő­szaka csak kezdetét jelen­hette egy szebb, igazabb, boldogabb világ kialakítá­aj I * Hk 'V i :á' : ‘ % , H ^ S Reile Géza az ünnepi beszédet mondja. sának. A Horthy-fasizmus 25 éve alatt olyan mélyre süllyedt az ország, mint történelme során talán még sohasem. Keleten azonban már ra­gyogott a csillag, melynek fénye irányt mutatott né­pünk legjobbjainak a kive­zető útra. A felszabadulás, a sza­badság megérkezésének diadalmas tényével, 1944. október 31-én Kecskemét történetében is új lap nyílt. Nem egyszerűen a betelt oldalakat követő új lap ez, hanem a szabadságot, az életet, a néphatalmat, a soha nem látott fejlődést megnyitó korszakét. Ezután hálával és ke­gyelettel emlékezett meg a szónok a felszabadulásunk­ért hősiesen küzdő, életüket áldozó hősökről, meleg sza­vakkal méltatta mindazok munkásságát, akik a Ma­gyar Kommunista Párt ve­zetésével, szervezésével hozzákezdtek az új élet alapjainak lerakásához. Majd visszapillantott a 23 év alatt végbe ment válto­zásokra, szocialista építő­munkánk eredményeire. _ A felszabadulás óta K ecskemét alföldi mezővá­rosból fejlett iparral ren­delkező mezőgazdasági vá­ros lett, székhelye az or­szág legnagyobb területű megyéjének — mondotta. Az utóbbi években gyors léptekkel haladj az igazi várossá fejlődés útján. Lakosainak száma 1944-ben a város jelenlegi területén 59 ezer volt, ma pedig meg­haladja a 76 ezret. A város 23 év alatt elért eredményeinek számba vé­tele során a többi között elmondotta: — Összesen 4500 lakás épült fel ez idő alatt a megye székhelyén. Ez annyit jelent, hogy a város lakosságának csak­nem egynegyede már a fel- szabadulás után épült, kor­szerű otthonokban lakik. A kommunális ellátott­ságról szólva, kiemelte, hogy a város tervszerű fej­lesztésére — utak, víz, vil­lany, csatornahálózat, isko­lák, sportlétesítmények épí­tésére, park és közlekedés fejlesztésére mintegy 500 millió forintot költött nép­gazdaságunk és a városi tanács. A földreform végrehajtá­sa óta forradalmi változás ment végbe a mezőgazda­ságban. A parasztság szö­vetkezeti összefogása, a munkásosztály és népi álla­munk segítségével a ter­melőerők beláthatatlan fej­lődését nyitotta meg a me­zőgazdaságban. A meglevő tíz mezőgazdasági termelő- szövetkezet és öt szakszö­vetkezet az utóbbi alig öt év alatt kétezer holdat meghaladó szőlő- és gyü­mölcsültetvényt telepített, annyit, mint korábban fél évszázad alatt. Termelőszö­vetkezeteink szinte nap mint nap új létesítmények­kel gazdagodnak, a közös vagyonuk értéke már meg­haladja a 235 millió forin­tot. Az évi termelési érté­kük pedig több mint 180 millió forint, s egyre köny- nyebbé, szebbé válik a két­ezer-ötszáz szövetkezeti pa­rasztcsalád élete és jövője. Beszéde további részében Reile Géza részletesen szólt a város iparának, kereske­delmének fejlődéséről, a kulturális élet, a lakosság egészségügyi ellátásának nagyszerű eredményeiről. Ünnepi beszéde befejező részében a 600 éves város szocialista építésének to­vábbi feladatait körvona­lazta, majd ezeket mondta: — A városfejlesztés és városépítés feladatainak végzésénél mindig számol­nunk kell azzal, hogy a mi korunk alkotásai, a mi munkánk eredményei az utánunk jövő nemzedéke­ket is szolgálják. Ezért célkitűzéseink közé sorol­juk a tudatos jövőformá­lást, amelynek a település- tudomány legkorszerűbb elvein kell alapulnia, szá­molva azzal, hogy célunkat csak fokozatosan lehet megközelíteni. S bár a mi életünk a technika száza­dában már egészen más, mint őseinké volt az elmúlt 600 év alatt, az eredmé­nyek és sikereit örömét mi is csak határozott, szívós, kitartó munka árán tud­juk elérni. Mi, a szocialista város- fejlesztési tevékenységünk­ké!, új fejezetet kezdtünk írni a város történetében, amelynek címe: A szocia­lista Kecskemét. Hisszük, hogy ezzel újabb évszáza­dok fejlődésének alapjait raktuk le — mondotta be­fejezésül a szónok. Az ünnepi beszéd után dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese köszöntötte a jeles ju­bileumát ülő várost. Majd Fehér Sándor, a Hazafias Népfront kecskeméti bi­zottságának elnöke szimbo­likus ajándék, a városkapu kulcsának átadásával ked­veskedett a kormány kép­viselőjének. Ezt követően az MSZMP megyei bizottságának meg­hívására tegnap megyénk­be érkezett szovjetunió- beli testvérmegye küldött­sége nevében T. Csemodu- rov elvtárs, a Krím Terü­leti Szovjet elnöke tolmá­csolta Szimferopol és az egész Krím lakosságának testvéri köszöntését a ket­tős ünnep alkalmából. Az emlékünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget. A to­vábbiakban A homok éne­kel címmel magasszínvona­lú irodalmi műsort hallgat­ták meg a díszünnepség részvevőt Kedves vendégek érkeztek a testvérmegyéből Kecskemét város 600 éves fennállásának tiszte­lőire rendezett megnyitó ünnepségekre kedves ven­dégek érkeztek hétfőn, a késő esti órákban a me­gyeszékhelyre. Csemodurov A délelőtti órákban a me­gyei pártbizottságom foga­dást adtak tiszteletükre. Dr. Molnár Frigyes, a me­gyei pártbizottság első tit­kára, Erdőst Jóméi, átr. Glied Károly, a megyei az eddigi látogatások so­rán szereztek a testvérme- gyók, illetve városok veze­tői és dolgozói, s megbe­szélték a delegáció mostani programját Ezek szerint -április 4-én dr. Varga Jenő If'V <7 „teltei Krimi vendégeink a kecskéméit új lakónegyed nevezetességeivel ismerkednek. Trofim Nikolajevics, a krí­mi területi tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke ve­zetésével testvérmegyénk­ből jött delegáció. A kül­döttség tagjai Rusznak Nyi- kolaj Mihajlovics, a Krasz- nogvargyejszkij járási párt- bizottság titkára, valamint Miskin Petr Andrejevics, a Predgomij szovhoz brigád­vezetője, a Szocialista Mun­ka hőse. Vendégeink kedden dél­előtt Borsodi György, a me­gyei pártbizottság titkára kíséretében a város neve­zetességeivel ismerkedtek. Megtekintették a leninvá- rosi új lakótelepet, s az átadás előtt álló fedett ’.szódát. Elismeréssel nyi­latkoztak a látottakról. pártbizottság titkárai, dr. Varga Jenő, a megyei ta­nács vb-elnöke, valamint Borsodi elvtárs fogadták a vendégeket. Molnár elvtárs szívélyes köszöntő szavai utáif, melyben felidézte a kölcsönös baráti kapcsola­tok jelentőségét, Csemodu­rov elvtárs válaszolt az üd­vözlésre. Tolmácsolta a krími terület, valamint Szimferopol város vezetői­nek, dolgozóinak jókíván­ságait, s mindazokét az is­merősökét, akik az eddigiek folyamán már személyes kapcsolatba kerültek me­gyénkkel. A kötetlen és szívélyes baráti hangulat­ban lefolyt fogadáson szó e_ itt mindazokról a tapasz­talatokról, melyeket már kíséretében a főváros neve-' zetességeivel ismerkednek meg vendégeink, pénteken előreláthatólag a Bajai és a Hosszú hegyi, valamint az Izsáki Állami Gazdasá­got keresik fel dr. Glied Károly kíséretében. Szom­baton a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kutató In­tézetbe látoganak, majd a hét végét a Balaton mellett töltik. Hétfőn ismét Kecs­kemét város következik, majd kedden utaznak haza. Mint mondották: a felkí­nált program Igen gazdag, sajnos az idő rövid, de igyekeznek azt minél job­ban kihasználni, hogy el- vihessék ismét hírünket a testvérmegye lakóinak. Fél évszázada történt A Torospilóta Amikor Kaczirek Károly tizedest. 1919. március 22- én parancsnoka hivatta, a fiatal, alig 22 éves pilóta arra gondolt: bevetési pa­rancsot kap. Bacenauer Hugó főhadnagyot, a sze­gedi katonai repülőtér pa­rancsnoki barakkjában azonban más gondok gyö­törték. A jelentések arról számoltak be, hogy a fran­cia csapatok gyorsított ütemben közelednek a vá­ros felé. Meg kell akadá­lyozni, hogy a repülőgépek az antant csapatainak ke­zébe jussanak. — Parancsnok elvtárs! — jelentkezett Kaczirek Károly, de a főhadnagy félbeszakította. — Ide figyelj, öcsküs! Te vagy a legfiatalabb pilóta közöttünk, mégis rád esett a választásom. A gépek itt nincsenek biztonságban, nem tudjuk, ha felrepü­lünk, nem-e ellenséges te­rületen szállunk-e le. Ügy döntöttünk, átrepülünk Kecskemétre... Holnap elsőnek te indulsz el egy brandival. Ha azzal le tudsz szállni, a többi si­mán földet ér .., Másnap, a kecskeméti polgárok nagy meglepeté­sére egy kétfedelű katonai repülőgép, alig száz méte­Ez a felvétel 1919-ben Kecskeméten készült. Az X-szel jelzett pilóta Kaczirek Károly tizedes. rés magasságban körözni kezdett a Széktó fölött. A 260 lóerős repülőgép mo­torja fülsiketítő zajjal töl­tötte meg á város légte­rét. A gép egyre lejjebb ereszkedett. míg végül nagy bakugrásokkal föl­det ért a széktói legelőn. A Brandenburger 3&9-es kabinjából Kaczirek Ká­roly mosolyogva bújt elő, homlokára tolta a vé­dőszemüveget. s nem tö­rődve a könéje gyűlt kí­váncsiskodókkal. egyre az eget figyelte. Nemsokára feltűntek a gépmadarak. Egymás után landoltak az alig sarjadó mezőre... — így történt — moso- lyodott el. 71 éves Kaczi- rek Károly bácsi, akivel Budapesten, a Városliget egyik padján ülve beszél­gettünk a hősi idődről. — Másnap, március 24-én je­lentettük a forradalmi kormányzótanácsnak, hogy megalakítottuk az 5. vö­rös repülőosztályt. A pa­rancsnok Bacenauer Hugó főhadnagy lett,.. Sajnos, nem sok idő jutott a pi­henésre, a várossal való ismerkedésre. Alig rendez­kedtünk be, máris felde­rítésre indultam. Az akkori gépekben nem volt fényké­pezőgép, nekünk pilóták­nak kellett az emlékeze­tünkbe vésni, milyen harc­eszközökkel rendelkezik az ellenség, s azok hol he­lyezkednek el. Az ősz hajú veterán re­pülő egészen nekitüzese- dett amikor kinyújtott te­nyerét forgatva magya­rázta, hogyan döntötte ol­dalt, előre a légcsavaros masinát. — Húsz bevetésben vet­tem részt. Amikor a román királyi csapatok április 16-án támadásba lendültek, a Csongrád—Szentes— Kunszentmárton három­szögben bombáztuk a tü­zérséget, géppuskáztuk a gyalogságot... Megúsztam sebesülés nélkül, de a Brandenburgért sokszor úgy kilyukasztgatták, hogy nem győztük foltozni. So­káig, egészen 1919. július végéig tanyáztunk Kecske­méten. Az emberek ked­vesek voltak, szerettek ben­nünket. Nemegyszer a kör­nyékbeliek láttak el min­ket élelmiszerrel... Kaczirek Károly bácsi elhallgatott. Révedezve né­zett fel a kéklő tavaszi ég­re, ahol fehér csíkot hú­zott egy repülőgép. — Mire gondol? — A fiatalságomra, ar­ra az időre, amikor ezért a rendszerérőt harcoltunk. Nekik nehezebb, többet kell tudni — mutatott fel —. de a lelkesedés a repü­lésért, a néphatalomért egyforma! Gémes Gábor Negyvenkilenc év — nem kis idő. A sötét haj fehér lett, de a lelkesedés meg­maradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom