Petőfi Népe, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

1968. április 19. péntek HL oldal Sulova Solomonovna énekesnő A rigai énekesnő befe- < jezte a történetet, s kissé j elábrándozott. Mire gon­dolhatott? Azokra a súlyos S harcokra emlékezett, j amelynek három évig te-1 vékeny részese volt, vagy < két gyermekére, férjére, < aki a rigai műszaki egye- 5 tem docense, vagy a múlt> évben Moszkvában a zene- < akadémián megvédett aspi- < ráns vizsgájára? Valószí­nűleg sok minden eszébe! jutott, mert így búcsúzott: í — Nagyon szép a hazá- ] juk, derék, dolgos nép lak- ] ja. Először felderftőként' jártam itt, de énekelni, Iá- ] togatóba szívesen jövök el | máskor is... Gémes Gábor Paul Celan: Költemény cím nélkül Huszonöt éve lázadt fel a varsói gettó Föld volt bennük, és csak ástak, Ástak és ástak, így futott el nappaluk és éjük. Nem dicsérték Istené, aki, úgy hallották, mindezt akarta, aki, úgy hallották, mindezt kívántai Ástak és nem hallottak immár, bölcsek nem lettek, nem leltek dalra, ki nem találtak semminő nyelvet, csak ástak. Eljött a csend és jött a vill&mtás, jöttek a tengerek mind. Ások és ásol, a féreg is ás, s a daloló azt mondja: ásnak, Ó egyik, semelyik, 6 senki, 6 te: Hová mégy, arra a semmi lapul!? Ó, ásol, és ások feléd, oda le, és rándul az ujjunk, a gyűrű lehull. Fordította: Bán Ervin FORMA ÉS SZÉPSÉG Környezetünk hasznos és szép tárgyait — ipari for­máktól a textilanyagokig — tervező iparművészek formálják. Képzésük a Ma­gyar Iparművészeti Főisko­lán történik. A külföldi iparművészeti oktatás meglehetősen szét­az építészeti tanszék meg­határozhatja a társiparmű­vészetek feladatkörét is. Az eddig csupán tárgy­formáló művészetek kör­nyezetkialakító szerephez jutottak. A kerámia pél­dául „kimerészkedett” az utcára. Az iparművész már üzemekkel és vállalatokkal állapodott meg: olyan ipari formákat terveztettek a hallgatókkal, amelyekre a népgazdaságnak szüksége volt. Ezeket a terveket az­után legtöbb esetben a gyár meg is vásárolta. Dr. Pogány Frigyes, az Dunai személyhajó makettje. A hajó teste ipari formaterv, belső berendezésének minden darabját az Ipar­művészet! Főiskolán tervezték. Megvásárolta a Magyar Hajó- és Darugyár. Szobor Kada Elekről A városi tanács megbízá­sából Tóth Sándor szegedi művész elkészítette Kecs­kemét egykori polgármes­tere, Kada Elek portrészob- rát. A műalkotást rövide­sen fölállítják az állomás­park szoborsétányán. KOVÁCS ANDRÁS új filmjének vgn egy nagysze­rű jelenete (egyébként min­den jelenete nagyszerű): egy értelmiségiekből álló baráti kör vitája. Jókopo- nyájú, többnyire vezető ál­lású, anyagilag is, erkölcsi­leg is megbecsült emberek. Kis csoportokra szakadozva beszélgetnek mindannyiu- kat érdeklő, súlyos kérdé­sekről, de rendkívül köz­vetlen, mondhatni, lezser, társalgó stílusban. Teljesen feloldottak, őszinték egy­más előtt, minden szavuk pengeéles, nem kímélik egymást. Mégis hallatlanul élvezik a szópárbajt, mert tudják, hogy pillanatnyi vitaellenfelüket is az igaz­ság kibontásának szenvedé­lyes szándéka hajtja. Az egész film is olyan, mint ez az egyetlen jele­net. Kovács András, az író és rendező, azokhoz szól, akikre számíthat, hogy vele együtt látják, és halasztha­tatlanul megoldandónak tartják a filmben fölvetett problémákat. Hangja nyüt, megfontolt, és mindent, ta­lán kissé túl sokmindent szóba hoz, ami napjaink­ban társadalmilag és erköl­csileg fontos, illetve vitás lehet. A KOLLEKTÍV és egyé­ni szabadság gátjai és le­hetőségei. A demokratiz­must körüllengő illúziók és dezillúziók. A párizsi jele­netek kapcsán: „Mit ér az ember, ha magyar?” (Jo­gos-e, sértő-e ez a kérdés?) Aztán a tekintély és vidé­ke. (Kell-e és milyen esz­közökkel támadni a tehet­ségtelen vagy gyáva, de magas pozíciójú reprezen­tánsokat?) Hogyan lehetsé­ges, hogy rendszerünk bom- lasztásával vádolhatnak olyan embereket, akik szándékaikban, tetteikben egyaránt társadalmunk tö­kéletesítésén munkálnak, ha néha türelmetlenül is? Mindegyik kérdésnek akár egy parányi részlete is nagy regény, vagy film­téma lehetne. Kovács And­rás rendkívüli tömörítő erejét és vasfegyelmű szer­kesztését dicséri, hogy a film a kérdésáradat elle­nére sem esik szét, egyet­len részlet sem sikkad el, amit fölvet, végig is viszi. Hogyan lehetséges más­Karcsú, fekete hajú, negyven év körüli szép­asszony ült velem szemben a fegyveres erők kecske­méti klubjában: Sulova fél órában mindez? — Aligha becsüljük túl a film szövegét, ha a filmpár- beszéd-írás egyik legna­gyobb teljesítményének tartjuk. Egyetlen szó, egyetlen fordulat sem hangzik el, amit a legköz­napibb beszélgetésben ne mondhatnánk ki, mégis a közmondások cáfolhatatlan érvényével, a legnagyobb drámai összecsapások fe­szültségével és olykor a költészet szárnyalásával hat a beszéd. ÉS A KÖVETKEZTETÉS az érvekre csattanó ellen­érvek után? Lényegében egyszerű, de a legmagasabb rendű. A Nehéz emberek élményanyagából Kovács András a világtörténelem és -irodalom egyik legvita­tottabb és leggyakoribb konfliktustípusát szövi to­vább: a reformer és a lá­zadó vitáját. (Bethlen Gá­bor és Báthory Gábor, Dan­ton és Robespierre, hogy ismert példákra hivatkoz­zunk. A vita eldöntése itt sem más, mint bárkinél ed­dig, aki érdemben döntötte el. A reformer józan okos­ságának és a lázadó vak­merő kíméletlenségének egyesülnie kell. Az ered­mény: forradalmár. Csak ő juthat el engedmények nélkül, vagy engedmé­nyek által, de minden­képp a csorbítatlan igaz­sághoz, akár gazdasági, akár társadalmi vagy er­kölcsi igazság is cél. Hozzá illene még szólni ahhoz a teljesen érthetet­len kérdéshez is, amit nem egy kritika feszege­tett. Film-e a Falak vagy vita képillusztrációkkal? Akiben ez a kérdés egyál­talán fölmerülhet, nagyon szűkén értelmezi a film­művészet eszközeit. NEM ÜGY FILM, ahogy Antonioni vagy Fellini al­kotásai. Nem „mozgó kép­művészet”. Ámbár a ma­gam részéről a legnagyobb képélmények közé sorolom, ha olyan gyönyörűen fény­képezett művészarcokat lá­tok, mint Gábor Miklósé, Latinovits Zoltánná, Ber­nadette Lafonte-é vagy a csodálatosan éneklő Ismae- lé, ilyen színészi megfogal­mazásban, ilyen gondola­tok tolmácsolása közben. Szabó János Rasel Solomonovna, a Ri­gai Filharmónia magán­énekesnője, a zenekonzer­vatórium tanára. Ki gon­dolná erről a halk szavú, bájos mosolyú, csillogó szemű asszonyról, hogy 23 évvel ezelőtt fegyverrel a kezében, férfiaknak is di­csőségére váló bátorsággal harcolt hazánk és szűkebb pátriánk, Bács-Kiskun me­gye felszabadításáért. — Alig múltam 16 éves, amikor kitört a háború. A mi köztársaságunk még nagyon fiatal volt a Szov­jetunió államai között, ezért rosszul is beszéltünk oroszul. A fiatalok azon­ban tömegesen mentek a frontra. Eredetileg ápoló­nőnek jelentkeztem. Mivel azonban jól beszéltem né­metül, angolul, szép is vol­tam — mosolyodott el —, Ruszianov tábornok gárda- hadosztályához irányítot­tak. A felderítő osztályon tolmácskodtam néhány hó­napig, amikor kértem, he­lyezzenek harcoló alakulat­hoz. A tábornok egy pilla­natig habozott, aztán bele­egyezett. Ahogy visszaem­lékezem, nagyon gyáva vol­tam, de a parancsnokom azt mondta: „Sulova, a te arcod, alakod nem oroszos, így minden nép magáénak gondol. Egy felderítőnek ez már önmagában is nye­reség.” Sulova Solomonovna ta­lán ebből merített bátorsá­got, mert a két frontvonal között, a semleges terüle­ten polgári ruhájában sen­kinek sem tűnt fel, amint kézitáskájával „menekült”. Azt senki sem tudta, hogy a táskában telefonlehallga­tó berendezés lapul. A had­osztály parancsnoksága sokszor hamarabb értesült a fasiszták átcsoportosítá­sáról, harctevékenységének tervéről, mint maguk a harcoló német csapatok. — Hosszú idő telt el azóta, de egy epizód örök­re az emlékezetemben ma­rad. Magyarországon har­coltunk, a Duna bal part­ján. Egy kiürített kis falu­ba értünk. Sehol egy lelket nem találtunk, amikor gyermeksírást hallottam. Egy fészerben hat év kö­rüli kislány szipogott. Ké­zen fogtam, hogy a pa­rancsnokságra vezessem, amikor lőni kezdtek ben­nünket. A kislány átölelte a nyakamat, reszketve bújt hozzám. Kúszva sikerült hátravinnem. Akkor tud­tam meg, hogy Annának hívják, s akkor tanultam meg az első magyar szót: „Vizet!”. szórt. Az egyes szakiskolá­kon az iparművészet kü­lönböző ágait tanítják — esetleg különböző szemlé­let és stílusirányok alap­ján. Egymástól függetlenül tanulnak a belső építészek, keramikusok, textilterve­zők, ipari formatervezők. Nálunk mindez egy helyen, egységes elvek alapján ala­kult ki. A főiskolán öt tan­szék működik: építészeti, textiltervező, szilikátipari, formatervező és tipográfiai. Ezek tizenkét szakterület­re képeznek tervezőket (a szilikátipari tanszék pél­dául kerámia-, porcelán-és üvegtervezőket). Környezetünk kialakítá­sában legátfogóbb szerepe az építészetnek van. Ép­pen ezért az Iparművésze­ti Főiskolán — alig érintik az építészet városformáló szerepét, a belső terek for­málásával foglalkoznak — nemcsak hamutálakat, vá­zákat tervez, hanem tér­elválasztó falakat, épület­elemeket. Az üveg nemcsak tábla­üvegként jut építészeti sze­rephez. A térelválasztó üvegfal, üvegablak éppoly fontos tervezési terület, mint az üvegedény. Az ötvösmunkáknál a fémben rejlő mindert szép­ség kiaknázására töreksze­nek; a bizsuk mellett mo­numentális térrácsok, ko­vácsolt kapuk szerepelnek a tervek között. A textilek „felöltöztetik” az épületet: szövött, nyo­mott anyagok, szőnyegek teszik a lakást otthonná. De nem lenne teljes a felsorolás, ha nem beszél­nénk az ipari formákról. A gyártmány formája — legyen az esztergapad vagy dunai hajó — egyáltalán nem közömbös. A főiskola Iparművészeti Főiskola igazgatója, s a környezet- esztétika tanára mondja: — Célunk az, hogy a hallgató saját szakterületén komoly tudást és gyakor­latot sajátítson el, ugyan­akkor széles körűen tájé­kozódjék az egyéb kömye- zetátalakító művészetekrőL — Komplex feladatok ki­tűzésével igyekszünk is­mereteiket tágítani és a főiskola adottságait kihasz­nálni. Így például a külön­böző szakok közösen ter­veznek egy éttermet: a bel­ső építész a berendezést, a textiles a kárpitos anya­gokat és a személyzet ru­haanyagait, a kerámikus az étkészletet, a divatterve­zők a kiszolgálók ruháját* cipőjét tervezik. — Milyen feladatokat je­lent a főiskolának a re­form? — Létrehoztuk tipográ­fiai tanszékünket, ahol a könyvművészeti oktatás mellett, csomagolásgrafikai ismereteket is oktatunk. Ez egyre nagyobb szerephez jut ma, a kereskedelmi ver­senyben. — A reformmal kapcso­latos^ egyik legnagyobb ér­deklődésre számot tartó kezdeményezésünk az esti iparesztétikai képzés lesz ipari és kereskedelmi szak­emberek számára. Hallga­tóink bizony nehéz hely­zetben varrnak: kitűnően kell elsajátítaniok a tudo­mányos, műszaki, ipari is­mereteket, ugyanakkor nagy művészi felkészült­séggel kell rendelkezniük. I Torday Aliz JELEK HORST MUUER fonta»til<m regénye nyomón irtó CS. HORVATH TIBOR, fojtolio SEBÖK IMRE FALAK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom