Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
4. oldal 1968. március 10,vasárnap Kempingtábor és turistaüdülő a Vadkerti-té partján Az ügyész tollából Vevő nélkül nincs üzlet... Esti telefon Este hét óra körül — V külpolitikai ügyelet szo- <> íját kivéve — szerkesztő- günkben már ritkán szó- l meg a telefon. Csütör- ikön este hazaindulóban , yen rendhagyó és kitar- '[ ‘ berregés szólított vissza 'a tanácsházi lépcsőházból — a négy világtáj szinte mindegyikén elhelyezkedő zerkesztőségi iroda egyi- ei ébe. — Halló! Szerkesztőig? ... A Puskin utca huszonnyolcból dr. Gábris lek vagyok. Kérem, egy agyon örvendetes eseményt szeretnék bejelen- zni. Már a befejezésében > rvendeteset, mert tragikusan is végződhetett vol- a ... Nem sokkal hat óra '.tán beszakadt itt, a ház lőtt az úttest, jókora göd- öt alkotva. Nyomban éreztettük a Közúti Üzemi Vállalatot a veszélyről és térem, máris itt vannak, javítják. Hát nem örven- ietes ez? Ügy érzem, megilleti őket a dicséret, a zagy nyilvánosság előtt. Nagyon szeretném, ha tolmácsolnák ... £ Vajon lehet ilyen kérésnek elenállni? í A járás mintegy négyszáz pedagógiája gyűlt, ösz- sze szombaton Dunave- osén, hogy részt vegyen az -első ízben megrendezett nevelők napján. A pedagógus szakszervezet gazdag programot állított ösz- sze ebből az alkalomból. A műsor már reggel 8 árakor kezdődött. Először a nevelőtestület tagjai vetélkedőn mérték össze képességüket, amikor is a nevelés és az oktatás különböző területeiről feltett körítésekre válaszoltak. A győztes a kunszentmiklósi csapat lett, az egyéni versenyben pedig Petelei Zoltán nyerte el a járási tanács különdíját. Az elmúlt évek nyarain mind többen és többen látogattak el a Soltvadkert- től nem egészen három kilométerre, 120 holdon fekvő Vadkerti — vagy ahogy jódos vizéről évtizedek óta népiesen nevezik: a Büdöstóhoz. Tavaly már mintegy százhúszezren fordultak meg kies, ligetes partján, mártóztak meg frissítő vizében. A tó közvetlen környékén, körülbelül százholdas területen, már egy-két évvel ezelőtt kezdett kibontakozni egy kellemes pihenést nyújtó üdülőtelep képe. Többi közt a helyi tanácsnak, két kecskeméti vállalatnak, egy vízgazdálkodási társulatnak, a megyeszékhely pedagógusai szakszervezetének, s a kiskőrösi ktsz-nek, illetve gépjavító állomásnak épült itt hat-tíz szobás üdülőháza. Tavaly a községi tanács elkészítette a telep rendezési tervét, s félmillió forintért közművesítette a területet: vízvezeték- és villanyhálózatot építtetett. Az idegenforgalom növelése végett a tanács nemrégiben elhatározta, hogy ez év nyarán a néhány évvel ezelőtt telepített nyárfa-ligetben zuhanyozóval Ezt követően Bátorl József, a Pedagógus Szakszervezet Központi Bizottsá- ságának titkára tartott továbbképző jellegű előadást. Foglalkozott az új gazdaságirányítási rendszerben a művelődési szakterületet érintő főbb feladatokkal. Majd tájékoztatást adott az ösztöndíj- és pályázati rendszer néhány fontosabb tudnivalójáról. Este a kecskeméti Katona József Színház művészeinek előadásában Raf- fai Sarolta: Egyszál magam című színművét tekintették meg a részvevők, majd pedagógusbál zárta a nevelők napját. és nyílt konyhával ellátott kempingtábort létesít, s egy régebbi épület renoválása után turistaüdülőt is berendez, amelyben egyszerre ötven személyt tudnak kulturált körülmények között elhelyezni. AZ UTÓBBI időben több esetben értesülhettünk arról, hogy a hatóságok eljárást indítottak olyan külföldi vagy magyar állampolgárokkal szemben, akik — a vám- és devizaszabályokat megsértve — az idegenforgalmat megengedhetetlen haszonszerzésre használták fel. Sajnos — mintahogyan arra a Petőfi Népében közelmúltban megjelent cikk is utalt — megyénkben is gyakoriak az ilyen esetek. Ezek valamennyiünk számára tanulságosak, s éppen ezért indokolt bővebben szólni róluk. A közelmúltban rendelte el a nyomozást a Bács-Kis- kun megyei Rendőr-főkapitányság Almási Sándomé és Szikora Lajos kiskunhalasi lakosok ellen, vámorgazdaság és devizagazdálkodást sértő bűntett miatt. Nevezettek 1907. a gusztusa óta ismeretlen jugoszláv állampolgároktól ruhaneműket vettek át, majd azok egy részét értékesítették. Az „üzleti kapcsolat” méreteire jellemző, hogy a lakásukon tartott házkutatás során több mint 60 ezer forint értékű ruhaneműt foglalt le a nyomozó hatóság. EGYES ESETBEN még magyarázatot is nehéz találni arra, hogy mi készteti az embereket törvényeink megsértésére. Itt van az egyik tompái lakos esete. A közel 70 éves, nyugdíjas ember — aki egyébként szociális gondozott — képes volt a múlt év nyarán végigjárni a budapesti bizományi áruházakat — vállalva a felelősségrevonás veszélyét azért, hogy mintegy 12 ezer forint értékű külföldi ruhaneműt értékesítsen. Találhatunk példát arra is, amikor külföldi állampolgárok — kereskedelmi szakkifejezést használva — „lerakatokat” létesítenek magyarországi ismerőseiknél, mint ahogyan az Gácsi Józsefné kiskunfélegyházi lakos esetében is történt. Lakását 1967-ben négy hónap leforgása alatt mintegy 20 alkalommal keresték fel jugoszláv állampolgárok, akik klönböző árucikkeket adtak át részére értékesítésre. Az üzlet jól mehetett, hiszen rövid időn belül az értékesítésből 40 ezer forint készpénzt adott át a külföldieknek. A választékkal sem lehetett probléma, ugyanis a házkutatás során — mintegy 60 ezer forintértékben — ruhaneműt, szemesborsot, zsebrádiót és más árucikkeket talált a nyomozó hatóság. Van aki a bajt bajjal tetézi, bízva abban, hogy ezáltal talán sikerül a felelős- ségrevonást elkerülni. Lacz- kó Pálné városföldi lakos is gondolhatta akkor, amikor a fentiekhez hasonló, tiltott ügyletek kapcsán hozzákerült árucikkek vevőit arra igyekezett rábírni, hogy azt vallják: a ruhaneműt nem tőle vették. Laczkó Pálnét a nyomozó hatóság előzetes letartóztatásba helyezte. Előfordul — szerencsére kisebb számban — az is, hogy egyes személyek nem otthon, hanem munkahelyükön rendezkednek be külföldi árucikkek árusítására. Ezt történt a Petőfi Népe március 2-i számában ,„Az idegenforgalom árnyoldalai” című cikkben szereplő dr. Gergely Kálmánná esetében is, aki a kecskeméti Megyei Kórházban elsősorban a közvetlen munkatársak között értékesítette haszonnal a külföldi ismerősök révén hozzákerült árucikkeket. Sorolni lehetne még a fentiekhez hasonló eseteket, azonban azt hiszem ebből a néhány ügyből is levonható megfelelő következetetés. AZ EGYIK legfontosabb, amit mindenkinek látni kell, hogy hogy a legkörültekintőbben titkolt cselekmények is előbb-utóbb napvilágra kerülnek, tehát a felelősségrevonás nem marad el. A cél azonban az — mint ahogyan azt már sok esetben hangsúlyoztuk —, hogy az állampolgárok törvénysértéseit megelőzzük. E megelőző tevékenység nemcsak a hatóságok feladata. Maguk az állampolgárok is tevékeny szerepet játszhatnak azzal, ha nem tanúsítanak közömbösséget az ilyen esetekkel szemben. Tudatában kell lennünk annak, hogy vevő nélkül nincs üzlet... Dr. Bődogh János városi-járási vezető ügyészhelyettes T. I. A konyha művészei Korszerűen berendezett tanműhelyekkel bővült a Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola. A hároméves felsőfokú szakiskola elvégzése után a hallgatók a különböző vendéglátóipari üzemekben helyezkednek majd eL Gyakorlati oktatás a szakiskola konyhájában..« Az iskola cukrászüzemében. (MTI Foto —• Patkó Klári felvételei.) —y —n Nevelők napja Dunavecsén 59. Galamb csillogó szemmel lépett hozzá, és megfogta sí kezét * — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társalgásra .. Mert meg kell mondanom... — Ne... Ne mondjon semmit — vágott közbe gyorsan a lány, és tűzpiros lett. — Ja igaz... a karóra, ha parancsolja ... — Nem baj... Csak tartsa magánál... de kérem — tette hozzá őszinte aggódással —, vigyázzon magára, mert ezért meg akarják ölni... — De nem teszik! — kiáltotta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Takarodó. — Mikor látom?... — kérdezte gyorsan Galpnb. — Talán... lesz alkalom még... Kérem, bízza ezt rám. Most nem vagyok a magam ura, de megígérem, hogy rövidesen találkozunk ... Nem akadályozhatta meg, hogy Galamb megcsókolja a kezét. De úgy látszott, hogy nem is akarja. * ■Különös nyugtalanság látszott a helyőrség katonáin. Itt is, ott is csoportok suttogtak. Kobienszki, ez a kegyetlen ember, most komázik a bakákkal, és Latouret-t meg Battistát sanda szemmel nézték, morogtak a hátuk mögött. Finley este a beteg Delahaynál beszélt az altisztek jelentéséről. Ha az őrnagy állapota kissé javult, a tisztek beültek a szobájába egy csésze teára, mert még ebben a teljesen legyengült állapotában is De- lahay volt a helyőrség lelke. — így a száraz évszakban mindig nyugtalanok — mondta, amikor Finley az altisztek jelentéseiről beszámolt. — Az is lehet, hogy dühükben megkísérelnek valamit... de végre is a vízcsap ... révén ... félnapi szomjaztatással ebben a pokoli melegben megfékezhetik őket... — Nem gondolod — jegyezte meg Gardone —, hogy ha mégis sikerülhet nekik erőszakkal feltörni a páncélszekrényt? ... — Nincs rá... mód — felelte Delahay, és nagyot sóhajtott. — Csak ekrazittal... lehetne felrobbantani... Éppen ezért... robbantószer nincs az erőd ... raktárában... Delahay visszahanyatlott a párnájára: — Itt azon múlik... a siker... hogy melyik esetben alkalmazzátok... a könyörtelen szigort, és mikor ... hunytok szemet... Ezt tudni kell... Most hagyjatok... aludni... Fáradtan visszahanyatlott. Az irodában egy szemüveges, kövér civil várta a tiszteket. — Dr. Borden vagyok. Egy vöröskeresztes különítménnyel jöttem. Timbuktuból. A Niger-misszió engedélyt kapott arra, hogy orvosi vizsgálatot tartson a rabok között. Gardone megnézte ez írást. Szabályszerű engedély volt doktor Borden és kísérete számára, akik a Niger vidékén vérvizsgálatot vesznek, hogy ellenőrizzék az álomkor terjedését. — Hányán vannak? — kérdezte fásultan a kapitány. — Hárman. Az erődön kívül áll a tipróláncos autónk. Két ápoló jött el rajtam kívül. Három hónappal ezelőtt már voltunk itt, és a rabok örültek nekünk, mert hasznos dolgokat osztottunk ki közöttük. Gardone aláírta az engedélyt, és intézkedett, hogy a corvée elkísérje a misszió embereit. Doktor Borden visszament az autóhoz, és beült a sofőrülésre. Még két ember volt a kocsiban. —- Minden rendben van — mondta a társainak. Macquart és Lorsakoff voltak vele. Az autó belsejében négy-öt hatalmas csomag hevert vöröskeresztes jelzéssel. Ekrazit volt mindegyikben ..; Reggel Spoliansky félrevonta Galambot: — Ma délután, ha a második corvéet váltják, kezdődik! A rabok állítólag fegyverhez és ekrazithoz jutottak. Felrobbantják a vízcsapot. Egyesülnek a cor- véeval. Kobienszki is velük tart. — A pimasz... — Nemcsak ő. Jóformán valamennyi katona. A többség mindenre képes, mert nem bírja idegekkel a tétlenséget, a fullasztó, forró egyhangúságot, és képesek a vesztükbe rohanni, csak azért, hogy tegyenek valamit. Ezt onnan tudom, mert egy időben lélektannal is foglalkoztam. — Jól tette... Szóval nem gondolja, hogy szólni kellene Finleynek ... vagy valamit? ... — töprengett Galamb. — Szerintem késő. Az embereket megvadították. Igazán nem kellett hozzá sok ezen a helyen. Az események most már úgy gördülnek, egyre nagyobb iramban, mint a lavina. Ezt egy regényben olvastam. — Mi megpróbálunk majd mindent, ami emberileg lehetséges. Elsősorban haditanácsot tartunk. A délutáni eset felkészülten fog találni bennünket... Galamb elment megkeresni Hlavácsot, és bekapcsolta Troppauert is a haditanácsba. (Folytatjuk)
