Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

4. ofilaf T9 68. március Sí, vasárnap Bemérés /f kalocsai Andriska Géza tanácstag jó r ciklus óta, i- talán még Iebben népfront tisztség- élő. Otthonában égyéh- nt műhelye is van, sűrűn jak egymásnak a kilin- •t választók éppúgy.-mint lyi, vagy járási kiküldőt- k. Ö is, felesége is, beszé- ' s, társaságkedvelő, ízig- rig vendégszerető. Most pen. megyei ispierősöket isékel a veranda melletti \i szobába. Közvetlen han- :latú a helyiség már csak ért isimért a sok köny- •n, folyóiraton, faliképen vul itt is, ,ott is elektro- chnikgi eszközök . részei inésítik a polcot, asztal­it. Abban is van valami izvetlenség, hogy áz üli5- kalmatosságok sem eg fi­rmák. Ha egyszerű faszék :t valakinek, arra ül, ha 'gi. Kopott párnáid fote- <cska. abba telepszik. Mondják, mindig tartogat, ilami meglepetést, amivel ■togatóit fogadja. Most pél- ául — alig ülnek le a ven- égek — ezzel kezdi: — Várjatok, mindjárt eknncsolom ... tP kkor derül ki. hogy a sok tarka holmi közt nőst egy magnetofon viszi prímet. Odalép, lenyomja r: billentyűt, s míg a sza- ag megfelelő helyre nem órául, ujját feltartva int igyelemre. Aztán megszó- al a gép... Illetve — ha- narosan rá lehet ismerni t hangjára — ő. — „Tisz­elt tanácskozás ... Meg­tisztelő feladatnak teszek eleget, mikor ezen a magas szintű fórumori tolmácsol­hatom Bács menyei kisipá- ros társaim jókívánságait...’’. Aztán .elhangzik egy öt­perces.. take-os kis beszéfl. — Ka .szót kapok egyik országos tanácskozásunkon, ezeket szerelném elmonda­ni — fűzi. házzá a magya­rázatot. — Bemérem ma­gamnak a felszólalást, ki n- —az időből... IVo l 'rrm, ilyen ez a 1 ” mi időnk. A percek­nek mind nagyobb a jelen­tősége. fmrsMete. Hogy mi­nél tarta1 masabban töltsük ki őket ba--ádd,el — a tech­nika ehhez is hozzásegít. —th —n. Csak egykéi szót még! Igazán sajátos kecskeméti színfolt a'városképben a vasút- kertben kialakított szoborsé­tány. Számos, nálunk először megforduló vendég dicsérte ed­dig is az ötletet, hogy á Hírős Város neves szülötteinek szo­borportréi fogadják a Kecske­métre látogatót, a hazaérkező helybelit a szép parkon átve­zető sétányon. van valami „görögösen klasszikus” a fe­hér szobrok látványában. — Ugyanakkor ... Ugyanakkor legtöbben — de még kecskemétiek is! — bo­csánatkérő mosollyal teszik szóvá: a talapzatokon csupán nevek olvashatók. Ott még nem tartunk — s így .lesz -ez jó ideig , hogy például Budai Dezsőről a nenj-jtecskemétiek is feltétlenül tudják: jogtudós, író. költő' volt -s- sok rtiás Kö­zött. Szalvai Mihályról sem mindenki tudja, még, hogy a demokratikus hadsereg egyik megteremtője, altábornagy, s Madrid védője’ volt. Kacsóh Pongrác — és ugyanígy a,töb­bi nagy elqd szobrának talap­zatára igazán nem ríagy fárad­sággal és költséggel lehetne még rávésetni csupán egy-két szót, kik voltak a nevek vise­lői. , Nem dicső dolog ezt beval­lani. de e- sorok írója is — lé­vén nem olyan régi kecskeméti — csalt-csak kápisgálja, mivel is érdemelték-ki e nevés em­berek, hogy szoborba faragták emléküket. De talán akad Ilyen tájékozatlan az ős-keeskeMe- tiek között is . . . Tehát anná is inkább: kézbe azt a vésőt. Felelőséggel a nagy családok gyermekeiért Ujjtörés, garanciával — Ügye, jó lesz ez égy ötéves kisgyereknek? — bontott ki a selyempápír- ból egy kis' púlóvert a jó- vágású fiatalember. — Bizonyára! Igazán jó ízlése van; szép kis holmi. Megdicséri érte a fele­sége. — ... Nőm a fiamnak, a kisöcsémnek vettem, tízünk közül ő a legkisebb, a csa­lád kedvence. Hárman dol­gozunk már, én a legtávo­labb, s olyan jó legalább havonként hazamenni!... önkéntelenül is ez a vo­natfülkében nemrégiben lezajlott jelenet, a nyírségi kis faluba utazó fiatalem­ber jutott eszembe, amint a megyében élő sokgyerme­kes családok helyzetfelmé­réséről készült összegezés két megállapítását olva­som: j,,Figyelemre méltó társa­dalmi jelenség, hogy a nagy családok nem esnek szét olyan könnyen, mint a kislétszámúak. A család belső viszályai sem vezet­nek olyan könnyen a vá­láshoz, mint a kis csalá­doknál ... A nevelést sok objektív körülmény nehezí­ti, közöttük mégis kevés az állami gondozásba vé­tel .. Helytálló, sokszorosan bi­zonyított - következtetések. Vallanak as adatlapok Mielőtt azonban a fel­mérés további tapasztala­tainak ismertetésébe bo- csátkozriánk, kínálkozik a kérdés: Mi adta az ösztön­zést e nagyon is jelentős megyei számbavétel elvég­zéséhez? — Tulajdonképpen a mindennapi munkánk — mondotta Madarász László, a megyei tanács vb elnök- helyettese. — Számos égető gonddal is találkozunk, s vitatunk meg a vezetői megbeszéléseken. Ilyen al­kalommal került szóba, van- e hozzávetőlegesen is pon­tos képünk ■ a sokgyerme­kes családok életkörülmé­nyeiről? Nem volt... A megyei tanács vb szo­ciálpolitikai csoportjának irányításával megkezdő­dött tehát a nagy munka, amelyhez első lépésként a hat, vagy ennél többgyer­mekes, anyasági jutalom­ban részesülő édesanyák névsora szolgáltatta a kiin­dulási alapot. S tisztelet, elismerés a megye védőnői­nek, akik 969 családnál gyűjtöttek tapasztalatokat, töltöttek ki adatlapot, s összesen 7114 gyermeket vették számba. A sok tanulsággal szol­gáló felmérésből kitűnik, hogy az érintett családok nagytöbbsége t— 71,3 szá­zalékú) —• falun él, s a leg­több ilyen család •— 165 — a kecskeméti járásban ta­lálható. A gyerekek korösszetéte­lét tekintve a legnagyobb arányt (csaknem 42 száza­lékot) .a 7—14, és a 0—6 éves . korúak (mintegy 25 Százalék) képviselik, s csu­pán alig 16 százalékos a 18 évén felüliek aránya. Jövedelem és lakásviszonyok Az iménti adatok önkén­ládfenntartás, gyermekne­velés hányféle gondjával birkóznak a nagycsaládos szülők? Az édesanyák többségét például lekötik a háztar­tás, gyermeknevelés gond­jai, csaknem 80 százalékuk nem tud munkát vállalni. Egy egyben azt is jelenti, hogy a család jövedelme — egy kereső kiesése miatt — alacsonyabb. Máris böngészhetjük a 969 nagy családban a szü­lők keresetéről összeállított táblázatot, mely szerint a legtöbben az 1000—2000 fo­rintig keresők közé tartoz­nak. Ebben az összegben nincs benne a családi pót­lék. S ha még azt is hoz­závesszük, az egy család­tagra jutó jövedelem csu­pán 280, vagy valamivel több mint 300 forint körül ingadozik... Nagyon elgondolkoztató a vizsgált családok lakás- viszonyait szemléltető ösz- szegezés is. A nagycsaládo­sok zöme — 575 család — saját tulajdonú házban la­kik, 348-an főbérletben, 46 család pedig társbérletben. A lakások csaknem 76 szá­zaléka azonban mindössze egyszobás, s a bővítésnek éppen az anyagiak hiánya szab korlátot. Az ilyen ott­honokban — mivel a vizs­gált legkisebb létszámú családoknál is legalább nyolc fekvőhelyre van szükség — a konyhát is fekvőhelyekkel rendezték be. . Igazságtalan hátrány Ragadjunk ki még egyet a megyei felmérés tapasz­talataiból. Nevezetesen a gyermekek, s közülük is a 15—18 évesek foglalkozá­sára vonatkozót. A vizsgált családoknál 1238 az emlí­tett korosztályba tartozók száma. Közülük azonban mindössze 87 középiskolás, s valamilyen szakmát is csupán 194-en tanulnak. (Ezen vajmi keveset szépít azoknak a fiatalkorúnknak a száma, akik esetleg már 18 éves koruk előtt szak7 munkásbizonyítványt sze­reztek.) A többieket az ön­álló, dolgozó, illetve a nem dolgozók kategóriában ta­láljuk. A magyarázat ismét ké­zenfekvő: A továbbtanulás lehetősége a sokgyermekes családoknál legtöbbször az anyagiakon múlik. Fennáll tehát a veszélye, hogy ezek­nek a családoknak a gyer­mekei — ha később saját erejükből nem tudják pó­tolni iskolai, szakmai le­maradásukat —, hátrányo­sabb helyzetbe kerülnek a kis családok gyermekeivel szemben. 1orodes .sokféle módon A megyei felmérésnek csak néhány jelentősebb tapasztalatát villantottuk fel. És csupán a hat, illet­ve ennél több gyermekes családokról szólót, holott négy-öt gyermekkel sem számít, kicsinek a család! S itt említjük meg: a megyei gye öt városát érintő —, mélyebben szántó vizsgálat követi. Különös tekintettel az életkörülményekre, a lakáshelyzetre. Ám, visszatérve a felvá­zolt tapasztalatokra: ezek önmagukban is gondolko­zásra, tettekre késztetnek. Mert a sokgyermekes családok anyagi gondján segíthet például a bedolgo­zó hálózat bővítése, illetve a foglalkoztatásban az ilyen édesanyák elsőbbségben ré­szesítése. Vagy: a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezése kap­csán is ügyelni kellene a nagycsaládos szülőknek az anyagi veszteséggel nem já­ró munkakörbe helyezésé­re. Számos családnál ugyanis a szülők valamelyi­ke éppen a betegsége miatt tud csak kisebb jövedelem­mel járó munkát vállalni. Ugyanígy a lakáshelyzet javításánál is megkülön­böztetett elbírálásra van szükség, amikor az állami lakások elosztásáról van szó. Nem is szólva a gyer­mekek iskoláztatásával, to­vábbképzésével kapcsolatos feladatokról. Végül az egyik legna­gyobb és egyben legnehe­zebb feladat a nevelés. A felvilágosító, okosító, s ha kell korholó szóval, vagy akár a törvény adta lehető­ségekkel folytatott küzde­lem az olyan körülmények felszámolásáért, amelyeket elsősorban a szülői felelőt­lenség idéz elő. Mert ugyan a vizsgált családok zömé­ben derék, szorgalmas, jó­zan életűek, okos beosztá­súak a szülők, sajnos, akad ellenpélda is. Gondolatébresztő és tet­tekre serkentő felmérés. Hiszen tapasztalatai ál­lamunk sokrétű gondosko­dásán túl — a társadalmi és tömegszervezeteknek, végső soron mindannyiunk- nak diktálnak tennivalót. Mindenkinek, aki az utá­nunk következő nemzedé­kért, s benne a sok-sok gonddal, nehézséggel küsz­ködő, áldozatot vállaló nagy családok gyermekei­ért felelősséget érez. 1945 márciusában a Ba­laton mellett nagy vér­áldozatot követelő har­cokban két szovjet tü­zér — Andrej Ivan- csenko főhadnagy és Ivan Nyel jubin szakasz­vezető — megakasztot­ta a fasiszta tankok út­ját. M ár érezni lehetett a háború közeli végét, amikor a fasiszta vezérkar kétségbeesett kísérletet tett a 3. Ukrán Front fő erőinek visszaszorítására, bekeríté­sére és megsemmisítésére. A 229-es lövészhadosztály 843-as tüzérezredének tűz­szakasza Jákó községtől nyugatra, névtelen magas­laton foglalt el védelmi ál­lást. A szakasz parancsno­ka Andrej Ivancsenko fő­hadnagy volt. Március 6-án reggel a vir­radat előtti csendet hirtelen ellenséges ágyúk dörgése szakította meg. Amikor a robbanások döreje elült, a Azon a februári délutá­non, amikor Kalász Endre találkozott barátaival, egyetlen dolog foglalkoz­tatta: hogyan és kitől le­hetne pénzt szerezni? Már- már reménytelennek lát­szott a több órája folyta­tott diskurzus, amikor Ka­lász homlokára csapva, fel­kiáltott: — Megvan! A haverok furcsán néz­tek rá, de Kálász, a 19 éves kecskeméti fiatalember Meggyes Istvánhoz fordult. — Pista!..3 Törd el az ujjamat! — Kérlek — készségeske- dett Meggyes, aki bünte­tett előéletű lévén, nem jött zavarba barátja bizarr kérésétől. — De mit érsz vele? — A dolog egyszerű, a biztosító fizet, s az orvos kiír. Egy ujjtörés, kétféle jövedelem. — Máris elkezdem az operációt! — emelt fel egy téglát Meggyes. — Csavard a zsebkendődbe azt az ujja­dat, amelyre jelenleg nincs szükséged. Kálász jobbkezének mu­tatóujja zsebkendőbe bu­gyolálva már az útszegély kövén nyugodott, amikor a szakasz állásai felé megin­dultak a tankok és a gya­logság. Ivancsenko főhadnagy ve­zényszavára a kezelősze­mélyzet gyorsan kigörgette az ágyúkat a fedezékből, az irányzótüzérek elfoglalták helyüket. A parancsnok el­határozta, hogy amennyire lehet, közel engedi a fa­sisztákat. Már szabad szemmel is kivehetők voltak a keresz­tek a fasiszta tankok pán­célján. — Most! — hatá­rozott a főhadnagy. Az első lövések után az egyik harc­kocsi lángba borult és meg­állt. A többi pergőtüzet nyi­tott a szakasz állásaira. Egy ellenséges lövedék a második ágyú közelébe csa­pódott le: kezelőjét meg­sebesítették a repeszdara- bok. Helyét a kezelősze­mélyzet parancsnoka fog­lalta el. A harc folytató­dott. Az ellenséges géppisz- tolyosok egész szakasza tégla lesújtott... Fájdal-• más üvöltés, szitkozódás, szipogás következett. — Minőségi mi?1 — kér­dezte Meggyes, amikor Ká­lász lelógó ujját megtapo­gatta. 1— Uraim, ki óhajt garantáltan biztos ujjtö- rést? A barátok,. kissé döbben­ten állták körül a még mindig sziszegő Kálászt, amikor Berente János, Ká­lász munkatársa odaszólt Meggyesnek: — Csináld meg nekem is! A tégla ismét lecsapott, s Berente ujjesontja is ro­pogva tört el. Amikor Meggyes István, Hetényegyháza, Szarkás 249. szám alatti lakos ezer forintos csalási ügyében ki­hallgatták a kecskeméti rendőrkapitányságon Kár lász Endrét és Berente. Já­nost, a nyomozónak feltűnt a két törött ujjú fiatalem­ber. Nem sokáig tudták tit­kolni, mi történt. Meggyes István ellen csa­lás, Kálász Endre és Be­rente János éllen biztosí­tási és táppénzcsalás miatt indítottak büntető eljárást. G. G. esett el a tüzelőállás meg­közelítése során. A hitle­risták kénytelenek voltak visszavonulni. A szünet azonban nem tartott sokáig. Újra feldü­börögtek a motorok, újra felhangzott a lánctalpak csörgése. Ismét * megindul­tak a tankok. Ivancsenko főhadnagy egyik ágyútól a másikhoz fuáctt, bátorította katonáit. S most egy löve­dék pontos becsapódása föl­robbantotta a második ágyút. Csaknem az egész kezelőszemélyzet elesett. A főhadnagy elfoglalta az irányzó helyét. Ez a támadás is kiful- c ladt. A hitleristák az arcvonalról nem tudták, megtörni a magaslat védői­nek ellenállását. Ekkor az ellenséges gyalogság hozzá­kezdett a tüzérség megkerü­léséhez. Sikerült bekeríteni­ük a hős katonákat. Ivancsenko köralakú vé­delmet szervezett. A sza­kasz erői apadóban voltak. Fogytak a lövedékek. A ka­tonák géppisztolyokkal lőt­ték a szorongató hitleristá­élenül is elindítják a gon- j tanács vb szociálpolitikai iolatsort: Milyen körűimé- j csoportjának összegezését > nyék között élnek, a csa- 1 további — egyelőre a me­Perny Irén A Balatontól délre

Next

/
Oldalképek
Tartalom