Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-28 / 74. szám
fW8. március SS. csütörtök f. oldal Csak az igazat Petőfiről | ISMÉT | országos vita kerekedett Petőfi körül. Irodalomtörténészek, esztéták elemzik pályafutását, magyarázzák költői és politikai nagyságát, mint már annyiszor a fehéregyházi csata óta. Ebben a polémiában a legszélsőségesebb vélemények hangzanak el. és új, a nagyközönség által nem ismert részletek kerülnek napfényre. A folyóiratok, heti- és napilapok hasábjain kavargó országos párbeszédből egyértelműen érzi az olvasó, hogy Petőfi ma is él, elevenen hat, izgat, vitára, állásfoglalásra késztet, csak éppen a tunyaságot nem engedi meg, fölkavarja az állóvizet. A Petőfiért elhangzó perbeszédek között azonban találunk olyat is, amely zűrzavarosságával, ellentmondásaival és torzításaival éppen az ellenkező hatást éri el, mint ami eredeti szándéka volt a szerzőnek. Van olyan tollforgató, aki mindenáron a „jólértesült”, a költőről mindent tudó szerepében akar tetszelegni és a legnagyobb képtelenségeket állítja olyan határozottság- gáj, mintha irodalomtörténeti tényt, tapasztalati igazságot mondana el. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az ilyen ferdítéseket. | A BÉKÉS | megyei Népújság március - 17-én Brackó István aláírással közölt egy cikket Petőfi címmel. Ügy érezzük, kötelességünk vitába szállni ezzel az írással, nemcsak azért, mert lapunk a költő nevével a címlapján jelenik meg, nemcsak azért, mert megyénkben született Petőfi, s hogy itt, Bács- Kiskunban található a legtöbb Petőfi-emlékhely, -múzeum stb., hanem az igazság kedvéért. Mert sajnos az említett cikkben sok olyan kitételt találunk, ami némileg eltávolodott az igazságtól a tényéktől. Nem olyan kijelentésekre gondolunk, amivel például a cikk első bekezdésében találkozhatunk, miszerint Petőfi „ ... csők véletlenül és száz évvel hamarább került a világra’’ (sic), hanem arra, amikor azt mondja Brackó István: „Ki volt az a húszegynéhány éves, kancsal, vöröshajú fiatalember... aki csak azért halt meg, hogy szavai igazolást nyerjenek ..." Ez enyhén szólva nem igaz. A költő megítélése szempontjából ugyan nincs nagy jelentősége annak, hogy milyen volt külsőleg, de ha valaki csupán egyszer lát korabeli festményt — hogy az 1847-ben készült dagerrotípiáról ne is beszéljünk — csak gúnyból állíthat ilyesmit. | AZ IDÉZET j második részére viszont nincs mentség. A cikk szerzője aligha van tisztában azzal, hogy kijelentésével egy régen megcáfolt hamis Petőfi- értékelést vett pártfogásba, az úgynevezett „szerepjátszás” elméletét. Petőfi egyáltalán nem azért halt meg, hogy „szavai igazolást nyerjenek”, nem azért ment Bem táborába, az erdélyi hadsereghez, hogy meghaljon, hanem, hogy kardot fogjon a szabadságért. Az Akasszátok fel a királyokat című vers közismert sora — „a hóhérságot majd én folytatom...” — sem szerepjátszás; mint ahogy nem az a Van-e mostan olyan legény, aki fél című vers sem, amit magára is kötelezőnek ismert el. Petőfi versei, szavai és tettei között nincs ellentmondás: ahogy beszélt, úgy cselekedett. Meggyőződésből beszélt és tett. Végül még néhány szót arról, hogy kik és hogyan olvassák Petőfit. Brackó István azt állítja említett cikkében, hogy „. ..a mai fiatalok többsége már a meg- szokottság közönyével lapozza és olvassa kötetnyi poémáját..Szerencsére ez sem fedi a valóságot. Petőfi verseit nem lehet közönnyel olvasni. Az igaz, hogy sokan nem szeretik — mert nem ismerik, nem értik Petőfit —, de aki olvassa, az nem a megszo- kottság langyos érzésével lapozgat könyvében, összes költeményei úgyszólván minden évben megjelennek és elfogynak. Ki veszd meg? Kizárólag az „öregek”, a „literátorok”? Annyi öreg és annyi irodalmár nincs nálunk, hogy erre képesek lennének. A cikk végén az előbbi idézetnek éppen az ellenkezőjét állítja a szerző. Amíg korábban a fiatalok többségéről beszél, itt azt mondja — mintegy titkot súgja meg nekünk —: „Valljuk be, Petőfi verseskönyve ma jobbára csak az általános iskolások és néhány irodalmat tanuló lite- rátor olvasmánya.. ,m 1 PETŐFIT | ezrek és ezrek olvassák ma is. Szinte nincs család az országban, ahol ne lenne Petőfi-kötet, szinte nincs az országban olyan ember, aki ne tudná, ki volt Petőfi. Szelleme ma is él, hat és serkent. Más kérdés, hogy az irodalomtörténészek, esztéták vitatkoznak emberi és költői értékein, de itt is csak árnyalatokról van szó. Ha Petőfiről szólunk, tiszteljük benne a legnagyobb magyar költőt, s ragaszkodjunk olyan szenvedélyesen az igazsághoz, ahogy ő tette. Ne próbáljuk kicsinyíteni, hiszen azzal nem ő, de mi leszünk parányibbak. Gál Sándor Rongy, gomb, tű, cérna... — Háromféle bábbal dolgozunk — magyarázza nagykomolyan a hatodikos Eszes Emma. — Hüvely-, kesztyűs és botbábbal. De lehet, hogy megpróbálkozunk a síkbábokkkal is Az ócska harisnyának gombszeme nyílt: most már királylány lesz, amíg Az ám, a Kiszel Emlékeznek még, milyen sikere volt a tv-ben ennek a pompás népi játéknak? Hogy drukkoltunk a tavaszt jelképező cilinderes zöld embernek, hogy legyőzze a tél bálványát, a Kiszét! De a játék izgalmánál is inkább a szerepmost viszont majd mindegyikük ipari vagy mező- gazdasági szakmát akar tanulni vagy középiskolába járni. Talán ebben is része van a báboknak, amelyeken először érezték az alkotás örömét. Pedig hát csak rongy, gomb, tű, cérna. No és A kécskeá bábjátékosok. Legfelül a zöld ember és a Kisze. (Kovács János felvétele.) el nem szakad. Az otthonról kapott csomag madzagjából pompás kóc- szakállat növesztett egy székely góbé. A tavalyról kimaradt szőlőkötözö rafiából készült a Kisze-bá- bu zizegő-zörgő ruhája ... A szerkesztőség postájából Nem a szokásos évforduló volt Baráti és bensőséges keretek között ünnepeltük a katymárl értelmiségi klubban a Tanácsköztársaság évfordulóját. — örömmel közlöm, hogy ez az est elütött a szokásos évfordutását az országos megmozdulás céljaival, követelve a békét és a demokratikus választójogot. Ugyancsak április 22-én gyűlést tartottak Baja munkásai is. Táviratilag üdvözölték a budapesti proletárság aznapi nagy tüntetését. „Veletek érzünk a végső győzelem kivívásáig” — hangoztatta sürgönyük. A háború okozta nyomorúság a különböző dolgozó rétegekben növelte az elé- g-detlenséget. A különböző foglalkozási ágak szakszervezeteibe egyre többen léptek be. Legjelentősebb volt az áprilisi ilyen jellegű megmozdulások közül a bajai közalkalmazottak gyűlése. Ezt április 29-én rendezték meg. Stekler Sándor tanár, Major Károly bíró és más felszólalók a köz- alkalmazottak részére rendkívüli segélyt követeltek, tekintettel nyomorúságos helyzetükre. Ugyancsak sokan csatlakoztak a szervezett munkásokhoz a hadba- vonultak hozzátartozói közül is. Növekvő öntudatuk jellemző példája egy kiskunhalasi hadisegélyes asz- szony nyílt levele, melyben a közellátási visszásságokat tette szóvá bátor hangon. Ezt az írást a Halasi Független Hírlap április 27-én tette közzé. A levél szerzője végül fenyegető hangot ütött meg; „Tűrtünk sok sértést, megalázást, nyomort, lenézést, de gyermekeink éhségét nem tudjuk és jól jegyezzék meg: nem is fogjuk tűrni!” A munkásmozgalom fellendülése Bács-Kiskun megyében is fokozta a polgári demokratikus ellenzék aktivitását. Két csoportjukat érdemes kiemelni. Az egyik Károlyi Mihály „függetlenségi és 48-as pártja” volt. A Károlyi-párt szervezetei március és április folyamán számos összejövetelt tartottak a megyében, melyeken élesen támadták a háborút és a német birodalommal fennálló szövetségi kapcsolatot. (Érdemes ezzel kapcsolatban kiemelni a kiskunfélegyházi párt- szervezet március 15-i ünnepélyét. Ezen Holló Lajos, a kerület Károlyi-párti képviselője beszédében a béke és a függetlenség ügyét hirdette.) A másik figyelemre méltó polgári demokratikus erő a nők egyenjogúságáért harcoló „feministák egyesülete” volt. Kecskeméten és Baján levő szervezetei élénk aktivitást fejtettek ki a béke érdekében. A háborúellenesség sajátos megnyilvánulása volt a hadsereg katonáinak spontán szökési mozgalma. Ez 1918 tavaszán már elég sok gondot okozott a hatóságoknak. Bács-Kiskun megye területén különösen Kiskunhalason volt erős ez a mozgalom. Az itt állomásozó 29. honvéd gyalogezred és az idegen ajkú 68. „közös gyalogezred” katonái közül igen sokan szöktek meg. Ezért március 6-án Kiskunhalason és környékén statáriumot rendeltek eL Hiábavalóak voltak azonban a fenyegetések, a katonaszökevények száma továbbra is növekedett. 1918 márciusában és áprilisában figyelemre méltóan fellendült a tömegek harca Bács-Kiskun megyében. A békéért, a szabadságjogokért, a nép anyagi helyzetének megjavításáért küzdöttek a demokratikus erők itt is. A március—áprilisi harcok újabb sikerek előhírnökei voltak. Ériékes, szép haladó hagyománya ez a megyének. Méltó arra, hogy most — fél évszázad múltán — tisztelettel hajtsuk meg előtte az emlékezés zászlaját. Dr. Merényi László, a történelemtudományok kandidátusa lős ünnepségektől. Molnár János, a járási pártbizottság osztályvezetője olyan érdekes, tartalmas előadást tartott, hogy utána nem akart vége szakadni a kérdéseknek. A jelenvoltak egyöntetű véleménye, hogy a TIT a Jövőben még több, hasonlóképpen igényes előadást szervezzen. Az érdeklődés — a politikai tájékoztatókon kívül — kiterjed az írói-költői munkára, élménybeszámolókra, világjáró, természettudományi témákra. A közeljövőben a költészet napját akarjuk megrendezni, s ez alkalommal szeretnénk vendégül látni egy megyénkben élő költőt. — SZALAY JÓZSEF, a Hazafias Népfront elnöke, Katy- már. Nagy kedvvel kezdtek a munkához Hat termelőszövetkezetünkben igen szépen haladnak a tavaszi munkák. A tsz-gazdák kedvét megnövelte, hogy a múlt évben általában sokkal eredményesebben gazdálkodtak, mint az előző esztendőkben. Nem egy szövetkezetünkben ezer-négyezer forinttal emelkedett az átlagkereset. Ahogy az idő engedte, hozzáfogtak a fejtrágyázáshoz. Az őszön — idejében és kifogástalanul — elvetett 1750 kh búzát, 202 kh kétszerest, 640 kh ősziárpát teljes egészében szerették volna fejtrágyázni. Ez közel 2000 holdon sikerült eddig, mivel — jóllehet még tavaly ősz elején megrendelték a műtrágyákat — mindet még nem kapták meg ... Elvetettek eddig 64 hold borsót, 90 hold zabot. Mintegy 2000 holdon slml- tóztak, 980 holdon a fogasolásl végezték el. Az idén először — minden tavaszit a jó minőségű őszi , mélyszántásba tudnak vetni. A tagság munkaszeretete, a rendelkezésre álló gépek, fogatok, a lelkiismeretes és szakszerű irányítás biztosíték arra, hogy 1968-ban tartani, illetve — megfelelő időjárás mellett — növelni is tudják a tavalyi eredményeket. — MOLNÁR JANOS vb-elnökh., Szakmar. lökért Izgultunk', és nem hiába. Ez igen, országos dicsőség: Még egyéves sincs a tiszakécsíkei hétközi diákotthon bábszakköre, és máris elnyerték az „Arany Paraván”-díjat a gyermekbábosok seregszemléién. Akkor mondta a hetedikes Szabó Ilus a díjat kiosztó, kedves tv-báb- nak, hogy „Szia, Mazsola!” Több millió néző derült rajta. Székhalom» Óbög, Ar- kosdűlő. Sárhalom kicsiny osztatlan tanyai iskoláiban tanultak még néhány éve ezek a gyerekek, hosszú kilométereket gyalogolva reggelenként a metsző szélben, sáros utakon. A kollégium második otthonuk lett Nemcsak a szaktanárok által vezetett órákat adta meg nekik, hanem a közösségi élet örömét, a kényelmet a szórakozást is. A bábszakkör jelképe lehetne annak, hogy egyszerű eszközökkel milyen szép, szivdobogtató eredményeket lehet elérni. Rongydarabok, gombok, tű, cérna, olló. Egymással versengve szabják, varrják, öltöztetik a bábokat. Közben kézügyességük. ízlésük szinte szemlátomást csiszolódik. Nemkülönben irodalmi műveltségük, beszéd- és mozgáskultúrájuk, amíg megtanulják a nép- költészet kincsein alapuló Ibáibjátékokat. Még zenészük is van. Hangyási Sanyi most látja igazán hasznát hogy a székhalmi pusztán unalmában teljesen egyedül megtanult furulyázni. ö az egyetlen fiú a bábcsoporbban. Kényeztetik is a lányok! És lám, a bábok a „nagyvilágba” is elvezették már őket. Szegeden voltak elődöntőn, kétsKr a fővárosban, a kamerák előtt. Egy életre szóló élményt kaptak mindannyian, hiszen néhány éve még kevesen gondoltak rá, hogy a közeljövőben túlléphetik a község határát. A pálya- választás sem sokszor jutott eszükbe a tanyán, Tóth Géza igazgató lelkesedése, pedagógiai leleménye, fáradhatatlan türelme, Vajon nem kellene nagyobb figyelmet fordítani oktatásügyünknek az egyszerű eszközök hasznosságára? Sz. J. Jelentkező a Krómára Március 20-i számunk hírrovatában arról irtunk, hogy 16 millió palántát nevelnek szárazföldi termelésre. Nyilvánvaló elírásról van szó, szántóföldi vagy szabadföldi megjelölés a helyes. Ez esetben azonban nem ez az érdekes, hanem az, hogy egyik kedves olvasónk miképp reagál erre a tévedésre. íme, részlet a leveléből: „Ismereteim gyarapítását szolgálta a Petőfi Népé-ben megjelent hír, ebből mcgtudtams hogy a bajai Micsurin szárazföldi termelésre nevel palántát. Azóta nem hagy nyugodni a kíváncsiság, hogy légi, illetve tengeri termesztés céljaira állítanak-e elő palántát, s ha igen, hol? Még jobban érdekelne — s ehhez kérném a Petőfi Népe segítségét elsősorban — kutassák fel, hogy az Orion-űrhajó kalandjaiból megismert Króma viszonyainak megfelelő palántákat nevelnek-e valahol? Ha igen, úgy vállalkoznék átadására és amennyiben a palánták ellen minőségi kifogás merülne fel, kötbér fejében szívesen maradnék pár hónapig ott fogságban, akár a vezérkarnál is. Kérném minél gyorsabb értesítésüket, mielőtt az Orion legénysége szabadságának letöltésére oda nem ér. Földi agyam a programozás betáplálására készenlétbe helyezve: Tisztelettel: X Y kertészmérnök** A levélíró nevét tapintatból nem közöljük, hátha a felesége rossznéven venné ezt a felajánlkozást. A Krómán ugyanis, tudomásunk szerint, még tart a csinos hölgyek uralma. Mindehhez még annyit tennénk hozzá, hogy: íme, egy elírás mennyire hozzájárul ahhoz, hogy egyesek megírják szerkesztőségünkhöz, hogy )#!- lyen rejtett vágyak gyöt^k őket. Lapzártakor megtudtuk, hogy fény telefon ment a Krómára, levélírónkat örömmel várják. Az már az ő dolga, hogy számol el a kiküldetésről élete párjának. K. S.
