Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-27 / 73. szám
1988. március TI, szerda 5. olds! Színházi Világnap /t színház napját ün- nepli ma a világ. 1962 óta évről évre március 27-én — a Nemzetközi Színházi Intézet akkori világ- gyűlésén e napon hozta a határozatot — a színházakban fölolvassák az ünnepi üzenetet. A kultúrának, a nemes szórakozásnak ez az évezredes intézménye ezen a napon arra emlékezik, s emlékezteti híveit, munkásait, közönségét, hogy a színház a béke, a humanizmus, a nemzetek közötti kölcsönös megértés és közeledés munkálója, eszköze és megnyilvánulása. A hagyományokhoz híven az idén is fölolvassák a színházakban, a rádióban és a televízióban a Színházi Világnap üzenetét. Ej'zidén Miguel Angel Asturias guatemalai író, tavalyi Nobel-díjas írta meg ezt a levelet — mint mondja: „A színpadi csoda alkotóinak, mecénásainak és nézőinek: nyújtsanak kezet egymásnak, ne azért, hogy láncot formáljanak, hanem azért, hogy lerakják a kölcsönös megértés hídjait... A Hetedik Színházi Világnapnak ezidén, az Emberi Jogok nyilatkozatának jubileumi évében mozgósítania kell valamennyi ember lelkiismeretét: szálljanak síkra azok ellen, akik az emberiségtől elválaszthatatlan, végzetes adottságnak tüntetik fel a testvérgyilkos háborúk mészárlásait, a népirtásokat és az emberiség megtizedelésének másik módszerét, a gazdasági kiéheztetést” — folytatja üzenetében Asturias, majd így fejezi be sorait; „. ,.a legfőbb kérdés: hogyan maradjon életben kultúránk, a nukleáris fegyverkészletek félelmetes veszélyétől fenyegetve. Ameddig ez a fenyegetés fennáll, addig bolygónkat nem tekinthetjük biztonságos helynek... sak közös cselekvéssel gátolhatjuk meg, hogy a Föld ravatallá váljék, amelyen, mintegy világunk sírfelirataként, ezek az egyszerű szavak állnának: La Commedia e finita, vége a komédiának”. lajosmizsei művelődés •m lucaszéke“ ■— Józsi bácsi, mikorra lesz kész a művelődési ház? — Ha minden jól megy, augusztus 20-ra. — De melyik év augusztus húszadikára? A kissé rosszmájú visz- szakérdést Fábián Józsefnek, a lajosmizsei művelődési otthon már nem fiatal, de annál mozgékonyabb igazgatójának nem első ízben kell lenyelnie. Alig van nap, hogy hasonló érdeklődéssel ne állítanák le az utcán. A község lakói, idősebbek és fiatalok egyaránt. S az utcai „kérdezz-fele- lek”-ben a dátum is változott már néhányszor. így: április 4, november 7, szilveszter. És ez megy már negyedik éve. Amióta Lajosmi- zsének, a 13 ezer lakosú községnek gyakorlatilag nincs művelődési otthona. Átalakítás az utcafronton A felszabaduláskor a községet egyetlen „belövés” érte, s éppen azt a nagytermet, amely később Lajosmizse művelődési központjává lett. A termet a színpad felőli végén érte a találat, s viszonylag könnyen, de meglehetősen ideiglenes jelleggel hozták helyre a meny- nyezetet. Két évtized alatt az épületnek ez a része életveszélyessé vált. 1965-ben a községi vezetés elhatározta: a művelődési otthont mindenestől felújítja, állami segítség nélkül, a községfejlesztési alapból 980 ezer forintot szánva erre a programra. Ennek két év alatt kellett volna megtörténnie. A kul- túrházat — az utca felőli részt kiürítették — ideiglenes helyre költöztették, három apró szobácskába. Hasonló jelleggel költözött átmeneti helyre a könyvtár is. S a helyi KÖFA-brlgád elkezdte a munkát — az utca felőli részen. Kicserélték a mennyezetet amely itt még beláthatatlan ideig elláthatta volna a feladatát. Már jócskán benne voltak a munkában, amikor elhangzott olyan javaslat: szükség lesz majd többkis- sebb helyiségre, végezzenek az eredeti tervtől eltérően emeletráépítést, mivel azt az erősebb mennyezet és a falak is elbírnák. Ez olcsó megoldás lenne. Kilátás az égboltra Ez a javaslat nem talált meghallgatásra. Be kellett érni azzal a módosítással, hogy a nagytermet néhány méterrel meghosszabbítják, s korszerű légfűtéssel látják el. (Később ez az utóbbi elképzelés is megdőlt, maradnak a cserépkályhák.) ... És most, 1968 márciusában ez a kép fogadja a látogatót: a nagyterem falai kívül-belül vakolatlanok, padló helyett a homok, s a mennyezet egy darabján kilátni az égboltra. Brunczvik László, a községi tanács vb-titkára szerint eddig elköltötték az építkezésre több mint 630 ezer forintot. Ám a leg- fukarabb számítások szerint is még 400 ezerre lenne szükség a befejezéshez. Miből? Az idei fejlesztésbe még nincs „beágyazva” a költség, vb-ülés sem döntött felőle. Igaz, az utca felőli rész, immár átalakítva, a múlt év közepe óta működik. De hogyan? A könyvtár is visszajött, ám másfélszer több területre, mint amilyen korábban volt. így összesen két helyiség áll a közvetlen művelődés céljaira: a klubhelyiség és az előtér. Elköltözött fiatalok — Nem vitás, a könyvtár is a művelődés része — véli Zrínyi Mihály községi párttitkár. — De akkor már jó előre gondoskodni kellett volna a végleges és a hosz- szabb távra szóló helyéről, ráadásul úgy, hogy ne menjen a művelődés egyéb módjainak a rovására. Végeredményben semmit nem oldottak meg a mostani visz- szahelyezéssel, hiszen a terület máris kinőtte az igényeket, lényeges fejlesztésre ott nincs mód. Mégis csak jó lett volna az az emeletráépítés! Egyedül az öregek klubja működik. Pedig van a községben több mint ezer KISZ-korosztálybeli fiatal. Sokuknak bérlete van a kecskeméti színházba. De az ezzel járó többletköltséget és fáradalmakat nem vállalhatja mindenki. S nem minden a mozi sem, bármily rangos-fényes is az itteni. Ez is a községfejlesztési alapból épült, majdnem négymillióért. Gyakorlatilag a moziüzemi vállalat részére. Három-négy hetenként egy alkalommal „átengedik” egyéb rendezvények céljára is. A pár éve létesült vízgépészeti üzem fiatal technikusai a fővárosból költöztek ide. Kaptak lakást is. Közülük néhányan már visszaköltöztek, a művelődési lehetőségek hiánya miatt. És nincs még fürdő, sem bölcsőde, s kezdetleges az óvoda elhelyezése is. A művelődés „lucaszéke” pedig emészti a százezreket. Meg a lakosság türelmét. H. D. A szövetkezeti zenekarokról A Bács megyei zenekarok problémáiról írtunk nemrégiben. Cikkünk nagyrészt az állami vendéglátó iparban dolgozó foglalkoztatott zenészekről szólt. Ezúttal a szövetkezeti vendéglátó üzemekben muzsikálók gondjait vesszük elő. — Mondjuk meg őszintén — tájékoztat Szamosi Zoltán, a MÉSZÖV vendéglátóipari osztályának helyettes vezetője —, nagy hiányosság, hogy a szövetkezeti vendéglátóiparban nem központilag intézik a zenekarok ügyét. A megyei vendéglátó vállalat ezt megteheti, de a MÉSZÖV nem vállalati központ, csupán érdekképviseleti szerv. Nálunk már két évvel ezelőtt megszüntették a központ beleszólását ilyen ügyekbe, s tudomásunk szerint országosan is így van. Ha a MÉSZÖV is beleszólhatna a szerződésekbe, illetve ha központilag irányítanák a zenekarok foglalkoztatását, lehetőség lenne például a felfrissítésre. A legtöbb községben csak egy zenekar van, évekig, évtizedekig az muzsikál a vendéglőben. Megunják, ez természetes. Szükség volna rá, hogy ha kell, időnként akár a megye egyik sarkából a másikba helyezhetnék őket. Ez persze költségtöbblettel (útiköltség, napidíj) járna. A cigányzenészek gondjairól szólva meg kell említeni: csaknem valamennyi vidéki vendéglőben heti 3 napot muzsikálnak. Legtöbb zenész sokgyermekes apa. Nem jár családi pótlék, csak legalább négy nap után. A foglalkoztatási napok számát meg kellene eggyel toldani hogy családi pótlékot kaphassanak. A gomba módra szaporodó alkalmi tán rzenekai rok felkészültsége ellen a legtöbb esetben kifogást lehet emelni. Ez az állapot a szakmai képzés fokozását sürgeti. De hogyan? Sajnos, a továbbképzést nagyon nehéz megoldani, megyénkben még stúdió sincs, de ha volna, akkor is nehéz a szétszórtság miatt a tagsággal való foglalkozás. A beat-zenekarokat illetően helyes lenne talán, ha a járási KlSZ-bizottsá- gok segítenék őket a továbbképzésben, hiszen ezek a zenészfiatalok legnagyobb részt muzsikálnak a művelődési otthonokban is. B. J. Újfajta ünneplés MÉG ________EGY évtizede s incs, hogy a családi-társadalmi ünnepek megkezdték térhódításukat. A szocialista jellegű névadó; az új színt nyert és emlékezetes külsőségek közt megrendezett házasságkötés és a gyászünnepség —, munkatársak, barátok egyszerű, de bensőséges búcsúvétele. Az eltelt néhány esztendő sok figyelmet érdemlő tapasztalattal szolgált. Érdekes módon a társadalmi életnek ezen a területén a számok nem túl sokat mondanak. Megyénkben például a névadó ünnepek hat év alatt számban megkétszereződtek, mégis az — És most mondja meg, hol a karóra — sürgette íves. — Hol legyen egy karóra? — csodálkozott Galamb. — A karon! — Felhúzta a zubbonya ujját, és a csuklóján ott volt az óra ... Pencroftot egy hajnalon az orani haditörvényszék udvarán Kobienszkivel együtt kivégezték. Macquart és Lorsakoff ítéletét életfogytiglanra változtatták, és Gardone, rangjától megfosztva, két év múlva szabadult. Ezzel a dráma befejeződött. Mielőtt Galamb és a menyasszonya elhagyták Orant, még egyszer felkeresték az „elátkozott” Bré- tail-villát, és szorongó érzéssel járták végig a poros, elhagyott, sírszagú szobákat... — Az olyan volt, mint egy lift — felelte mosolyogva Madge. — Tessék?! — Egy gramofon működött a szobában villanyszerkezettel. A tű karját egy kis készülék állandóan ismét a lemez elejére tette. Ha a haliban égett a villany, akkor bekapcsolódott a gramofon, és ha lecsavarták, elhallgatott... — De ha benyitottam? . — Ez a liftrendszer! Az ajtón éppúgy, mint a felvonónál: érintkezett a két drót! Ha kinyitotta valaki az ajtót, akkor megszakadt az áramkör. Ha becsukta, akkor újra kapcsolt a két drót, és működött a gramofon. Azért csináltattam ezt a szerkezetet, mert előre látható volt, hogy a gyilkosok visszatérnek a villába, kutatni a terv után. A lemezről szegény anyám énekelt, és azt hittem, hogy a gyilkos bizonyára rémülten menekül majd a kísértet elől, amely eltűnik, ha rányitják az ajtót. De éppen az egyik gyilkosnak — Grison volt ez — elárultam, amikor odaköltözött... — És még egy... A sivatagban, amikor eltűnt a lábad nyoma... Az hogy lehet? — ö. te gyerek! Hát egyszerűen port merítettem a sisakom!», és szépen hátrafelé lépve behintettem a lábam nyomát. Galamb a földet nézte. — Mégsem leszek nyomozó. if — mondta ezután csendesen. A villát lezárták, és elutaztak OranbőL De még hosszú ideig nem akadt lakója annak a háznak... Miután hazatértek Párizsba, és Galamb a kívánt feltételeken kívül megkapta a légió becsületrendjét is, így kiáltott fel: — Ezentúl vigyázok az egészségemre. Nem akarok beteg lenni! ... Az esküvőt két héttel el kellett halasztani, mert Galamb súlyos influenzába esett. Először volt beteg, amióta elment Párizsból! A halál mosolyogva figyelmeztette, hogy nem szereti a tréfákat De Harrin- court természete végül győzött, meggyógyult, és elvette Madge Russelt Esküvő után a kis család együtt lakott a régi családi házban. A Russel-tervért Madge annyit kapott, hogy nemcsak a házat, hanem a jövőjüket is tehermentesítették. Sokat járt hozzájuk Latouret, a nyugállományú alhadnagy, harcias, lepörkölt bajuszával, és Troppauer Hümér, a költő, aki saját verseit olvasgatta a türelmes családnak. Harrincourt néhány hold szőlőt vásárolt Párizs köm; ékén, ahová az unalmas, előkelő úri ismerősök nem jártak. Furcsa társaság jött össze a szőlőben elég -űrűn. Például egy grófi külsejű hóhér, Hlavács „őrnagy”, a vén Pilotte, Minkusz, az óriás Nadov, Latouret alhadnagy, Battista őrmester, és valahányszor Párizsban tartózkodott: íves őrnagy. A házigazda ilyenkor szájharmonikázott, a felesége jóféle vörös chablis-val kínált mindenkit, és a zümmögő „filharmonikus” vidám muzsikájára íves rákezd, a többi meg fújja, mint amikor még ott meneteltek a sárga szaharai porban, a „régi jó időkben”. (Vége) összes szülőknek csupán az 5,9 százaléka tartott ezekre igényt. A házasságkötést illetően a legnagyobb a fejlődés — 9.4 helyett 41 százalékos —, a leggyengébb viszont a gyászünnepek statisztikája. TERMÉSZETESEN, bármilyen látványos szembeállítás, rohamos mérvű ugrás sem cáfolhatná azt a tényt, hogy a társadalmi ünnepek lényege a szocialista tartalom. A tudatformálás egyik fontos területéről, nem könnyű nevelési feladatról van szó. A cél az évszázados hagyományokkal, szokásokkal való szakítás, minden misztikum felszámolása, s az élet nagy fordulópontjairól a megszokottól merőben eltérő módon való emlékezés, melynek középpontjában az ember álL A legnagyobb nehézségek kétségkívül a gyászünnepségek kapcsán adódnák. A múlt öröksége itt hat a legerősebben, s a hagyományok váltásának a folyamata itt a leglassúbb. Kevés még az alkalmas, rátermett szónok. Épp ezért merült fel már megyénkben is a retorikai képzés szükségessége. S az ötletet remélhetőleg nemsoká követi majd a céltudatosan szervezett megvalósítás is. A SZÜLETÉS és a házasságkötés bár jelentős sorsfordulók, de örömtelibb, vidámabb, könnyedebb hangvételű szertartások kapcsolódnak hozzájuk. Nem véletlen, hogy e két ünnep szocialista formái alakultak ki leghamarabl. A jó példáknak nem vagyunk szűkében. A tanácsi szervek jókívánsága, részvétnyilvánítása: több helyütt alkalmazott, jóleső, hatásos figyelmesség. Van, ahol a házasságkötési ünnepséget magnóra veszik, s a magnószalagot az ifjú pár ajándékba kapja. De a legjobb, a legcélravezetőbb népszerűsítő eszköz — mint azt az ünnepek megyei szervezői, irányítói mondják — a lelkiismeretes, gondos rendezés. Bensőséges hangulat, színvonalas műsor egy-egy névadáskor; nem elcsépelt, s olykor az egyéni kívánságokat is figyelembe vevő kísérőzene a házasságkötésnél; az elhunytat jól ismerő, tőle nem sablonosán, de egyszerű, őszinte szóval búcsút vevő szánok a gyászünnepségen ... Igényesség, tapintat és törődés: dióhéjban ez a mottója az újszerű családi ünnepek sikerének. Igényesség a külsőségekben, az eseményhez méltó környezetben is. A FŐSZEREPLŐK, akiket ünnepelünk, joggal várhatják az alkalomhoz illő díszt, azt például, hogy egy házasságkötőterem hangulatában is bizakodást, életörömet árasszon. Mindehhez az szükséges, hogy az erre illetékesek felelősséget erezzenek, tapintattal, olykor leleményességgel végezzék munkájukat. Kiskunhalason évek óta céltudatos és eredményes munkát fejtenék ki a családi ünnepek rendezői. Kalocsa és Baja tanácsi illetékesei a tapintatos, apró figyelmességekkel tűnne* ki De nem hiányzik a szív, s a gondos szervezés nyomában ott vannak a jó eredmények Kecskeméten, vagy Kiskunfélegyházán és számos községben is. HA LASSÜ IS még a fejlődés, nem hiányoznak a biztató jelenségek. Az általános és politikai műveltség terjedésével egyenes arányban veszik majd át ezek az ünnepeink az őket megillető szerepet. J. T.
