Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
Nagyobb önállóság, fokozott teldősség TANÁCSAINK A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN 1 KÉRDÉS: Legutóbbi ülésén a megyei tanács jóváhagyta idei !■ költségvetési és fej- ! lesztési tervét. Az új tervezés hogyan alapozta meg a költség- vetési és fejlesztési feladatok magasabb \ szintű végrehajtását, figyelembe véve a helyi tanácsok megnövekedett önállóságát? VÁLASZ: Nagy jelentőségű a költségvetési gazdálkodás új rendje. Fontosságát azért szükséges hangsúlyozni, mert alapvetően szabályozza, meghatározza az állami szervek kapcsolatát a vállalatokkal, intézményekkel, szövetkezetekkel, adózókkal stb. Az új tervezési módszer alkalmazásával megszűnt mindaz a kötöttség, amely eddig részben akadályozta a gazdálkodó szervek és intézmények önállóságának kibontakozását. Az eddiginél nagyobb szerephez juthat a helyi társadalmi kezdeményezés és politikai aktivitás. Az új költségvetési rendszer főként a következőkben jelent lényegbeli változást a korábbiakhoz: — Szoros kapcsolat van a költségvetési gazdálkodás és a fejlesztési politika között. Lényegében a kettő együtt értendő, kölcsönhatásaik mindenféle szempontból saját hatáskörben keresztülvihetők, összehangolhatok. Amilyen mértékben növekszenek a tanácsok saját bevételei, úgy tudnak fedezetet biztosítani célkitűzéseikre. — Elválaszthatatlan a kapcsolat a fejlesztés és a fenntartás között. A jövőben a fejlesztéssel egyidejűleg kell megteremteni, biztosítani a fenntartási költségek fedezetét is. — A harmadik lényeges eltérés a bevételek és kiadások kötelező összhangja. Csak olyan mértékben lehet kiadásokat eszközölni, amilyen mértékben a bevételek rendelkezésre állnak. A fentiekből következik, hogy az új gazdálkodási rendben az állami támogatáson kívül, a tanácsok gazdálkodásától, jó sáfár- kodásától függ, hogyan tudják a kitűzött célokat megvalósítani, a különböző igényeket egyre magasabb szinten kielégíteni. Az állami hozzájárulást a tanácsok a középtávú tervnek megfelelően, hosz- szabb időn át változatlan összegben kapják meg. Esetleges módosításra egészen kivételes esetekben kerülhet sor. A garantált összegű állami támogatás akkor is megilleti a tanácsokat, ha saját bevételeiket — az eredetileg általuk tervezetthez képest — túlteljesítik. Ezért a községi, városi tanácsok a felettes tanácsokra, ezek pedig a felsőbb szervekre nem támaszkodhatnak az adott tervidőszakon belül különböző pótigényeik kielégítése céljából. Ez erősen megnöveli a gazdálkodás iránti felelősségüket. Megyénk az országos átlagnál nagyobb lehetőségekkel rendelkezik, de a felelősség is nagyobb az átlagosnál. Nagyobbak a lehetőségeink, mert az országos 40 százalékkal szemben 60 százalékos saját bevételt irányoztunk elő. nagyobb viszont a felelősség, mert a bevételek elmaradása különböző zavarokat okozhat feladataink végrehajtásában. I KÉRDÉS: az új gazdaságirányítás keretei között a tanácsok vonatkozásában a középtávú tervek az irányadók. Milyen fejlesztés várható az 1969—1970-es években, s hogyan alapozzuk meg ezzel a soron következő negyedik ötéves tervet. VÁLASZ: Az új gazdaságirányítási rendszerben célkitűzéseinket alapvetően a középtávú terv időszakára alakítjuk ki, ami előrelátóbb, tervszerűbb munkát tesz lehetővé. A tanácsok terve a tanácsi szervek gazdasági programja. A terv tartalmát, kidolgozási módszereit, a szabályozók betartásával, a tanácsok maguk döntik el. A tervek hosszabb időre történő kialakítása mellett, a tervezés decentralizálása, a demokratizmus mind szélesebb területen történő kibontakozása, egyrészt lehetőséget nyújt rá, hogy tanácsaink terveikbe a lakosság helyi igényeinek kielégítése és a terület fejlesztése szempontjából legfontosabb célok megvalósítását irányozzák elő. Másrészt, a lakosság mind szélesebb körű bevonását biztosítja az előirányzott feladatok sikeres és magasabb szintű megvalósítására. A harmadik ötéves tervidőszakon belül az 1969— 1970-es évek fejlesztési célkitűzéseit nem szükséges, sokaságuk miatt nem is lehetséges felsorolni, azok a választók előtt ismertek A fejlesztés nagyságrendjét illetően szükséges azonban utalni a következőkre: tanácsaink — a pártbizottságok irányításával — a második ötéves tervet lényegesen túlteljesítették. A harmadik ötéves tervidőszak, ezen belül az 1969—1970-es évek tervfeladatai is jóval magasabbak a második ötéves terv tényszámainál. A harmadik ötéves tervidőszak eddig eltelt két évének tapasztalatai azt mutatják, hogy tanácsaink az ötéves program magasabb tervszámait is igyekeznek túlteljesíteni, s ezzel nyújtják a legjobb alapot a negyedik ötéves tervhez. 7 KÉRDÉS: Közismert \ megyénk ütemes fej- > lődése, amit a máso- i dik ötéves terv első < esztendeje és a múlt < eredményeinek ősz- l szehasonlítása Is ér- > zékletescn bizonyít. | Tartható-e ez a fejlő- < dési ütem a legköze- l lebbi években? VÁLASZ: A két év adatainak számszerű összehasonlítása azt mutatja, hogy az 1966. és az 1967. évi fejlesztés nagymértékben meghaladta a második ötéves tervidőszak első két évét. Ez a fejlesztési ütem, illetve nagyságrendi növekedés jellemző a harmadik ötéves tervidőszak egészére. Ha ezen túl figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a helyi tanácsok részére a tervezésben, a fejlesztéssel kapcsolatos döntésekben és a végrehajtásban biztosított nagyobb önállóság, s ezzel összefügDr. Varga Jenőnek, a megyei tanács vb elnökének válasza a Petőfi Népe kérdéseire gésben a területfejlesztésért érzett nagyobb felelősség a helyi alapok növelésének, a megvalósítás gazdaságosságának biztosítása irányába hatnak, a fejlesztésre fordítható pénzügyi források további növekedésére számíthatunk. A lehetőségek helyes felhasználása esetén a megye fejlődésének eddigi üteme nemcsak tartható, hanem a közös társadalmi összefogás eredményeként, a legközelebib években még dinamikusabbá is tehető. KÉRDÉS: Közismert, hogy a megye egyes területeken messze elmarad az országos átlagoktól. Gondolunk például a tanyai lakosság helyzetére, a lakásgondokra, s általában a kommunális elllátásra. A negyedik ötéves terv előkészítése kapcsán milyen elképzelései vannak a megyei tanácsnak az átlaghoz való felzárkózásra? VÁLASZ: A megye kommunális elmaradottsága a legsúlyosabb gondjaink közé tartozik. A múlt rendszertől nyomasztó terhet vettünk át. A felszabadulás előtt nem volt közműves vízellátás és csatornázás a megyében. A települések alig 50 százaiéba volt a villanyhálózatba bekapcsolva. Alig rendelkeztünk kiépített úttal, járdával stb. A terhes örökséget az elmúlt húsz év alatt szívós munkával igyekeztünk felszámolni, de nem tudtuk utolérni a jobb adottságokkal induló megyéket. Eredményeink mégsem lebecsülendők. 1962-ben elértük, hogy a megye minden községe bekapcsolódott a villanyhálózatba. A megye lakosságának körülbelül 30 százaléka már közműves vízellátást kap. Megépült több mint 200 kilométer tanácsi úthálózat és még sok egyéb kommunális létesítmény. Gondjainkat növeli, hogy a megye településszerkezete sem teszi lehetővé a kommunális igények magasabb színvonalon történő, általános kielégítését, mivel a lakosság csaknem 30 százaléka, több mint 150 ezer ember, jelenleg is tanyán él. A tanyák száma 1967 végén még mindig 43 ezer volt. Jelenlegi elképzeléseink szerint a tanyák megszűnésének folyamata lassúbb lesz, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. Már most fel kell figyelni azonban a gazdasági alapok megváltozásából adódó települési igényekre, elsősorban a külterületi lakott heiyek és a tsz-üzemi lakótelepek megfelelő kijelölésére. A folyamatban levő felmérés szerint távlatilag 70—80 ilyen településsel számolunk, amelyek elsősorban a mezőgazdasági üzemek közelében létesülnek és alapvető kommunális ellátásuk itt már megoldható lesz. Véleményem szerint a negyedik ötéves tervben bátrabb következtetéseket kell levonni a megye településszerkezetében bekövetkező változásokból. A nagyobb területi szerepkörrel rendelkező községeknél növelni kell a kommunális ellátottságot és az igazgatási, egészségügyi, kulturális stb. szerepkört kifejező létesítmények hálózatát. Ugyanakkor a kijelölés alatt álló külterületi településeken biztosítanunk kell az alapvető kommunális, egészségügyi, kulturális igények kielégítését is. A lakásgondok továbbra is rendkívül nagyok a megyében. A harmadik ötéves terv célkitűzései már olyan reális feszítéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik e gondok gyorsabb megszüntetését. A tervben megjelölt, több mint 13 ezer lakás felépítésére megvan a reális lehetőség. Az első két év tényszámai alapján egyes területeken túlteljesítésre is számíthatunk. A negyedik ötéves tervben még bátrabb lépésre készülünk és célul tűzzük ki az évi 3200—3500 lakás építését. A lakossági erőforrások fokozott bevonásával és a tanácsi szervező, kezdeményező munka kiszélesítésével ennek teljesítésére számítunk. Bátrabban kívánjuk alkalmazni az új építési technológiákat, elsősorban a lakótelepeken, de a nagyobb községek lakásépítésénél is. Legnagyobb fellendülésre a többszintes társaslakások építésénél számíthatunk. Ilyen feszített előirányzatok mellett sem várhatjuk azonban, hogy a negyedik ötéves terv végével megszűnnek lakásgondjaink. Ehhez még további 10—15 év szívós, fejlesztő, szervező munkájára van szükség. KÉRDÉS: Az új gazdasági mechanizmustól sokan azonnali, vagy legalábbis gyors változást, javulást várnak, az életkörülményeket, az életszínvonalat illetően — beleértve a kommunális ellátást, szolgáltatásokat, kereskedelmi ellátást, stb. Mi a véleménye erről Varga elvtársnak? VÁLASZ: Érdekes módon jelentkezik ez a probléma az emberek tudatában. Az elmúlt év végén és ez év legelején még egyaránt találkoztunk optimista és pesszimista megnyilatkozásokkal. Sokan nagyobb arányú foglalkoztatási gondoktól, jelentősebb áremelkedésektől irtottak, a másik véglet pedig az volt, hogy 1968. január 1-ével mintegy varázsütésre, ugrásszerű javulás következik be az emberek életkörülményeiben. Ma már egyre reálisabban látja mindenki a változásokat. A helyes közvélemény kialakítása céljából tudatosítani kell, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével megteremtődött a féltétele a népgazdaság egészében és részleteiben egyaránt a tervezés, a gazdálkodás munkájának megjavítására. Az alkotási lehetőségek megsokszorozódtak. Ezek a termelés emeléséhez, a költségek csökkenéséhez, a gazdálkodási színvonal megjavításához fognak elvezetni. Ez teremti meg végső soron az életszínvonal emelésének feltételét, eredményezi az életkörülmények gyorsabb ütemű javulását A vállalati, szövetkezeti önállóság megnagyobbodása maga után vonja, hogy bizonyos differenciálódás jön létre, és ahol nagyobb a rátermettség, a szorgalom, jobb vezetéssel történik az emberek és a dolgok igazgatása, hamarabb jelentkeznek a javuló tendenciák. Ugyanez vonatkozik a községi és a városi tanácsokra is. Tervgazdálkodásban élünk, a rendelkezésre álló alapok változatlanok. A változás abban jelentkezik, hogy a harmadik ötéves terv harmadik évében az új gazdaságirányítási rendszer új módszerei lehetőséget adnak rá, hogy magasabb színvonalú munkával jobb eredményeket érjünk el. Amilyen mértékben ez sikerül, ahogy erősödik a népgazdaság, növekszik a nemzeti jövedelem, úgy lesz lehetőség az életszínvonal emelésére. KÉRDÉS: A megye legjelentősebb termelési ágazata a mező- gazdaság, amelyben nagy változás következett be az utóbbi években. Az új mechanizmus keretei között milyen elveken alapozik a tanácsok és a mezőgazdasági nagyüzemek kapcsolata, hogyan ítéli meg a mezőgazdaság további terveit? VÁLASZ: Valóban, megyénkben továbbra is a mezőgazdaság a legjelentősebb termelési ágazat. Erre elegendő néhány adatot említeni: 1967-ben például a tanácsi terület bruttó mezőgazdasági termelési értéke meghaladta a 7 milliárd forintot. Ez 23,3 százalékkal magasabb, mini az 1956-tól 1965-ig terjedő tíz év átlaga. Az 1970. évi előirányzat pedig már megközelíti a 8 milliárd forintot. Igen jelentős a mezőgaz daság költségvetési kapcso lata mind a bevételi, mine a kiadási oldalt tekintve. A tanácsi bevételek 24 szá zaléka mezőgazdaságból, il letve a mezőgazdasági la kossságtól ered. A kiadá sokból megyénk lakossága nak összetételét tekintve mintegy 60 százalék a mezőgazdasági lakosságra jut a különböző kommunális kulturális, szociális, egészségügyi ellátás keretében Ezen felül termelési éi üzemviteli célokra, külön böző támogatásokra, beruházásokra, talajerő-pótlás ra, stb. mintegy 580 millic forint közvetlen juttatási kap a tanácsi mezőgazdaság. Éppen ezért a megye: tanács végrehajtó bizottsá gától kezdve a községi tanácsokig, a továbbiakbar is rendkívül nagy gondol fordítunk a mezőgazdaság gal kapcsolatos kérdésekre Mint ismeretes, alapvető en módosul a tsz-ek álla mi irányításának rendje Az állam elsődlegesen at anyagi érdekeltségen alapuló gazdaságpolitikai eszközökkel befolyásolja a tsz-ek gazdasági tevékenységét. Ezek körébe tartoznak: az új hitelkonstrukciók, az új árrendszer, a meghatározott termékek értékesítése utáni árdotáció, az új adózási rendszer stb. Természetesen ezek mellett az állami (tanácsi) szervek megfelelő hatósági jogkörrel is rendelkeznek a tsz-ek törvényes tevékenységének biztosítása érdekében. A megyében működő tsz- ek több mint 70 százaléka gazdaságilag szilárd, de 63 még a gyenge kategóriába tartozik, 25-nél pedig a múlt évi gazdálkodás alapján még mintegy 27 millió forint mérleghiány jelentkezett. A tsz-szövetség megalakulása, a tsz-ek vezetésében bekövetkező javulás a garancia arra, hogy a jövőbeni közgazdasági, költségvetési és hatósági kapcsolataink jók lesznek, I KÉRDÉS: Végezetül szeretnénk, ha röviden összegezné: milyen tapasztalatokkal szolgált az év első két hónapja a megye kereskedelmének áruforgalmának alakulásában, a lakosság ellátásában? VÁLASZ: A január 1-én életbelépett fogyasztási árreform a belkereskedelmi vállalatok és fogyasztási szövetkezetek számára jelentős erőfeszítést, átmenetileg nagy munkatöbbletet jelentett. Viszonylag rövid idő alatt kellett a teljes leltárfelvételt és a készletek átárazását végrehajtanunk. Elmondhatjuk: ezt úgy teljesítették, hogy a lakosság ellátásában általában fennakadás nem volt. Külön ki kell emelni, hogy hús- és húskészítményekből az elmúlt évhez viszonyítva — 28 százalékkal jobb volt az ellátásunk. Ugyanakkor a baromfiipari vállalat 16 százalékkal több árut szállított az üzletekbe. A termelői szabadpiacokra csaknem 50 százalékkal több baromfit hoztak fel, mint 1967. első két hónapjában. Mindezek hatására a szabadpiaci árak mintegy 10 százalékkal csökkentek. Az ipari termelés állandó bővülése és a nagykereskedelmi készletek biztosítják, hogy megyénk kiskereskedelmében az árualapok jobban bővülnek, mint ahogy azt a tervelőirányzatokban vártuk. Egyre inkább megnyilvánul, hogy az ipar a kereskedelmet mint vevőjét igyekszik megnyerni, kívánságait kielégíteni. A kereskedelem viszont jobban igyekszik alkalmazkodni a boltban megjelenő fogyasztó igényeihez. Az árukínálat mennyiségben és minőségben is kielégítette megyénk lakosságának igényeit, és ez kedvező hangulatot teremtett. Megyénk teljes kiskereskedelmi forgalma folyó áron 7 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy megyénk kiskereskedelmi boltjaiban és vendéglátó helyein a vevő kerül az üzleti gondolkodás középpontjába és a ke- deskedelem egyre nagyobb árukínálatát — minőségben és választékban —, valamint eladási módszerekben úgy eszközli, hogy a fogyasztó megelégedéssel távozzon a boltból. Ezek a törekvések biztosítják, hogy a kereskedelem kínálata javul és a lakosság ellátása a jövőben is tovább javul — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát dr. Varga Jenő elvtárs.
