Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

fl Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága küldöttségének felszói (Folytatás az 1. oldalról.) nak és kongresszusainak határozataiban. Ugyanak­kor, amikor az objektív vi­lághelyzet kedvező jellegét hangsúlyozzuk, szembe kell néznünk az imperializmus — úgynevezett globális stratégiájának alkalmazá­sában elért — sikereivel is, aminek következtében a nemzetközi helyzet most már tartósan súlyosabbá és bonyolultabbá vált. finnek ismert tényei a követke­zők: a súlyos áldozatokat követelő harc Dél-Vietnam- ban; egy szocialista ország, a Vietnami Demokratikus Köztársaság évek óta tartó pusztító bombázása; a nem­zeti felszabadító harcra mért csapások Indonéziá­ban, Ghánában, Latin- Ameriákban; a katonai puccs és diktatúra beveze­tése Görögországban; az izraeli agresszió az arab or­szágokkal szemben. Ha kényszerűen tudomá­sul vesszük és reálisan szá­molunk is azzal, hogy a harmadik világ fejlődésé­ben szükségszerűen vannak gyenge pontok, olyan orszá­gok, amelyek a neokolonia- lizmus prédáivá válhatnak, nem tekinthetünk el attól, hogy az imperialisták hasz­not húznak a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségének hiányából. Az egy­ség megbomlása, az inter­nacionalista szolidaritás la­zulása fékezi a nemzetközi kommunista mozgalom fej­lődését és lehetőséget nyújt az imperialistáknak agresz- sziójuk fokozásához. Ma valamennyi kommu­nista és munkáspárt előtt álló, minden mást meg­előző feladat: fokozni az imperializmus elleni harc erejét és méreteit. fiz pedig a testvérpártok közötti megértés növelésé­nek, az egység erősítésének, fejlesztésének útján érhető el. A világhelyzet, a nem­zetközi kommunista mozga­lomban kialakult állapotok parancsolóan megkövetelik az internacionalista szoli­daritás előtérbe állítását. Az egység megbomlásá­nak legfontosabb okát, az egység helyreállításának legfőbb akadályát mi a pro­letár internacionalizmustól való eltérésben látjuk. Köz­tudott, hogy Mao Ce-tung és csoportja — a nagyha­talmi sovinizmustól vezet­tetve — szovjetellenes kam­pányával, a testvérpártok elleni rágalomhadjárattal objektíve az imperialisták­nak kedvez. Amennyiben a kínai ve­zetők — a súlyos ideológiai­politikai . nézeteltérések el­lenére — az internaciona­lizmus minimumával ren­delkeznének, és a testvér­pártok támadása helyett a kommunista és munkáspár­tokkal való akcióegység megteremtésére törekedné­nek legalább a vietnami nép harcának támogatásá­ban, ez azonnal új helyze­tet teremtene nemcsak Dél- kelet-Ázsiában, hanem ál­talában, a világpolitika po­rondján is. A nacionalizmus elbur­jánzásának jelenségei, az elkülönülési törekvések, a pártok önállóságának mes­terséges szembeállítása az internacionalizmussal, _ a nemzetközi kommunista szolidaritás gyengülése — a legnagyobb akadályai a nemzetközi kommunista mozgalom egységének. És megfordítva: az internacio­nalista eszméknek nem sza­vakban, hanem a valóság­ban való érvényre juttatá­sán keresztül vezet az út a nemzetközi kommunista mozgalom egységének meg­szilárdításához és fejleszté­séhez. A hatalmon levő pártok és a hatalomért harcoló pártok internacionalizmu­sa egymás iránti szolida­ritásunkban fejeződik ki, mert erőfeszítéseik kölcsön hatásban állnak egymással, feltételezik egymás sike­reit Elvileg elfogadhatat­lan és gyakorlatilag sem lehet célravezető, ha akár hatalmon levő, akár a ha­talomért harcoló kommu­nista párt szovjetellenesség- gél akarja bizonyítani sa­ját önállóságát Nem lehet elvileg igaza — és nem ér­het el tartós eredményt — egyetlen hatalomért har­coló párt sem, ha a bur­zsoázia nyomásának en­gedve, a szocialista orszá­gok támadásával próbál népszerűségre szert tenni, tömegbefolyását ilyen mó­don akarja növelni. És meg­fordítva: egyetlen szocia­lista ország pártjának sem lehet hasznos az, ami nem segíti a hatalomért harcoló kommunista pártokat A kommunista és munkás­pártokat nem szabad első és másodrendű, kicsi és nagy pártokra osztani — minden testvérpárt egyen­rangú. Az internacionalista szo­lidaritás fejlesztésének, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének meg­szilárdítása valamennyi kommunista és munkáspárt legidőszerűbb és legfonto­sabb feladatainak egyike. A jelenlegi helyzetben ez az előfeltétele az antiim- perialista akcióegység meg­erősítésének a testvérpár­tok között, valamint a nem­zetközi kommunista moz­galom és az összes imperia­listaellenes erők között. A mi pártunk az abból eredő minden joggal és kötelezettséggel interna­cionalistának, a nemzet­közi kommunista mozga­lom osztagának vallja magát. Ezért is fontos számunkra, hogy tőlünk telhetőén elő­segítsük az egység megszi­lárdítását és fejlesztését Az utóbbi években erő­södik a kommunisita- és munkáspártok körében az egység iránti törekvés. En­nek hizonyítéka a kétol­dalú és a regionális talál­kozók mind gyakoribbá vá­lása is. A mi mostani kon­zultációnk, a budapesti találkozó, újabb bizonyí­téka a testvérpártok egy­ségtörekvésének. Mi úgy látjuk, hogy míg eddig vi­táink főként arról folytak, hogy legyen-e vagy sem a kpmmunista és munkás­pártoknak nemzetközi _ ta­nácskozása, jelenleg már a véleménycserékben egyre inkább az kerül előtérbe, hogy milyen napirenddel, mikor, hol tartsuk meg és hogyan készítsük elő konk­rétan a nemzetközi tanács­kozást. A Magyar Szocialista Munkáspártnak az a vé­leménye, hogy a marxis­ta—leninista pártok nem­zetközi tanácskozásának különösen két fő indoka és egyúttal célja lehet. Az egyik indok és cél: a kom­munista- és munkáspártok 1960. évi értekezlete óta sok idő, majdnem egy év­tized telt el, a világban változások mentek végbe és ez önmagában véve is indokolja a nemzetközi ta­nácskozást. Ami a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletén kidolgozott fő irányvona­lat és alapvető elvi követ­keztetéseket illeti — a Magyar Szocialista Mun­káspárt ma is magáénak vallja azokat és nemzetközi tevékenysége alapjának te­kinti. Ezt hangsúlyozva szembenézünk azzal a tény­nyel is, hogy az 1960-as tanácskozáson elfogadott nyilatkozat néhány vonat­kozásban nem állja meg a helyét A világ fejlődése új problémákat is felvet, ame­lyekre választ kell adnunk, nem elégedhetünk meg az előző nyilatkozatok citálá- sával. Szükségessé vált az imperialista és antiimpe- rialista erők harcának ala­pos, marxista—leninista elemzése. Természetesen mindegyik testvérpárt fog­lalkozik ezzel. Most azon­ban arról van szó, hogy a különböző feltételek között harcoló kommunista és munkáspártok együtt, kol­lektíván is tanulmányozzák a helyzetet, vonják le a szükséges következtetése­ket és dolgozzák ki az an- tiimperialista harc akció- programját, az aktivitás fokozása, a cselekvés egy­ségének hatékonyabbá té­tele érdekében. Meggyőző­désünk, hogy a testvérpár­tok kollektív tapasztalata és bölcsessége alapján ez a munka jobban elvégezhe­tő, mint ahogy erre egy, vagy néhány párt képes. A közös erőfeszítés, a kollek­tív munka alapján megta­lálhatók — a mainál tel­jesebben — azok a talál­kozási pontok, amelyek ré­vén az antiimperialista harc hatékonysága fokoz­ható. A kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozása összehívásának másik fő indoka és egyút­tal célja: megszilárdítani és fejleszteni a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségét Az a véleményünk, helyes a testvérpártoknak az a törekvése, hogy most nem az ideológiai és stratégiai -kérdésekben je­lentkező ellentéteket kell előtérbe helyezni, hanem az antiimperialista harc prob­lémáit, amelyekben nagyon sok találkozási pont van és így megfelel egységtörek- véseinknek. A demokrati­kus, elvtársi eszmecsere, egymás nézeteinek jobb megismerése, harci tapasz­talataink kicserélése, a kö­zösen elvégzett elemző­munka és a kidolgozandó akcióprogram erősíteni fog­ja a kölcsönös, egymás iránti bizalmat és az inter­nacionalista szolidaritást. Az internacionalista szo­lidaritás fejlesztése erő­síti a kommunista és munkáspártok egységét. Ezáltal növekszik a kom­munista pártok tekintélye, a szocializmus eszméjének vonzereje a dolgozó töme­gek körében, és az inter­nacionalista harcban ve­lünk szövetséges harcoló erőknél. Mindez együtt jobb feltételeket teremt az imperializmus elleni harc erősítésére. Mi is — mint a többi testvérpárt — tisztában va­gyunk vele, hogy a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának megszervezésével egyszerre nem oldhatjuk meg az ösz- szes problémákat, a nem­zetközi kommunista moz­galom egységének teljes helyreállítását. Számunkra azonban- a „mindent vagy semmit” jelszó elfogadha­tatlan. Ha ma még nem érhetünk el mindent, ez nem jelentheti azt, hogy semmit se tegyünk. Nem engedhetjük továbbra is tétlenségre kényszeríteni magunkat amiatt, hogy az egység ma még nem állít­ható teljesen helyre. Tegyük meg aat, amire ma képe­sek vagyunk, akkor jól szolgáljuk csak később el­érhető célunkat, s nagy lé­pést teszünk előre a teljes egység helyreállítása útján. Kedves Elvtársak! Az előzőekben ismertetett nézetek alapján fogalmaz­tuk meg a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának válaszál azokra a kérdésekre, ame­lyeket mostani találko­zónkon konzultatív jelleg­gel megvizsgálunk. Központi Bizottságunk meghívólevelében azt java­soltuk, hogy konzultatív ta­lálkozónkon dolgozzuk ki közös álláspontunkat a kommunista és munkáspár­tok nemzetközi tanácskozá­sának céljáról, jellegéről, napirendjéről, előkészítésé­ről, megtartásának időpont­járól és helyéről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében javasol­juk: Konzultatív találko­zónk forduljon fel­hívással az összes kommu­nista és munkáspártokhoz, hogy vegyenek részt a nem­zetközi tanácskozáson és annak előkészítésében. A kommunista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozása tűzze napirendre az összes hala­dó erők tömörítésének kér­dését az imperializmus el­leni harcban. f%\ A nemzetközi ta­V nácskozásra kerüljön sor még ez év végén. A kommunista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozása Moszk­vában legyen. p \ Az előkészítés a V legdemokratikusabb módon, az összes testvér­pártok álláspontjának fi­gyelembevételével történ­jen. Valamennyi kommu­nista és munkáspártnak le­hetőséget biztosítva a rész­vételre, alakuljon előkészítő bizottság. Elgondolásunk szerint a nemzetközi tanácskozáson szükség volna a testvérpár­tok közös álláspontját tük­röző nyilatkozat kidolgozá­sára. Mi politikai jellegű nyilatkozatra gondolunk, amelyben állást foglalunk az Imperializmus elleni harc mai kérdéseiben és közö­sen kialakítjuk az antiim- perialista erők tömörítésé­nek feladatait. A dokumen­tumok mellett szükséges­nek tartjuk egy békekiált­vány kidolgozását is. Véleményünk szerint a közösen kidolgozott és el­fogadott dokumentumok­ban nem szabad foglalkozni egyetlen testvérpárt politi­kájának elemzésével, minő­sítésével sem, még kevésbé megbélyegzésével, jelzők osztogatásával, vagy kire­kesztéssel. Más kérdés az, hogy az egyes testvérpártok elide­geníthetetlen joga állást foglalni a nemzetközi kom­munista mozgalom elvi-po­litikai, stratégiai és taktikai kérdéseiben és nézeteiket kifejthetik, mint ahogy ki is fejtik nyilvánosan is, valamint a két- és a több­oldalú találkozókon is. A mi pártunknak az a nézete, hogy egyik párt sem írhat ja elő a másiknak, hogy publikált nyilatkozataiban, vagy a testvérpártok talál­kozóin mit mondhat és mit nem mondhat. Ugyanígy nem lehet elő. zetes feltételekhez kö'n! sem a két-, sem a többol­dalú pártok közötti találko­zókon való résztvételt. A kommunista és munkás- oártok önállóságából kö­vetkezik, hogy minden pá’ ir maga dönti el: hol, mikor, milyen formában, mit kí­ván elmondani. És ezt sen­ki sem tekinti a más test­vérpártok belügyeibe való beavatkozásnak. Az elvi véleménnyilvánítás még nem beavatkozás. A mi pártunk — gondo­san ügyelve az önállóság és a be nem avatkozás el­vének érvényesülésére — mindig is igényt tartott a testvérpártok állásfoglalá­sainak, véleményeinek megismerésére, még elvű jellegű kommunista bí­rálatára is. A testvérpártok vélemény­nyilvánítását politikánkról nem tekintjük belügyeink- be való beavatkozásnak, vagy önállóságunk megsér­tésének, hanem elvtársi se­gítségnyújtásnak. Ezt kö­telességünknek tartjuk, ugyanakkor dönteni, hatá­rozatot hozni senki másnak nincsen joga és lehetősége, mint pártunk vezető szer­veinek. A Magyar Szocialista Munkáspártnak az a véle­ménye, hogy most a mar­xista—leninista pártok nemzetközi tanácskozására van szükség. Ennek előké­szítésében lehetővé kell tenni a részvételt minden pártnak és meg kell hívni a tanácskozásra az összes kommunista és munkás­pártot. A magunk részé­ről továbbra is anp törek­szünk, hogy a többi test­vérpárttal együtt megnyer­jük a nemzetközi tanács­kozáson való részvételre a 88 országban ma létező kommunista és munkás­pártot. Azonban szembe kell néznünk azzal a reá­lis ténnyel: ha mereven ragaszkodnánk az összes testvérpártok . részvételéhez a nemzetközi tanácskozá­son, akkor le kell monda­nunk annak megszervezé­séről, mert ez belátható idő belül nem elérhető cél. A mi pártunk álláspontiát IX. kongresszusunk állás­foglalása határozza meg. Mi tehát őszintén meg­mondjuk: a Magyar Szocialista Munkáspárt — törekedve a testvérpártok maximá­lis résztvételének eléré­sére — körültekintő, gon­dos. kollektív és demok­ratikus előkészítés után lehetségesnek tartja a nemzetközi tanácskozás megszervezését és képvi­selteti azon magát akkor is, ha a pártok egy része jelenleg nem látja le­hetségesnek a maga részé­ről, hogy részt vegyen azon. Minden párt joga eldönte­ni, hogy részt vesz-e, vagy sem a nemzetközi tanács­kozáson. Álláspontunk tel­jességéhez tartozik, hogy a magunk részéről a kétol­dalú kapcsolatok fejleszté­sére törekszünk és a közös célokért együtt akarunk harcolni a nemzetközi ta­nácskozáson esetleg részt nem vevő testvérpártokkal is. Pártunknak az a nézete, hogy most a nemzetközi kommunista mozgalomnak, az összes antiimperialista erőknek az az érdeke, hogy a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanács­kozását szervezzük meg. A nemzetközi kommunista mozgalom mai helyzetében mindennél fontosabb a kommunista és munkás­pártok egységének és in­ternacionalista szolidaritá­sának megerősítése, az im­perializmus elleni harc ha­tékonyságának növelése ér­dekében. Véleményünk ferint két különböző do­logról van szó. amikor a marxista—leninista pártok nemzetközi tanácskozásáról beszélünk és amikor az összes antiimperialista erők világértekezlete kerül szó- ha. A nemzetközi kommu­nista mozsalom történet» és mai példák tömege is iHzonyít.ia, hogv amikor a kommunista politika és .cé­lok kidolgozásáról van szó. azt maguknak a testvér­pártoknak kell elvégezni­ük egyedül vagy közösen, és csak azután fordulhat­nak szövetségeseikhez. Ez alapvető feltétele annak, hogy a szövetségest meg le­hessen nyerni és a kap­csolatok erősödjenek az együttesen vívott harcban. A kommunista és mun­káspártok sem nemzeti, még kevésbé nemzetközi keretekben nem mondhat­nak le arról, hogy maguk dolgozzák ki politikájukat, megtartva önálló arculatu­kat. A marxista—leninis­ta pártokat nem szektás el­zárkózás, vagy a szövetsé­ges előtti titkolózás vezeti akkor, amikor nemzetközi tanácskozásokon találkoz­nak egymással, hogy kicse­réljék nézeteiket, tapasz­talataikat. A kommunista politikát és az internacionalista egység fejlesztésének fel­adatait csak a marxista- leninista pártok képesek kidolgozni. A kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozása véleményünk szerint megvizsgálhatná annak célszerűségét, hogy helyes volna-e egy későb­bi időpontban kezdemé­nyezni az összes anti­imperialista erők világérte­kezletét Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspártot — mint a legtöbb testvérpártot — igen komolyan foglalkoz­tatja az, hogy végül is mi­lyen eredményekkel vég­ződhet a mostani konzulta­tív találkozónk. Pártunk­nak az az álláspontja, hogy nem elégedhetünk meg az­zal, hogy csak. beszélünk- véleménycserét .folytatunk és utána mindenki haza­megy, a véletlenre bízva a nemzetközi tanácskozás sorsát«, j Mkit> fontosnak tartjuk, hogy találko­zónk után ne szakad­jon meg az előkészítés fo­nala, hanem szervezetten tovább haladjunk előre a nemzetközi tanácskozás megtartásához. Régi ta­pasztalat, ha valamit meg akarunk oldani, ak­kor cselekedni kell, ha­tározottan, céltudatosan. Ez így van a nemzetközi tanácskozással is. Vélemé­nyünk szerint konzultatív találkozónk nagy visszhan­got kiváltó eredménye len­ne, ha a résztvevő testvér­pártok valamennyien egyet- értenének abban: meg ebben az évben ke­rüljön sor a nemzetközi tanácskozásra Moszkvá­ban; felhívással fordulnánk az összes kommunista és munkáspártokhoz, hogy ve­gyenek részt a további elő­készítésben és a nemzet­közi tanácskozáson. Ezt határozott kezdeményezés­nek tartaná mindenki és örömmel töltené el a kom­munistákat, a velünk szo­lidáris erőket, ugyanakkor politikai csapást mérnénk ellenségeinkre, az amperia- listákra. Kedves Elvtársak! Elgondolásainkat, javas­latainkat azzal terjesztet­tük elő, hogy mi készek va­gyunk meghallgatni és megvizsgálni más, a mi­énktől eltérő javaslatokat is. A cél az, hogy olyan konkrét megoldást talál­junk, amely lehetőleg min­den testvérpártot kielégít. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága meg van győződ­ve arról; konzultatív ta- ’álkozónk akkor teljesíthe­ti feladatát, ha nagv lépést teszünk előre a kommunis­ta és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásához vezető úton. Köszönöm a figyelmüket

Next

/
Oldalképek
Tartalom