Petőfi Népe, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

1968. március 19, kedd 8. oldal Nem kell a pénz? Ötezer ember volt kinn vasárnap Kecskeméten megrendezett országos motorversenyen. Reggel 9-től délután 2 óráig öt­ezer vendég, s évek óta nem volt kevesebb, de csak egyetlen sátor, ahol hosz- szú toporgás és tülekedés árán nagynehezen hozzá lehetett jutni egy pohár málnához, egy üveg Roc­ky sörhöz(!), csokoládé­hoz. Ám ennivalóhoz — szendvicshez, virslihez — még ott sem. Mert a Kecskemét és Vidéke Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetkezet erről már nem gondoskodott. Az MHSZ gazdasági osztályvezetőjének azt ígérték még az előző na­pon is, a helyszíni szem­le alkalmával, hogy több elárusítóhellyel állnak majd a közönség rendel­kezésére. Az ilyen alkalmak ei­sern m i k éppen vall jó üzleti szel­M. U Az igényeknek megfelelően Nemrég ülést tartott a megyei tanács mezőgazda- sági állandó bizottsága. Ez a tanácskozás már a gaz­daságirányítási reform szel­lemében elemezte a felada­tokat. — A jövőben a gazdasági feladatok végrehajtásánál még inkább tanulmányoz­zuk azok társadalmi hatá­sát — hangsúlyozta dr. Gaj- dócsi István, a bizottság el­nöke, a Bajai Járási Tanács V. B. elnöke. — Elősegíti ezt a bizottság összetétele is, mert részben közéleti, rész­ben gyakorlati vezetőkből áll. Legutóbbi ülésünket is az alapos tárgyismeret, az alkotó vita, az őszinte lég­kör jellemezte. Milyen feladatokról esett legtöbb szó? — Többek között megvi­tattuk a Megyei Földhiva­tal tevékenységét, elsősor­ban az új földtörvény vég­rehajtásának szempontjá­ból. Véleményünk szerint ennek nemcsak gazdasági hatása az érdekes, hanem a politikai is. Több ezer em­bert érint és nagyon ügyel­nünk kell a végrehajtásnál a méltányosságra, szinte minden ügyet külön szük­séges megtárgyalnunk. Kü­lönösen az idősekre, a kis­jövedelműekre kell tekin­tettel lenni. Az eddigi ta­pasztalatok általában ked­vezőek. A termelőszövetke­zeti vezetők részéről a leg­nagyobb megértést tapasz­taljuk. — Van néhány állandó feladat, amelynek vég­rehajtása a megye me­zőgazdaságának további fejlődését évekre meg­határozza. Ezekkel ho­gyan foglalkozik a bi­zottság? — Mindig napirenden tartjuk. Ilyen például a víz- gazdálkodás helyzete és a további feladatok. Nagy gondunk a megye szőlőter­mesztésének figyelemmel toastotü§r Egy „pionír” a szomszédból Egy szuszra — három órányi „non-stop” előadás keretébál — bemutatni Csehszlovákia mai mező- gazdálkodásának teljes ke­resztmetszetét: nem kisvál­lalkozás. Pedig ezt tette a minap Izsákon, a szakem­berek találkozóján, a hely­beli agrárszabadegyetem befejező összejövetelén dr. Cséfalvay Gábor, a Duna- szerdahelyi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság köz- gazdasági főosztályvezetője. A szomszédos Csehszlo­vákiából érkezett vendég minden jegyzet nélkül, igen vonzó stílusban tartotta meg előadását. Mint utóbb elmondotta, ez egyáltalán nem esett nehezére, hiszen részenként már sokszor ki­fejtette nyilvánosság előtt a mieinkkel oly rokon gon­dokat, teendőket. Az elő­adói készség pedig korábbi foglalkozásából ered; 1963- ig a helyi járási mezőgaz­dasági technikum tanára volt, s e minőségben is szo­ros kapcsolata volt a kör­nyékbeli termelőszövetke­zetekkel. — A termelési igazgató­ságok 1963-ban alakultak meg nálunk, s lényegében a tanácsi irányítás felada­tait vették át — részletezi. — De már magasabb szin­ten! Minden eszközzel a közgazdasági szemlélet meg­teremtésén fáradoztunk. Korábban ez a szemlélet uralkodott: Tartsunk minél több tehenet, hogy még több tej legyen ... Nem részle­tezem, hiszen ezek önöknél is ismertek. Azok bizony! Csakhogy a korábbi helyzet a csehszlo­vák társadalmat a miénk­nél jóval érzékenyebben érintette, lévén ott az egy főre jutó mezőgazdasági művelt terület mindössze 37 ár, az itthoninak csak töredéke. Északi szomszé­dunk gabonából például fe­lerészben importra szorul. Az utóbbi pár évben azonban meredek a felfelé ívelés. Különösen az ország déli részén, a, Duna men­tén, ahol dr. Cséfalvay is tevékenykedik. A járás 83 ezer hektárén 14 szövetke­sebb célgazdaság, tangaz­daság, kísérleti gazdaság, s m ! zet, 4 állami gazdaság, ki- I Tavalyi átlagtermésünk olyan volt, hogy 4—5 éve I még álmodni sem mertünk róla. Például a hektáron­kénti 42 mázsás búzáról. Kísérletekről, újszerű vállalkozásokról beszél. Ha nem tudnám, hogy külföldi vendég, akár hazai szak­embernek is vélhetném. — Négy napot töltöttem a megyéjükben, s rengeteg a tapasztalatom — mondja végezetül. — Bár nem is­meretlenek előttem az itteni módszerek, hiszen évek óta figyelem az itt folyó köz- gazdasági elemző munkát. Minden ilyen témájú ma­gyar szakcikket elejétől vé­gig elolvasok. A törekvések mindkét országban korsze­rűek, s éppen ezért van mit tanulnunk egymástól. Az eszmecserét tovább mélyít­hetjük, ha eljönnek hoz­zánk. néhány egyéni osztozkodik. Ezt a tanácsot, amit meg- Valamennyi egyetlen tár- hívásnak is vehetünk, szí- sulásban, amely a múlt év vesen és köszönettel fogad elején jött létre, amikor az ju]j, H D új gazdaságirányítás a me­zőgazdaságra is kiterjedt. Ezek a társulások a mi szövetségeinkhez hasonlóak, azzal a különbséggel, hogy beletartoznak a területen működő összes felvásárló, feldolgozó, sőt az ellátó vállalatok is. A társulás fenntartására mindegyik gazdaság, illetve vállalat bruttó jövedelmének 0,3 százalékát fizeti be a kö­zös kasszába. Ebből az ösz- szegből kölcsönöznek a na­gyobb beruházást végző gazdaságoknak is. Az előadó ezt a szót: mo­dell — szívesen használja. Nem véletlenül. Hiszen lát­hatóan, érezhetően nagy igyekezettel kutatják azt a szerkezetet, amely legin­kább képes kibontakoztat­ni a mezőgazdaság produk­tivitását. Hogy megtalál­ták-e? — Nincs összehasonlítási alapunk még — feleli. — Sok tekintetben pionírok vagyunk, s ez nagy felelős­séget ró ránk. Némely eredményünk azzal kecseg­tet: nem járunk rossz úton. A megyei mezőgazdasági állandó bizottság célkitűzései kísérése, a járulékos beru­házások, a rekonstrukció és az értékesítés. Állandó fela­dat a takarmánytermesztés és az állattenyésztés fejlesz­tése is. — Ragadjuk ki talán a legutóbbit, amely a húsellátás szempontjá­ból különösen jelentős. — Igen, véleményem sze­rint is nagyon fontos fela­dat. Nagy tartalékok vár­nak még feltárásra. A ta­karmánytermesztést segíti az új kukoricafajták na­gyobb mértékű elterjedése. Tavaly a mi járásunkban 960 holdon vetettek jugo­szláv hibrideket. Az idén már hat és fél ezer holdon termesztik szövetkezeteink. Távlati terveink: a 40 má­zsa holdankénti átlagot sze­retnénk elérni a járásban, májusi morzsoltban számít­va. Új sertéstelepeket is építünk, a legkorszerűbb nemzetközi tapasztalatok felhasználásával. Hasonló kezdeményezésekről tudunk a megye más járásaiban is. — Milyen egyéb témák szerepelnek a bizottság programjában? — Legutóbbi tanácskozá­sunkon elfogadtuk az idei munkatervet is. Legköze­lebb a termelőszövetkezetek gazdálkodását vitatjuk meg, különös tekintettel a még alacsony színvonlon gazdál­kodó üzemekre. Az állandó bizottság ülését ez alkalom­mal Bugacon tartjuk és egyúttal megtekintjük az ottani termelőszövetkezetet is. Tanulmányozzuk a taná­csok és a szövetségek kö­zötti kapcsolatokat, az együttműködés lehetőségeit. Megvitatjuk a harmadik öt­éves terv, mezőgazdaságra vonatkozó részének végre­hajtását. Tanulmányozzuk a termelőszövetkezeti csopor­tok, szakszövetkezetek gaz­dasági, társadalmi helyze­tét, fejlődési lehetőségeit. Napirendre kerül a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkája. Utolsó ülésünkön a megye munkaerőhelyzetét tárgyaljuk meg, mezőgazda- sági szempontból. Mindebből kitűnik, hogy a mezőgazdasági állandó bi­zottság sokoldalúan, az élet által sürgetett igényeknek megfelelően igyekszik be­tölteni feladatát, mint a me­gyei tanács társadalmi tes­tületé. K. S. „Engedélyezzük a jó munkát »» A REFORM lebontotta a vállalati önállóság, az ész­szerű és hatékony munka útját álló korlátokat, s a nyereségérdekeltség révén határozottan ösztönzi is az eredményes gazdálkodást Az önállósággal együtt a felelősség is megnöveke­dett. Megsokszorozódott például azoknak a dönté­seknek a száma, amelyek helyi hatáskörbe kerültek. A vállalat egész tevékeny­ségénél, így minden dön­tésnél szükséges érvényesí­teni az egyszemélyi fele­lősség elvét Végső soron mindenért egy ember, az igazgató felel. Nem elég tehát „hagyni”, „engedé­lyezni” a jó munkát gon­doskodni kell megfelelő ke­retekről, feltételekről is. Minden eddiginél maga­sabb fokú szervezettség szükséges a vállalatoknál ahhoz, hogy a megnöveke­dett önállóság valóban a jobb és felelősségteljesebb munkát a kollektíva javát és a népgazdaság hasznát szolgálja. EZÉRT a Vállalatoknál felülvizsgálták a belső szervezetet újrarendezték a hatásköröket, s a külön­böző szintű vezetők közt általában ésszerű munka- megosztást alakítottak ki. A döntési jogkörök decent­ralizálásánál, a hatáskörök növelésénél, a vállalaton belül is fontos szem előtt tartani a következőket: m Mindig és minde­nütt az a vezető döntsön, aki az adott kér­désben a legmegfelelőbb információkkal rendelke­zik, és az intézkedésekért vállalni is tudja a felelős­séget. A döntések össze­hangolt rendszerét a hatáskörök pontos elha­tárolása, írásbeli rögzítése biztosítja. Minden vezető úgy ___ határozza meg a b eosztott vezetők és mun­katársak hatáskörét, hogy valamennyi területnek egy felelőse és minden dolgo­zónak utasítási joggal fel­ruházott felettese legyen. Ezeknek az alapelveknek a körvonalazása viszonylag a i»i Mélypontról a jó eredményekhez (Tudósítónktól.) Egy esz­tendő híján most két év­tizede, hogy a gazdák el­határozása, jószándéka életre hívta Csikérián a termelőszövetkezetet. A kezdet nehézségeire álta­lában nem szívesen em­lékezik az ember. Mégis ezek ismerete szükséges ahhoz, hogy a mostanra elért fejlődés arányai szembetűnhessenek. Három évvel ezelőtt még egymilliónyi volt a mérleghiányuk. A rákö­vetkező esztendőben vég­képp elodázhatatlanná vált az addigi bizonyta­lanság felszámolása, az áttérés a céltudatos, ok­szerű gazdálkodásra. Si­került. A mérleghiányt csakhamar kigazdálkod- ták, s 1966-ban félmillió forintot már tartalékolni is_tudtak. Az egy gazdára jutó jövedelem a két és félszeresére ugrott, egy- egy dolgozó család pedig kétezer forinttal többet részelt. Emelkedett a ter­melési érték, továbbá fél­millió forint értékben vé­geztek beruházást saját erőbőL A hogyanra a vezetés­ben történt előnyös válto­zás adja meg a választ, ami kedvezően hatott a munkafegyelemre. Mindin­kább korszerű termelési módszereket alkalmaztak a tsz-ban, s így javultak az átlaghozamok. Egyik évről a másikra például 300 literrel növekedett a tehenenkénti te. hozam. A brigád- és munka- csapatversenyeknek is kö­szönhetően, valamennyi munkát idejében elvégez­tek. Az anyagi előrelépés, a szemmel látható boldo­gulás függvénye, hogy a zárszámadáskor már har­minc fiatalt vettek fel a gazdák soraiba. Napjaink közgazdasági szemlélete a csikériai tsz- ben is egyre jobban érvé­nyesül. Bíztató jelek val­lanak a növekvő felelős­ségvállalásról, a szakmai vezetés önállósulásáról. Jól működnek a különbö­ző bizottságok is. A gaz­daságosságot, a tagság ésszerű foglalkoztatását pedig egyebek közt új nö­vények termesztésbe véte­le szolgálja. A most folyó tavaszi munkához már jól össze- kovácsolódott tagság fo­gott hozzá. Hosszú évek egyhelyben topogása, majd a kilábalás kátyúi után végre most simább úton haladnak. Ezt az utat Csikérián is saját maguk, és — maguknak építik. egyszerű, következetes al­kalmazása annál nehezebb. Egy vállalat munkájában szinte minden mindennel összefügg. Különösen prob­lematikus az egyes feladat­körök érintkezési felületei­nek elhatárolása. Azt még viszonylag könnyű eldön­teni, milyen fő kérdések tartoznak, mondjuk a mun­kaügyi szervezet hatáskö­rébe, és milyenek a terme­lési, a kereskedelmi, a fej­lesztési, a műszaki ellen­őrzési részleg tevékenységi körében. De hogyan lehet a hatáskörök felosztásánál a különböző szintű vállala­ti szervek és vezetők kö­zött olyan gondossággal el­járni, hogy szinte automa­tikusan megszűnjön a súr­lódások, a viták forrása, a gyakori, menet közbeni be­avatkozás szükségessége. MA MAR nyilvánvaló,' hogy a vállalati vezetők csak merőben más mód­szerekkel képesek az új, a megnövekedőit feladatok ellátására. A módszervál- tozasnak, a vezetői mun­ka hatékonyságnövelésének alapjául, a korszerű válla­lati szervezet, a hatáskörök ésszerű decentralizálása kell, hogy szolgáljon. Cél­szerű olyan megoldások kialakítására törekedni, hogy a vállalat vezetőinek minél kevesebb részlet- és operatív kérdésben kelljen dönteni, s idejük, energiá­juk nagy részét átfogó, táv­lati feladatok megoldására összpontosíthassák. Ha általános érvényű szervezeti sémát nem is vázolhatunk fel, néhány széles körben hasznosítha­tó tapasztalattal szolgálha­tunk. A napi operatív jel­legű gondok főleg a ter­melő részlegekben jelent­keznek. A vállalati vezetők beavatkozása, döntése pe­dig olyan kérdésekben el­kerülhetetlen, amelyek megoldása részben, vagy egészben más szervektől (kereskedelmi, gyártáselő­készítő, műszaki fejlesztő részlegektől) függ. Ezért célszerű lehet olyan össze­vont, nagyobb szervezeti egységek kialakítása, ame­lyek minimálisra csökken­tik a napi vitákat, súrlódá­sokat, a felső vezetők ope­ratív döntéseit. így például több helyen egyetlen széles látókörű gazdasági szakember irá­nyítása alá helyezték a ke­reskedelmi és a termelés- irányító munkát. Ez a szer­vezet lehetőséget nyújt az egységes üzletpolitikai el­gondolások következetes érvényesítésére. Hasonló­képpen célszerű a gyárt­mány- és gyártásfejlesztés­sel foglalkozó szervek komplex jellegét is erősí­teni, úgy hogy lehetőség szerint egyértelművé vál­jék az érdekeltség és á fe­lelősség. HA A GONDOSAN meg­választott, az új feladatok­hoz és a helyi lehetőségek­hez alkalmazkodó szerve­zeti forma párosul a táv­latokkal számoló káder­munkával, az anyagi érde­keltség elvének következe­tes alkalmazásával, olyan feltételek alakulhatnak ki. amelyek az örömtelibb munkát, a jobb és eredmé­nyesebb gazdálkodást szol­gálják. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom