Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-14 / 37. szám
1968. február 14, szerda 8. oldal Cél: az általános és szakmai * műveltség növelése A szakszervezetek kulturális tervei A Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi határozata részletesen foglalkozott a szakszervezetek agitációs, propaganda és kulturális tevékenységének továbbfejlesztésével. Az új mechanizmusban, mivel a termelés és a bérezés fokozottabban függ a tudástól, a szakszervezetek a kulturális feladatok végrehajtását a dolgozók érdekvédelmének tekintik. Az általános műveltség fejlesztése érdekében növelik a felnőttoktatásban résztvevők számát. Különösen az általános iskolai vonatkozásban van erre szükség, hiszen annak ellenére, hogy a megye 100 ezer szervezett dolgozója közül mintegy 30 ezer nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, az esti tagozaton tanulók száma erősen visszaesett, tavaly mindössze 477-en voltak a megyében. Közép- és felsőfokon sokkal jobb a helyzet: a múlt évben 1830 dolgozó járt középiskolába és mintegy 700 egyetemre, főiskolára. A szakszervezetek politikai oktatásának legelterjedtebb formája a Társadalmunk időszerű kérdései című tanfolyam. Ennek jelentősége most különösen megnőtt, mert az alapfokú pártoktatás hasonló jellegű tanfolyamának irányítását is átvették a szákszervezetek, úgyhogy a tavalyi négyezerrel szemben az idén csaknemMnezer hallgatója lesz az oktatásnak. A központilag előírt témakörök mellett az aktivisták minden munkahelyen programba iktatták a megye harmadik ötéves tervében szereplő feladatoknak és a megyei pártbizottság közérdekű határozatainak ismertetését, megvitatását. Az üzemi ismeretterjesztés mennyiségileg kielégítő: 1510 előadás hangzott el a múlt évben, több mint 60 ezer hallgató előtt. Feltétlenül növelni kell viszont a termelést közvetlenül segítő témák arányát, amely mindössze 15 százalékát alkotta az összes előadásnak. A szakszervezeti vezetőknek szót kell emelniük üzemi klubok létesítése és a könyvtári viszonyok javítása érdekében. Jelenleg mindössze 25 munkahelyen van klub a megyében, és viszonylag csekély az állandó olvasók száma is, mintegy 12 ezer. Az SZMT tervei szerint 1970-re 70 ezer kötettel gyarapítják a szakszervezeti könyvtárak 130 ezernyi állományát. Az építőipari és a mező- gazdasági dolgozók szak- szervezetei számára igen fontos feladat a munkás- szállásokon élő 4000 dolgozó kulturális ellátásáról való gondoskodás. 1968-ra célul tűzték ki, hogy minden munkásszállás kap könyvtárat és televíziót. Mivel a megye szocialista brigádtagjainak száma meghaladja a 20 ezret, egyre többet kell törődniük a szakszervezeteknek a brigádok kulturális igényeivel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére rendezett vetélkedő-sorozat azt bizonyítja, hogy sikeresen kezdtek az újszerű munkához. Tavaszra a Szakszervezetek Megyei Tanácsa ismét nagyszabású brigádvetélkedőt hirdet. Sz. J. Művelődő tanyasiak A kiskunmajsai tanyavilágban jól szervezett téli művelődési program zajlik: tíz helyen tartják a különböző rendezvényeket. A kígyóspusztai határrészen körülbelül 400 család lakik. Itt egy régebben épített művelődési otthon működik; mozival, televízióval, rádióval és más felszerelésekkel. A községhatár másik részén a 6000 holdas Petőfi Tszcs rendezett be kultúrtermet tagjai számára. Ezenkívül nyolc tanyai iskolában tartanak rendszeresen különféle ismeret- terjesztő előadásokat, téli tanfolyamokat, közérdekű témakörökből. Tíz éve alakult a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Tíz évvel ezelőtt, 1958. február 14-én alakult meg a Szovjet—Magyar Baráti Társaság, amely feladatául tűzte ki a magyar nép Tito Gobbi Budapesten Tito Gobbi a világhírű olasz énekes három napig Budapesten vendégszerepei. Képünk: Budapestre érkezése után készült. (Telefoto —MTI Külföldi Képszolgálat) politikai, gazdasági és kul- kurális eredményeinek népszerűsítését a Szovjetunióban. A társaság az elmúlt tíz esztendőben széles körű, eredményes munkát végzett, s ma is szinte napról napra gyarapszik tagozatainak, kollektív tagjainak száma. Testvérterületünkön, a Krímben is megalakult és sikerrel működik az SZMBT szimferopoli, majd területi tagozata, amely több száz kollektív tagot számlál. Ezek sorába tartoznak olyan, nálunk is jól ismert üzemek, mint például a szimferopoli Dzerzsinszkij cipőgyár, a televíziós készülékek gyára, a Druzsba Narodov kolhoz. A testvérkerület SZMBT szervezetének eredményes munkájáról a Krímben járt Bács megyeieknek személyesen is volt alkalmuk meggyőződni. Az évforduló alkalmából a Magyar—Szovjet Baráti társaság és a Hazafias Népfront megyei elnöksége levélben üdvözölte a Szovjet —Magyar Baráti Társaság elnökségét, aktivistáit, kollektív tagjait. S. B. Falukrónikák A z olvasó bizonyára hallott már a falu- krónikákról, hiszen nem először írunk róla. Mindig dicsérőleg említettük, hiszen az a sok munka és a szűkebb haza áldozatos szeretete, ami ehhez a kezdeményezéshez fűződik, megérdemli a dicséretet. Mit mondhatunk most az eddigieken kívül a krónikákról? Azt, hogy jó volna, ha a példák végre mindenütt követőre találnának. Legutóbb a megyei művelődési állandó bizottság ülése foglalkozott ezzel a témával. Ott volt Kuczi Károly tanár, aki úttörője volt a mozgalomnak (ő készítette az országban az első falukrónikát Foktőn), és Mándics Mihály csávolyi iskolaigazgató, országgyűlési képviselő, akinek vezetésével olyan széles körű mozgalommá nőtt falujában ez a munka, hogy úgyszólván az egész lakosság részt vett benne. Tavalyi •kötetüket a tervek szerint nyomtatásban is kiadják, hogy például szolgáljon a most indulók számára. A falukrónika célja egyébként nem az, hogy sokszorosítva lásson napvilágot. Számos helytörténeti kutató dolgozik ma már — megyénkben is több százra tehető a számuk — faluja, városa múltjának megírásán. Az ő műveik azzal a céllal készülnek, hogy sokszorosítva, esetleg kinyomtatva minél több kézbe kerüljenek. A falukrónika azonban nem ezért készül. Nem összegez, nem ad rövidre fogott áttekintést hosszabb időszakokról, vagy egyes területekről, hanem a helyi élet mindennapi eseményeit rögzíti, lehetőleg a teljesség igényével. A falu életének minden részletéről beszámol. |U| ire való ez, mi a ”■ haszna? Nehéz lenne egy mondatban megfogalmazni. Mert egyrészt ugyan történetírás amit a krónikaírók művelnek, legalábbis annyiban, hogy rögzítik az adatokat és ezzel megkönnyítik az esetleges későbbi kutatást. De ehhez túl sok felesleges adatot is tartalmaznak, hiszen mint mondtuk, minden részletről beszámolnak. Forrásmunka mivoltuknál sokkal fontosabb az a szerepük, amivel környezetükre visszahatnak. Egy közösség életéről ugyanis csak akkor adhat megfelelően számot a krónika, ha sokan vesznek részt az írásában. I gy tesznek Csávolyon ■ is. Ez egyrészt állandó elfoglaltságot jelent, a szabad idő érdekes kitöltését, főképp az iskolások számára az önművelődés természetes lehetőségét, és ugyanakkor erősíti minden résztvevőben a közösséghez való tartozás érzését. Az egész falu tudomást szerez erről a munkáról, sok dolgozónak a neve, cselekedetei oda kerülnek a lapokra. A dicséret, vagy a bírálat súlya megnőtt, hiszen megörökítődik. Ez másokra, az ismerősökre, a munkatársakra is ösztönző hatással van... Mint látjuk, felsorolni is nehéz a krónikák hasznát, s alig lehet túlbecsülni szerepüket a szűkebb környezet megszerettetésében és a közösség tagjainak tudatformálásában, nevelésében. R zért foglalkoznak “ újabban annyit a művelődési szervek és a Hazafias Népfront a krónikaíró mozgalom támogatásával, népszerűsítésével. Az eddigi tapasztalatok csak jó példákat mutatnak. Ez elég bizonyíték ahhoz, hogy ne sajnáljuk a fáradságot a mozgalom szélesebb körű kiterjesztésére. Az üzemekben, gazdaságokban is érdemes vele foglalkozni. Sokat tehetnek ezért a helyi tanácsok és a pártszervek. A krónikák segítségükre lesznek a közösségi élet formálásában, a szocialista tudat alakításában. M. L. Ifjúsági klub alakult Jászszentlászlón. A klubtagok a megye más részein élő fiatalokkal is kapcsolatot teremtenek. Filrri- vetítéssel egybekötött művészeti viták és még sok hasznos kezdeményezés is helyet kapott az ifjúság új találkozóhelyének programjában. 37. Ha ezt az átjárót, amely a Niger-vidéket és a Szaharát összeköti megtalálja valaki, akkor az újkor leghasznosabb felfedezésével járult hozzá a gyarmatosításhoz. A Szahara-vasút meg lenne oldva. A vonal összekötné a Földközi-tengert a nyugat-afrikai kikötőkkel. Azután Franciaország számára szerezné meg Szenegambia ismeretlen vidékét, Bataiangát, a szoko- ták földjét. A szokota bennszülöttek ismerik azt az utat, amelyet Suetonius és Hérodotosz óta annyian keresték hiába. Russel csalhatatlanul biztosnak hitte a feltevését, hogy hol kell lenni ennek a titkos átjárónak... De Russel eltűnt. És soha többé nem tér vissza. Bré- tail doktor érkezett csak meg Marokkóba halálos betegen, és ez a bizonyos Henry Grison hazatért. — Ez a Grison... Ez volt Russellél? Kölyök bántó, rekedt hangon nevetett: — Ott volt? ... ö lőtte agyon!... Szóval az az ember, akinek a tárcája itt van a zsebében, akit az ő rohamkésével leszúrtak Brétail doktor házában, az a bizonyos Henry Grison ölte meg Russelt? — És te honnan tudod mindezt? — Engem az a nő, akiről gyanítom, hogy Grison szeretője vagy ügynöke volt. összehozott GrisonnaL Henry Grison mint gazdag oroszlánvadász és Afrika- utazó férkőzött Russel közelébe. Grison szervezte, mint gyakorlati ember, Russel expedícióját, és bevett engem is. — És ki volt ez az ember? — Most már tudom:hírhedt politikai kalandor. Egy Laporter nevű vadász és én voltam a legfiatalabb az expedíció tagjai között. A sivatagban táboroztunk, közel az őserdőhöz azon a helyen, ahol Aut—Taurirt helyőrséget alapították később. Az erdőben lakó pigmeus benszülöttek segédkeztek a tábor körüli munkákban. Innen indult el utolsó útjára Russel. Csak Brétail doktor kísérte el. Ta>án azért nem hívott mást is, mert sejtette, hogy az expedíció tagjai között lehet néhány hamis ember. Laporter, Lorsakoff, Grison, egy Byrel nevű angol és én tartottunk ki idáig, a többi kísérő betegség miatt vagy más okból lemaradt útközben. Este a benszülött segítőink, vagy négyen, akik között egy főnök is volt, Illomor, kis ünnepséget rendeztek, amelyre vendégül látták fehér gazdáikat. Jámbor embereknek látszottak, kivivel kínáltak bennünket. Egy különleges pálma hajtásából készítik ezt az italt. Színtelen, szagtalan pálinka. Az ősi hit szerint szűzleányoknak kell megrágni, és a szájukból teszik egy korsóba, amely kézről kézre jár. Általában minden primitív népnél megtalálod ezt a nyállal erjesztett italt. Még tréfálkoztak velem, hogy az újonc trópusi utazónak ez a legkeservesebb pillanat. Mert a korsót visszautasítani a főnök kezéből halálos sértés. Nagy tüzet gyújtottak, primitív hangszerekkel zümmögtek, és ittunk. A második pohárnál már nem éreztem undort. Maró gabonapálinka-szerű ital, de mintha pezsegne a szájban. A benszülöttek rövidesen vadul rikoltoztak, és különös eksztázisban, nagy bakugrásokkal szökell- tek a tűz körül. Különös, érthetelen módon egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem is ugrálnom kellene. Forró lett a fe; jem, a tűz, az erdő, a vadak összevissza keringtek előttem, azután a karom, lábam rándult egyet—egyet, és végül úgy rémlett, hogy ott ugrálok velük a tűz körül, de már nem tudtam magamról... Reggel arra ébredtem, hogy megkötözve fekszem, és Laporter ül mellettem. „Csak maradjon nyugodtan” — mondta szelíd hanj gon, ahogy nagy betegekkel szokás beszélni. Irtózatosan fájt a fejem. „Mi... miért vagyok megkötözve?” Laporter hallgatott. „Miért nem felel? — kiáltottam ingerülten. „Nézze, maga rosszul volt tegnap, és hát... elfelejtettük, hogy bizonyos embereknél... A kivi pálinka gyilkos dührohamot idéz elő... Igen ritka eset, de előfordult már máskor is”. Kissé felemelkedtem.:; Borzasztó volt! A főnök törökülésben guggolt, mellette Grison. Előttük feküdt két pigmeus és Byrel... Holtan!... Agyonlőttem őket! El tudod képzelni, mit éreztem?.;. A kábító ital dührohamában lövöldözni kezdtem, és megöltem két bennszülöttet meg egy európait. A kilőtt revolverem ott feküdt mellettem. Elhallgatott, és lihegve bámult maga elé. Két pimasz hiéna egészen közel osont hozzájuk, és néhány lépésnyire előttük leültek, mintha ők is hallgatnák az elbeszélést. Galamb egy homokkövet vágott feléjük, mire a két állat rekedt vakkantással elfutott a sivatagba. — Itt kezdődött minden — folytatta Kölyök. — Később Laporter eloldozta a kezemet. Borzalmas főfájásom volt. Dél felé járt az idő. A törzsfőnök mozdulatlanul ült, nem szólt semmit. Illomornak hívták. Ez is a fülemben maradt, mert olyan furcsa név: Illomor... (Folytatjuk.)
