Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-13 / 36. szám

4. oldal 1968. február 13, kedd Banane? c Háromezer éves város Hírős város az aafödön Kecskemét, Ott születtem, annak őszöm könyerét. A búzáját magyar embör vetötte, Kakastéjje szép monyecske sütötte. Í gy dalolt zsenge diákkora és színész- kedése helyéről a költő több mint száz évvel ez­előtt. Mert Kecskemét már akkor is „hírős” volt, ami­kor Petőfi benne járt Nem is új sütetű volt a „hírös”- sége, hiszen a költő már mint közhasználatú jelzőt használja városunk jellem­zésére ezt a kifejezést. Bi­zony Petőfi idejében is ré­gi volt már a „hírős város”. Hogy milyen régi? A ró­la emlékező öreg okiratok hatszáz évnyi múltról ad­nak bizonyos tanúságot. Ennek megünneplésére ké­szülődik a város ebben az esztendőben. Az okirato­kon kívül vannak más ta­núi is Kecskemét múltjá­nak. A történelemnek ezek a föld alól fölbukkant né­ma tanúi azt bizonygatják, hogy Kecskemét és közvet­len környéke legalább há­romezer éve lakott hely, de nem valószínű, hogy mind a három évezreden keresz­tül városjellegű volt. D e lássuk a háromezer év tanúit! A régi Kecskemét szélére esett a mai Czollner — más néven Kistemplom tér. A város széléhez illendően a téren temető terült el. Ennek a temetőnek emlé­két őrzi a Csongrádi utcá­ról a térre vezető Ötemető utca. Ez az elnevezés is a hely régiségére utal. 1907-ben Kada Elek, a város akkori polgármeste­re, a téren már álló eme­letes iskolaépület előtt még mindig látható régi sírok kiürítésére adott ki rendelkezést. A munka folyt, sok kíváncsiskodó ácsorgott mindig a mun­kában levő sírok környé­kén. Egy napon aztán az egyik munkás alatt, aki egy már kiürített sír fene­kén foglalatoskodott, be­szakadt a föld. A munkás, kimondhatatlan rémületére, egy, a kiürített sír alatt levő üregbe esett. Hívatták a polgármestert, az meg a szakértő kutatókat. Meg­állapították, hogy a több százéves újabbkori temető alatt bronzkori népek urna- temetője van. A z ásatások igazolták a kezdeti megálla­pítást. Temetkezési urnák és azokkal együtt bronz­tárgyak és kerámiák ke­rültek elő. A leletek arról tanúskodtak, abban az idő­ben — i. e. mintegy ezer évvel — fejlettebb kultú­rájú nép tartotta megszáll­va ezt a vidéket. Az urnák és egyéb holmik a kecske­méti múzeumban nyertek elhelyezést. A gyűjtemény­nek olyan híre volt, hogy tanulmányozására messzi országokból idelátogattak a világ legnevesebb történet­tudósai. Sajnos, a fasiszták által felidézett háború so­rán, egyebeken kívül a múzeumnak ez a gyűjte­ménye is veszendőbe ment. Majdnem egy évezredet kell átugranunk az újabb tanúbizonyságig. A Széktó közelében állott téglagyár a Kunszentmiklósi út mel­lékéről ásatta a téglagyár­oshoz szükséges agyagot. Ezen a tájon agyagbányá- szás közben jazyg-szarmata időkből származó emléke­ket tártak fel. A jazyg, akár a magyar, keletről idevándorolt nép volt. A szarmata szintén keleti faj: török—iráni. I. e. mintegy száz évvel tanyázhattak itt. Ptolomeus Claudius ókori történetíró ír róluk i. sz. a II. században. A jazyg- szarmata népnek ezen a helyen lett volna a főváro­sa is, amelyet a történet- írás Partiscum néven örö­kített meg. R£ atona József is Így említi szülővárosát Bánk bán-jának „szabados Kecskemét mezővárassa nemes Főbírája és Taná­csához” intézett ajánlásá­ban: Hol hazánk egyik legelső vára, ősz Partiscum álla... A Partiscum nevet váro­sunk feledhetetlen törté­netírója is elfogadja, ha nem is teljes bizonyosság­gal. A rendelkezésére ál­lott valamennyi forrás mérlegelése után azt a kö­vetkeztetést vonja le: „mi­kép a Szármata Jászok kétezer év előtti Partisku- ma legnagyobb hihetőség szerint, valóban a mai Kecskemét város helyén állott légyen. Hogy az ezen a területen lakott bronzkori népek me­lyik népfajhoz tartoztak, nehéz volna vitathatatlanul eldönteni, de kétségtelen, hogy a jazyg-szarmata kor­szaktól kezdve, tehát több mint kétezer éve mindig laktak itt a magyarokkal közelebbről, vagy távolabb­ról rokon, keletről ideszár­mazott népek, ha idők múl­tával le is tűntek a törté­nelem színpadáról. De más rokon népek is megelőzték itt a magyaro­kat. A IV. században At­tila birodalmához tartozott a Duna—Tisza köze. Az V —VII. sz. között az avarok laktak itt. Bizonyíték az a két avar sír, amely 1930- ban a Piarista Gimnázium építésekor a mostani talaj­szintnél 2,70 méterrel mé­lyebbről került napvilág­ra. U onfoglalás kori leie­* * tőkre már bősége­sebben bukkantak. 1911- ben a mostani Katona Jó­zsef Gimnázium építése idején ezen a környéken 22 honfoglalás kori sírt ta­ták föl. A pedagógus gyer­mekek nevelőintézete tel­kén szintén kerültek elő év­ezredünk első századaiból származó maradványok. Mindez arra mutat, hogy az ezerszáz évvel ezelőtt beköltöző magyarok, ha el­nyomott sorban is, talál­hattak itt rokonokat. Ettől az időtől kezdve Kecskemét századokon át az uralkodó fejedelem, ké­sőbb a király közvetlen bir­tokához tartozott. Udvari vadászok, pásztorok és mesteremberek laktak itt. Kiváltságos helyzetük volt a többi jobbágyokéval szemben. Nem feudális föl- desuraknak adóztak és ro­botoltak, hanem közvetle­nül az uralkodó udvartar­tásának teljesítettek szol­gáltatásokat. D e itt már mondani­valónk a város nem föld alól előkerült, néma, hanem egyéb emlékei felé fordul, amelyekről majd később ejtünk szót. Joós Ferenc Kedvezőbb a takarékbetét-állományok alakulása Takarékossági verseny — községek között Régi igazság, hogy a ta­karékos ember élete ren­dezettebb, kiegyensúlyozot­tabb. A takarékosság mind az egyén, mind a népgaz­daság számára hasznos. Természetes tehát, hogy ennek gondolata mind szé­lesebb körben terjedt évek során hazánkban, me­gyénkben. Hogy csak egyetlen példát, a múlt évi megyei eredményt említ­sük: az első félévben több mint 70 milliós volt a be­tétállomány emelkedése. Ez ugyan fokozatosan csök­kent a második félévben — benne volt ebben az új mechanizmus érkezésével kapcsolatos várakozástól kezdve, a rémhírek vissza­tartó hatásáig sok hangula­ti összetevő —, de a meg­torpanás csak átmenetileg mutatkozott. Mint a megyei tanács takarékossági albizottságá­nak egyik tájékoztatójából olvashatjuk, az új gazda­ságirányítási rendszer be­vezetésével kialakított árak pozitív hatásaként „meg­nyugvás következett be és ezzel egyidejűleg már ja­nuár 2-től kezdődően meg­felelő a takarékbetét-állo­mányok alakulása, sőt ked­vezőbb, mint az előző év hasonló időszakában”. Vajon spontán — a ma­ga útjára hagyva hódít a takarékossági mozgalom? Nem. Ha lehet így kifejez­ni, „gazdája” az ezzel kap­csolatos propagandának az említett albizottság mellett a Hazafias Népfront, s ma­gától értetődően az OTP is. De velük korántsem zárul be a sor, hiszen a takaré­kosság gondolatának nép­szerűsítésében igen komoly szerepet visz a nőtanács, a KISZ, s az MHSZ is. A sok közül egy olyan területre emlékeztetünk csupán, amelyen — mond­hatjuk nyugodtan — átütő sikerekhez segített a taka­rékosság. Gondoljunk a Hazafias Népfront és az OTP igen hasznos együtt­működésére az egyéni épít­kezések szervezésében, s az ezeket előrevivő céltakaré­Gépkocsiyezetés — lábbal Egy német villanyszerelő erősáramú baleset követ­keztében mindkét karját el­veszítette. Munkatársaival olyan elektronikus vezérlő- berendezést szerkesztett, amely megoldja a lábbal történő gépkocsivezetés problémáját. A bal láb mű­ködteti az önindítót és vég­zi a kormányzást, a jobb láb pedig a gázpedált, a féket, a dudát stb. A mann- heimi közlekedésrendészeti hatóság miután a rokkant a legsűrűbb forgalomban letette a vizsgát — ideig­lenes jogosítványt adott ki. Fél évig nem volt szabad 80 km/óránál nagyobb se­bességgel hajtania, nem közlekedhetett az Autobah- non. A fél év alatt a rok­kant 12 ezer km-t tett meg kocsijával, s alpesi hágó­kon átkelve, Olaszországot is megjárta. A második vizsga letéte­lénél a szakértők megálla­pították, hogy olyan bizto­san vezet és reflexei olyan hibátlanul működnek, mint egy egészséges vezetőnek. A vezérlő mechanizmust mind műszaki, mind orvosi szempontból jóváhagyták. kosság érdekében kifejtett felvilágosító munkában. Ezer és ezer, új lakáshoz jutott család boldogsága tanúsítja, érdemes takaré­koskodni, hiszen a taka­rékpénztáron keresztül az állami támogatás is köze­lebb, hamarabb éri a taka­rékos embert . A meggyőzés, a takaré­kos életszemléletre való nevelés sokféle módszeré­vel, eszközével találkozhat­tunk az elmúlt esztendő­ben is. A mozgalom további si­kereit biztosítják a Haza­fias Népfront, a takarékos- sági albizottságok, az OTP idei — szoros együttműkö­désre épülő — programjai. A népfront és az OTP ez­után is fontos feladatának tartja a lakásépítkezéseket elősegítő takarékosságra való ösztönzést. A mozgalom felélénkíté­sét célozza a megyei taka­rékossági albizottságnak az a javaslata, hogy a megyei tanács vb — éppen az el­múlt évek jó tapasztala­tain okulva — ebben az esztendőben újítsa fel a ta­valy elmaradt takarékossá­gi versenyt Tűzzön ki _ a győztes községek részére több tízezer forint értékű jutalmat, melyet azok a helyi sportélet fejlesztésére fordíthatnak. Só hull a talajra Már a tavaszi naprafor­góvetés alá készítik elő a talajt a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet kéles- balmi határrészein. S hogy az előkészítés alaposabb a talajerő-utánpótlás korsze­rűbb, a termés pedig gaz­dagabb legyen, nagy adag pétisót szórnak a forgatás alá. •'.VV.W>V^.V, A szerkesztőség postájából Ne ráfizetéssel Termelőszövetkezetünk tagsá­gának zsebéből több mint 800 ezer forintot vett ki a belvíz. Ez ellen — mint erről legutób­bi pártnapunkon is beszéltünk — csatornázással küzdünk a jövőben. A veszteség ellenére sem vártuk ölbe tett kezekkel, mi terem a mi homokos tala­junkon. Ügy termeltünk, s folytattunk állattenyésztést —, hogy ráfizetéssel ne zárjon a szövetkezet, a munkánknak le­gyen értelme. Így foglalkoztunk szép ered­ményekkel hízópulyka-nevelés­sel, pulykatojás-eladással, pap­rika- és paradicsom-termesztés­sel. Több mint 108 ezer tojást és 5500 hízópulykát adott el a tsz. Jól jövedelmezett a juhte­nyésztés is, hiszen 80 százalé­kos volt a bárányszaporulat. A tagság a vezetőséggel egyetértésben döntött úgy, hogy továbbra is ki kell aknázni eze­ket a jó jövedelemforrásokat. — Ökrös János, Balotaszállás, Aranyhomok Tsz. Mcqy a söprű — vándorútra Ide, a bajaszentjánosi vegyesboltba egy éve nem szállítottak söprűt. Tőlünk 2 kilométerre van a város, s ha oda megyek, mert megtudom, hogy van söprű, rég kiosztják, mire beérek. Itt a boltban azt javasol­ták, vegyek porszívót. Erre már a Ludas Matyi szer­kesztőségéhez fordultam a kérdéssel: miért vegyek porszívógépet, amikor még szőnyeg sincs a szobámban. Erre a Ludas Matyi: 1. Elküldte levelemet a me­gyei tanácshoz; 2. a megyei tanács telefonon értesítette az itteni városi tanács ok­tatási osztályát; 3. ez pedig a Finomposztó Vállalatot; 4. amelynek titkárságáról férjemnek telefonáltak le; 5. menjen a felesége a vá­rosi tanács oktatási osztá­lyához, kap söprűt... Elmentem, egész nyélig becsomagolva megkaptam a söprűt. Boldogan vittem haza ... Pahor Lajosné, Bajaszentjános, Vajas sor 6. (A szerk. kérdezi: Mit fog szólni majd a kereskedelmi osztály, ha egy szép napon ná­luk jelentkezik valaki mond­juk, egyetemi felvételi vizsgá­ra?) Fizessem meg a vonatot is, ha utazni akarok? Bácsbokodon, Bácsborsó- don — jómagámmal együtt több száz propán-butángáz fogyasztó van. A csere Bácsalmáson és Baján tör­tént. A gázellenőrzés alkal­mával közölték, hogy a jö­vőben ezt Bácsbokodon, az Általános és Fogyasztási Értékesítő Szövetkezet te­lepén fogják végezni, és a kartonokat ide teszik át. Sajnos, korai volt az öröm. A szövetkezet tudomásunk­ra hozta, hogy csak annak cserélik ki a palackját, aki 100 forint értékű részjegyet vásárol, — és a kartont ő k kérik át. Az indok rö­vid: kénytelenek voltak cseretelep irodát és raktárt építeni. Sokunknak van már részjegyünk, de ez nem érvényes, csak akkor, ha még 100 forinttal hozzájárulunk. Kérdezem: ha a TÜZÉP- telepen fát, szenet, a presz- szóban feketét, az áruház­ban tévét akarok vásárol­ni, vagy a MÁV-nál utaz­ni kívánok — köteles va­gyok előbb ezek létesítmé­nyeit megvenni? N. N. Bácsbokod. (A nevet a le­vélíró kérelmére nem írtuk ki.) Már most! Közeleg a tavasz, s azzal a növényi kártevők is élet­re kelnek. A múlt őszön különösen elszaporodtak az amerikai szövőlepkék her­r . nyoi. Pár éve még csak az or­szágutakon levő gpprfák leveleit rágták le, de most már szinte minden fajta fa lombozata jó nekik. Még a keserű diólevelet is meg­rágják. Óriási kárt tehet­nek a gyümölcsösökbenl Jó lenne, ha kisebb szak­cikkek már most tá­jékoztatnák a lakosságot a megelőzésről, védekezésről. Ha én felvilágosítást ké­rek a tanács megfelelő osz­tályán, szívesen megadják. De én csak egy ember vagyok. Az újság ezreknek szól. — Funk Árpád, Kis­kunhalas. Véres víz Mint bennszülött kecskeméti és nyugdíjas, sokat sétálok vá­rosunkban. — Ugyanennyiszer gondolok a KÖJAL-ra, a váro­si orvosra, a köztisztasági vál­lalatra. Eléggé megismertem hazánk más városait is, Így van módom összehasonlításra. Miskolc után kevés szemete- sebb nagyvárosunk van, mint Kecskemét. Két-hároméves megfigyelésem, hogy belterüle­ten, a körutakon belül is elfl- szerettel öntik a szennyvizet az utcára, és szemétlerakodónak használják a közterületet. A következő utcák bűzlenek a szennyvíztől: Horváth Döme, Fűzfa, Vacsi, Fehér, Katona Jó­zsef, Vak Bottyán, Holló, Hosz- szú és több más út, utca. Most, disznővágások idején látványnak sem felemelő a vé­res, mocskos lé. Pedig ilyen­ben volt részem ugyancsak tu­catnyi utcában. Lassú a válogatottan tarka „maszek” szemetes edények, de a „hivatalos” kukák kiürí­tése Is. Napokon át diszlenek tartalmukkal az útszegélyen. Nem egyszer hidegrázó „él­mény”, mikor a Bercsényi ut­cai egészségügyi intézmény be­járatánál legyek hada dong a teli kuka körül... A 600 éves évforduló köztisz­taságra is kötelez. Kecskeméti nyugdíjas. OKD

Next

/
Oldalképek
Tartalom