Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-09 / 33. szám
1968. február 9, péntek 5. oldal Barangolások Kecskeméten | Beszélgeti» új sorozatunk szerzőjével | Joós Feri bácsi íróasztalát az olvasóterem sarkában jól ismeri a kecskeméti Katona József Könyvtár minden látogatója. Meg sem lehet számlálni, hányán kaptak itt már hasznos útbaigazítást kutatásaikhoz, szíves tanácsot a szórakoztató olvasmányokhoz. Most mégis meglepődök kissé, amikor az asztalra pillantok, mert mintha a magamét látnám: telis-tele van Petőfi Népe feliratú kéziratlapokkal. — Sorozatom indul a lapA hozzáértés forrása Ne 'Érdemes itt elöljáró- ban idézni két számot: Tavaly mintegy 500 millió forint kár érte a népgazdaságot a műtrágyák szakszerűtlen tárolása következtében. S a, másik: A növényi és állati kártevők okozta terméskiesés évente megközelíti hazánkban » nyolcmilliárd forintot. Nem akarjuk hosszú felsorolással untatni az olvasót, pedig az adatoknak se vége, se hossza. Hiszen a kemizáláson kívül a takarmányozás, a növendékállat- nevelés, a gépesítés és a szállítás korszerűsödése is azt jelenti, hogy nő a hozzáértés, a szaktudás szerepe a mezőgazdaságban. Jem árt mindezeket alaposan végiggondolnia minden mezőgazda- sági szakembernek és vezető beosztású dolgozónak, most, a mezőgazdasági szakirodalom hónapja alkalmából. Ennek az eseménynek ugyanis éppenséggel nem az a célja, hogy jobb--üzlet legyen a terjesztés. A szakkönyv- és folyóirat-kiadás ráfizetéses. Az állam vállalja ezt a többlet terhet, hogy ne legyen a szaktudás terjedésének akadálya a kiadványok ára. A hónap során kifejtett nagyobb propaganda célja az, hogy minél többen meggyőződjenek róla: a nagyobb szaktudás, a gyors alkalmazkodni tudás a gazdasági élet megváltozott követelményeihez — egyaránt szolgálja az egyén és a társadalom elsőrendű érdekét. Érdekes megfigyelni, hogy általában a legjobban termelő tsz-ekben és állami gazdaságokban olvassák, vásárolják leginkább a szakfolyóiratokat és a szakkönyveket. Mind a termelés, mind az új gazdaság- irányítás során mozgásba lendülő közgazdasági hajtóerők teljes felkészültségű szakembereket kívánnak a mezőgazdasági üzemekben is. A szakmai hozzáértés és a naprakész informáltság szerepe tehát ezentúl csak fokozódik. A Hamunk, mint már említettük, nagy áldozatokat vállal a szaktudás gyarapítása érdekében. Jellemző, hogy az elmúlt öt év alatt megjelent kétmillió példány szakkönyv jóval több, mint ami a Horthy-Magyarország 25 éve alatt összesen napvilágot látott. A mezőgazdasági szakfolyóiratok és szakkönyvek hónapja alkalmából az idén csaknem 500 féle könyvet juttatnak el a kiadók a terjesztőhálózathoz, s közülük 42 az új kiadvány. Ez azt mutatja, hogy a könyvkiadás igen nagy erőfeszítésekkel igyekszik lépést tartani a korszerűség követelményeivel. Oács megyében már-*-* túl vagyunk a mező- gazdasági szakirodalom népszerűsítésének kezdeti lépésein. Az, hogy az idén a megyeszékhelyen rendezték a könyvhónap országos megnyitóját, az eddigi eredmények elismerését jelenti. A következő hetek feladata elvezetni azokat is, akik még nem értették meg a korszerű gazdálkodás követelményeit, a szaktudás és a tájékozottság forrásához: a szakkönyvhöz és a szakfolyóirathoz. M. L. ban, a város 600 éves jubileumának tiszteletére — mosolyog Feri bácsi —. 66 részből áll, a címe: Barangolások Kecskeméten. — Afféle várostörténet? — Igen is. nem is. Mert felöleli a 600 év történetét, de elsősorban azzal foglalkozom, amit Hornyik János már nem írt meg, az 1711 utáni időkkel. Műfajára nézve nem történet- írás, mert apró, mozaik- szerűen összeilleszthető, de önmagában is kerek, szórakoztató elbeszélésekkel kísérem az időt. Mégsem anekdotázás, mert minden adatomnak utána lehet nézni a forrásmunkákban és a levéltárakban. Tehát az igazat akarom elmondani. — Hogyan határozta el, hogy megírja a sorozatot? — Csaknem 50 éve búvárkodom Kecskemét múltjában, no meg a szerkesztőség is kért rá. De leginkább az ösztönzött a munkában, hogy a szememmel mérhetem le a nagy érdeklődést a könyvtár olvasóin. A nyomólvasó úttörőktől a magam korúakig minden korosztály keresi a megye- székhely történetével foglalkozó munkákat. — Mondana néhány érdekes témát a sorozatból? — Megírtam a rejtélyes, kuruckori „Dervis ezredes”, Andrássy gróf, kecskeméti szabadcsapatának történetét. Találtam egy szép, ismeretlen XVIII. századi szerelmes verset. Bepillantok az első kecskeméti vasútépítés kulisszái mögé. Aztán a mai századunk sötét és fényes lapjai: a rettenetes orgoványi éjszaka, Tóth László irodalomtörténeti jelentőségű nyomdája, Kodály Zoltán alakja... És így tovább egész a lenin- városi toronyházakig. — És még egy kérdést. Az új va,gv a régi „Hírős Város” története kedvesebb Feri bácsinak? — Ismernünk kell a régit, hogy megérthessük az újat. És aki az úiat nem ismeri, az a múltba sem pillanthat vissza igazán. Kíváncsian várjuk vasárnap a sorozat első részét. Sz. J. LÁSSÁTOK FELEIM! A NÉPSZABADSÁG kivételével valamennyi országos lapunk szinte lemészárolta ezt a filmét. Nem valami hálás feladat éppen nekünk védelmünkbe venni. hiszen az élsőfilmes rendező. Fazekas Lajos, tíz éve még a Kecskeméti Katona József Gimnázium tanulója volt, éppen a Petőfi Népében jelentek meg első versei, és ez könnyen az elfogultság látszatát keltené. Ez ellen nem lelhet másképpen védekezni, csak ha szigorúan a kétségkívül nem hibátlan mű elemzésénél maradunk. Mért szükséges ezt leszögezni egy recenziónál, hogy csak a műnél marad? Mert a taglózó kritikák többnyire arra épültek, hogy ezt vagy azt akarta a rendező, mégsem sikerült neki. Holott az esetek többségében nem mondhatunk biztosat a rendező szándékáról, amely különben is magánügye. Tekintsünk el hát tőle. mit akart, és nézzük, mit adott. EGY KÖNNYED, mégis meditativ típusú fiatalember pályakezdésének néhány jellemző mozzanatát. Misi maga sem tudja egészen pontosain, mit akar. Az egyetemre nem sikerült bejutnia, néhány nyomasztó emlék is terheli. Kikerült a kisváros hamis éde- nóből, meghódította a szavak zenéje, mégsem biztos benne, hogy költő lehet. Megjárja a fővárosi mü- vészsüvölvények önmagába Csavarodó, „lelkiző” szeánszait, szerelmek görögtüze vakítja el. Aztán dacból egészségőr lesz egy kis faluban. Mikor járvány zárja el őket a külvilágtól, rá kell döbbennie. mennyire erőtlen, ha pillanatnyi érzelmein, lelkiállapotán áttörve kell cselekednie. És megérti, másképp nem lehet költő, nem küzdhet ellene, hogy az ember élete észrevétlen múljon el. csak ha önérdekén felülemelkedve cselekszik. önmagából kell egyéniséget kovácsolni, mert — ez a film kezdőmondata: „Ami bennem örök, magamban hordozom.” De önzetlen, magasabb cél érdekében, mert — ez a záró felirat: „Ami bennem örök, az élet — nélkülem.” A FILMET legtöbben a barokkos eszközhalmozás miatt marasztalják el, és ez igazán meglepő, mert egyszerű, mértéktartó. A festő konstruált rendetlen- ségű műterme, a pszichoanalitikus házibuli vastag gyertyái, vodkával telt hengerpoharai, a művészjelöltek vállracsüngő haja, farmernadrágja nem valami impozáns kelléktárként jelennek meg, hanem mindazoknak az üres külsőségeknek képi megfogalmazásaként amiktől Misinek meg kell szabadulni, és meg is akar szabadulni. Más bírálatok, valószínűleg megszokásból, a rendező által írt forgatókönyv nyelvét marasztalják el. Ez meglehetős melléfogás, mert mint a Népszabadság kritikusa is észrevette, épp a szerzői filmek kivételes csoportjába tartozik: a szó is egyenrangú művészi eszköz benne a képpel. Hogy rosz- szak Misi idézett versei? Kétségkívül nem irodalom- történeti értékűek. De hitelesen ábrázolhatna-e tökéletes vers egy tehetségében bizonytalankodó, kezdő költőt? Különös látásmódra valló, virtuóz formájú versek, de éppen az élet ismerete hiányzik belőlük. Kitűnő jellemzése a hősnek. AMI TÉNYLEG gyengesége a rendezőnek: Sokszor nem képes fékezni metaforikus gondolkodását. Misi szerelme beugrik a tóba, hogy pént hozzon fel az aljáról. De a víz jéghideg, nem mer lemerülni. Szép kép, de semmit nem ad hozzá a lány jellemzéséhez, enélkül is megértettük már, hogy megragadta Misi különössége, mégsem meri vállalni vele az életet. Ugyanígy a Hamlet sírásójelenetének transzponálása, szép halotti beszéde nélkül is világos, mennyire megrázta Misit a falu bolondjának céltalan élete és érr telmetlen halála. Ezek a költői képek csak ott hatnak maradéktalanul, ahol nem magyarázgatja meg külön is rendező. Lövések dörrennek, lehullott madarak vergődnek a hóban, el kell pusztulniuk, hogy ne terjesszék a ragályt. Egy szó sem hangzik el, mégis érzem a kép jelentését: Nem elég a cselekvő élethez szentimentális meghatottság. A képhalmozás könnyen elkerülhető lett volna, ha résen áll a dramaturg: Herskó János, a nagy ta- pasztaltságú rendező. Szé- csényi Ferenc operatőr sokszor túl sötét kamerája sem idézi legjobb műveit. Rendkívül találó a kísérőzene: Durkó Zsolt és Főj garassy János készítette a rendező tervei szerint, A FIATAL Huszti Péter rokonszenvesen mutatkozott be első főszerepében. A női főszereplők kiválasztása kevésbé sikerült. JÓL esett kitűnő epizódalakításokban látni a kecskeméti színház művészeit: Dévay Kamillát, Piróth Gyulát, Jánoky Sándort, Fekete Tibort. Szabó János A harmadik osztállyal is lehet kezdeni A kecskeméti dolgozók iskolája előkészítő tanfolya« > mot szervez a szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező dolgozók részére. A tanfolyamot február 15-től szeptember közepéig tartják hetenként egy alkalommal. Akik elvégzik, vizsgát tehetnek a gimnázium első vagy második osztályának anyagából, sikeres vizsga esetén pedig a második vagy harmadik gimnáziumban folytathatják tanulmányaikat. A tanfolyamra február 15-én délután 5 órakor lehet jelentkezni a Jókai Mór iskola épületében. 33. ;..Távolról botok pufogása, maja tevebőgés hallatszott, és elviselhetetlenül sok légy kínozta az üldögé- lőket. Egy hatalmas, fényes bőrű arab jött közéjük. A karján szarvasvipera tekergőzött. Jövendőt mondott, és amuletteket árult. Embrió kisujját bőrbe varrva és kis, arab pergamentekercset, bűvös szöveggel. A hatalmas, barna színű embernek hosszú bajusza volt és nagy, kampós orra. — Halló, öregem! Mintha már találkoztunk volnál — kiáltott feléje Galamb, mert úgy rémlett neki, hogy ezt az embert már látta Marseille-ben. Vagy Oranban? — Nem tudok róla, rumi úr, hogy találkoztunk volna. — De egészen biztos, csak akkor még nem házaltál ezzel a fogatlan kígyóval... _ Fogatlan?... — kérdezte az arab udvariasan, és ki ssé megnyomta a kígyó nyakát, azután odatartotta közel Galamb arcához. — Tessék megnézni... Mindenki felugrált, és a kör nagyot tágult.. 1 A szarvasviperának mindkét méregfoga látszóttl Percek alatt biztos halál, pokoli kínok között, és nincs semmiféle ellenszer.,. Galamb még közelebb tartotta vigyorgó fejét, és belenézett a kígyó torkába, mint egy öreg doktor. — Vidd inneni — kiáltotta néhány légionista türeL metlenül a varázslónak. — Vidd innen, té ördög! — Csak meg akartam mutatni, hogy nem fogatlan — felelte nyájasan a nagy bajuszú arab —, ahogy a rumi úr mondta ... — Abban nem volt igazam, pajtás — biccentett vidáman Harrincourt —, de azt fenntartom, hogy én már láttam magát valahol... — Nem emlékszem ... talán tévedni kegyeskedsz. — Nono... tévedni ugyan emberi dolog, de azért velem is előfordulhat. Hát akkor ülj le ide. öreg átokkereskedő barátom, és tedd valahová kedvenc ölbéli kígyódat, hogy a tisztelt közgyűlés Is helyet foglaljon, azután mondj nekem jövendőt! Lehetőleg kellemeset, akkor kapsz egy feketét — és odaszólt az ősz tracho- más arabnak, aki egyre főzte a kávét. — Egy pohárral a kígyódajka úrnak. Gyerünk, kisfiú! A legalább nyolcvanéves „kisfiú” kivett egy kis réztartályt a parázsból .. A varázsló lecsavarta karjáról a kígyót, és egy bőrzsákba siklatta, amelynek bekötötte a száját, azután megnézte Galamb tenyerét: ■ — Hosszú életű lesz... — kezdte. Galamb dühös lett. Más nem hiányzik! — Hallja, nem fontos meghamisítani a valóságot. Csak mondja ki bátran, hogy nem élek soká... — Hosszú életű lesz a rumi úr... egészen bizonyos. Ez itt az életvonal, a hüvelykujj alól indul ki, és átmegy a tenyéren ... Jó hosszú vonal... — Nézd, öregem... Nem is olyan hosszú, csak piszkos a kezem, ezért látod így... de ha jobban megnézed — próbálta rábeszélni, szinte könyörögve. De a varázsló álhatatos volt: — Ez így van .. Hosszú életed lesz... És itt... Ez érdekes... Egy nő szelleme üldöz! Mi?... Hohó! A szellem... No nézd! — Ide halgass, öreg Ali baba! Te tudsz erről a szellemről? ., — Igen... Én tudok róla.:. Egy szép, szomorú nő szelleme követi a csapatot..; Nadov közbedörmögött: — Ne éljek, ha nincs így... Most már elmondom,' hogy a múltkor... valamelyik oázisnál... azt hittem, hogy a bortól van, mert oázisban én mindig részeg vagyok, láttam egy nőt, a sivatagban ült, túl az oázison, és énekelt,.. — Nadov! Nem voltál részeg! Én is láttam — bój lógatott Galamb, és a varázslóhoz fordult. — Ide hallgass Aladdin! Ha ismered a kísérteiét, és alkalmilag látod, mondd meg neki, hogy tiszteletem, és ne féljen tőlem, én nem harapok, és nagyon tetszik nekem.., Szeretnék megismerkedni vele. — Micsoda hülyeségek ezek — mondta idegesen Hildebrandt, aki eddig egy szót sem szólt. — Hallja, Galamb, a Szaharában nem hálás dolog kísértetekkel tréfálni. \ — Nem hülyeség, cimbora — világosította fel Galamb —, egy kísértet jár a csapat után, elegáns nő, és háromszögletű jel van a kezén. Ez a kedvenc dala... És előrántotta szájharmonikáját. ...Millió csillag ragyogott a sivatag felett, tágfényű, szokatlanul nagy, vöröses és rezgőén ezüstszínű- ek, a mozdulatlan pálma- és fikuszlombon át. És Galamb behunyt szemmel, „érzéssel” rezgetve a tenyerét, szája szegletéből finoman, élesen fújni kezdte kis hangszerén a dalt: „Si l’on savait.. Két majom átutazóban egy tamariszkusz koronájáról a szemközti platánra, megállt és kíváncsian nézett le a lombok közül. . A hold ezüstös fényében tisztán látszott a távoli sivatag felett ködszerűen lebegő por És Galamb fújta a „Si l’on savait”-t, valamennyi szem a távoli Szahara felé irányult, hogy talán a daltól, mintegy hívásra, megjelenik a szellem. (Folytatjuk.)
