Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-09 / 33. szám

1968. február 9, péntek S. oldal Szállások egén vibráló foltok Kikeltek az idei első kiscsibék a bajai keltetőállo­máson. Egyszerre tizenegy és fél ezer pihés jószág bújt ki a tojásból. Most már folyamatosan keltetnek. A terv szerint másfél millió naposcsibét adnak a mező- gazdasági nagyüzemeknek és a magántermesztőknek. Több százezer libát és kacsát is keltetnek az állomá­son. (Pásztor Zoltán felvétele.) Mohácsy Mátyás: GYÜMÖLCSTERMESZTÉS HÁZI- ÉS HÁZTÁJI*“: KERTEKBEN Lehet néhány amperrel több? Kecskeméti olvasónk pa­naszolja (Leninváros egyik toronyházában lakik): „Vásároltam egy porszí­vógépet. A boltban kitű­nően működött, otthon azonban „leverte” az auto­matát. sötétbe borította a lakást. Néhány próbálko­zás után elvittem a gépet a GELKA-hoz. A szerelők megmagyarázták, mi a hi­ba: lakásomba — a többi újonnan épült házhoz ha­sonlóan — ötameperes biz­tosítót szereltek fel, a por­szívó viszont tíz ampert igényel az indításnál. A biztosító le van plom­báivá, csak a DÁV szak­emberei nyúlhatnak hoz­zá. Felkerestem tehát a kecskeméti üzemet, ahol közölték, hogy az új biz­tosító felszereléséért 280 forintot kell fizetnem. Eb­ből 80 forint az anyag és a munkabér, 200 forint pe­dig a „teljesítménybővü­lés” díja. Kétszáznyolcvan forint számomra nem kis pénz, s jó lett volna meg­spórolni a bosszúságot is. Kérdezem tehát: a házak tervezői nem számítottak arra, hogy ma már mini­málisan egy porszívót használnak a családok?” A DÁV kecskeméti üz­letigazgatóságán megerő­sítették mindazt, amit ol­vasónk elmondott, s hoz­záfűzték: sok lakásban kellett kicserélni a gyen­ge biztosítót. Eső után köpönyeg szót vesztegetni a témára, hi­szen a garanciális idő le­telt, a biztosítók kicseré­lése most már mindenkép­pen a lakók zsebét terhe­lj,—g.mondhat.iák egyesek. Ebben igazuk is van. Csakhogy a lakásépítés nem fejeződött be, s nem mirfdegy, hogy a jövendő tulajdonosok is ugyanúgy bosszankodnak-e majd, mint panaszos olvasónk. B. D. Csak lépésben haladha­tunk. Réztelek keskeny fő­utcáján szélesen hömpö­lyög a konda. Torlódó fe­kete sereg, rengő hasú comwald-sertésekből. Vi­szonylag fiatal ember a kondás, időnként harsá­nyan belefúj bádogkürtjé­be. Gazdák és gazdasszo- nyok állnak a kapuk előtt, kezükben ostor, terelik a jószágot Alig van kapu, ahonnan ne hajtanának ki két-három, vagy még több sertést. Idillikus kép, majd­hogynem múltat idéző. De néhány kilométerrel odébb, közvetlenül Szak- már község mellett a két hatalmas góréban tárolt kukoricát — mint meg­tudom, a Petőfi Tsz-ét — a varjak nyüzsgő, fekete serege lepi el. A megko- pasztott csutkák máris nagy összefüggő, rozsda­barna foltot képeznek. Mint valami óriás film­vásznon, egymásra máso- lódik a két kép. Fekete sertések, fekete varjak. Nyugtalanító vibrálás a szállások vidékén? Nézzük, mi van mögötte most, 1968 telén. Kényszerpihenő, 3 és fél hónapra FELSÖEREK. Tágas por­ták, gondozott paraszthá­zak. Talán száz van be­lőlük. A kövesút, ami át­vezet a szálláson, rövidesen kiépül a Rákóczi Tsz ma­jorjáig. Űtitársam, Farkas András, a községi vb-elnök, ezt mondja: — Szakmár legmódosabb szállása mindig is Felső­erek volt. De ma már ezt nem mondhatjuk el. Majd mindegyik szállásnak külön közös gazdasága van, kis­területinek, szétaprózottak, s ez gátja a fejlődésüknek. A beszélgetés a Rákóczi Tsz irodájában folytatódik. Először arról, hogyan zár­nak. A munkaegység 30 forintot ér, a gazdák éves átlagjövedelme — a közös­ből — 11 500 forint. Vala­mivel jobb a tavalyinál. Majd megkérdem, van-e téli foglalkoztatás. — Téli pihenő van, há­rom és fél hónapos — fe­leli kereken az elnök, Szi­geti Ignác. — Jó néhány gazda ugyan akadt volna az útmenti fakitermelésre, de a Közúti Vállalattal a bérek elszámolásában nem tudtunk megegyezni. így aztán máshonnan jöttek emberek... Megjegyzi a tanácselnök, hogy az ügyet rugalmasab­ban kellett volna kezelni, s nem ragaszkodni ahhoz, hogy a vállalat a tsz-nek fizesse ki a bért. Vitatkoz­nak egy ideig, majd Török Lajos brigádvezető adja tudtunkra, hogy tizennégy gazda trágyahordással fog­lalkozik. Kihordják a ház­táji udvarokból is. Trágya­markolóval? Dehogy! Még ezután vásárolnak. És köl­csönkérni? ... A kis tsz-ek így segíthetnék ki egymást igazán. — Igen ám, csakhogy a gép nehezen kerül vissza. — És elmondják, hogy a négy éve kölcsön adott ré- pakiemelőnek csak most akadtak a nyomára. A köl­csönzésnek csak egyetlen módja a „megnyugtató” itt: ha a géppel megy a trak­tor, sőt a traktoros is. Tévénél több autó A gazdák fele 60 éven felüli. Legutóbb négy, 30 év körüli fiatal kérte fel­vételét. Az állattenyésztés­be, ahol állandó munka- lehetőség van, — Egyelőre nincs is szükség több tagra — je­lenti ki Pécsi Károly fő­mezőgazdász. — Erőnkhöz mérten ezután is gépesí­tünk. Ebből pedig következik, hogy a foglalkoztatási gond egyre inkább jelentkezik a nyári időszakban is. Ter­mészetes, hogy a fölös energia a háztáji gazdaság­ban csapódik le. Aprómag- termesztés, intenzív állat­tartás — jelenleg ez a slá­ger. A mérleg másik olda­lán pedig a tíznél több gép­kocsi-tulajdonos. (Televízió legfeljebb tíz van Felső­ereken.) Az autóval hord­ják a háztáji terméket Bu­dapestre, Dunaújvárosba, Kiskőrösre. A piacra. Egyéb célból nem igen ülnek a volán mögé. Az autótulaj­donosok között van takar- mányos, gépkocsivezető, traktoros, állatgondozó, sőt egy éjjeliőr is, Cs. Tóth István. Persze, nem az éj­jeliőri keresetből, sokkal inkább a méhészkedésből gyűjtötte Össze a kocsira- valőt. Van egy szerényen be­rendezett kultúrterem, ahol évente kétszer — a búcsú­kor és a zárszámadáskor — táncmulatságot rendeznek. A helybeli általános isko­lában nagvnéha ismeret- terjesztő előadásokat ren­deznek, a téli tanfolyam keretében. A busz naponta kétszer jár ki, ingajárat­ban. Üres házak ALSÓEREK. Csak felé- nyi, mint felső szomszédja. Ide busz sem jár, a köves­út csak a falu szélső há­záig vezet. Az itteni Űj Élet közös területe 1231 hold, ebből a szántó 770 hold. A fő profil itt is a gépesített növénytermesz­tés. A tagság átlagos élet­kora 54 év, 30 éven aluli fiatal nincs. Felvételre je­lentkező szintén nincs, de Nagy Árpád főkönyvelő szerint nem is tudnák fog­lalkoztatni az új belépőket. És a jövedelem. A fő­könyvelő logarlécen szá­mítja ki, hogy az 50 fo­rintos munkaegységet véve alapul, 16 ezer forint az egy dolgozó tagra jutó évi átlagjövedelem. Ezenkívül több mint félmilliót tarta­lékolnak. A rendszeres foglalkoz­tatás megteremtésére a kis tsz-ek erejéből egyenként nem futja. És ha összefog­nának? — A bátyaiak módjára itt is megszervezhetnék a fűszerpaprika forrólevegős szárítását — javasolja a tanácselnök. — Sajnos, itt nincs ha­gyománya a felfűzésnek — veti ellene a főkönyvelő. — Anélkül pedig nem megy. Nem tudom, hogyan jut­nánk előre, ha minden új vállalkozás mögött helyi hagyományt keresnénk. A foglalkoztatási igény, re­mélhetőleg, gondolkodóba ejti a szállásiakat. Mivel a háztáji gazdálkodásnak is úgy van értelme, létjo­gosultsága, ha a közös fej­lődéshez kötődik. Néme­lyek szerint a szállások évei amúgy is meg vannak számlálva; tíz-húsz év, és a helyüket felszánthatják. Nem tudni, így lesz-e, vagy nem, kétségtelen viszont, hogy az utóbbi évben jó néhány házat elbontottak Felsőereken és Alsóereken is, s újabban üres házak is akadnak már. Nemrég renovált, villa­szerűén szép parasztház mellett megyünk el. Meny­nyit érhet ez itt? — kér­dezem a tanácselnöktől. — Negyven-ötven ezret. — És Kalocsán? — Kétszázezret, biztosan. ... A konda azóta már a hófoltos legelőn jár, s a varjak változatlan hévvel csipkedik a kukoricacsö­A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsánál jártunk, s a különböző osztályokon megkérdeztük, hogy milyen fontosabb eseményre ké­szülnek a közeljövőben. Újítási ankét Az SZMT Közgazdasági Bizottsága február 13-án az Országos Találmányi Hiva­tallal karöltve újítási an­kétet rendez Kecskeméten. Erre meghívják a vállala­tok igazgatóit, főmérnökeit, újítási előadóit, a szakszer­vezetek újítási felelőseit, akik előtt az Országos Ta­lálmányi Hivatal munka­társa részletesen ismerteti az újítási rendeletek és an­nak helyes alkalmazását. Szó lesz többek között ar­ról, hogy az eddigiektől el­térően nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek az újítók. Nö­vekszik ugyanis a vállala­tok hatásköre az újítások elbírálásánál, s anyagiak­ban is önállóbban ismerhe­Karel Capek szerint: „Nehéz a kertész élete!” Mohácsy professzor könyvé­ből viszont szinte könnyű­szerrel elsajátíthatja bárki a házi- és háztáji kertek ápolásával kapcsolatos tud­nivalókat. Ha megfogadjuk a neves szerző tanácsait, nem okoz­hat gondot a lehetőségeink­nek és ízlésünknek megfe­lelő gyümölcsfajták kivá­lasztása, növényeink védel­ti el a vezetőség az újí­tók tevékenységét. Elnökségi ülés Február 14-én a Szak- szervezetek Megyei Taná­csának Elnöksége ülést tart. amelyen a szocialista munkaversenyről szóló mi­nisztertanácsi és SZOT el­nökségi határozat végre­hajtásának eredményeit ér­tékelik. Szó lesz többek kö­zött a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére szer­vezett munkaversenyben bevált módszerek és ta­pasztalatok jövőbeni hasz­nosításáról. valamint a Ki­váló vállalat cím elnye­résének feltételeiről. Filmvetítés utcán és üxernben Az SZMT munkavédelmi bizottsága a múlt évben kí­sérletképpen baleset-elhárí­tási filmvetítéseket rende­zett Kecskemét munkáslak­me, a metszés, a bő termés szedése és raktározása. A mostani 4. kiadás és a könyv több mint 100 ezer példányszáma bizonyítja hasznosságát is. A népsze­rű, de alapos és szakszerű munka nemcsak az amatőr kertészkedőknek nélkülöz­hetetlen, hanem hasznos ta­nácsadója termelőszövetke­zeti tagoknak, sőt a képzett kertészeknek is. (Mezőgaz­dasági Kiadó) ta kerületeiben. Szórakoz­tatva oktatta a M áriaváros a Szeleifalu, Kiskecskemét, és több más városrész mint­egy 2400 lakóját a munka- védelemre. Az elmúlt évi vetítési kí­sérletek sikeresek voltak, s az idén már tervszerűbben kezdik meg a vetítési prog­ramot, április végén. Ezek szerint június közepéig 26 filmet mutatnak be Kecs­kemét munkáslakta kerüle­teiben. A munkavédelmi bizott­ság eredményes filmpropa­gandát végez a megye ipa­ri és mezőgazdasági üze­meiben is. Ennek köszön­hető, hogy az üzemek mun­kavédelmi aktivistái több mint száz különböző okta­tó filmet kölcsönöztek az elmúlt évben, amelyeket a statisztikai adatok szerint 1137 alkalommal vetítettek és 114 926 nézője volt. A filmkölcsönzést egyébként megkönnyíti, hogy Baján és Kiskunfélegyházáin is van oktatófüm-lerakaf. P. Ii kóterületei is őrzik azonban városkép régi tradícióit; ren- teg park, pázsit, virág, kert ezi a házakat, s emlékeztet iga hagyományos jelzőjére: lurópa legnagyobb faluja”. Hollandia a világ legsűrűb- n lakott országa: négyzetki- méterenként 376 lakosa van. ; országgal kapcsolatban yébként is sokszor találkoz­tunk a „leg”-szócskával: itt [áljuk például a világ legna- obb kikötőjét, Rotterdamot, irópa legújabb és legkorsze- bb repülőterét, Schipol-t, a jtöbb szélmalmot, a világ leg- élyebben fekvő országa, és — pasztalataim szerint talán zzátehetem: — itt van Euró- legkorszerűbb, legjobban épített úthálózata. Az előb- ekre még visszatérek, az óbbiról talán csak annyit, gy az Amszterdamot Hágá- 1 és Rotterdammal összekötő tópályának olyan szakaszán utaztam, ahol a pálya hét­it, összesen 14 nyomtávú, ámtalan felül- és aluljáróval. Az újjászületett város Rotterdam, a világ legna- obb kikötője, a Rajna torko- tában. Évi forgalma megko- líti a 150 millió tonnát, (üsz- ehasonlításul: 1966-ban New >rk kikötőforgalma 94, Lon- >né 80, Marseille és Antwer- n valamivel több mint 60, imburg, Genova és Le Havre és 40 millió között volt.) őnye, hogy az atlanti kikötők ízül az ár-apály ingadozása szonylag itt a legkisebb, 1,5 éter. A nem sokkal messzebb kvő Antverpené például 4 mé- r. Dokkjait úgy építik ki, »gy azokat a legnagyobb olaj­állító hajók is felkereshessék, lenleg 150 ezer tonnás tank- ijókat tud fogadni, de a tor- ílattal szemben, a nyílt ten- :ren most úgy képezik ki a kötőt, hogy 250 ezer, sőt en- ;1 nagyobb tonnatartalmú ha- kat is fogadhassanak. Az ajhajók forgalmával függ ösz" e a város rendkívül fejlett itrokémiai inara. A világ leg- igyobb olajtársaságai hatal- as olajfinomítókat építettek fc. (Éppen a napokban számolt e a sajtó arról a sajnálatos tűzvészről, amely az angol- holland Shell olajtársaság rot­terdami finomítójában pusztí­tott.) A kikötőben évente mint­egy 30 ezer tengeri és mintegy negyedmillió folyami hajó for­dul meg. A Rajnán át itt bo­nyolódik le a Ruhr-vidéki érc- és szénszállítás jelentős része is. Emlékeztető A rotterdami kikötő iparóriá­sai híven tükrözik az idők vál­tozásait. Valamikor innen in­dultak hódító útjaikra hajóik­kal a gyarmatosítók, s évszá­zadokon át ide hordták rablott kincseiket. Ez teremtette meg az ország gazdagságának alap­ját. Ma pedig a külföldi, első­sorban az amerikai tőke beha­tolásának lehetünk szemtanúi. Az amerikai Caltex, az Esso, a svájci Aluchemie, számos brit —holland és nyugatnémet—hol­land vegyesvállalat jelzi, hogy a hódítókból lassan meghódí­tottak lesznek. Rotterdamot a folyó két rész­re osztja. A két városrész kö­zötti forgalmat korábban a hi­dak bonyolították le. Ezek azonban kevésnek bizonyultak, és — bizonyos mértékig — a hajózást is akadályozzák. A hi­dak tehermentesítése és ké­sőbb helyettesítése érdekében épülnek az alagutak a folyó alatt. A 4 pályás Máas-alag- úton át például naponta 80 ezer autó mehet keresztül. Kü­lön alagutak épülnek a gyalo­gosok, és a Hollandiára annyi­ra jellemző kerékpárosok tízez­rei számára. Az 1968-ban elké­szülő metro ugyancsak alagút­tal köti össze a folyó két part­ját. Rotterdam rengeteget szenve­dett a hitleristák bombáitól. Ügy szólván alig maradt épü­lete. Néhány műemlékjellegű ház helyreállításán kívül a vá­ros teljesen újjáépült a hábo­rú után, s ma egyike a világ legkorszerűbb városainak. Em­lékeztetőül a náci terrorra: .,1940. május — az elpusztított város” felirattal megrázó szob rőt emeltek a város lakói. G. I. (Folytatjuk.) veket. Hatvani Dániel Mi újság az SZMT-né!?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom