Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-07 / 31. szám

1968. február 7. szerda 5. oldal UJ KLUB ALAKUL A képernyő előtt Csáth Géza felfedezése A klub nálunk újkeletű intézmény. És nem nagyon hasonlít a másutt meghono­sodott formákhoz, őshazá­jában. Angliában a klub zártkörű szervezet Nem annyira a művelődés és a szórakozás, mint inkább a társadalmi rétegek elkülö­nülésének kerete. A másik jellegzetes forma a Szov­jetunióban honos. Ott ép­pen ellenkezőleg, tekintet nélkül bármiféle rétegző­désre és kötöttségre, a te­rületi elv érvényesül. A szovjet klubok leginkább a mi művelődési házainkra és üzemi kultúrotthonaink- ra hasonlítanak. A mi klubjaink ennél kö- töttebb szervezetet mutat­nak. A jelekből ítélve jö­vőjük van. de még eléggé körvonalazatlanok a for­mák. Éppen ezért érdemes odafigyelni minden új pró­bálkozásra. Garán most új klub léte­sül. Sokat bábáskodott kö­rülötte Horváth Ferenc já­rási népfronttitkár. Leg­alábbis ezt hallottam, bár ő elhárít minden érdemet. De látszik, hogy szívügye. Mert az új klub — Nép­front klub. Szokatlan elne­vezés. Nem tsz, vagy ifjú­sági, vagy értelmiségi, mint másutt. Miért? —- Kezdjük egy példával — mondja Horváth elv­társ. — Talán a katymá- rival, mert jellemző. Ott két éve alakult meg az ér­telmiségi klub. Szerencsé­sek voltak a körülmények, nem okozott gondot a helyi­ség, berendezés, ami miatt másutt hónapokig, évekig is elhúzódik a megalaku­lás ... Kitűnő ötlet volt a katymáriatóíl, hogy az öre­gek napközi otthonát hasz­nálják fel erre a célra. Este ugyanis üres. Igenám, de kik legyenek a tagjai? Az értelmiségiek, természetesen, hiszen benne van a nevében! De kik az értelmiségiek? ;.. Ez volt eleinte a bökkenő. (Másutt is. Néhány éve gyakran szerepelt ez a té­ma a sajtóban. Elavult, megrögzött nézetek túlélték a társadalom változásait, s falun a tanító, meg az or­vos számított legfeljebb ér­telmiséginek. De nem te­kintették annak és nem érezte magát odatartozó- nak: az egyetemet végzett mezőgazdász, vagy a ta­nácsvezető, párttitkár, s más közéleti vezető. Valljuk meg, igazuk is volt, ha nem akartak az egykori „falusi intelligen­cia” helyébe lépni. De el­jött az ideje, hogy átérté­keljük a régi fogalmakat. Hallgassuk tovább a tör­ténetet:) — Előbb a pedagógusok mozdultak meg Katymáron. Ok -alkotják az értelmiség legnépesebb rétegét és ma már többségükben a köz ügyei iránt érdeklődő em­berek. Érdekelte őket a község jövője is, ami elég gyakori téma volt a klub programjában. Mondhat­nám: ügyes fogás. Hiszen erről szívesen hall a mező­gazdász is. Vagy az fmsz dolgozója. Mindenki, aki­nek bármi köze és felelős­sége van benne. Jöttek te­hát. S az értelmiségi klub azóta nem valamiféle szűk­körű társaság Katymáron. Szívesen látunk minden érdeklődőt! — ez a jelszava a most létesülő garai klub­nak. S nehogy a még ta­pasztalható félreértés bár­kit is távol tartson, azért adták az értelmiségi he­lyett a Népfront nevet a klubnak. Témánk szempontjából mellékes, hogy itt nehezebb volt a megvalósítás, mint Katymáron. Végülis a párt­házban kaptak három tá­gas helyiséget. A lelkese­désre jellemző, hogy kere­ken százezer forintot adott össze a tanács, a tsz-ek, az értékesítési szövetkezet, az állami gazdaság, a ktsz... Talán lassabban, mint szerették volna, de feb­ruár elején megnyílik vég­re az új klub. Még valamit: Jóelőre tisztáztak egy fontos alap­elvet. Itt nem lesz erőltetett program. A népművelés ne itt akarja teljesíteni elő­adástervét. Folytonos ér­deklődéssel, közvélemény­kutatással derítik fel az igényeket. Klub lesz, nem pedig szakkör. Otthon érezzék magukat látogatói, s azért jöjjenek ide, mert gazdagodni lehet érzelmek­ben, barátságban és tudás­ban egyaránt. Vaskúton az ősz óta mű­ködik Népfront klub. Ga­rán most nyílik. Egyre több helyről jelentkeznek a nép­front megyei bizottságánál. Sokan egy félreértés miatt: — Tőlünk remélnek anyagi támogatást — mond­ja Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára. — Erre azonban nincsenek eszközeink. Nem is erőltet­jük a Népfront elnevezést. A benne rejlő működési elv a fontos. Ezt támogatjuk, ha nem is anyagiakkal, ha­nem a népfront tekintélyé­vel és lehetőségeivel. Te­hát: sajtótermékekkel, pro­pagandaanyagokkal, elő­adókkal és előadások meg­szervezésével. Azzal a szel­lemi erővel, amit a nép­frontban aktívan dolgozó értelmiségiek, szakemberek hivatásszeretete és tudása jelent.^; Mester László Tv képcső nélkül A tv-készülékek tökéle­tesítésére való törekvések során a Cambridge-i egye­temen olyan készüléket al­kottak, amely kiküszöböli a ma használatos katód- fénycsöveket. Az új készü­lék alakja és súlya olyan, hogy a fáira akasztható, akár egy festmény. Két éve foglalkoznak az újszerű tv-vevővel. Mostanában készült el az első kísérleti példány, amely alkalmas lesz a sorozatgyártásra. Végleges elkészülte még két évet vesz igénybe. A ké­szülék súlya alig fél kiló, és fekete-fehér, illetve szí­nes képek közvetítésére is alkalmasa Az újfajta ké­szülék — tömeggyártása után — állítólag jelenté­kenyen olcsóbb lesz, mint a ma használatos készülé­kek. Kiadvány Fájsz ró I A megyei néprajzkutató honismereti kör tagjai mo­nográfiasorozatban dolgoz­zák fel a legrégibb telepü­lések történetét, néphagyo­mányait. Most hagyta el a nyomdát a „Fajszi honis­mereti értesítő”. A füzet sok érdekességeit közöl a községről, ahová annak ide­jén az Árpád-nemzetség te­lepedett le, s mostanáig kimutatható a falu lakos­ságának folyamatossága. A település Fajsznak, Árpád unokájának nevét őrzi. A városközpontban Eltűnik ismét egy „da­rabka” régi Kecskemét. A városgazdálkodási csoport házilagos brigádjának tag­jai a tűzoltó-laktanya tő- szomszédságától a Petőfi utcáig terjedő szakaszon bontják a kiszolgált, öre- gecske házakat, hogy he­lyet teremtsenek az újnak. A mintegy harminc egész­ségtelen, nem egy esetben életveszélyes lakás helyén előreláthatólag még ez év őszén megkezdődik a 25 millió forint költségű, mo­dern földművesszövetkezeti áruház kivitelezése. Ezt a címet is adhatta volna a televízió vasár­napi esti színpadi játéká­nak. Hiszen a Családi tűz­hely — „A Janika” volt eredeti címe — előadása egyúttal a méltatlanul el­feledett író újrafelfedezé­seként hatott a mai kö­zönségre. A szokványos családi há­romszög bomlik itt ki rend­hagyó módon, valahogy olyanformán, mintha az író ezeknek az elcsépelt szerelmi történeteknek a záróakkordjait, tragikomé­diáját és visszáját akarná megmutatni a közönségnek, kora polgári társadalmá­nak. Janika meghal, s az apa csak akkor tudja meg, hogy akit sirat, nem az övé... A figurákat szinte „felboncolja” előttünk az író, s bár a darab levegője régi, a képmutatás elleni állásfoglalása nem korhoz kötött, az a mának is szól. Csáth Géza ha élne, feb­ruár 13-án lenne nyolcvan- éves, így a darab előadása megemlékezés is. Alig har­minc évet élt a tragikus sorsú ember. Nekünk talán külön is illő bemutatni öt, hiszen a Bácskából indult el, a Bácskai Hírlap közöU te első írásait, zenekriti­káit — alig 14 éves korá­ban. Sokoldalú tehetség: kitűnő rajzoló, ért a mu­zsikához, unokabátyja, Kosztolányi Dezső is egyen­geti útját, tehetsége ki­bontakozását, így lesz be­lőle író, hírlapíró, s mi­közben megszerzi az or­vosi diplomát, már a Nyu­gat is munkatársaként üd­vözli. Az első világháború­ból súlyos betegen tér meg, egy ideig a bajai kórház­ban is kezelik súlyos ideg­baját. Egyéni, családi tra­gédiáját is betegsége okoz­ta — önkezével vetett vé­get életének. Kritikusai szerint az em­beri lélek ismerője volt, s a század elején a magyar próza megújítói közé tar­tozott, a modern természet- tudományos szemlélet is hatott írásaira, s tán a napjainkban divatos lélek­tanilag elemző novellamű­faj előfutárának is lehet tekinteni. A Magyar Televízió leg­szebb hivatását teljesíti, amikor segít felfedezni — illetve újra felfedezni — már-már elfelejtett értéke-< inket, T. P. Egy másik katona szédelgett félre a sorból.:. Ezt is hátrahagyták egy félig-meddig pihenttel. ... Ha nem nézne rá olykor olyan sandán a jő öreg Latouret, Isten nyugtassa, ha megmásíthatatlan jó­indulata elszólítaná a légióból, akkor megpróbálna szájharmonikázni a fiúknak, talán ez használna ne­kik a strapa ellen ... Hm... Megpróbálja... Mi lehet? Hiszen többen dohányoznak és azért sem szól... Legfeljebb rá­ordít majd, hogy hagyja abba. Azt megteheti neki. Tüzel a nap... Hat órája menetelnek a végtelen sarga portenger kellős közepén, amikor egyszer csak Latouret őrmesn tér csodálkozva kapja fel a fejét. Valami finom, halk, sípoló zümmögést hall... Mi ez? Itt, a halálos mars elviselhetetlen utolsó órájában, mert még ennyi idő választotta el őket a táborozástól... Mi ez? Megfordult. ........ A tejfelesképfl clncogtatja a szájharmonikáját... és ördög és pokol! Két puska van a vállán! Elvette attól a suhanctöl!... Ezt nem szabad, ha rászól, csak azt a kölyköt bünteti, aki maradt volna otthon a mamájánál, ahelyett, hogy idejött katonának... Hát csak cipelje a puskáját másnak is, majd örül nem­sokára, ha a lábát bírja.. De hogy evvel a vacak, poros, fojtó levegővel még harmonikát is fúj,., Tisz­tára bolond, és döglötten fog a második menetelés­ből kibukni... Hát csak bukjon ... csak fújja... És Galamb fújta. Most már egész vidáman. Ebben az órában már egy sem dőlt ki. Már csak öten mentek. Az őrmester, Galamb. Kö­lyök, (ennek Galamb vitte a puskáját), Nadov, a tur- kesztán óriás, aki naponta két szót sem beszélt, és Minkisz, az osztrák orvos. A második hét órából né­gyet tettek meg. És Galamb harmonikázott. Azután abbahagyta. Latouret visszafordult, hogy végre lássa kiszédülni a sorból, de csak azt láthatta, hogy Harrincourt előkotor a tarisznyából egy darab hideg juhhúst, ami még melegen se volt valami gusz­tusos táplálék, és jóízűen harap belőle. Még ilyet! A sivatogat járt vén őrmester már kissé kóválygott. Ez meg vigyorog, eszik, muzsikál, két pus­kát hord, és úgy néz ki, mint akit hízókúrára fogtak itt... Nadov, a turkesztán óriás, mint valami oszlop zu­hant ki a sorból, nagy döngéssel. Minkusz lehajolt fö­léje, hogy meghallgassa a szívét, de közben egy szép bukfenccel 6 is elterült mellette. — Közlegény! Ez a Kölyöknek szólt, még aránylag áll a lábán, csak az ajka remeg kékülten, és húnyódik a pillája. — Sátrat ver a betegek fölé, és bevárja a csapatot. Vegye át a puskáját... őrjárat! Vigyázz!... Az őrjárat ez esetben egyedül Galamb, feszesen megindul az őrmester után. Néhány lépés múlva bátortalanul cincogtat, majd amikor látja, hogy Latouret nem szól, szépen, hango­san harmonikázik. Bealkonyodott, a kékes égen bágyadt fényű, korai csillagok gyúlnak ki a sivatag felett, és a kéttagú őr­járat megy: elől az őrmester, három szál hiűzbajuszá- val, mögötte Galamb, feltűzött szuronnyal, szájharmo­nikázva, — Közlegényt — Igenis, őrmester űrt — Mikor szokta meg a trópust? — A napokban őrmester úr! — Mit hazudik? Maga nem most jár először a si­vatagban ! — Alázatosan jelentem, én még sohasem hazudtam. Nem finom szokás. Mentek. Itt is, ott is hiénák kerülgették őket, nagy távolságról, hol előttük, hol mögöttük futva... Né­melyik vészesen felüvöltött, hisztérikus, rekedt, asz- szonyi kacagásra emlékeztető hangon ... Távol gyenge fény tűnt fel. Az ott már Murzuk oázis. Szpáhik, szahariánok, szenegáli lövészek állomásoz­nak benne. Ezek portyáznak időnként a Szaharában, hogy sakkban tartsák a tuaregeket, berbereket, riffe- ket. Marzuktól délre a nagy semmi következik. De Marzukban villanyvilágítás van, rádióállomás, kórház és keramitos utak. Szpáhik sorfala között vonul be az orani század, katonabanda szól, és szájtátók bá­mulják a fáradt sereget. Az átvonuló tartalékszázadok számára külön lakta­nya van Marzukban. Ide irányítják az újonnan érke­zőket. A porlepte, kimerült század ruházatát és fel­szerelését pótolják, orvosi vizsgálat következik, és három nap teljes szabadság... A partizánokat szpáhik zárják körül, és az oázis tá­voli részébe viszik, ahol karókat vernek le, és tüskés drótot tekernek rájuk, A szabadon hagyott kijáratok elé pedig szaharián őrséget állítanak. Elkülönítik a szabadcsapatot. Ezek nem valami érzékenyek, nyugod­tan szívják a kendert és sütik a keszrát a drótsövény mögött. A bejáró előtt egy vézna, ősz szakállú, bur- nuszos arab, trachomás, bedagadt, vörös szemekkel, felállítja parázstűzhelyét, és kávét főz néhány centi- mesért. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom