Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-07 / 31. szám
1968. február 7. szerda 5. oldal UJ KLUB ALAKUL A képernyő előtt Csáth Géza felfedezése A klub nálunk újkeletű intézmény. És nem nagyon hasonlít a másutt meghonosodott formákhoz, őshazájában. Angliában a klub zártkörű szervezet Nem annyira a művelődés és a szórakozás, mint inkább a társadalmi rétegek elkülönülésének kerete. A másik jellegzetes forma a Szovjetunióban honos. Ott éppen ellenkezőleg, tekintet nélkül bármiféle rétegződésre és kötöttségre, a területi elv érvényesül. A szovjet klubok leginkább a mi művelődési házainkra és üzemi kultúrotthonaink- ra hasonlítanak. A mi klubjaink ennél kö- töttebb szervezetet mutatnak. A jelekből ítélve jövőjük van. de még eléggé körvonalazatlanok a formák. Éppen ezért érdemes odafigyelni minden új próbálkozásra. Garán most új klub létesül. Sokat bábáskodott körülötte Horváth Ferenc járási népfronttitkár. Legalábbis ezt hallottam, bár ő elhárít minden érdemet. De látszik, hogy szívügye. Mert az új klub — Népfront klub. Szokatlan elnevezés. Nem tsz, vagy ifjúsági, vagy értelmiségi, mint másutt. Miért? —- Kezdjük egy példával — mondja Horváth elvtárs. — Talán a katymá- rival, mert jellemző. Ott két éve alakult meg az értelmiségi klub. Szerencsések voltak a körülmények, nem okozott gondot a helyiség, berendezés, ami miatt másutt hónapokig, évekig is elhúzódik a megalakulás ... Kitűnő ötlet volt a katymáriatóíl, hogy az öregek napközi otthonát használják fel erre a célra. Este ugyanis üres. Igenám, de kik legyenek a tagjai? Az értelmiségiek, természetesen, hiszen benne van a nevében! De kik az értelmiségiek? ;.. Ez volt eleinte a bökkenő. (Másutt is. Néhány éve gyakran szerepelt ez a téma a sajtóban. Elavult, megrögzött nézetek túlélték a társadalom változásait, s falun a tanító, meg az orvos számított legfeljebb értelmiséginek. De nem tekintették annak és nem érezte magát odatartozó- nak: az egyetemet végzett mezőgazdász, vagy a tanácsvezető, párttitkár, s más közéleti vezető. Valljuk meg, igazuk is volt, ha nem akartak az egykori „falusi intelligencia” helyébe lépni. De eljött az ideje, hogy átértékeljük a régi fogalmakat. Hallgassuk tovább a történetet:) — Előbb a pedagógusok mozdultak meg Katymáron. Ok -alkotják az értelmiség legnépesebb rétegét és ma már többségükben a köz ügyei iránt érdeklődő emberek. Érdekelte őket a község jövője is, ami elég gyakori téma volt a klub programjában. Mondhatnám: ügyes fogás. Hiszen erről szívesen hall a mezőgazdász is. Vagy az fmsz dolgozója. Mindenki, akinek bármi köze és felelőssége van benne. Jöttek tehát. S az értelmiségi klub azóta nem valamiféle szűkkörű társaság Katymáron. Szívesen látunk minden érdeklődőt! — ez a jelszava a most létesülő garai klubnak. S nehogy a még tapasztalható félreértés bárkit is távol tartson, azért adták az értelmiségi helyett a Népfront nevet a klubnak. Témánk szempontjából mellékes, hogy itt nehezebb volt a megvalósítás, mint Katymáron. Végülis a pártházban kaptak három tágas helyiséget. A lelkesedésre jellemző, hogy kereken százezer forintot adott össze a tanács, a tsz-ek, az értékesítési szövetkezet, az állami gazdaság, a ktsz... Talán lassabban, mint szerették volna, de február elején megnyílik végre az új klub. Még valamit: Jóelőre tisztáztak egy fontos alapelvet. Itt nem lesz erőltetett program. A népművelés ne itt akarja teljesíteni előadástervét. Folytonos érdeklődéssel, közvéleménykutatással derítik fel az igényeket. Klub lesz, nem pedig szakkör. Otthon érezzék magukat látogatói, s azért jöjjenek ide, mert gazdagodni lehet érzelmekben, barátságban és tudásban egyaránt. Vaskúton az ősz óta működik Népfront klub. Garán most nyílik. Egyre több helyről jelentkeznek a népfront megyei bizottságánál. Sokan egy félreértés miatt: — Tőlünk remélnek anyagi támogatást — mondja Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára. — Erre azonban nincsenek eszközeink. Nem is erőltetjük a Népfront elnevezést. A benne rejlő működési elv a fontos. Ezt támogatjuk, ha nem is anyagiakkal, hanem a népfront tekintélyével és lehetőségeivel. Tehát: sajtótermékekkel, propagandaanyagokkal, előadókkal és előadások megszervezésével. Azzal a szellemi erővel, amit a népfrontban aktívan dolgozó értelmiségiek, szakemberek hivatásszeretete és tudása jelent.^; Mester László Tv képcső nélkül A tv-készülékek tökéletesítésére való törekvések során a Cambridge-i egyetemen olyan készüléket alkottak, amely kiküszöböli a ma használatos katód- fénycsöveket. Az új készülék alakja és súlya olyan, hogy a fáira akasztható, akár egy festmény. Két éve foglalkoznak az újszerű tv-vevővel. Mostanában készült el az első kísérleti példány, amely alkalmas lesz a sorozatgyártásra. Végleges elkészülte még két évet vesz igénybe. A készülék súlya alig fél kiló, és fekete-fehér, illetve színes képek közvetítésére is alkalmasa Az újfajta készülék — tömeggyártása után — állítólag jelentékenyen olcsóbb lesz, mint a ma használatos készülékek. Kiadvány Fájsz ró I A megyei néprajzkutató honismereti kör tagjai monográfiasorozatban dolgozzák fel a legrégibb települések történetét, néphagyományait. Most hagyta el a nyomdát a „Fajszi honismereti értesítő”. A füzet sok érdekességeit közöl a községről, ahová annak idején az Árpád-nemzetség telepedett le, s mostanáig kimutatható a falu lakosságának folyamatossága. A település Fajsznak, Árpád unokájának nevét őrzi. A városközpontban Eltűnik ismét egy „darabka” régi Kecskemét. A városgazdálkodási csoport házilagos brigádjának tagjai a tűzoltó-laktanya tő- szomszédságától a Petőfi utcáig terjedő szakaszon bontják a kiszolgált, öre- gecske házakat, hogy helyet teremtsenek az újnak. A mintegy harminc egészségtelen, nem egy esetben életveszélyes lakás helyén előreláthatólag még ez év őszén megkezdődik a 25 millió forint költségű, modern földművesszövetkezeti áruház kivitelezése. Ezt a címet is adhatta volna a televízió vasárnapi esti színpadi játékának. Hiszen a Családi tűzhely — „A Janika” volt eredeti címe — előadása egyúttal a méltatlanul elfeledett író újrafelfedezéseként hatott a mai közönségre. A szokványos családi háromszög bomlik itt ki rendhagyó módon, valahogy olyanformán, mintha az író ezeknek az elcsépelt szerelmi történeteknek a záróakkordjait, tragikomédiáját és visszáját akarná megmutatni a közönségnek, kora polgári társadalmának. Janika meghal, s az apa csak akkor tudja meg, hogy akit sirat, nem az övé... A figurákat szinte „felboncolja” előttünk az író, s bár a darab levegője régi, a képmutatás elleni állásfoglalása nem korhoz kötött, az a mának is szól. Csáth Géza ha élne, február 13-án lenne nyolcvan- éves, így a darab előadása megemlékezés is. Alig harminc évet élt a tragikus sorsú ember. Nekünk talán külön is illő bemutatni öt, hiszen a Bácskából indult el, a Bácskai Hírlap közöU te első írásait, zenekritikáit — alig 14 éves korában. Sokoldalú tehetség: kitűnő rajzoló, ért a muzsikához, unokabátyja, Kosztolányi Dezső is egyengeti útját, tehetsége kibontakozását, így lesz belőle író, hírlapíró, s miközben megszerzi az orvosi diplomát, már a Nyugat is munkatársaként üdvözli. Az első világháborúból súlyos betegen tér meg, egy ideig a bajai kórházban is kezelik súlyos idegbaját. Egyéni, családi tragédiáját is betegsége okozta — önkezével vetett véget életének. Kritikusai szerint az emberi lélek ismerője volt, s a század elején a magyar próza megújítói közé tartozott, a modern természet- tudományos szemlélet is hatott írásaira, s tán a napjainkban divatos lélektanilag elemző novellaműfaj előfutárának is lehet tekinteni. A Magyar Televízió legszebb hivatását teljesíti, amikor segít felfedezni — illetve újra felfedezni — már-már elfelejtett értéke-< inket, T. P. Egy másik katona szédelgett félre a sorból.:. Ezt is hátrahagyták egy félig-meddig pihenttel. ... Ha nem nézne rá olykor olyan sandán a jő öreg Latouret, Isten nyugtassa, ha megmásíthatatlan jóindulata elszólítaná a légióból, akkor megpróbálna szájharmonikázni a fiúknak, talán ez használna nekik a strapa ellen ... Hm... Megpróbálja... Mi lehet? Hiszen többen dohányoznak és azért sem szól... Legfeljebb ráordít majd, hogy hagyja abba. Azt megteheti neki. Tüzel a nap... Hat órája menetelnek a végtelen sarga portenger kellős közepén, amikor egyszer csak Latouret őrmesn tér csodálkozva kapja fel a fejét. Valami finom, halk, sípoló zümmögést hall... Mi ez? Itt, a halálos mars elviselhetetlen utolsó órájában, mert még ennyi idő választotta el őket a táborozástól... Mi ez? Megfordult. ........ A tejfelesképfl clncogtatja a szájharmonikáját... és ördög és pokol! Két puska van a vállán! Elvette attól a suhanctöl!... Ezt nem szabad, ha rászól, csak azt a kölyköt bünteti, aki maradt volna otthon a mamájánál, ahelyett, hogy idejött katonának... Hát csak cipelje a puskáját másnak is, majd örül nemsokára, ha a lábát bírja.. De hogy evvel a vacak, poros, fojtó levegővel még harmonikát is fúj,., Tisztára bolond, és döglötten fog a második menetelésből kibukni... Hát csak bukjon ... csak fújja... És Galamb fújta. Most már egész vidáman. Ebben az órában már egy sem dőlt ki. Már csak öten mentek. Az őrmester, Galamb. Kölyök, (ennek Galamb vitte a puskáját), Nadov, a tur- kesztán óriás, aki naponta két szót sem beszélt, és Minkisz, az osztrák orvos. A második hét órából négyet tettek meg. És Galamb harmonikázott. Azután abbahagyta. Latouret visszafordult, hogy végre lássa kiszédülni a sorból, de csak azt láthatta, hogy Harrincourt előkotor a tarisznyából egy darab hideg juhhúst, ami még melegen se volt valami gusztusos táplálék, és jóízűen harap belőle. Még ilyet! A sivatogat járt vén őrmester már kissé kóválygott. Ez meg vigyorog, eszik, muzsikál, két puskát hord, és úgy néz ki, mint akit hízókúrára fogtak itt... Nadov, a turkesztán óriás, mint valami oszlop zuhant ki a sorból, nagy döngéssel. Minkusz lehajolt föléje, hogy meghallgassa a szívét, de közben egy szép bukfenccel 6 is elterült mellette. — Közlegény! Ez a Kölyöknek szólt, még aránylag áll a lábán, csak az ajka remeg kékülten, és húnyódik a pillája. — Sátrat ver a betegek fölé, és bevárja a csapatot. Vegye át a puskáját... őrjárat! Vigyázz!... Az őrjárat ez esetben egyedül Galamb, feszesen megindul az őrmester után. Néhány lépés múlva bátortalanul cincogtat, majd amikor látja, hogy Latouret nem szól, szépen, hangosan harmonikázik. Bealkonyodott, a kékes égen bágyadt fényű, korai csillagok gyúlnak ki a sivatag felett, és a kéttagú őrjárat megy: elől az őrmester, három szál hiűzbajuszá- val, mögötte Galamb, feltűzött szuronnyal, szájharmonikázva, — Közlegényt — Igenis, őrmester űrt — Mikor szokta meg a trópust? — A napokban őrmester úr! — Mit hazudik? Maga nem most jár először a sivatagban ! — Alázatosan jelentem, én még sohasem hazudtam. Nem finom szokás. Mentek. Itt is, ott is hiénák kerülgették őket, nagy távolságról, hol előttük, hol mögöttük futva... Némelyik vészesen felüvöltött, hisztérikus, rekedt, asz- szonyi kacagásra emlékeztető hangon ... Távol gyenge fény tűnt fel. Az ott már Murzuk oázis. Szpáhik, szahariánok, szenegáli lövészek állomásoznak benne. Ezek portyáznak időnként a Szaharában, hogy sakkban tartsák a tuaregeket, berbereket, riffe- ket. Marzuktól délre a nagy semmi következik. De Marzukban villanyvilágítás van, rádióállomás, kórház és keramitos utak. Szpáhik sorfala között vonul be az orani század, katonabanda szól, és szájtátók bámulják a fáradt sereget. Az átvonuló tartalékszázadok számára külön laktanya van Marzukban. Ide irányítják az újonnan érkezőket. A porlepte, kimerült század ruházatát és felszerelését pótolják, orvosi vizsgálat következik, és három nap teljes szabadság... A partizánokat szpáhik zárják körül, és az oázis távoli részébe viszik, ahol karókat vernek le, és tüskés drótot tekernek rájuk, A szabadon hagyott kijáratok elé pedig szaharián őrséget állítanak. Elkülönítik a szabadcsapatot. Ezek nem valami érzékenyek, nyugodtan szívják a kendert és sütik a keszrát a drótsövény mögött. A bejáró előtt egy vézna, ősz szakállú, bur- nuszos arab, trachomás, bedagadt, vörös szemekkel, felállítja parázstűzhelyét, és kávét főz néhány centi- mesért. (Folytatjuk)
