Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

A megye pártszervezeteinek feladatai a gazdasági reform sikeres bevezetése érdekében Amint arról már beszámoltunk olvasóinknak, a me• gyei pártbizottság január 15-i kibővített ülésén a terü­leti pártszervezetek 1968. évi gazdaságpolitikai felada­tairól tanácskoztak a pártbizottság tagjai és a meg hívottak. Az ott hozott nagy jelentőségű határozatok, valamint a gazdasági reform bevezetését megelőző december 6-i megyei pártbizottsági ülés határozatai az egész megye fejlődését átfogják, s irányt mutatnak az elkövetkező időre. Eddig az ipar és a mezőgazdaság kérdéseiről közöltünk nyilatkozatokat a megyei párt- bizottság állásfoglalásai alapján. Most dr. Molnár Frigyes elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát kértük fel, hogy tájékoztassa a Petőfi Népe olvasóit, megyénk lakosságát: miben látja a pártbizottság, a pártszervezetek legfőbb feladatait a gazdasági reform sikeres végrehajtása érdekében. Dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkárának nyilatkozata a Petőfi Népe számára I KÉRDÉS: A megyei pártbizottság ülésének I jelentőségét hogyan le­hetne röviden össze­foglalni? VÁLASZ: Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizott­sága ülésének jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy az 1968-as esztendőbe lép­tünk, amely egyben az új gazdasági mechanizmus be­vezetésének első esztende­je. A pártbizottsági ülésen a megye politikai vezető testületé azokat az éves gazdaságpolitikai feladato­kat tárgyalta meg, ame­lyeknek megvalósítása a Központi Bizottság novem­ber 24-i határozata alapján a megye kommunistáira vár. Alapvető célunk az volt, hogy számba vegyük a gaz­dasági reform előkészíté­sének helyzetét, s az adott­ságok és lehetőségek alap­ján dolgozzuk ki a gazda­ságpolitikai feladatok reá­lis megyei programját A továbbiakban pedig ennek alapján arra törekszünk, hogy a politikai vezetés eszközeivel elősegítsük a megye egész párttagsága és lakossága számára a fel­ismerést célkitűzéseink össztársadalmi s egyben egyéni összhangja és érde­kei között. Ezzel szeret­nénk megnyerni hatékony munkájukat a gazdaság- politika megvalósításához. Szeretném hozzáfűzni, hogy a megyei pártbizott­ság ülésén igen termékeny és sokrétű vita alakult ki, s egységes állásfoglalás is a helyes program kidolgo­zása érdekében. A megyei pártbizottság bizakodóan ítéli meg helyzetünket és lehetőségeinket. Ennek alapját az évek során elért kiemelkedő gazdasági ered­mények, a reform várható kedvező hatásai képezik, amelyek minden bizonnyal még jobban kibontakoztat­ják megyénk vezetőinek, dolgozóinak immár hagyo­mányossá váló kezdemé­nyezőkészségét és öntevé­kenységét. I KÉRDÉS: Mik a párt­vezetés feilesztésének I ielenlesfi főbb célki­tűzései? VÁLASZ: E célkitűzése­ket a következőkben össze­gezhetjük: ■ j I Az idei év jelentő- I * I séqéből fakad, hogy tovább kell fejleszteni a pártszervezetek vezető sze­revét a gazdaságpolitikai feladatok jobb helyi meg­valósítása érdekében. i~ T A gazdasági élet az I “ 1 ipari és mezőgazda- sági üzemekben, valamint a termeléssel szoros kap­csolatban levő intézmé­nyekben zajlik. Ménvedig menvövekedett. önállóság­gal. Ebből következik, hogy az itt működő pártszerve­zetek vezető tevékenységét még hatékonyabbá kell tenni. I ,, I Az önállóság új igé- I " ' nyékét és követelmé­nyeket támaszt a vezetők­kel szemben. Ezért helye­sen kell értelmezni és még következetesebben érvénye­síteni a párt káderpoliti­káját. A sokrétű és bonyo­lult feladatok meg­követelik a politikai tö­megmunka fejlesztését, az eszmei-politikai és cselek­vési egység erősítése érde­kében. KÉRDÉS: Miben látja Molnár elvtárs a párt- szervezetek helyi veze­tő szerepe növelésének tennivalóit? VÁLASZ: A pártszerve­zetek vezető szerepének fejlesztése sokrétű problé­ma, ezért csak néhány főbb vonás kiemelésére törek­szem. Hozzáfűzöm, hogy az ezzel összefüggő tenni­valóinkat gyakorlatiasan kell felfogni. Most a gazda­sági év megkezdésével és a reform bevezetésével kapcsolatos közvetlen ten­nivalókra összpontosítsuk a figyelmet. A későbbiek so­rán — a tapasztalatok gon­dos rendszerezésével — széles körűen ki kell mun­kálnunk a pártvezetés to­vábbfejlesztésének tenni­valóit, a párt IX. kongresz- szusa határozatainak meg­felelően. A pártvezetés továbbfej­lesztésekor a gazdasági irá­nyításban általában végbe­menő változásokat kell fi­gyelembe venni. Ezek a következők: A korábbi tervutasításos rendszer helyett a gazda­ságvezetés korszerűbb mód­szerei érvényesülnek, még­pedig: a gazdasági eszkö­zökkel, a különböző anyagi és erkölcsi ösztönzők útján történő irányítás. Az önállóság növekedése az ipari és mezőgazdasági üzemekben, valamint az állami és gazdasági szer­vekben a vezetés bizonyos fokú decentralizálását je­lenti. Az elmondottak lehetővé teszik szocialista társadal­munk alapvonásának. a szocialista demokráciának kiterebélyesítését az ipari üzemekben és termelőszö­vetkezetekben, az említett intézményekben, a dolgo­zók képviseleti szerveiben: a szakszervezetekben, a KISZ-szervezetekben és más szervezetek munkájá­ban. Mindez természetesen azt jelenti, hogy az új körül­mények között megnöveke­dik a területi pártszerveze­tek hatásköre, felelőssége. Ez indokolja a vezetés stí- n-ónnak továbbfejlesztését. KÉRDÉS: Müven mód. ■zerekkel hajtják vég­re a területi pártszer­vezetek pártunk gazda­ságpolitikáiét a saját körzetükben? VÁLASZ: A párt gazda­ságpolitikáját hatékonyan csak úgy hajthatják végre a területi pártszervezetek, ha kidolgozzák ennek a po­litikának területi és üzemi, tehát helyi végrehajtási programját. A tsz-pártszer- vezetek például akkor ér­vényesítik vezető szerepü­ket, ha az ismert agrár- ■ politikai intézkedések fi­gyelembevételével, helyi adottságaik és tartalékaik, valamint a gazdálkodás ta­pasztalatainak mérlegelésé­vel kialakítják programju­kat a gazdasági év főbb feladataival kapcsolatban. A kommunisták mellett a program összeállításába vonják be a leghozzáértőbb pártonkívüli dolgozókat is, akik nyilvánvalóan hasz­nos útmutatást tudnak ad­ni a termelőszövetkezetek éves gazdálkodási tervének céltudatos elkészítéséhez. A gazdálkodásban döntő szerepük az embereknek és a gazdasági folyamatokban kialakuló emberi kapcsola­toknak van. Éppen ezért megyei bizottságunk hang­súlyozta, hogy az új kö­rülmények között pártszer­vezeteink ne foglalkozza­nak a legkülönbözőbb ope­ratív feladatokkal. Ez egyébként is a gazdaság­vezetők hatásköréhez és fe­lelősségéhez tartozik. A pártszervezetek a gazdasá­gi kérdésekkel is az embe­rek oldaláról és az eszmei politikai vezetés eszközei­vel foglalkozzanak. Semmi­képpen se kössék le ma­gukat a gazdálkodás apró részletkérdéseivel. Azt tart­juk fontosnak, hogy az üzemek vezetői és dolgozói értsék a főbb gazdaság- politikai célkitűzéseket és keressék a módját a leg­jobb helyi megvalósítás­nak. az eredményes gazdál­kodás érdekében. A párt- szervezetek irányítsák fi­gyelmüket a gazdálkodás fő kérdéseire és nyújtsanak segítséget ezek célszerű megoldásához. Ügyeljenek, hogy a gazdálkodás során érvényesüljön a népgazda­sági, a kollektív üzemi ér­dek, s ezen belül találják meg egyéni érdekeltségü­ket is a termelőegységek dolgozói. KÉRDÉS: A korábbi években gyakran ta­pasztaltuk bizonyos feladatkörök, hatáskö. rök elhatárolásának hiányát. Az új körül­mények között törté­nik-e változás ezen a területen? VÁLASZ: Szocialista rendszerünkben minden szervnek és intézménynek megvan a maga rendelte­tése, hatásköre és felelős­sége. Ezért ezt figyelembe véve számos pártszerveze­tünknél gyökeres változást kell alkalmazni a szervek hatásköre, önállósága és fe­lelőssége növelésé, tehát a céltudatos munkamegosz­tás érdekében. Amint utal­tam rá,' a pártszervezet politikai vezető testület, tehát a politikai és gazda­ságpolitikai célok érdeké­ben sajátos politikai esz­közökkel kell, hogy tevé­kenykedjék. Ugyanezekért a célokért a gazdasági ve­zetőknek felelős gazdasági tevékenységgel kell dolgoz­niuk. Természetesen bizto­sítva, hogy intézkedéseik megértésre találjanak a dolgozók körében. A tö­megszervezeteknek is meg­van a maguk sajátos és megnövekedett szerepük mind a politikai nevelő munkában, mind a helye­sen értelmezett érdekvéde­lem szempontjából. A céltudatos munkameg­osztás alapján végzett tevé­kenység feltétlenül a párt- szervezetek vezető szerepé­nek hatékonyságát szolgál­ja. mégpedig a növekvő gazdasági eredményeken keresztül, ami érthetően megnöveli a pártszerveze­tek tömegbefolyását Ezzel kapcsolatban érdemes arra az alapvető megállapításra gondolni: ott és akkor ér­vényesül a párt vezető sze­repe, ahol és amilyen mér­tékben a párt politikáját valósítják meg. A gazdasági és tömeg­szervezeti vezetők önálló­ságának és felelősségének növekedésével tovább fej­lődik a vezetésük alatt álló szervek munkája, növek­szik az emberek aktivitása, hozzáértése, alkotókedve — és megsokszorozódik a munka hatékonysága. Ez a feltétele annak is, hogy növekedjék az üzemi de­mokrácia, az emberek tö­megeinek részvétele az üzem, a vállalat problé­máinak megoldásában. Pártszervezeteinknek ezért fontos feladatuk, hogy kü­lönböző törvényeink — a Munka Törvénykönyve, a tsz-törvény —, valamint a tömegszervezetek jog­körének betartásával segít­sék elő a- dolgozók jogai­nak és kötelezettségeinek minél teljesebb érvényesü­lését, s ennek alapján al­kotó tevékenységük és a közösség iránt érzett fele­lősségük növekedését. KÉRDÉS: Sok szó esik mostanában a káderek helyes kiválasztásáról. Az eddig elmondottak hogyan függenek ösz- sze a káderpolitikai kérdésekkel? VÁLASZ: Az említett gondolatok nyilván össze­függnek a párt káderpoli­tikájával is. A Politikai Bizottság erről szóió hatá­rozatát a területi pártszer­vek már megtárgyalták. A tapasztalatok szerint azon­ban még nem. vált a Po­litikai Bizottság határozata eléggé gyakorlattá. Ezért megvalósítását állandóan napirenden kell tartani. Most igazán elmondhat­juk, hogy az új mechaniz­mus sikeres megvalósítása a kádereken .múlik, akik vezetik, szervezik a sokrétű gazdásági folyamatokat. Fontos káderpolitikai el­vünk — mint ismeretes —, hogy o vezetők munkájá­nak értékelését az általuk kifejtett tevékenység haté­konyságán mérjük. Ezért is szükséges a feladatok, a hatáskörök világos el­határolása. Pártszervezet teink segítsék a különböző vezetőket, ugyanakkor , ne váljanak a gazdaságvezetők valamiféle , „segédszervé­vé”, mert ez ismét a fele­lősség elmosódását jelen­tené. Lehetetlenné, tenné, hogy a pártszervezet felül­emelkedjék a problémákon és helyesen ítélje meg a tényleges helvzetet, s az esetleges hibákat is. Ezért a pártvezetők, gazdasági és tömegszervezeti vezetők kö­zött helyes, pártszerű, elv­társi viszonyt kell kialakí­tani. A pártszervezet rendsze­res időközökben tárgyalja meg az üzem, a vállalat munkáját és a pártellen­őrzés jogkörével élve szá­moltassa be az egyes veze­tőket végzett munkájukról, ennek alapján értékelje és segítse tevékenységüket. Ez a feltétele annak is, hogy elkerüljék a szubjektivi­tást az emberek megítélé­sében. és egyben biztosít­sák az emberek kommunis­ta jellemformálását. Megyei pártbizottságunk­nak, a járási, városi párt- bizottságoknak mindezek­ben a maximális segítséget kell nyújtaniuk a pártszer­vezeteknek. KÉRDÉS: A helyes közvélemény kialakí­tásában nagy szerepe van a politikai agitá- ciónak. Miben látja Molnár elvtárs az ági. tációs és propoganda- munka főbb felada­tait? VÁLASZ: Alapvető fel­adatmik tekintjük, hogy széles körű felvilágosító munkával a vezetők és a lakosság körében kialakít­suk a jó ügy iránti bizal­mat, megteremtsük a reá­lis és nyugodt közvéle­ményt, s a kormány intéz­kedéseinek teljes támoga­tását. Sok tekintetben ter­mészetesen új problémák­kal is találkozunk. Arra van szükség, hogy a lakos­ság érezze és lássa: a nép- gazdasági körülmények ja­vulása összefügg saját sor­sának alakulásával. A helyes közvélemény kialakítása érdekében szá­mos kérdésben már eddig is széles körű tanácskozá­sok folytak. A reform elő­készítése is a nagy nyil­vánosság előtt történt. Leg­utóbb pedig az új fogyasz­tási árakról rendeztek vi­tát. Ügy látjuk, az ár­reform eddig pozitív ha­tást váltott ki a dolgozók körében. Mindenesetre ar­ra törekszünk, hogy a la­kosságot rendszeresen, a tényeknek megfelelően tá­jékoztassuk előrehaladá­sunkról és gondjainkról. KÉRDÉS: Egyes gaz­dasági vezetőknél ese­tenként csalódott han­gulat tapasztalható amiatt, hogy szigorúb­bak lettek a gazdasá­gi feltételek, bizonyos fékek kerültek alkal­mazásra. Mi a vélemé­nye erről Molnár elv­társnak? VÁLASZ: Az ezzel kap­csolatos aggályok vélemé­nyem szerint indokolatla­nok. Fontos, hogy minden gazdasági vezető jól értse a párt politikáját. A foko­zatosságot és bizonyos „fé­kek” beiktatását azért al­kalmazzuk a reform során, hogy elkerüljük a gazdasá­gi megrázkódtatásokat. Ar­ra törekszünk, hogy sem a gazdaságban, sem a politi­kai életben ne érjenek meglepetések bennünket. Hadd tegyem hozzá, hogy egyes dolgozók között is el­terjedtek különféle nézetek és aggodalmak, amelyeket hangoztatnak is. A munka- alkalmak csökkenésétől, ä szabad árak túlzott emel­kedésétől, s a gazdasági vezetők „hatalmának” nö­vekedése miatti kiszolgál­tatottságtól félnek. Egyesek anyagi jövedelmének arány­talan növekedésétől, s ér­telmiségi körökben az ok­tatási és kulturális célokra eddig fordított összegek ' befagyasztásától is tarta­nak. Ezeket az aggodalma­kat meggyőző, felvilágosító munkával kell eloszlat­nunk és tudatosítanunk, hogy a reform a szocialista építés, az egész társadalom érdekéből indult ki, és egybeesik minden becsü­letes ember személyes ér­dekeivel. I KÉRDÉS: Milyen ha­tásokkal és esetleges problémákkal számol­hatunk még? VÁLASZ: Egyesek azon­nali, gyors életszínvonal- növekedést várnak, holott az új irányítási rendszer bevezetésével,« a termelő­erők fejlődésében nem tör­ténik azonnali változás. A változás elsődlegesen az irányításban következik be. A reform hatása ezért csak bizonyos idő múlva fog ki­bontakozni. A reform a jövedelmek alakulását szorosabban kapcsolja össze a vállalat eredményességével Segítsük annak megérte­tését agitációnkban, hogy az anyagi ösztönzők alkal­mazása nem ellentétes ' a szocializmus elvével, ha­nem fontos ösztönzője szo­cialista fejlődésünknek. Módosul a közfelfogás más területeken is. Szaba­dabbá vált a munkaerő­gazdálkodás mind a vál­lalat, mind a munkavál­lalók szempontjából. Eddig szoros megkötöttségek vol­tak a dolgozók számára, ha munkahelyet kívántak változtatni. A vállalatok pedig sokszor olyan mun­kaerőt is alkalmaztak, akit nem tudtak teljes mérték­ben hasznosítani. A feles­leges munkaerő átcsoporto­sítása nem jelenti azt, hogy munkanélküliség lesz. Az országosan előirányzott 30 ezer új munkahely betöl­tésének 10 százalékát me­gyénkben tervezzük, foly­tatva iparosítási politikán­kat. A rugalmasabb árpoliti­kához is hozzá kell szok­nia lakosságunknak. Mint ismeretes, most az árak 50 százaléka fix ár. A mozgó árak alakulása nagymér­tékben az áruellátás növe­kedésétől függ, amelyben igen komoly feladatai van­nak a területi és a gazda­sági szerveknek, az ipari és a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak. A szociális juttatásoknál is módosulnak a feltételek. A nagyobb rész, az egész­ségügy, oktatás, gyermek- gondozási segély terhe vál­tozatlanul az államra há­rul. Más része — a köz- étkeztetés, védőruha, üzemi lakásépítés és egvéb felté­telek megteremtése — a vállalat hatáskörébe kerül. Nagyon fontos kiemelni, hogy az új feltételek között is 100 százalékban biztosít­ják a munkások fizetését, s a szociális juttatások ed­digi szintjét. Az agitáció és propaganda erősítse ezért a reformnak azt a lénye­ges vonását, hogv a jobb munka fokozottabb anyagi megbecsülése következté­ben a társadalom számára hasznos munkát végzők életszínvonala az eddigiek­nél gyorsabban fog növe- kédni. Az elmondottak alapján meggyőződésem, hogv az úi mechanizmus kedvező a dol­gozó nép számára és előse­gíti, hogy a lakosság széles köreivel együttműködve se­gítsük megvénk, városaink és községeink szocialista ^ovábbfeilődcsc* — foieztr be laounknak aör-tf nyilat ­kozatát dr. Molnár Frigyes elvtársi

Next

/
Oldalképek
Tartalom