Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-03 / 28. szám
«. oldal 1968. február 3, szombat Levelezőink írják Tetszik a lap Megjegyzés a kritikákhoz Színészek elfelejtve A A ^>00 éves Kecskemét jubileumi rendezvénysorozatából .kiveszi részét a Katonatelepe Katona József ÜttörőcsaiPat is. A pajtások elhatározták, hogy összegyűjtik a száz évvel ezelőtt alakult kecskeméti városrész történeti emlékeit, s e munkához már hozzá is kezdtek. * — Farsangi bálra készülnek Iskolánk tanulói — Írja levelében Darin Erzsébet, a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola Üttörőcsapatának tudósíja. — A legsikerültebb jelmezek készítőit megjutalmazzák, ezenkívül értékes tombolanye- reménjyeket sorsolnak ki. A Kecskeméti Leninvárosi Általános Iskola farsangi karneváljára holnap, február 4-én délután kénül sor. A bál bevételét a nyári táborozás költségeire fordítják. Végül még egy farsangi híradás: a Tiszakécs- kéi 2220. számú Zrínyi Miklós Üttörőcsapat csapattanácsa február 11-én, önállóan szervezi meg és bonyolít/ja le a községi művelődési házban a pajtások farsangi rendezvényét. * — „KÖNYVET minden házba?’ Ezzel a jelszóval indultak útnak az egyik vasárnap a Bácsalmási 3578. számú II. Rákóczi Ferenc Üttörőcsapat pajtásai. Szalai Katalin, Kormos Klára és a többi úttörő hasznos, szórakoztató olvasmányokkal kopogtattak a lakásokban. Az önkéntes könyvárusok ezen a napon csaknem háromezer jorint értékű könyvet adtak el. Molnár János tanár, t Bácsalmás * — Társadalmi munkában rendbehozzák a kunbara- csi úttörők az iskolájuk mellett létesített KRESZ- parkot. Üj táblákat helyeznek el, simává varázsolják a terepet, hogy minél szebb környezetben gyakorolhassák a közúti közlekedés szabályait. * \ * X A SOLTVADK ÉRTI Kossuth Lajos Általános Iskolában a tanulók közelmúltban lezajlott orosz nyelvi szaktárgyi versenyén Havasi Ibolya, Kökény Julianna és Szilasi Gizella pajtás bizonyult a legjobbnak. A győztesek — kiknek teljesítményéhez mi is gratulálunk —- a járási versenyen is részt vesznek. — A HOMOKMEGYI iskolában befejezéshez közeledik az „Úttörők a biztonságos otthonért” mozgalom. Az őrsök, ha a tanulás mellett idő kínálkozik rá, teadélutánokat tartanak. A tánccsoport és a bábszakkör pedig a kulturális seregszemlére készül. Reméljük, siker koronázza szorgalmas felkészülésüket. Vén Erzsébet Homokmégy • O Körzeti művészeti szemlét rendez februárban és márciusban Lakiteleken, Kerekegyházán, Izsákon és Bugacon a kecskeméti járási úttörőelnökség. A nyáron sorra kerülő szófiai VIT, a béke, a barátság, a szolidaritás gondolata jegyében lebonyolításra kerülő bemutatók legjobb csoportjai és szólistái a kecskeméti Szalvai Mihály Üttörőház április 4-i ünnepi műsorában is fellépnek. * O Február 10-től, szombat, vasárnaponként kerül sor a kecskeméti Szalvai Mihály Üttörőházban a megyeszékhely pajtásainak művészeti bemutatóira. A különböző művészeti ágakban huszonhat úttörőcsapat egyéni és csoportos versenyzője jelezte részvételét. A bemutató legjobbjai április 22-én, Lenin születésének évfordulóján, az út- törőház városi bemutatóján is bemutatják tudásukat * + NYOLC tantárgyban a kecskeméti járás 252 úttörője nevezett be a február végén sorra kerülő szaktárgyi versenyekre. A nagyszabású erőpróba színhelye a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola lesz. . — Szerkesztői üzenet. Tóth Eszter, Kiskunfélegyháza: Megkaptuk leveledet, amiben beszámolsz arról, hogy már nem vagy a tiszakécskei Bocskai István Üttörőcsapat tagja, és a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnáziumban folytatod tanulmányaidat. Kérdésedre válaszolva közöljük: örülünk, hogy a gimnázium KISZ szervezetének tudósítójaként továbbra is szeretnéd fenntartani a kapcsolatot lapunkkal. Várjuk tehát újabb írásaidat és további sikereket kívánunk a tanuláshoz, a KISZ-ben végzett munkához ! Január közepén levélben kerestük meg lapunk levelezőit, hogy írják meg véleményüket a külsejében megváltozott Petőfi Népéről. Levelezőink — amint a beérkezett válaszokból kitűnik — komoly közvéleménykutató munkát végeztek környezetükben, így egy-egy közösség véleményét közölték szerkesztőségünkkel. Benkő Pétemé Bajáról többek között arról ír, hogy munkatársai is örömmel üdvözölték az új külsővel megjelenő lapot és véleményük szerint kielégíti az olvasók igényeit. A háziasszonyoknak nagy segítséget nyújt az Otthon oldal kézimunka rovata és orvosi tanácsadása. Kunbajáról Nyáguly Gyu- láné válaszolt: „Eddig is meg voltunk elégedve a lappal, most annál inkább. A postán azt is megtudtam, hogy január 1. óta több Petőfi Népe fogy községünkben, mint azelőtt. A megváltozott felirat is tetszetős és végre az N betű nem K-nak látszik.” lobb tanulmányi eredményeket Az iskolareform kezdetben a jó oktatási módszerek általánosítását tűzte ki célul. A szakfelügyelők is ilyen szempontból vizsgálták a pedagógusok munkáját. Az új tankönyvek bevezetése és a jó módszerek elterjedése után a következő feladat a tanulmányi eredmények fokozott figyelemmel kísérése és segítése. Jelenleg még esetenként igen nagy különbségek találhatók az egyes iskolák között, mert ugyanaz az osztályzat magasabb vagy alacsonyabb szintű tudást takar. Tegnap délelőtt ezeknek a kérdéseknek megvitatása végett értekezletet tartott a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya Kecskeméten, az Üjkollégium klubjában a járási és városi művelődésügyi osztályvezetők, valamint a megyei tanulmányi felügyelők részére. „Nemcsak a magam véleménye az — írja Czakó Ferenc Kiskunhalasról —, hogy a lap külső megjelenése és tartalma szerint is .komoly felnőtté’ vált. Mind tartalmi, mind formai szempontból felveszi a versenyt más napilapokkal.’’ „A Petőfi Népe megjelenése óta a lap előfizetője vagyok, így figyelemmel kísérhettem fejlődését — kezdi sorait a kiskunhalasi Babanyecz Károly. A január óta új formában megjelenő lap az utóbbi időben sokat fejlődött. Munkatársaim véleménye is hasonló, csupán azt kifogásolják, hogy a sportrovat keveset, sőt, sokszor egyáltalán nem foglalkozik a nagyobb jelentőségű nemzetközi és hazai sporteseményekkel.” „Az új, hathasábos tördelési forma nehézségeit sikeresen hidalta át a lap — írja Pechtler Ferenc Bajáról — és már az első szám tördelése is szinte tökéletes volt Megjegyezném azonban, hogy a lap az Úttörőélet mellett adhatna a fiatal olvasóknak is színes, érdekes olvasmányokat, meséket, mint ahogy az ilyen anyagok más lapokban is helyet kapnak.’’ Tragikus szerencsétlenség történt pénteken délelőtt néhány perccel tíz óra után Kecskeméten, a Parketta- gyárban. A Városföldi Állami Gazdaság tehergépkocsijával Szabó András gépkocsivezető 34 éves. Kalmár János 32 éves és Lo- sonczi Sándor 28 éves bugaci lakosok fűrészpor szállítás céljából érkeztek a vállalathoz. A rakodás beNem szoktam hozzászólni a színikritikákhoz. A kritika — bár legtöbb művelője objektivitásra törekszik — szubjektív dolog, nézőpont és megismerés kérdése. Ha nem túlságosan torzít, s nem ártalmas, kár lenne fennakadni rajta. Ezúttal azonban nem állhatom meg, hogy vitatkozzam. A Pap Károly dráma kritikusaival. Nem a darab értékelését illetően, hiszen nagyjából egyetértettek a bírálók, hanem a színészi munkára vonatkozóan. Mert ebben aztán volt ellentmondás bőven. Különösen azon háborodtam fel, hogy egyes kritikusok — bár ez szuverén joguk — még a felsorolásból is mellőznek fontos szereplőket. A Film Színház Muzsika kritikusa — Csík István — pl. méltatva Szilágyi Tibor játékát, ezt írja: „Mellette talán csak Zsigrai Annamária játékának volt meg a drámai ereje...” A főbb szereplők közül megemlíti még Fekete Tibort, Szabó Tündét és Major Pált, s ezzel el is intézi a darab életrekeltőit. Egy kicsit bőkezűbb a Nép- szabadság kritikusa — Tax- ner Tóth Ernő, aki Szilágyi mellett — őt egyébként joT gosan mindegyikük megdicséri — Major Pált, Fekete Tibort, Piróth Gyulát, Zsigrai Annamáriát, Cserje Zsuzsát és Szabó Tündét említi. Az utóbbinak még fejezése után Szabó András hátra tolatott járművével, s közben a gépkocsi mögött tartózkodó Losonczi Sándort egy vasajtónak nyomta. A fiatalembert életveszélyes sérülésekkel szállították a kórházba, de ott néhány perc múlva meghalt. A halálos szerencsétlenség ügyében a rendőrség még folytatja a vizsgálatot. szentel három sort, mondván: „Szabó Tünde a dráma egyik legnehezebb szerepét tette a lehetőséghez képest hitelessé.” Mondom, szuverén joga a kritikusnak, hogy meggyőződése szerint bíráljon és dicsérjen, s emeljen ki egyeseket a szereplők közül. De vajon mi lehetett az oka, hogy az említett kritikusok becsukták szemüket az anya megxemé- lyesítője, a drámai erővel játszó Mojzes Mária alakítása előtt? Nem akadt egy szavuk a megrendítően szépen megformált szerep, Jánoky Sándor Amrámja számára sem. Vagy talán a nevelőanyát, a fáraó hitvesét játszó Göndör Klára kihagyható a felsorolásból? Nem vitatkozom a kritikákban felsoroltakkal, bár — ha már Cserje Zsuzsa helyet kapott — hiányolom Bende Ildikó nevének említését is. De azzal mindenképpen vitába szállók, hogy Szabó Tünde alakítását kiemeljék a többi közül. Nem akarom bántani a tehetséges fiatal színésznőt, de azt hiszem, neki is tartozunk annyi őszinteséggel — éppen későbbi fejlődése és további útja érdekében —, hogy őszintén megmondjuk — mint tette ezt lapunk kritikusa is: nem volt egyenletes az alakítása. Néhol harsányabb hangszínnel dolgozott a kelleténél, s az is vitatható, vajon a fáraói környezethez, s a rendező által megszabott játékstílushoz illettek-e kissé modernkedő tónusai, hisztérikus kitörései. (Amely egyébként is egy kicsit ismétlése volt — tán hibáján kívül — az Egyszál magam c. drámában látott alakításának.) Ismétlem, a kritikusok joga az egyéni hangú méltatás, de egyúttal kötelessége a megfontolt mérlegelés is. A színész legjobb tudását adja a szerep megformálásába, s jutalma a taps, meg az a pár elismerő, vagy bíráló szó — ahogy megérdemli — az újságok hasábjain. Vajon miféle zsugoriság játszik közre, hogy egyesek még ezt is sajnálják tőlük mostanában? i F. Tóth Pál Halálos üzemi baleset Kecskeméten 28. Galamb nézte. Nem mozdult. Minek? Hogy kezdődjön élőiről az egész? Ült és nézte. Azután cigarettára gyújtott. A kísértet felállt, és széttárta feléje a karját. Harrincourt legyintett. Ö ezeket kikéri magának... Elég volt. Hagyják békén... Bántott valakit? Mit akarnak tőle? ... A legtávolabbi homokhullámok felett halvány, krétaszínű csík válik le az ég aljáról... és a hölgy énskcl Galamb gondol egyet. Az udvariasság kísértetekkel szemben is katonai erény. Kiveszi a szájharmonikáját és szép érzelmesen kíséri a hazajáró nő dalát behunyt szemmel cifrázva... Egy pillanatra kinyitja a szemét mert a nő abbahagyta a dalt Hm... A kísértet ijedten áll, és csodálkozva bámul rá. Azután megfordul és elszalad. Halló! Nagysád! Szellemnél Álljon meg, ne féljen, nem bántom... De a szellem eltűnt egy domb mögött ... Nagyon sajnálta, hogy így ráijesztett a kísér- tetre, azután visszament a táborba, megevett egy fél cipót, és jóízűen elaludt Másnap tovább indultak, Galamb már a sorban menetek. Troppauer őszinte bánatára négy párral hátrább. Valamennyien frissen, vidáman indultak útnak, de most már a Szahara közepén túl, olyan vidéken jártak, ahol három-négy nap távolságra nem akadt oázis, és a katonák kimerültén, elcsigázottan rótták a port. Este a sivatagban táboroztak. Latouret őrmester már várta őket az állandóan elöl járó őrjárattal. A vén katonán alig látszott a megerőltető szolgálat. Ha lefogyott valamit, ez csak a bánikódás miatt volt. Mint egy csomó rongy, úgy hullott le a század a forró sivár porra. Latouret kiszemelte a posztokat, és beosztotta a másnapi őrjáratát. Váratlanul megpillantotta Galambot, amint letette a bardáját. — Közlegény! — Igenis, őrmester úr! — Magának parancsba adták, hogy a szekéren utazzék. Hogy kerül a menetbe? — Saját kérelmemre a hadnagy úr megengedte, hogy átadjam a helyemet komolyabb invalidusok számára. — Azt hiszem, maga... rövidesen elég komoly invalidus lesz... Reggel sorakozó előtt fél órával jelentkezik nálam előőrsbe. Rompez! Galamb elégedetten dörzsölte a kezét, mikor odébb ment. A jó öreg dühös Latouret majd gondoskodik róla, hogy „hivatása teljesítése közben” elhunyjon __ Ez után kisétált a dombok közé, hogy hátha meglátja valahol a kísértetet. Tetszett neki ez a hazajáró úrinő. Leült, és elővette szájharmonikáját, hogy csalogassa. De hiába.., Ügy látszik, elriasztotta a megboldogultat... — Csodálatos este van, bajtárs!... — szólalt meg mellette Troppauer. A költő alacsony, vastag alakja végig szürke a portól. Tárt karral kiáltotta: — Ó, Szahara, te királynőié a pusztáknak, áldott a por, amellyel a nagy költőt üdvözlőd ... — Dicső gondolataid vannak — helyeselte Galambi — Csak így tovább..; Nincs valami olvasnivalód? Napok óta egyetlen rímedet sem élveztem. — Volt néhány szép sorom... de most búcsúzom, Galamb, nem olvasok... Hív a sivatag. Valami motoszkál ma bennem! Egy vers. Egy gondolat... Szervusz! És elkacsázott... Napóleoni fürtjeit rendezgetve té- pelődött újabb rímeken. Rövidesen eltűnt a sötétben ... Galamb viszont a halott ember problémáján tűnődött, hogy végleg lerázza a lelkiismeretéről. Egyszerűen becsomagol mindent, és elhelyezi a katonai raktárban. Halála esetén felbontják, és ott lesz a cím, hogy a pénzt és az értéktárgyakat monsieur Henry Grison örököseinek juttassák el. Henry Grison utolsó címe: Avenue Magenta 9. szám volt. Ezen a nyomon elindulhatnak... Bumm! Lövés... Nyomban felugrott és körülnézett... A táborban máris felharsant a riadó. Rohant a szakaszához. A hadnagy hajlekötőben siet ki a sátorból, és a gramafon tovább szól odabenn. Miért van a légióban minden hadnagynak táskagramofonja? — villant át Galamb agyán egy másodpercre. — Merről jött a lövés?... — érdeklődik a hadnagy. Senki sem tudja megmondani. Őrjárat indul minden irányban ... Tíz perc múlva visszatérnek. Szent Isten! Troprauert hozzák.:; Szegény költő... Galamb alig tudja türtőztetni magát a sorban, szeretne odarohanni ... — Beszélj! — szólt rá a hadnagy. — Mi volt? Troppauer felült. A seb nem súlyos, a karját, fúrta át egy golyó. — Nem tudom, hogy ki lőtt és honnan — mondta a vastag ember. — Sétáltam álmodozva, ugyanis költő vagyok... Troppauer Hümér, a lírikus ... (Folytatjuk.)
