Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-27 / 48. szám
1968. február 2“. kedd 5. o?dal rSnál | Egy évtized a Hírős Városban Vendégek a megyeszékhelyen Tíz éve játszik Kecskeméten. Első nagy sikerét Bródy Tanítónő című drámájában aratta. Akkor megszerette a közönség, és ez a szeretet azóta csak erősödött. — Déryné Színházból jöttem ide, jó érzéssel. A kecskeméti akkor a vidék egyik legjobb színháza volt. Ügy érzem, szívébe zárt a közönség és bízik bennem. Ez örömmel tölt el és kötelez ... Egycsapásra megbarátkozik vele, aki megismeri. Szeret nevetni, kötődő hangja jókedvet áraszt, kék szemében fény ugrándozik. — Játszottam azóta operettben, drámában, zenés vígjátékban. Voltak szerepek, darabok, amiket sosem felejtek el. A Vágy a szilfák alatt, a Csongor és Tünde Balgája, Tiborc a Bánk bánban, az Egyszál magam Vidner Jósikája. Es Miller! A Pillantás a hid— Moziba járok. Megszállottja vagyok a filmnek. Ez még akkor kezdődött, amikor gyermekkoromban négy évig cukorkát árultam a moziban. Minden előadást végignéztem. Láthattam! sokszor Spencer Tracyt, aki| azóta is példaképem. Akkor| határoztam el, hogy színészi leszek. Fekete Tibor elismerten jó színész. Belülről formálj ja meg a szerepeit, kerüli á harsányságot, a teátrálís pózolást. Egyszerű, tiszta eszközökkel hat a színpadon. Nemcsak a játéka egyszerű, hanem ő maga is, „civilben”. Hiányoznak belőle a művészi allűrök. A bohémeskedő magakelletés, a látványos önmutogatás, fennhéjázás. Ember, polgár, dolgozó, mint akárki más, hogy aztán amikor a színpadra lép, átalakuljon azzá, amivé megformált szerepe kívánja. Varga Mihály Szombaton délután zsúfolásig megtelt a kecskeméti Üttörőház. A pajtások neves vendégeket vártak: a KISZ Központi Művész- együttesének úttörőcsoportját. A csoport gyakran szerepel különféle országos ünnepségeken, vagy a Televízióban, s megjárták már külföldet is. Tavaly Párizsban voltak. Míg Szirmai Béla, a KISZ Központi Művészegyüttes vezetője az utolsó eligazítást tartotta a színpadon, felhasználtuk az alkalmat, hogy Váradi Istvántól, az úttörőcsoport vezetőjétől érdeklődjünk. — Több éves már a kapcsolatunk a kecskeméti Kodály-iskola úttörőivel — mondta. — Legutóbb novemberben egész napos közös programot rendeztünk nálunk, Budapesten, s most ezt a látogatást viszonozzuk. Mi ennek a kapcsolatnak a haszna? ról főszerepe: Eddie Carbone. Ma is magamban hordom vívódásait, kínlódásait, lelkének belső ör- yényléseit... Fekete Tibor játszott azóta filmekben is (Fügefalevél, Holt ág, Lássátok feleim!), kapott Jászay- díjat, többször nívódíjat, elégedett tehát. — Megbecsülnek, szeretnek, jó itt Mégis, fel-fel- merül bennem: elmenni más színházhoz. Hisz több színház, több rendező, több színészkolléga, más közönség, sokfajta tapasztalatot, tanulságot rejteget. És valljuk be: minden színészben él az a vágy is: Budapesten játszani. Hogy mégsem mentem él még (talán sokáig nem is fogok), annak egyszerű a magyarázata: a sok jó szerep, amit itt osztanak rám és a nagyszerű közönség. Ez fogva tart.i. Tavaly három hónapig Amerikában járt, sok nagy színházi és filmélménye volt. (A bátyja a mexikói labdarúgó bajnokcsapat edzője, ő vitte ki.) ö is ért a labdarúgáshoz. 1950—51-ben még NB I-es játékos volt az akkori Légierőben. Most Salgótarjánnak szurkol, ott született. Szereti a kecskeméti Dózsát is, ismeri a játékosokat. Szerényen él, egyedül, a művészházban kapott egy szobácskát. Mit csinál leginkább szabad idejében? Befejeződött a kecskeméti általános iskolások tanulmányi versenye Szombaton befejeződtek a kecskeméti általános iskolák felső tagozatában a tanulmányi versenyek. A nagy versengés során a tanulók komoly felkészültségről tettek tanúságot, magyar és orosz nyelvből, valamint kémiából, földrajzból, matematikából, fizikából és történelemből feladott kérdésekre válaszoltak. Az első három helyezett nevét tantárgyanként az alábbiakban közöljük: MAGYAR NYELV: 5—6. osztály: 1. Bangó Gizella (II. sz Ált isk.). 2. Borbély Ágnes (Ének-Zenei) 3. Bende Edit'(II. sz.). 7. osztály: 1. Ginder Éva (Zrínyi), 2. Nagy Beatrix (Béke tér), 3. Kovács Zsttzsa (Zrínyi). 8. osztály: 1. Gyenge Márta (II. sz.), 2. Borbély István (III. sz.), 3. Maczelka Noémi (I. sz.), OROSZ NYELV: 7. osztály: 1. Katona Márta (Jókai), 2. Csorba Márta (I. sz.), 3. Zicher Ilona (Zója). 8. osztály: 1. I*osoncz Miklós (Zója), 2. Hosszú Mária (Jókai), 3. Nagy Mária (I. sz,). KÉMIA: 8. osztály: 1. Kovács Gyula (III. sz.), 2. Tímár Ilona (Jókai). 3—4. Sárközi Sándor (Jókai) és Szabó Gábor (Zrínyi). FÖLDRAJZ: 7. osztály: 1. Tormási Mihály (Máriahegy), 2. Kálmán Zsuzsa (II. sz.) 3. Ültöm Károly (Béke tér.) 8. osztály: 1. László Antal (Jókai), 2. Bodor Péter (Jókai), 3. Boronkai László (Ének-Zenei). FIZIKA: 7. osztály: 1. Tormási Zoltán (Méntelek), 2. Pintér Ferenc (Zója), 3. Monori Antal (Zrínyi). 8. osztály: 1. Plánka. József (Ének-Zenei), 2. Köteles János (Zrínyi) 3. Schlégl László (Zrínyi). TÖRTÉNELEM: 7. osztály: 1. Csorba Zsolt (Zrínyi), 2. Patyi Béla (II. sz.), 3. Szőke Klára (Ének- Zenei). Az ital Megdöbbentő, majdnem tragikus végű bűncselekmény történt vasárnap délután Kecelen. Mint már annyiszor ezen a napon is részegen tért haza Vancsu- ra Mihály, 47 éves gazdálkodó, Kecel Üjkút dűlő 107. szám alatti lakásába. Fia, a 25 éves Vancsura Gábor a dülöngélő ember láttán szemrehányóan jegyezte meg: — Már .megint ivott apám. Az illuminált férfi kiabálni, káromkodni kezdett, majd a vita hevében arcul- ütötte fiát, aki a mellette a falhoz támasztva álló villanyéiért nyúlt... hatása A fiúnak a védekezésre már nem volt ideje. Vancsura Mihály zsebéből előrántotta a maga készítette 6 milliméteres pisztolyt, s közvetlen közelről mellbelőtte a fiút A második lövést felesége hárította el, úgy, hogy kiütötte kezéből a fegyvert. A véletlen szerencse monte t te meg a fiatalember életét, ugyanis a lövedék a bőr alá fúródott. A rendőrség Vancsura Mihály ellen emberölés kísérlete miatt indított büntetőeljárást. G. G. 8. osztály: 1. Koncz Csaba (Zrínyi), 2. Varga Károly (Leninváros), 3. Szabó Ferenc (III.) MATEMATIKA: 8. osztály: 1. Tömösközi Enikő (Zrínyi), 2. Buda Géza (Ének-Zenei), 3. Gerőcs István (Ének-Zenei). SZÁMTAN-MÉRTAN: 7. osztály: 1. Hegedűs Ernő (III. sz.), 2. Körösi Tamás (Ének-Zenei) és 3. Csere Agnes (Zója). A városi tanulmányi versenyen első-második helyezést elért tanulók megyei döntőn vesznek részt, amelyet március 10. és március 20. között tantárgyanként rendeznek meg. — Legközvetlenebbül a barátság ápolása. Nagy élmény a gyerekeknek egy— egy ilyen vendégszereplés. De hasznos a pedagógusoknak is, mert éppen itt, Kecskeméten találjuk jó példáját annak, hogy a művészeti tevékenység összefonódik a mozgalmi munkával, és kölcsönösen kiegészítik egymást. A programon meglátszott, hogy a gyerekek nagyon sokat szerepelnek. Nagy sikert arattak a matróztánccal, amit karácsonykor az Országház gyermekünnepélyén mutattak be. Nemesszeghy Lajosné, a Kecskeméti Kodály Zoltán Iskola igazgatója elmondta, hogy a műsor után a pesti vendégeket kecskeméti pajtásaik látják vendégül. Vasárnap délelőtt pedig az iskola pedagógusai találkoztak a vendég tanárokkal tapasztalatcsere megbeszélésen. Kél Rács megyei yersmondó az országos döntőben Szombaton és vasárnap rendezte meg Karcagon a Szolnok megyei MÉSZÖV és a KISZ-bizottság a szövetkezeti Fiatalok országos szavalóversenyének területi elődöntőjét. Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Fejér, Pest és Szolnok megye 35 versmondója lépett pódiumra a Déryné Művelődési Házban. Minden szavaló egy huszadik századi magyar költeményt és egy szabadon választott verset adott elő. A Bács megyeiek dicséretesen szerepeltek. Négy versmondónk közül a tisza- kécskei Bodnár Erzsébet és a kecskeméti Marozsi Judit, három Szolnok megyei, két- két Békés, Fejér és Pest megyei valamint egy Csongrád megyei szavaiéval együtt bejutott az országos döntőbe. A verseny valamennyi résztvevője értékes népművészeti tárgyakat kapott a rendezőségtől. A szavalóverseny országos döntője április 5—6-án lesz Kőszegen* István király kecskeméti csodatétele A kecskeméti köztudatban Kissétatér néven szerepel “ az a hosszú, keskeny park, amely az SZTK-palo- ta bejáratával szemben kezdődik és a Piarista Gimnázium mellett húzódik egészen a Mihó utcáig. A hatalmas fákkal és dúsan tenyésző bokrokkal benőtt térnek régebben Gyenes tér volt a neve. Akkor még az azóta üzemen kívül helyezett artézi kút környéki rózsakert sem volt meg. A kútár házikója körül is szép szál fák állottak. Méltón mindez a tér névadójához, Gyenes Mihályhoz, aki Jókainak diákkorában szállásadója volt, egyébként mérnöki, s egy időben a bírói stallumot is betöltötte Kecskemét városában. Gyenes több millió gyümölcs- és haszonfát ültetett a város határában. Jókai egyik írásában meg is pendítette, hogy a fásítu >an nc-damutató főbíró ezért szobrot érdemelne szülővárosától. De nagyon elkalandoztunk, gyerünk csak Kissétate- rünkre. Ez a kis folt a város közepén Kecskemét első sétakertje, vagy ahogy Nemes András úttörő színész, később neves kecskeméti ügyvéd, verses üdvözlőjében nevezte: „Kecskeméti sétáló.” Sokkal fiatalabb a városnál, mindössze százharminc egynéhány éve üdíti a zegzugos, szűk kecskeméti utcák sivatagát. A fentebb már említett Gyenes Mihály létesítette a meder feltöltésével 1834-ben az eddig itt terpeszkedett Déllő-tó helyén. Ez a régi Déllö nyaranta rengeteg szúnyogot termett. “ Esős időben itt gyűlt össze a környék vízfölöslege. Ilyenkor a tetejéig telt vízmedence egy kis békanyálas erecskét táplált, amely végigfolyt az egész városon. Kecskemét eltűnt folyója a mostani Luther közön keresztül indult. Elhaladt a gulyáscsárda, a Zsidótemplom, a Cifrapalota mellett az Aradi (most Villám István) utcán át, onnan a Folyóka (ma László Károly) utcába fordult. A Széna-piacon, amelynek ma Czollner tér a neve, hirtelen bál felé kanyarodott és kb. a 9-es számú házig a Sarkantyú utca görbületét követte, aztán átvágva a háztömböt a Kalocsa, Csóka és Fazekas utcán át az Ürgés Kórház utcai sarokházával szemben állott szárazmalom közelében beletorkollott a Gátérbe. Ez aztán tovább vitte a legendás Déllő tó üzenetét a Tiszáig. Legendát mondtam, mert a Déllőről tó korában legenda is élt a kecskeméti nép ajkán. A legendába foglaltak több, mint ezer esztendővel ennek előtte történtek. Még pedig nem kisebb történeti személyiséggel, mint 1. István királlyal. LJadba indult a Szent király Ajtony vezér ellen. Aj* * tony nagyhatalmú ura volt a Maros mentének egészen a Tiszáig. Látszatra megkeresztelkedett, de pogány szokás szerint élt, két feleségét tartott. A keze alá tartozó néppel zsarnok módjára bánt. Még vezéreit sem kímélte. Egyik vezére Csanád István királyhoz menekült ura bánásmódja elől. Elmondta azt is, hogy Ajtony a király ellen haderőt gyűjt. István már régebben is gyanakodott Ajtonyra, aki nem átallotta nyíltan is megszegni a koronás államfő rendelkezéseit. így a Tiszán önkényesen Vámot állított föl és még a király sószállítmányait is csak a vám lefizetése után engedte tovább. Ez ellen a lázadó félpogány főúr ellen indította el seregét István király. Csanád és Gyula voltak az alvezérei, Egy napon a délnek tartó sereg a Déllő tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. Légiónyi kiéhezett szúnyog támadta meg a nyugalomra vágyakozó harcosokat. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárr nyas ellenséget, de végül kezdték elveszteni türelmüket. A karddal leküzdhetetlen apró támadóktól többet szenvedtek, mintha igazi csatában lettek volna. — Uram — kérték királyukat —, vígy bennüket igazi csatába, hadd harcoljunk érted, ahogy vitézekhez illik, de ments meg bennünket ezektől a zümmögő vérszopok- tól. A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Es ahogy ezt zamatos magyar mesenyelven ilyenkor szokás mondani én is úgy mondom: lássatok csudát. A király még be sem fejezte imádságát, hatalmas forgószél kerekedett és itt-ott egy kis zavart keltve a sátrak között, egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat. A vitézek háborítatlanul térhettek pihenőre és nyugodhattak a hajnali továbbindulásig. István a pogányság elleni háborúját befejezvén, az ' eset emlékére a Déllő-tó sarkán egy kápolnát építtetett. Ez a kápolna az 1794. évi tűzvész alkalmával, amely egyike volt a Kecskemétet ért nagy csapásoknak, leégett. A romokat Hornyik János gyermekkorában meg látta. A helyén ma a Végh Mihály utcán egy három utcára szolgáló régi ház áll. Előtte kis kertecske. Körül kőkerítés. A telek egy részét az új kórházhoz vezető út modernizálása során levágták. A romokat vagy két évtizeddel a tűzvész után a váci püspök engedélyével építkezésekhez elhordták. Többek közt ennek a kápolnának széthordott anyagából épült a Czollner téri templom melletti katolikus ispotály, amely változó rendeltetéssel a mai időket is megérte. A kápolna helyének környékén az 1950-es évek elején ásatásokat végeztek. Három méter mélységben egy régi temető sírjait találtak. Maga a kápolna Szabó Kálmán múzeumigazgató egy régi vázlata szerint a Végh Mihály utcai kapu felé lehetett. Az udvar kapu felé eső táján égési rétegek mutatkoztak a földben de a kápolna alapköveit nem sikerült megtalálni. A felszabadulás után létesült új parkjaink között a n Kissétatér meglehetősen szerény, az utóbbi időben egy kissé el is hanyagolt. De története révén egyik tanúja városunk évezredekre visszanyúló múltjának. Talán megérdemelne egy kissé több gondozást és ixilnmi emlékeztető jelet is, Jooss Ferenc