Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

1968. február 2“. kedd 5. o?dal rSnál | Egy évtized a Hírős Városban Vendégek a megyeszékhelyen Tíz éve játszik Kecske­méten. Első nagy sikerét Bródy Tanítónő című drá­májában aratta. Akkor megszerette a közönség, és ez a szeretet azóta csak erősödött. — Déryné Színházból jöttem ide, jó érzéssel. A kecskeméti akkor a vidék egyik legjobb színháza volt. Ügy érzem, szívébe zárt a közönség és bízik bennem. Ez örömmel tölt el és kötelez ... Egycsapásra megbarát­kozik vele, aki megismeri. Szeret nevetni, kötődő hangja jókedvet áraszt, kék szemében fény ugrán­dozik. — Játszottam azóta ope­rettben, drámában, zenés vígjátékban. Voltak szere­pek, darabok, amiket so­sem felejtek el. A Vágy a szilfák alatt, a Csongor és Tünde Balgája, Tiborc a Bánk bánban, az Egyszál magam Vidner Jósikája. Es Miller! A Pillantás a hid­— Moziba járok. Meg­szállottja vagyok a filmnek. Ez még akkor kezdődött, amikor gyermekkoromban négy évig cukorkát árultam a moziban. Minden előadást végignéztem. Láthattam! sokszor Spencer Tracyt, aki| azóta is példaképem. Akkor| határoztam el, hogy színészi leszek. Fekete Tibor elismerten jó színész. Belülről formálj ja meg a szerepeit, kerüli á harsányságot, a teátrálís pó­zolást. Egyszerű, tiszta esz­közökkel hat a színpadon. Nemcsak a játéka egy­szerű, hanem ő maga is, „civilben”. Hiányoznak be­lőle a művészi allűrök. A bohémeskedő magakelletés, a látványos önmutogatás, fennhéjázás. Ember, polgár, dolgozó, mint akárki más, hogy aztán amikor a szín­padra lép, átalakuljon azzá, amivé megformált szerepe kívánja. Varga Mihály Szombaton délután zsú­folásig megtelt a kecske­méti Üttörőház. A pajtások neves vendégeket vártak: a KISZ Központi Művész- együttesének úttörőcso­portját. A csoport gyakran szerepel különféle országos ünnepségeken, vagy a Tele­vízióban, s megjárták már külföldet is. Tavaly Párizs­ban voltak. Míg Szirmai Béla, a KISZ Központi Művészegyüttes vezetője az utolsó eligazí­tást tartotta a színpadon, felhasználtuk az alkalmat, hogy Váradi Istvántól, az úttörőcsoport vezetőjétől ér­deklődjünk. — Több éves már a kap­csolatunk a kecskeméti Kodály-iskola úttörőivel — mondta. — Legutóbb no­vemberben egész napos kö­zös programot rendeztünk nálunk, Budapesten, s most ezt a látogatást viszonoz­zuk. Mi ennek a kapcsolatnak a haszna? ról főszerepe: Eddie Car­bone. Ma is magamban hordom vívódásait, kínló­dásait, lelkének belső ör- yényléseit... Fekete Tibor játszott azóta filmekben is (Füge­falevél, Holt ág, Lássátok feleim!), kapott Jászay- díjat, többször nívódíjat, elégedett tehát. — Megbecsülnek, szeret­nek, jó itt Mégis, fel-fel- merül bennem: elmenni más színházhoz. Hisz több színház, több rendező, több színészkolléga, más közön­ség, sokfajta tapasztalatot, tanulságot rejteget. És valljuk be: minden színész­ben él az a vágy is: Buda­pesten játszani. Hogy még­sem mentem él még (ta­lán sokáig nem is fogok), annak egyszerű a magya­rázata: a sok jó szerep, amit itt osztanak rám és a nagyszerű közönség. Ez fogva tart.i. Tavaly három hónapig Amerikában járt, sok nagy színházi és filmélménye volt. (A bátyja a mexikói labdarúgó bajnokcsapat edzője, ő vitte ki.) ö is ért a labdarúgáshoz. 1950—51-ben még NB I-es játékos volt az akkori Lé­gierőben. Most Salgótarján­nak szurkol, ott született. Szereti a kecskeméti Dó­zsát is, ismeri a játékoso­kat. Szerényen él, egyedül, a művészházban kapott egy szobácskát. Mit csinál leg­inkább szabad idejében? Befejeződött a kecskeméti általános iskolások tanulmányi versenye Szombaton befejeződtek a kecskeméti általános isko­lák felső tagozatában a ta­nulmányi versenyek. A nagy versengés során a tanulók komoly felkészültségről tet­tek tanúságot, magyar és orosz nyelvből, valamint ké­miából, földrajzból, mate­matikából, fizikából és tör­ténelemből feladott kérdé­sekre válaszoltak. Az első három helyezett nevét tan­tárgyanként az alábbiakban közöljük: MAGYAR NYELV: 5—6. osztály: 1. Bangó Gizella (II. sz Ált isk.). 2. Borbély Ágnes (Ének-Zenei) 3. Bende Edit'(II. sz.). 7. osztály: 1. Ginder Éva (Zrínyi), 2. Nagy Beatrix (Béke tér), 3. Kovács Zsttzsa (Zrínyi). 8. osztály: 1. Gyenge Márta (II. sz.), 2. Borbély István (III. sz.), 3. Maczelka Noémi (I. sz.), OROSZ NYELV: 7. osztály: 1. Katona Már­ta (Jókai), 2. Csorba Márta (I. sz.), 3. Zicher Ilona (Zója). 8. osztály: 1. I*osoncz Miklós (Zója), 2. Hosszú Mária (Jókai), 3. Nagy Má­ria (I. sz,). KÉMIA: 8. osztály: 1. Kovács Gyu­la (III. sz.), 2. Tímár Ilona (Jókai). 3—4. Sárközi Sán­dor (Jókai) és Szabó Gá­bor (Zrínyi). FÖLDRAJZ: 7. osztály: 1. Tormási Mi­hály (Máriahegy), 2. Kál­mán Zsuzsa (II. sz.) 3. Ült­öm Károly (Béke tér.) 8. osztály: 1. László Antal (Jókai), 2. Bodor Péter (Jó­kai), 3. Boronkai László (Ének-Zenei). FIZIKA: 7. osztály: 1. Tormási Zol­tán (Méntelek), 2. Pintér Ferenc (Zója), 3. Monori Antal (Zrínyi). 8. osztály: 1. Plánka. Jó­zsef (Ének-Zenei), 2. Kö­teles János (Zrínyi) 3. Schlégl László (Zrínyi). TÖRTÉNELEM: 7. osztály: 1. Csorba Zsolt (Zrínyi), 2. Patyi Béla (II. sz.), 3. Szőke Klára (Ének- Zenei). Az ital Megdöbbentő, majdnem tragikus végű bűncselek­mény történt vasárnap dél­után Kecelen. Mint már annyiszor ezen a napon is részegen tért haza Vancsu- ra Mihály, 47 éves gazdál­kodó, Kecel Üjkút dűlő 107. szám alatti lakásába. Fia, a 25 éves Vancsura Gábor a dülöngélő ember láttán szemrehányóan jegyezte meg: — Már .megint ivott apám. Az illuminált férfi kiabál­ni, káromkodni kezdett, majd a vita hevében arcul- ütötte fiát, aki a mellette a falhoz támasztva álló vil­lanyéiért nyúlt... hatása A fiúnak a védekezésre már nem volt ideje. Van­csura Mihály zsebéből elő­rántotta a maga készítette 6 milliméteres pisztolyt, s közvetlen közelről mellbe­lőtte a fiút A második lö­vést felesége hárította el, úgy, hogy kiütötte kezéből a fegyvert. A véletlen szerencse mon­te t te meg a fiatalember éle­tét, ugyanis a lövedék a bőr alá fúródott. A rendőrség Vancsura Mihály ellen emberölés kí­sérlete miatt indított bün­tetőeljárást. G. G. 8. osztály: 1. Koncz Csaba (Zrínyi), 2. Varga Károly (Leninváros), 3. Szabó Fe­renc (III.) MATEMATIKA: 8. osztály: 1. Tömösközi Enikő (Zrínyi), 2. Buda Gé­za (Ének-Zenei), 3. Gerőcs István (Ének-Zenei). SZÁMTAN-MÉRTAN: 7. osztály: 1. Hegedűs Er­nő (III. sz.), 2. Körösi Ta­más (Ének-Zenei) és 3. Csere Agnes (Zója). A városi tanulmányi ver­senyen első-második helye­zést elért tanulók megyei döntőn vesznek részt, ame­lyet március 10. és március 20. között tantárgyanként rendeznek meg. — Legközvetlenebbül a barátság ápolása. Nagy él­mény a gyerekeknek egy— egy ilyen vendégszereplés. De hasznos a pedagógusok­nak is, mert éppen itt, Kecskeméten találjuk jó példáját annak, hogy a mű­vészeti tevékenység összefo­nódik a mozgalmi munká­val, és kölcsönösen kiegé­szítik egymást. A programon meglátszott, hogy a gyerekek nagyon so­kat szerepelnek. Nagy sikert arattak a matróztánccal, amit karácsonykor az Or­szágház gyermekünnepélyén mutattak be. Nemesszeghy Lajosné, a Kecskeméti Kodály Zoltán Iskola igazgatója elmondta, hogy a műsor után a pesti vendégeket kecskeméti paj­tásaik látják vendégül. Va­sárnap délelőtt pedig az is­kola pedagógusai találkoz­tak a vendég tanárokkal ta­pasztalatcsere megbeszélé­sen. Kél Rács megyei yersmondó az országos döntőben Szombaton és vasárnap rendezte meg Karcagon a Szolnok megyei MÉSZÖV és a KISZ-bizottság a szö­vetkezeti Fiatalok országos szavalóversenyének területi elődöntőjét. Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Fejér, Pest és Szolnok megye 35 vers­mondója lépett pódiumra a Déryné Művelődési Házban. Minden szavaló egy husza­dik századi magyar költe­ményt és egy szabadon vá­lasztott verset adott elő. A Bács megyeiek dicsé­retesen szerepeltek. Négy versmondónk közül a tisza- kécskei Bodnár Erzsébet és a kecskeméti Marozsi Judit, három Szolnok megyei, két- két Békés, Fejér és Pest megyei valamint egy Csong­rád megyei szavaiéval együtt bejutott az országos döntőbe. A verseny vala­mennyi résztvevője értékes népművészeti tárgyakat ka­pott a rendezőségtől. A szavalóverseny orszá­gos döntője április 5—6-án lesz Kőszegen* István király kecskeméti csodatétele A kecskeméti köztudatban Kissétatér néven szerepel “ az a hosszú, keskeny park, amely az SZTK-palo- ta bejáratával szemben kezdődik és a Piarista Gimnázium mellett húzódik egészen a Mihó utcáig. A hatalmas fák­kal és dúsan tenyésző bokrokkal benőtt térnek régebben Gyenes tér volt a neve. Akkor még az azóta üzemen kí­vül helyezett artézi kút környéki rózsakert sem volt meg. A kútár házikója körül is szép szál fák állottak. Méltón mindez a tér névadójához, Gyenes Mihályhoz, aki Jókainak diákkorában szállásadója volt, egyébként mérnöki, s egy időben a bírói stallumot is betöltötte Kecskemét városában. Gyenes több millió gyümölcs- és haszonfát ültetett a város határában. Jókai egyik írásá­ban meg is pendítette, hogy a fásítu >an nc-damutató főbíró ezért szobrot érdemelne szülővárosától. De nagyon elkalandoztunk, gyerünk csak Kissétate- rünkre. Ez a kis folt a város közepén Kecskemét első séta­kertje, vagy ahogy Nemes András úttörő színész, később neves kecskeméti ügyvéd, verses üdvözlőjében nevezte: „Kecskeméti sétáló.” Sokkal fiatalabb a városnál, mind­össze százharminc egynéhány éve üdíti a zegzugos, szűk kecskeméti utcák sivatagát. A fentebb már említett Gyenes Mihály létesítette a meder feltöltésével 1834-ben az eddig itt terpeszkedett Déllő-tó helyén. Ez a régi Déllö nyaranta rengeteg szúnyogot termett. “ Esős időben itt gyűlt össze a környék vízfölöslege. Ilyenkor a tetejéig telt vízmedence egy kis békanyálas erecskét táplált, amely végigfolyt az egész városon. Kecs­kemét eltűnt folyója a mostani Luther közön keresztül indult. Elhaladt a gulyáscsárda, a Zsidótemplom, a Cif­rapalota mellett az Aradi (most Villám István) utcán át, onnan a Folyóka (ma László Károly) utcába fordult. A Széna-piacon, amelynek ma Czollner tér a neve, hirtelen bál felé kanyarodott és kb. a 9-es számú házig a Sar­kantyú utca görbületét követte, aztán átvágva a ház­tömböt a Kalocsa, Csóka és Fazekas utcán át az Ürgés Kórház utcai sarokházával szemben állott szárazmalom közelében beletorkollott a Gátérbe. Ez aztán tovább vitte a legendás Déllő tó üzenetét a Tiszáig. Legendát mondtam, mert a Déllőről tó korában legen­da is élt a kecskeméti nép ajkán. A legendába foglal­tak több, mint ezer esztendővel ennek előtte történtek. Még pedig nem kisebb történeti személyiséggel, mint 1. István királlyal. LJadba indult a Szent király Ajtony vezér ellen. Aj­* * tony nagyhatalmú ura volt a Maros mentének egészen a Tiszáig. Látszatra megkeresztelkedett, de po­gány szokás szerint élt, két feleségét tartott. A keze alá tartozó néppel zsarnok módjára bánt. Még vezéreit sem kímélte. Egyik vezére Csanád István királyhoz mene­kült ura bánásmódja elől. Elmondta azt is, hogy Ajtony a király ellen haderőt gyűjt. István már régebben is gya­nakodott Ajtonyra, aki nem átallotta nyíltan is megszeg­ni a koronás államfő rendelkezéseit. így a Tiszán önké­nyesen Vámot állított föl és még a király sószállítmá­nyait is csak a vám lefizetése után engedte tovább. Ez ellen a lázadó félpogány főúr ellen indította el se­regét István király. Csanád és Gyula voltak az alvezérei, Egy napon a délnek tartó sereg a Déllő tó mellékén ütöt­te föl pihenő táborát. Légiónyi kiéhezett szúnyog tá­madta meg a nyugalomra vágyakozó harcosokat. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárr nyas ellenséget, de végül kezdték elveszteni türelmüket. A karddal leküzdhetetlen apró támadóktól többet szen­vedtek, mintha igazi csatában lettek volna. — Uram — kérték királyukat —, vígy bennüket igazi csatába, hadd harcoljunk érted, ahogy vitézekhez illik, de ments meg bennünket ezektől a zümmögő vérszopok- tól. A király nyugalomra intette embereit és visszahúzó­dott sátrába imádkozni. Es ahogy ezt zamatos magyar mesenyelven ilyenkor szokás mondani én is úgy mon­dom: lássatok csudát. A király még be sem fejezte imád­ságát, hatalmas forgószél kerekedett és itt-ott egy kis zavart keltve a sátrak között, egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat. A vitézek háborítatlanul térhettek pihenő­re és nyugodhattak a hajnali továbbindulásig. István a pogányság elleni háborúját befejezvén, az ' eset emlékére a Déllő-tó sarkán egy kápolnát építtetett. Ez a kápolna az 1794. évi tűzvész alkalmával, amely egyike volt a Kecskemétet ért nagy csapásoknak, leégett. A romokat Hornyik János gyermekkorában meg látta. A helyén ma a Végh Mihály utcán egy három utcára szolgáló régi ház áll. Előtte kis kertecske. Körül kőkerítés. A telek egy részét az új kórházhoz vezető út modernizálása során levágták. A romokat vagy két év­tizeddel a tűzvész után a váci püspök engedélyével épít­kezésekhez elhordták. Többek közt ennek a kápolnának széthordott anyagából épült a Czollner téri templom melletti katolikus ispotály, amely változó rendeltetéssel a mai időket is megérte. A kápolna helyének környékén az 1950-es évek elején ásatásokat végeztek. Három méter mélységben egy régi temető sírjait találtak. Maga a kápolna Szabó Kálmán múzeumigazgató egy régi vázlata szerint a Végh Mihály utcai kapu felé lehetett. Az udvar kapu felé eső táján égési rétegek mutatkoztak a földben de a kápolna alap­köveit nem sikerült megtalálni. A felszabadulás után létesült új parkjaink között a n Kissétatér meglehetősen szerény, az utóbbi idő­ben egy kissé el is hanyagolt. De története révén egyik tanúja városunk évezredekre visszanyúló múltjának. Ta­lán megérdemelne egy kissé több gondozást és ixilnmi emlékeztető jelet is, Jooss Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom