Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

1968- február 25. vasárnap S. ©Ma1 A nagy közösség nevelője Batámolgálatból j eles... Az idén húsz esztendeje annak, hogy Perényi Béla helyettes tanító megtartot­ta első óráját a hajósi ál­talános iskolában. A rákö­vetkező évben Halasra he­lyezték, a bogárzói tanya- világ pedagógusa lett. Ak­kor bizonyára nem ujjon­gott a fiatalember ennek a helycserének. Ma már tudja, hogy az isten háta mögötti tanyai iskola —„jó iskola” volt a számára. Nemsokára visszakerült szülőfalujába, s a minden­napos nevelő munka mel­lett levelező úton elvégez­te a szegedi pedagógiai főiskolán a matematika— kémia szakot. Majd a hely­beli nevelőotthonban foly­tatta munkáját. Ez — ha lehet így mondani — hat­ványozottan nevelői tevé­kenység volt; rátermettsé­get a szakmai tudáson kí­vül pszichológiai érzéket, a fiatal lelkekkel. nem egyszer derékbatört sor­sokkal való óvatos, szere­tetteljes bánni tudást igé­nyéit Ebben a beosztásban sem tudott: azonban lemondani önmaga továbbképzéséről: jogot végzett, s öt eszten­deje sikerrel helyt állt az államvizsgán. Katedráról a tanácsházára A legutóbbi tamácsvá- lasztás nem várt. fordula­tot hozott az életébe: a bizalom a községi tanács vb-elnöki tisztségét ruház­ta rá. Majdnem két évti­zeden át a társadalom ap­róbb csoportjait nevelte, s most egyik napról a má­sikra több ezres létszámú nagy közösség, egy egész falu nevelőjévé, irányító­jává vált. Mert lélekben ma sem kevésbé pedagó­gus, mint eddig volt. — Mindkét szakmámat jól tudom kamatoztatni az államigazgatási munka­körben — mondja, míg az elnöki szoba meghitt sar­kában beszélgetünk. — Jo­gásznak is, pszichológius- nak is kell lennie annak, aki a tanácsi munkából részt vállalt. S amit ezen felül még el kell sajátíta­nom, ahhoz lelkiismeretes, jóindulatú tanitómestere­ket nyertem. Hatékony tá­mogatást, azóta is szünte­lenül megnyilvánuló segít­séget kaptam a tömegszer­vezés. a vezetés módsze­reit illetően a járás párt­ós tanácsi irányítóitól egy­aránt. Mellettük pedig köz­vetlen munkatársaim igye­keznek egyengetni az uta­mat a kezdet buktatói közt. A közösség nyelvtana Örvendetes módon Hajós azon községek közé tarto­zik, ahol a községi szel­lem példamutatóan erős. — Az eredményekről szólva nálunk régen meg­tanultak többesszámiban beszélni. Az emberek tud­ják, hogy a sikerek a kol­lektíva javára írandók. Most új módszert alkal­mazunk: utcagyűléseken mozgósítjuk a lakosságot a társadalmi munkára. Nép­szerűek, látogatottak ezek a megbeszélések. A min­denkiben fellelhető tett- vágyat igyekszünk ébreszt- getni, tudatosítani, helyes mederbe terelni. Hogy mindez mennyire sikerül, az is mutatja, hogy az el­múlt esztendőben 1100 fo­rint értékű társadalmi munka jut a község mind­egyik lakosára. Ez összes­ségében mintegy öt és fél milliót tesz ki. Annál szebb a nagy célok' érde­kében való összefogás, mi­Mikor indulhatnak újabb tagozatos osztályok a középiskolákban ? A középiskolai oktatás­ban fontos szerepet kapott az utóbbi években a tago­zatos osztályokban való ok-, tatás. Mi ennek a célja? Egyetemi és főiskolai to­vábbtanulásra készülő fia­taljainknak a választott tantárgyból alaposabb kép­zést adni. Ilyen tagozatos osztályok működnek már megyénk több középiskolá­jában, így a kecskeméti Katona József Gimnázium­ban angol és orosz nyelv­ből, a Bányai Júlia Gimná­ziumban német nyelvből, Kiskunfélegyházán a Móra Ferenc Gimnáziumban né­met és francia nyelvből, a Petőfi Gimnáziumban bio­lógiából és kémiából, a ha­lasi Szilády Áron Gimnázi­umban fizikából és kémiá­ból, Baján a Tóth Kálmán Gimnáziumban francia nyelvből és a III. Béla Gimnáziumban angolból és oroszból. A tagozatos osz­tállyal rendelkező iskolák közé sorolható még a kecs­keméti Ének—Zenei Gim­názium is, itt ének és zené a kiemelt tantárgy. Mint a gyakorlat bebizo­nyította, a tagozatos osztá­lyokban jobb a tanulmányi átlag, mint az egyéb osztá­lyokban. Éppen ezért fel­merült a kívánság — sokan érdeklődtek szerkesztősé­günkben is ilyen lehetőségek iránt :— hogy minél több tagozatos osztályt indítsa­nak. Megkérdeztük ezzel kap­csolatban a megyei tanács művelődésügyi osztályát, ahol az alábbi tájékozta­tást kaptuk: — A tagozatos osztályok indításának komoly sze­mélyi és tárgyi feltételei vannak. Jól felkészült, ki­váló szaktanárok, alapos előadótermi és szertári fel­szerelés. Ezért újabb osztá­lyok indítása akadályokba ütközik. Sokan kérik a ter­mészettudományi osztályok indítását. Különösen itt szükséges a nagy költséget igénylő szertári felszerelés. A fejlesztés lehetőségei adottak a halasi gimnázium­nál; a kecskeméti Katona József Gimnáziumban is folynak tárgyalások kémiai, fizikai osztály indításáról. Erre azonban legjobb eset­ben is csak jövő szeptembe­rében kerülhet sor. Igaz, hogy a megyében működő három természettudományi és hat nyelvi osztály nem elégíti ki az igényeket, mégis — tekintettel a már említett akadályokra és arra, hogy középiskolai ok­tatásunk jelenleg átalaku­lóban van — az újabb ta­gozatos osztályok indítása csak távlatokban képzelhe­tő el. B. J, vei Hajós sok nemzetisé­gű falu. Minden lakosra számítank Az iroda falán makett: a község távlati fejlesztési terve. — Hogy az elképzelé­seink mikor valósulnak meg? Némely részük ta­lán csak évek múltán, de az igyekezeten, a lelkese­désen nem múlik. — Melyek a célkitűzései a közeljövőre? — Még közvetlenebb kapcsolatot kialakítani a lakosság minden rétegével. Sok nálunk a vidéken dol­gozó, több százan vándo­rolnak innen hétről hétre munkahelyükre. Az ő lo­kálpatriotizmusukra is szá­mítunk, őket is szeretnénk bevonni a községfejlesztés munkájába. Cseng a telefon, a ta­nácselnök érvel, vitázik, majd határozottan, intéz­kedik. Még egy éve sincs, hogy beiktatták, nekem mégis úgy tűnik, mintha hosszan sorjázó évek gya­korlata állna már mögöt­te, s ezernyi szál kötné ide. És — talán nem is tévedek ebben ... Jóba Tibor Tiizelőallásban a három kiváló lövő. Mindig azt írta le, amit érzett. És az volt benne a csodálatos, hogy pontosan azt tudta leírni. Éppen ezért nem kételkedhetünk szavai őszinteségében, ami­kor Kiskunság című versét olvassuk: „Hová szivem, lel­kem mindig, mindenhonnan vissza, visszavágyott, újra láttam végre születésem főidét, a szép Kiskunsá­got .. Száztizenkét vers Ügy gondolom, a költőt nem kell bemutatni, külö­nösen nem itt Bács-Kiskun megyében, ahol életének nagy részét töltötte, s ahol ma is lépten-nyomon az ő emlékét idéző házakkal, fákkal, márványtáblákkal, szobrokkal, emlékszobák­kal. múzeumokkal találko­zunk. Ezek között azonban van egy, amire eddig úgy szólván semmi gondot nem fordítottunk, csak beszél­tünk róla, bíráltuk miatta a különböző illetékes és ke­vésbé illetékes szerveket. A szalkszentmártoni Pe- tőfi-házról van szó. Hosszú ideig egyáltalán nem volt „gazdája”. Magányosan, az időtől korbácsoltan és meg­tépve állj ma is ez az épü­let a község közepén, mint­egy kiemelkedve a környe­zetéből. A látogatónak aka­ratlanul is a költő Pató Pálról írott sorai jutnak eszébe. Pedig Szalkszent- mártonnak az országhatá­rokon túl is ismert a neve, s ezt éppen Petőfinek kö­szönheti, annak, hogy közel fél évet töltött itt, ami — ismerve hányatott életét — ritka dolog. Itt született a Fa leszek, ha... kezdetű verse és még ezenkívül 111 költeményt vetett papírra az udvari kis szobában, az ablak alá állított „íróaszta­lon”. Évente ötezer látogató — Mi lesz az épülettel, az itteni Petőfi-emlékek­A sivár, kietlen homok- rencsós Ferenc és Boros« pőalak bukkant fel. A ké- dornbok között élesen csat- Gyula előre szegezett fegy- nyelmes mozgást, gyors tannak a géppisztolyok rö- verrel, lassan lépkedett a cselekvés váltatta fél. A vidsorozatai. A három cél felé, amikor 200 mé- fiúk féltérdre ereszkedtek, határőr Király Imre, Sze- térré előttük három esi- s szinte abban a pillanat­ban dörögni kezdtek a gép­pisztolyok. A három csípő- alak pörögve eltűnt a domb mögött. — Kiváló! — lelkende­zett Buder László törzs- őrmester. akinek határőrei­re nemsokára nagy és tisz­teletteljes feladat vár. Az újoncvizsga sikeres letéte­le után az őrsökön teljesí­tenek majd szolgálatot. Ök váltják le azokat a határ­őröket, akiknek lejárt a szolgálati idejük. — Elégedett vagyok az újoncokkal, ugyanis az al­egység. amelynek parancs­noka vagyok, a nehéz lö­vészeten kiváló eredményt ért el... Az újoncvizsga — külö- nösen a határszoigálatcit ellátó fiataloknál —, azon­ban más követélményeket is támaszt. Ismerniök kell a nyomolvasást, az igazol­tatást, a figyelést, az el­fogás különböző módoza­tait. A lőtértől néhány száz méterre ezekről, vala­mint az önállóságról, a helyzetfelismerési készsé­gükről adtak számot Vfgh Gyula és Vőneki László határőrök. A bevonulás óta éltéit idő nem volt hiába­való. hiszen mindketten ötösre vizsgáztak határ­szolgálatból. A két fiú­nak — a Csepeli Csőgyár lakatosának és a szegedi szálloda portásának — nemcsak fiatalos lelkese­dése, de megfontolt véle­ménye is volt erről a nem éppen veszélytelen, nehéz szolgálatról. — A határon mindent eredetiben csinálunk — mondta Vígih Gyula —, nem úgy mint a. gyakorla­tokon. Az önállóság, a bi­zalom, a szabad természet adja a határőrzés igazi ro­mantikáját ... Vőneki László még ezen a véleményen is túltett. — Ha kikerülünk a ha­tárra, ott igazán katonák leszünk, ott ránk bízzák egy határszakasz őrzését. Nem lesznek vélünk a tisz­tesek. tiszthelyettesek, így a váratlan helyzeteikben magunknak kell eldönte­nünk, hogy mit tegyünk. Ezért is tanultunk szorgal­masan... Alig három hónapja öl­tötték magukra a határőr- egyenruhát ezek a fiata­lok, s lám máris úgy be­szélnek és úgy is tesznekj mintha egész eddigi éle­tükben erre készültek vol­na. Megbízhatunk bennük, jó kezekbe kerül a határ őrzése... Gémes Gábor szivem Hová lelkem mindig visszavágyott... kel? ezt kérdeztem Ha­lasi Károljdol, a község lelkes mindenesétől, aki­nek nagy érdemei vannak abban, hogy sok tárgyat megőriztek, felkutatattak, s úgy, ahogy megmentet­ték a házat a további pusztulástól. — Nagy fordulat állt be a Petöfi-ház történetében. Országos üggyé sikerült tenni a szalkszentmártoni Petrovics-kccsmát — mond­ja magával ragadó öröm­mel. -— Már készülnek a tervek a teljes felújításra! Tudomásom szerint már­cius végére kell elkészíte­ni. A múlt hétel itt járt három mérnök egy buda­pesti tervezőirodától, s el­végezték a szükséges fel­méréseket. — Mikor fognak hozzá a munkához? — Ügy tudom hamaro­san. Ha ebben az évben nem is, jövőre feltétlenül. A megyei tanács a felújí­tási munkálatókra 300 ezer forintot biztosított az az I960—70-es évekre. A napokban kaptam meg er­ről az értesítést megyei tanácstagunktól. Szalksizmtmárton eddig is vonzotta a hazai és kül­földi látogatókat. Évente körülbelül ötezer vendég látogatott él a költő egy­kori lakóházába, közöttük a Szovjetunióból. Kanadá­ból, Az Egyesült Államok­ból, Németországból, Cseh­szlovákiából, Jugoszláviá­ból, Romániából stb. So­kan szerettek volna vinni valami emléktárgyat, de erre igen kevés a lehető­ség. Ha elkészül a nagy­arányú felújítási program, a ház bekapcsolódik az or­szágos múzeumi hálózat­ba — ez már szintén el­döntött dolog —, ami azt jelenő, hogy pénzt kap, kiadványokat árusíthat stb. Bronzszobor a téren — Hogyan rendezik majd be az új múzeumot? r— Előzetes tervek sze­rint állandó Petőfi-kiállí- tás lesz benne, ezenkívül itt kap egy szobát a köz­ségi könyvtár, s talán a helytörténeti múzeum is, amihez szintén sok anya­gunk van — mondja Ha­lasi Károly, akivel hosz- szan beszélgettünk a le­hetőségekről, elképzelé­sekről, sőt ábrándokról is. Egyelőre minden remény megvan rá, hogy a régen dédelgetett — de pénz hiányában mindig meg­akadt — óhajból valóság lesz. A községben levő nagy és egészséges Petöfi- kultusz istápolójától meg­tudtam azt is, hogy július 31-én Petőfi-szobrot avat­nak Szalkszentmár tonban. A csaknem két méter ma­gas bronzszobor a Petőfi- háztól balra levő kis té­ren áll maid. Gál Sándor BATYUT KÖTÖTTEK..; s Már megint mit követtem cL2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom