Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-21 / 43. szám
1.968. február 21, szerda 5. oldal 1971-ig yilágnépszainlálás A világ lakosságának 73 százalékát 1974-ig megszámlálják — közölte U Thant ENSZ-főtitkár, az ENSZ Statisztikai Bizottságához intézett egyik jelentésében. Eddig 174 ország járult hozzá ehhez a népszámláláshoz. Amennyiben a Kínai Népköztársaság is részt venne a nép- számlálásban, a világ lakosságának 97 százalékát vehetnék statisztikailag számba. Fél évszázada történt AMk at lövészárkokban szenvedtek A napokban közöttük egy történészünk tanulmányát arról a békevágyról, amely pontosan fél évszázaddal ezelőtt, az első világháború utolsó esztendejének, 1918-nak az elején a mai Bács megye dolgozóit eltöltötte. Ismertette a taIfjúsági kamarazene-ta l dl kozó Kecskeméten A XI. ORSZÁGOS Zeneiskolai Kamarazene Fesztivál körzeti bemutatója az idén Kecskeméten került megrendezésre. A fesztivál előkészületeibe ezzel megyénk is aktívan bekapcsolódott, s ez azért is fontos, mert — más megyékkel ellentétben — ez a jelentős zenei esemény nálunk az elmúlt években csupán szűk szakmai-pedagógiai ügynek számított. A szegedi Zeneművészeti Szakiskola körzetéhez tartozó Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye, valamint Szeged város alsófokú zeneoktatási intézményeinek csoportjai adtak itt számot felkészültségükről, azok a csoportok, melyek a megyénként megtartott bemutatókon a legjobban szerepeltek. A RENDKÍVÜL hosszú (több mint ötórás) hangversenyen 43 együttes, lépett dobogóra, ebből 13 képviselte megy.épkeh, „Á, ..iöy.Q- ben az efféle sokszereplős találkozókat úgy kellene megszervezni, hogy a növendékek egymást meg tudják hallgatni, s a közönségből azok, akik valóban érdeklődésből ülik végig a műsort — ne jussanak el figyelő képességük végső határáig (pl. délelőtt- délutánra elosztva)! A műsor jelentős részében most is a barokk és általában régi korok darabjai szerepeltek, de örvendetes volt a XX. század műveinek aránya is; a hangszerek között a vonósok voltak túlsúlyban. Mindez érthető, hiszen a növendékek számára hozzáférhető kamarazene-irodalom köre időben és műfajban egyaránt elég szűk határok között mozog. Meg kell azonban állapítani, hogy a hangverseny általánosságban nem érte el azt a színvonalat, amit ilyen bemutatótól joggal várhatnánk. A zsűri döntésével több ponton vitatkozni lehetne; hasznos lett volna, ha a meghallgatott számokról bírálatot, a döntésekről indokolást adoft volna az iskolák tanárai előtt, ahelyett, hogy csupán a továbbjutottak névsorát küldte el az érdekelteknek. A ZSŰRI határozata alapján a bemutatkozott együttesek közül 16 lép fel a tavaszi szünetben Szegeden lezajló országos fesztiválon, ebből 6 Bács megyei csoport, az alábbi növendékek reszveíe'íevel: Pataky Éva, Kosa Márta (Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium, Kecskemét); Dékány Éva, Kalmár Ágnes, Mihályi István, Filus István, Pólyák Imre (Állami Zeneiskola, Kecskemét); HMwrdt Erika, Hálás* Bwzsanna. Guganovics Mária, Tetézi Gábor (Állami »iskola, Baja); Szi- pén Erzsébet, Mikus Márta, Kovács Margit, Lovas Jolán (Állami Zeneiskola, Kiskunhalas). K. T. nulmány azokat a megmozdulásokat, sztrájkokat, tömegtüntetéseket, gyűléseket is, melyeket főként a városokban, Kecskeméten. Baján, Félegyházán és Halason a haladó erők szerveztek — a háború ellen. Ezúttal a harcterek poklában szenvedett katonák sorsáról, magatartásáról, valamint arról essék szó, hogy a hatalom urai, s a monarchia hadvezetősége, mennyire másként vélekedtek a háború befejezéséről és a békéről, mint az egyszerű emberek. Számoljunk be arról is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom milyen nagy mértékben táplálta a béke reményeit. Az akkori polgári lapok — köztük a Kecskeméti Űjság — januári, februári és márciusi számai, akarva- akaratlan, csupán az objektív tények közlésével, híven tudósítanak mindenről. Ma -ryarorsziítz több mint félmillióval több embert küldött a harctérre, mint amennyit kellett volna küldenie, ha az Ausztriával való paritást becsületesen betartják” — olvasható ebből az időszakból. Egy másik, már a béke utáni teendőket taglaló újságcikk elárulja, hogy főként kiket parancsoltak ki a haláltosztó frontra; „A háborúba szállt három és fél millió földmívesnek hazatérő része, amelyik nagyobbik felében föld nélküli földet túró kisebbik részében életképtelen parcella-birtokos, a maga ereiéből akar megélni a maga földjén. Azt hisszük, a legégetőbb és legsürgősebb feladat; a demokratikus földbirtok-reform. A háború előtt abbamaradt közéleti játékot nem lehet többé folytatni.” Az uralkodó osztály azonban még a „háborús játékot” folytatja akkor 1918. elején is. Elrendeli, hogy ..Az 1900. évben született népfölkelésre kötelezettek összeírás végett jelentkezni tartoznak a rendőrkapitányi hivatal katonaügyi osztályánál”. A 18. életévükbe épp csak belépőket is számba veszik tehát, hogy esetleg a harctérre küldjék őket. A honvédség főparancsnoka, báró Karg János gyalogsági tábornok, március elején Kecskeméten meg is szemléli a 30. pótszázlóaljat, amit a tisztek „kedélyes ebédje” követ. A fiatalabb korosztály tagjai között számosán, és két-három év óta, a lövészárkokban szenvedtek a nagyobb diákok is, amiről a hadügyminiszter rendelete árulkodik: „Azok a katonadiákok, akik legalább két éve tényleges katonai szolgálatot teljesítenek, s ebből legalább hat hónapi arcvonalbeli szolgálatuk van, vizsgálataik letehetése végett turnusonként és egy ízben 12 heti szabadságot kapnak.” Az egyszerű katonák másként igyekeznek egyszer s mindenkorra szabadsághoz jutni. Tömegesen szök- dösnek haza a harctérről, s egyrészt hogy ne maradjon áruló jel a katonáskodásukról, másrészt, hogy pénzhez jussanak, eladják felszerelési tárgyaikat. Ám Arz lovag gyalogsági tábornok 1918. januárjában kiadott rendelete szerint „Minden katonaszökevényt rögtönítélő bíróság elé kell állítani, amely halálbüntetést szab ki. rájuk. Minden esetben kimondják a vagyonelkobzást, még ha a vádlott távolléte miatt nem is lehet jogerős ítéletet hozni.” Másik két rendelet: „Tilos a katonai tárgyakkal való üzérkedés”, s „Az ószereseknek katonai felszereléseket nem szabad vásárolni”. A katonákat nemcsak az 1914. óta dúló igazságtalan háború céltalansága, a fronton a közvetlen halálveszély, s az elképesztően rossz ellátás, valamint a tisztek durva bánásmódja viselte meg, hanem az itthoni állapotok is. Mi várhat rájuk, ha rokkantán, vagy akár sebesülés nélkül hazatérnek? T. I. Rablók kösött A krimi-szerű cím a grúz nép forradalmi múltjának egy legendás epizódját idézi. Ez a történet ma is él a nép emlékezetében. A daliás Maci Hvitijáról szól, kegyetlen herceget, enyhítenek a nép szenvedésein. A történet a mi Rózsa Sándorunkhoz hasonló hősről szól, azzal a különbséggel, hogy Hvitija jóval koakit a zsarnoki önkény kényszerít a rablók közé. Nemessége, igazába vetett hite olyan tűzzel lobog, hogy fellelkesíti a marcona erdei embereket is és valóban nagy tetteket visznek véghez. Megbüntetik a rábban élt, tisztább, fed- hetetlenebb múltú hős. Sorsa tragikus, még ma is lázit az egykori zsarnokság ellen. A képek gyönyörűek, a film a Grúzia-stúdió egyik legszebb alkotása. Árnyak a Notre Dame felett Bűnögyi filmnek hirdeti a MOKÉP előzetes bemutatója, holott csak annyi a köze a krimihez, hogy a fasiszta bandák még a gengsztereknél is gátlásta- lanabbul dolgoztak. A 30-as években Francia- országban is megindult a fasiszta szervezkedés. A csoportok többé-kevésbé szoros kapcsolatot tartottak fönn a hitleri nácizmussal és támogatást vártak Németországból. A film egy újságíróról szól, aki véletlenül nyomára jut a szervezkedésnek és amikor a hivatalos szervek tehetetlennek bizonyulnak, a maga szakállára kezd nyomozni. Felfedezi a csuklyásoknak nevezett csoport rejtekhelyét. A leleplezés mégsem sikerült, s közben kitört a háború. Az újságírót azonban nem hagyja nyugodni a koncentrációs táborból való szabadulása után sem a régi ügy és végül is kiderül, hogy az egykori fasiszta szervezet vezetői ma is élnek, magas pozíciókban vannak. A legjobb NDK filmek egyike ez a film, vetekszik a krimik izgalmaival és segít felfedni a fasizmus történetének eléggé ismeretlen rejtélyeit. 43. — Mit? Nem rossz ... — Ez évszázados módja a gyilkolásnak, mindenki ismeri errefelé, és egy úr azt mondta, hogy .., messze Indiában is csinálják ... Szélem .. . Az arab mélyen meghajolt, azután elvegyült a nyüzsgésben. Hopp! Persze! Már tudja, hol látta. A meghajlás... Megvan! A lakáj! Az Avenue Magentán, doktor Brétail villája előtt, mikor azt a női szellemet, akkor látta először... A nő a villa hátsó kapuján csengetettt, és a lakáj eresztette be. Ez volt! Hiszen ez csak bemázolta magát!... Ez egy fehér ember! Halló! No, megállj; te büdös filmszínész! ... Merre van ... Nem láttak kérem egy kí- gyóbűvölőt, aki barnára van festve, de lakáj? ... Marha, maga!... Halló... Nézd csak. hát hova tűnt!.., Meg kell fogni! Ez tud valamit a kísértetről. aki mostanában is sűrűn megjelenik előtte, de csak álmában, és nagyon kellemesen viselkedik... Hé!... De hiába kereste. Az álarabot mintha a föld nyelte volna el. Senki sem tudott róla, sehol sem látták... Az a dolog, amit az ingről mondott, marhaság. Ne-; ki mindig ilyen izéket mesélnek. Egy kígyó nem véreb. Majd Sherlock Holmes nyomozni megy, és pórázon vezet egy viperát, hogy szagolja a tettes nyomát. Mindenfélét bebeszélnek itt egy hiszékeny embernek. Olyanok, mint a matrózok, akik halálhajóról, meg tengeri kígyókról regélnek az újoncoknak. Még szerencse, hogy nem esett a fejére. Valaki ellopta az ingét, mert bukott a szép mintára. Takarodó után mindenki lefeküdt, mert tudták, hogy másnap mennek tovább. Éjféltájban iszonyú ordítás verte fel a tábort. Négyen aludtak egy sátorban, közöttük Galamb is. Egy Kramartz nevű közlegény rohant ki üvöltve... Szarvasvipera harapta meg, és olyan mélyen mart bele a katona felsőkarjába, hogy nem bírta visszarántani a fogát. Csak kint a sátor előtt hullott le róla, és nyolc puskatus csapott egyszerre a hüllőre. A szerencsétlen Kramartz néhány perc múlva meghalt. A szarvasvipera ellen nincs védekezés ... Galamb ijedten állt, ott. Amikor az általános riadalom lecsillapodott, egy távoi pálma alá ült. A többiek ismét visszafeküdtek. Holnap menetelni kell. Galamb azonban kissé megrendült. Nem értette teljesen a dolgot, mert hiszen ha az ő ingét lopták el, akkor miért marta meg a vipera Kramartzot? Vagy elromlott a kígyó szaglása? ... Végeredményben egy vipera lehet náthás... Milyen egyszerű lett volna minden, ha őt marja meg. Most már nem volna gondja rá, hogy milyen módon patkoljon el. Lehet, hogy Kramartz halálának ő az oka?... De hát ha az ő ingével vadították meg a viperát, hogy került a kígyó Kramartzhoz? És ki lopatta el az ingét? ... Csak a szellem lehetett! A nő! A háromszögű anyajeggyel... A sivatag szelleme... Na. csak kerüljön a szeme elé... Valaki megérintette a vállát; — Jó estét. A lovaglóruhás kísértet állt mellette. Valahol egy felriadt papagáj ri költözött. Különben néma csend. A kísértet itt áll vele szemben ... — Nos? — kérdezte hűvösen a nő. Galamb vigyorgott. — Jó, hogy jön, éppen most gondoltam, hogy furcsa dolgok történnek a tábor körül, és ha legközelebb hazajárni látom, akkor megkérdezem, nem tud-e közelebbit... A nő idegesen kiáltott rá: — Mondja, kérem! Maga nem érez semmit, ha így szemtől szemben áll egy nővel, akit meggyilkoltak? Akinek a haláláért ön is felelős! — Ezt a gyanúsítást a legerélyesebben kikérem magamnak ! — Nézze, kérem, én régen figyelem magát — mondta remegő hangon a nő. — Elismerem, hogy bámulatra méltó idegei vannak, csodálatosan színészkedik, és amit tesz, az meghaladja a hírét, de mégis csak van szíve, azt hiszem... Láttam, hogy segít a gyengéknek. — Asszonyom! Én lassan megszoktam, hogy időnként sürgősen közölnek velem valamit, amit nem értek, és amihez semmi közöm sincs... Beletörődtem, hogy ne higgyék el azt, ami igaz, és tudjanak rólam valamit, ami nem igaz, de most talán mégis mondhatna valami közelebbit... — Felesleges, hogy színészkedjen előttem... Én tudom, hogy maga ki! — Nem mondaná meg nekem is? Hadd tudjam én is! — ön íves őrnagy! Galamb elkeseredetten kiálltott: — Hát evvel az őrnaggyal a sírba visznek, és akkor majd én is hazajárok, mint nagysád. A nő egy pillanatig bizonytalanul nézte. —- Szóval kicsoda maga a saját bevallása szerint? (Folytatjuk)
