Petőfi Népe, 1968. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

2. oldal 1968. február 18, vasárnap „Az egységtörekvés ma a vezeti tendencia“ (Folytatás az 1. oldalról.) Szovjetunió kapcsolatai a többi szocialista országgal évről évre erősödnek és egyre konkrétabbá válnak. Rendkívüli nagy jelentősé­get tulajdonított a szocia­lista országok gazdasági együttműködésének. „A nemzetközi szocialista mun­kamegosztás országaink számára objektív szükség- szerűség” — mondotta. A kommunista pártok nemzetközi találkozóinak jelentőségét méltatva Brezs- nyev elvtárs a követke­zőket mondotta: „a kom­munisták nemzetközi talál­kozóinak fő rendeltetését éppen abban látjuk, hogy általuk erősítsük a kom­munisták sorainak egysé­gét, minden szocialista és demokratikus erő összefo­gását az imperializmus el­leni harcban. Pártunknak az a véleménye, hogy most újabb lépést kell tennünk, együtt kell elemeznünk a kialakult helyzetet és egy ilyen elemzés alapján meg­felelőképpen módosítanunk kell taktikánkat, stratégián­két az imperializmus elle­ni harcban. így hatéko­nyabbá tehetjük egész kö­zös forradalmi munkánkat” — mondotta Brezsnyev. Hozzáfűzte, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet' egyik jellemzője az impe­rialista körök agresszív te­vékenységének aktivizáló­dása. A fő imperialista hatalom, az Egyesült Álla­mok, igyekszik mindenkép­pen megakadályozni a bé­ke és a szocializmus erői nemzetközi pozícióinak to­vábbi megszilárdulását. Ezzel kapcsolatban emlé­keztetett az Egyesült Álla­mok vietnami háborújának kiterjesztésére, utalt az amerikai kémhajó behato­lására a KNDK területi vi­zeire. „Ha az Egyesült Ál­lamok kormánya hallgat a józan ész szavára, reálpo­litikai szemszögből kell megvizsgálnia a VDK tár­gyalásra vonatkozó javas­latait” — jelentette ki Brezsnyev. A közel-keleti békerende­zés feltételeiről a követke­zőket mondta: „A Szovjet­unió fáradhatatlanul és eré­lyesen követeli az izraeli csapatok mielőbbi és teljes kivonását minden megszállt arab területről; e nélkül elképzelhetetlen a közel- keleti problémák politikai rendezése”. A Szovjetunió belső hely­zetéről szólva Brezsnyev rámutatott, hogy kedvező eredményekhez vezettek mind az ipar, mind a me­zőgazdaság területén a XXIII. kongresszuson és az SZKP Központi Bizott­ságának plénumain kidol­gozott intézkedések. Gyors ütemben fejlődött a nép­gazdaság és emelkedik a dolgozók jóléte. 1967-ben az ipari termelés 10 százalék­kal haladta meg az előző évit. A mezőgazdasági ter­melés volumene 1966—67- ben körülbelül 17 százalék­kal volt magasabb az 1961 —65 évi átlagnál. Az utób­bi időben észrevehetően ja­vult a helyzet a mezőgaz­daságban. A Politikai Bi­zottság nemrég határoza­tot hozott arról, hogy a kö­vetkező központi bizottsági ülésen meg kell vizsgálni, miként valósulnak meg a mezőgazdaságra vonatkozó korábbi határozatok. Nem kétséges, hogy' ez a plé- num elősegíti a mezőgaz­dasági termelés további fellendítését. A párt szerepéről szól­va az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára kije­lentette, hogy két év alatt több mint egymillió új ta­got vettek fel az SZKP-ba. A pártnak jelenleg 13 mil­lió 180 ezer tagja van. A kommunista párt vezető sze­repe a Szovjetunió törté­nelmi vívmányainak biztos garanciája — hangoztatta Brezsnyev. (MTI) U Thant közvetít Francia—nyugatnémet „monstre-ta Iái kozó A holland külügyminiszter Budapesten A VILÁG szeme Vietnamon ... így van ez a dél-viet­nami szabadsághar­cosok január végi nagy of- fenzívája óta. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabad!tási Front — a katonai sikerek­kel párhuzamosan — igen hatásos módon a diplomá­ciai nyomást is fokozta az Egyesült Államokra: ma már alig akadhat a világon józanul gondolkodó politi­kus. aki nem ismerné el, hogy a VDK és a DNFF tárgyalási szándéka vitán felül áll. most már Ame­rikán a sor. Az amerikai makacssá­got politikai téren jól pél­dázta Rusk külügyminiszter szerdai nyilatkozata, amely­ben U Thant ENSZ-főtitkár tárgyalásai eredményeinek ismerete nélkül is sietett kijelenteni, hogy „Hanoi nem hajlandó tárgyalni...”. Johnson elnök jobbkeze így elébe akart vágni annak, hogy U Thant a VDK és a DNFF tárgyalási készségét bizonyíthassa. AZ ENSZ FŐTITKÁRA, mint ismeretes, az Űj-Del­hiben folyó világkereske­delmi és fejlesztési konfe­rencián való megjelenését használta fel arra, hogy előbb az indiai fővárosban tárgyaljon a vietnami hely­zetről egyrészt Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szonnyal, másrészt a VDK képviselőjével, ezt követően Moszkvába utazott, ahol a szovjet vezetőkkel folyta­tott eszmecserét, utána pe­dig Londonba és Párizsba látogatott. A francia fővá­ros eredetileg nem szere­pelt útitervében, jókora meglepetést is keltett, ami­kor váratlanul Párizsba repült. Itt nem annyira de Gaulle elnök már ismert álláspontjára volt kíváncsi, Magyar felszólalás a Biztonsági Tanácsban A dél-afrikai kormány könyörtelen hatalmat gyakorol hanem újból tárgyalni kí­vánt a VDK képviselőjével, Párizs lévén az egyetlen nyugat-európai főváros, ahol a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak dip­lomáciai rangú képviselete van. Miután New Yorkba visszatért, U Thant másfél órás kihallgatáson fogadta Goldberget, az Egyesült Államok állandó képviselő­jét az ENSZ-ben. A világ- szervezet főtitkárának tár­gyalássorozata, amelyben számos megfigyelő a viet­nami válságban való köz­vetítői szándékát vélte fel­fedezni, mindeddig bizal­mas jellegű volt. N YXJG ATEURÓPÁBAN a hét leglátványosabb esemé­nye a párizsi francia—nyu­gatnémet „monstre-találko- zó” volt. Kiesinger kancel­lárt kormányának nem ke­vesebb. mint nyolc tagja kísérte el a francia fővá­rosba. A francia és a nyu­gatnémet miniszterek az öt éve fennálló szerződés elő­írása szerint kétoldalú tár­gyalásokat folytattak a maguk szakterületén. Ennél sokkal nagyobb figyelem kísérte de Gaulle és Kiesin­ger eszmecseréjét. A meg­figyelőknek feltűnt az a látható nyugatnémet törek­vés, hogy felmelegítsék a két ország viszonyát, amely Erhard kancellársága ide­jén, a közös piaci válságok korszakában a fagypont kö­zeiéig süllyedt. Kiderült, hogy Párizs és Bonn között ezután is sok tekintetben véleményeltérés mutatko­zik, (Vietnam dolgában, a francia stratégia koncep­ciók miatt, a dollár ellen indított francia támadás következtében és végül Nagy-Britannia közös piaci felvételének megvétózása nyomán), de kölcsönös szán­dék jelentkezett a kap­csolatok fenntartására. Franciaország ezzel el akar­ja kerülni, hogy egyedül maradjon a közös piaci öt partnerével szem­ben, az NSZK kor­mánya pedig szük­ségesnek tartja Pá­rizs jó indulatát, külpoliti­kájának nem egy célkitű­zéséhez. AZ EURÓPAI politika kérdéscsoportja előkelő he­lyen szerepelt abban az eszmecserében, amelyet ha­zánk fővárosában Péter Já­nos külügyminiszter hol­land kollégájával, Lunsszel folytatott. Hollandia NATO- ország, ezenkívül is az im­perialista hatalmakhoz kö­tik a gazdasági és politikai kötelékek, de — mint Luns látogatása mutatta — a hol­land külpolitikára sem ma­radt hatástalan a szocia­lista országok kezdemé­nyezte békés egymás mel­lett élés lehetősége. Az eu­rópai biztonság megszerve­zését szükségesnek kezdik tartani Hágában is: Luns Budapesten kijelentette, hogy a magyar—holland ta­nácskozások értékes lépést jelentettek az európai prob­lémák megoldásának irá­nyában. Péter János kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy az őszinte és jó szel­lemben lezajlott megbeszé­lések sok kérdésben Fogadás Komarov özvegye tiszteseiére A KISZ Központi Bizott­sága péntekep este a Bu­dapest Szállóban fogadást adott a Honvédelmi Mi­nisztérium vendégeként hazánkban tartózkodó Va- lentyina Komarova, a hősi halált halt űrhajós, mér­nök ezredes, Vlagyimir Ko­marov özvegye tiszteletére. A fogadáson jelen volt Mé­hes Lajos, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára és felesége, továb­bá Szabó János és Molnár György, a KISZ KB titká­rai, valamint a Honvédel­mi Minisztérium képvise lői is. (MTI) Ceausescu fogad a Ponomarlovot BUKAREST. Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára szombaton fogadta Borisz Ponomarjovot, az SZKP Központi Bizottságának tit­kárát. A nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom problémáiról, valamint a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanács­kozása összehívásáról tár- meg- I gyaltak. Ponomarjov szom­mutatták az együttműködés baton elutazott Romániá- lehetőségeit. I ból. (MTI) Elzárták a közvélemény elől a szabadon bocsátott amerikai hadifoglyokat VIENTIANE: A Nemzet­közi Vöröskereszt Bizott­ság különrepülőgépén szombaton a laoszi Vien- tianéba érkezett három amerikai repülőtiszt, aki­ket a VDK hatóságai ke­gyelemből szabadon bocsá­tottak. Vientianeba érkez­ve, a tisztek elmondották, a nyugati újságíróknak, hogy a hadifogolytáborban jól bántak velük, senki nem tett kísérletet valami­féle „agymosásra”. Vala­mennyien túláradó öröm­mel köszöntötték a szabad­ságot, amit nem sokáig él­vezhettek. Ugyanis az Egyesült Államok laoszi nagykövete és amerikai békeharcos szervezetek képviselői között lezajlott háromnegyedórás heves vi­tatkozás után, a pilótákat egy fülöp-szigeti amerikai támaszpontra vitték. (Reu­ter). A térkép új színei függetlenné tius-sziget. váló Mauri­A GYARMATI rendszer NEW YORK: Pénteken, magyar idő szerint 22.30 órakor, rendkívüli ülésre ült össze a Biztonsági Ta­nács, megvitatta a Dél­afrikai Köztársaság ható­ságainak 33 dél-afrikai ha­zafi ellen lefolytatott tör­vénytelen bírósági eljárá­sát, illetve az ellenük ho­zott ítéletet. A péntek esti ülésen felszólalt Pakisztán, Szenegál, Dánia, Chile, Ka­nada, az Egyesült Álla­mok, Magyarország, Guya­na, Franciaország és a Szovjetunió képviselője. A tanács magyar tagja. Csatorday Károly nagykö­vet, hazánk állandó ENSZ- képviselőj e megállapította: Dél-Afrika sorozatosan sér­ti meg az ENSZ határoza­tait, könyörtelen uralmat gyakorol az országban és Délnyugat-Afrikában, ame­lyet a világszervezet dön­tése ellenére tart hatalmá­ban. „A dél-afrikai kor­mány tudja, hogy a tanács néhány tagja, bármit is mondjon a*tanácsteremben. egyet1 en olyan lépést sem tesz, amely arra utalna, hogy gondosan megfogal­mazott elítélő szavakat gyakorlati tettek támaszt­ják alá — hangoztatta Csa­torday Károly. — A dél- afrikai kormány tisztában van azzal, hogy az ország­ban állandóan növekszenek az amerikai, angol, nyu­gatnémet beruházások, s a kisebbségi rendszer veze­tői tisztában vannak azzal, hogy az ötmilliárd dolláros tőkeberuházás és annak profitja hangosabban be­szél, mint az esetleges el­ítélő nyilatkozat.” A pretoriai tárgyalás ön­magában is törvénytelen, mert Délnyugat-Afrika a közgyűlés . határozatának megfelelően ENSZ mandá­Nicolae Ceausescu, a Ro­mán KP KB főtitkára, Chivu Stoica, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára társa­ságában fogadta a Japán Kommunista Párt küldött­ségét. A találkozók után ki­adott közleményben a fe-_ tumos terület s az elítélt hazafiak éppen a világ- szervezet alapokmányában foglalt elvek megvalósítá­sáért vívtak hősi harcot. A Magyar Népköztársa­ság minden olyan döntést támogat, amelyet a Bizton­sági Tanács szükségesnek tart a Dél-Afrikában ille­gálisan elítélt délnyugat­afrikai hazafiak mielőbbi szabadon bocsátásának biz­tosítására — mondotta a magyar küldött Közel háromórás vita után a Biztonsági Tanács ülését elnapolták hétfőn délutánra. (MTI) lek szolidaritásukról bizto­sították a hős vietnami né­pet. Mint rámutattak, ki­tartó erőfeszítéseket kell tenni a kommunista és munkásmozgalom, az ösz- szes haladó, demokratikus erők egységének erősíté­séért, nemzetközi anti- imperialista egységfront kialakítása érdekében. A BRIT birodalom egyik nagyratörő miniszterelnö­ke, Joseph Chamberlain mondotta a századforduló táján: „Anglia birtokain sohasem megy le a nap, és sohasem szárad fel a vér...” Ez volt az idő­szak, amikor a térképen a híres és hirhedt brit ki­rályi rózsaszín és még négy-öt gyarmatosító ha­talom színei borították a területek többségét. Mint csepp a tengert tükrözte a helyzetet a világ eddigi legrövidebb háborúja is. Brit utimátumot adtak át a zanzibári uralkodónak, s elegendő volt egyetlen an­gol cirkálónak tüzet nyit­nia a szultán palotájára, hogy harminckét perc múl­va kitűzzék a megadást jelentő fehér zászlót. Századunk második felé­ben azonban alapvetően megváltozott a világtér­kép. Korunk a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet kora, de en­nek keretében a nemzeti felszabadulási mozgalom nagy sikereinek időszaka is. A szocialista világrend- szer létrejötte mellett jo­gosan tartják az elmúlt két évtized legfontosabb eseménysorozatának a har­madik világ kialakulását, összeomlott a gyarmati rendszer és helyét fiatal, független országok foglal­ták el. Érdemes ezzel kap­csolatban felidézni néhány számadatot. 1914-ben a Föld lakott területének több mint hetven százalé­ka, lakosságának 62 szá­zaléka a gyarmatokra ju­tott. Ma a Föld népessé­gének csupán egy százalé­ka él gyarmatokon. A fo­lyamatra jellemző, hogy 1945 és 1960 között hu­szonnégy volt gyarmat szabadult fel. 1960 és 1963 között szinte földcsuszam­lásszerűen 32 ország lett független, közülük csupán Afrikában 23. A legutób­bi fél évtizedben pedig is­mét tucatnyi ország nyer­te el önállóságát. A „leg­fiatalabbak” a Dél-jemeni Népi Köztársaság, vala­mint az idei márciusban felbomlása azért történhe­tett ilyen viszonylagos gyorsasággal, mert kedve­ző belső és külső körül­mények alakultak ki. Ami a belső tényezőket illeti: általános antiimperialista forradalmi tömegmozga­lom bontakozott ki. A nagy tömegeket érintő megmoz­dulás élén a kommunista pártok, illetve olyan ha­ladó nacionalista szerveze­tek álltak, amelyekre köz­vetett módon ugyancsak nagy hatást gyakoroltak a szocialista eszmék. A kül­ső körülmények pedig kü­lönösen kedvezően alakul­tak, hiszen létrejött és megizmosodott a szocialis­ta világrendszer, megvál­toztak az erőviszonyok. A szocialista országok, a le­nini elveknek megfelelően, síkra szállnak minden or­szág jogos függetlensége mellett. Ez nemcsak elvont támogatás, hanem politi­kai, diplomáciai, gazdasá­gi, sőt katonai segítségben is realizálódik A harma­dik világ — kissé egysze­rűsített kif°íezése is utal rá —. túl""'dinképpen azért jöhetett lé*re, mert az imperialista világ mel­Japán pártküldöttség Romániában

Next

/
Oldalképek
Tartalom