Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-06 / 4. szám

4. oldal 1968. január 6, szombat Hova lettek a szarmata fértiak? Joggal tehetjük fel a kér­dést, mert a Kőhegyi Mi­hály bajai régész által ed­dig feltárt 210x180 méteres nagyságú szarmata hun te­metőben csupa női csont­vázat találtak a kutatók. A 193 sírból sok női ékszer, gyöngy, ruhadísz, és egyéb érdekesség került elő. A sí­rokban talált kerámia- anyag rendkívül ízléses, ro­kon a római kerámiával és nagyon hasonlít a karcagi és vásárhelyi fekete edé­nyekhez. Tavasszal Kőhe­gyi Mihály ismét megkez­di a madarasi föld valla­tását, hátha fény derül rá, hová temetkeztek a IV. században a szarmata- hun férfiak. Több mint 8 millió forint szolgáltatás Mennyibe kerül a javítás, vegytisxtítás Pályaválasztás] tanácsadó- tudományos módszerekkel Az elmúlt évben nagyon szép eredményeket ért el a Kecskeméti Ruházati Kisipari Termelőszövetke­zet, hiszen a tíz részlegé­nél dolgozó 186 munkás nem kevesebb, mint 19 mil­lió forint termelési értéket állított elő. A külkereske­delem részére gyártott kon­fekció áru értéke 1 millió 300 ezer forint volt, a bel­kereskedelemnek átadott, főleg férfi felsőruházati konfekció pedig 7 millió forintot tett ki. A kisipari termelőszövet­kezet legjelentősebb tevé­kenysége mégis a lakos­REJTŐ rejtélye Januári első lapszámunk­ban egy érdekes és izgal­mas, sőt mulatságos regény közlését kezdtük el. Az előretolt helyőrség című lé­giós történetet még a má­sodik világháborút meg­előző években a P. Howard álnéven író Rejtő Jenő ve­tette papírra. Az a Rejtő Jenő, akinek sajátos hu­morú kalandregényei az utóbbi években kezdenek ismertté és népszerűvé válni a háború utáni nem­zedék előtt A Csontbrigád 1967-ben 156 ezer, a Menni vagy meghalni című regé­nye pedig 158 ezer pél­dányban fogyott el. A Csontbrigádról ezt írta a kritika: „Ebben a könyv­ben az írónak nem sajátos humora, hanem emberi tra­gikumok iránti mélységes humanitása az uralkodó. A haláltábor megelevenítése Rejtő döbbenetes vizionális erejét mutatja: a harmin­cas évek közepe táján írt regényeiben kísérteties rea­litással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmosz­féráját.” Rejtő nem láthatott a jö­vőbe. de sok mindent meg­sejtett annak könyörtelen és rideg valóságából. Hi­szen maga is olyan közeg­ben élt, amikor már az áb­rázolt kegvetlenség és sza- dizmus nálunk is mély gyökeret vert, sőt arra volt büszke az uralkodó réteg, hogy ebben — s a faji elő­ítéletek, sőt gyűlölet meg­teremtésében — még a hit­leri Németországot is meg­előzte. P. Howard talán csak kenyérkeresetből fa­nyalodott a „ponyva” mű­fajára, de vitathatatlan, hogy egyedülállót alkotott. Megteremtette a ponyva- irodalom karikatúráját, méghozzá úgy, hogy köz­ben valós rajzát adta kora egyik legkirívóbb társa­dalmi jelenségének. Különös könyörtelensége volt a sorsnak, hogy ez a kitűnő humorú ember, aki kor társai szerint éppúgy lehetett volna boxbajnok, színész, filozófus, tengerész, kereskedő, egyetemi tanár, fakir vagy csillagász — hisz annyira ismerte és szerette az életet —, a fa­sizmus áldozata lett. Uk­rajnai mezőkön — ahova társaival együtt hurcolták — pusztult el, jeltelenül, 1943. január 1-én. Jevdoko- vóban kaparták bele egy tömegsírba. Rejtélyes ember volt, mert túlélte önmagát, sőt hosszú hallgatás után kelt új életre, hogy megörven­deztessen, elszórakoztasson, s olykor elgondolkoztasson bennünket. Mi a Rejtő-regényt mu­latságnak szántuk olva­sóink számára. De mégis örülnénk, ha tudnák, hogy írója ki volt, s ki lehetett volna... i i T. P. sági szolgáltatás volt. Ezt bizonyítja, hogy méretes ruházati cikkekből — férfi és a női felsőruházatból, női fehérneműből — 4 millió 200 ezer forint volt a bevételük. A kelmefestés és vegytisztítás nem keve­sebb, mint 2 millió 800 ezer forint bevételt jelentett a szövetkezetnek, s a külön­böző javításokból 120 ezer forint értéket termeltek. Érdeklődésünkre elmond­ták, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer beveze­tésével egyidejűleg rendkí­vül minimálisan emelked­tek a kelmefestés és vegy­tisztítás árai. Például a férfiöltöny tisztítása eddig 32,60 forint volt, január 1-től 34 forintba kerül. A ruhajavítás díjtételei nem változtak. A további tervekről be­szélgetve megtudtuk, hogy a Kecskeméti Ruházati Ktsz átvette a Szolgáltató Vál­lalattól a Patyolat-részle­get, azonban helyiség hiá­nyában még nem teljes ka­pacitással dolgozik. A ktsz vezetői a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettel tárgyalnak arról, hogy a közeljövőben négy-öt új felvevőrészleget létesítenek közösen, főleg a községek­ben. Kecskeméten — a Má- riavárosban, a Leninváros- ban — a helyiség hiánya akadályozza a felvevőhe­lyek létesítését A helyes pályaválasztás nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom érde­ke; hiszen nem közömbös, hogy abban a munkakör­ben, amelyben valaki dol­gozik, helyén érzi-e magát, szívesen végzi-e az adott munkát? Külföldön is, ha­zánkban is mind gyakrab­ban és rendszeresebben ve­szik igénybe a pályaválasz­ben is tudományos módsze­rekkel vizsgálják a fiata­lok képességeit, adottságait. Az intézetben a csoportos vizsgálatok után némi kon­zultáció alapján döntik el: egy-egy diák milyen pályá­ra a legalkalmasabb? Ezt a döntést alapos tanulmányo­zás előzi meg. Rendszere­sen megfigyelik az általá­nos és a speciális értelmi Irány a Venus Versenysorozat úttörőknek Irány a Venus címmel nagyszabásúnak ígérkező versenysorozatot rendez ja­nuártól júniusig az Üttörő- szövetség, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Televízió. A vállalkozó kedvű gye­rekek a Dunán inneni és a dunántúli országrész kép­viseletében jelentkezhetnek űrhajósnak. Nevezési lap­jukat, amelyet a Pajtás január 11-i számában bo­csátanak rendelkezésükre január 25-ig kell eljuttat- niok a nyolc „kiképző bá­zis” valamelyikére. Az if­jú csillagászok a debrece­ni, illetve szombathelyi, az űrbiológusok: a békéscsabai, illetve a székesfehérvári, a rakétatechnikusok pedig a IX. kerületi, illetve a győri támaszponthoz tartoznak majd. Az ifjú űrhajósjelöl­tek február 1-től március 31-dg tartó felkészülésük időszakában innen kapnak majd tájékoztatást. Az űr­hajós iskola növendékei kéthónapos tanulmányaik végén vizsgát tesznek: írás­ban kell megfogalmazniok válaszaikat s a felkészült­ségükről számot adó dol­gozatokat április 10-lg kell a bázisra beküldeniök. A bírálóbizottságok döntése alapján negyven-negyven Dunán inneni és dunántú­li pajtás április 21-e és 28-a között egyhetes edzőtáboro­záson vesz részt Csillebér­cen. Tovább gyarapítják is­mereteiket, majd április 27-én a vetélkedő országos elődöntőjében mérkőznek meg egymással, ekkor de­rül majd ki, hogy kik al­kotják a Venusra induló képzeletbeli expedíció négy­négy tagú személyzetét tási tanácsadáshoz a tudo­mány korszerű eszközeit módszereit Budapesten, a Munkaügyi Minisztérium pályaválasz­tási pszichológiai intézeté­Hafezer gépjárművezető a vetélkedőkön A megyei rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendé­szeti osztályán most készí­tik az elmúlt esztendő sta­tisztikáit. Sikerült egy, a gépjárművezetőket érdeklő, s egyben az ő eredményei­ket is bizonyító adatot meg­tudnunk. A múlt évben Kecskeméten, Baján, vala­mint 15 más helységben rendeztek a közlekedési propaganda bizottságok el­méleti KRESZ-vetélkedőt. Ezeken több mint hatezer gépjárművezető vett részt, 12 ezer érdeklődő jelenlété­ben. A megyei rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendé­szeti osztálya, a KPM Autó- közlekedési Tanintézetével közösen Kecskeméten és Baján összesen hét gim­náziumban rendezte meg ezer tanuló részvételével a középiskolás diákok KRESZ vizsgáját. A jó felkészült­ségre jellemző volt, hogy 354 tanuló kapott segéd­motorkerékpár vezetői en­gedélyt. képességet, a kézügyességet, a logikai készséget; a pszichológusok elbeszélget­nek minden tanulóval, mi­előtt az azok képességének legmegfelelőbb szakmát* vagy foglalkozást meghatá­roznák. ^Vizsgáznak” a pszicholő-' gusok és a készülékek előtt az általános iskolák nyol­cadikosai, de tanácsot ad­nak itt a pályaválasztás előtt álló negyedikes gim­nazistáknak és kivételes esetekben egyetemi hall­gatóknak is. A Munkaügyi Minisztérium pszichológiai intézete fogja össze és irá­nyítja az egész országban a pályaválasztási tanács­adói munkát. Képünkön: Nyolcadik osz­tályos diák megfigyelőkész­ségét ellenőrzi a pszicholó­gus. (MTI Foto — Bara István felvétele.) 4. Harrincourt vidáman jelent meg aznap a kadétok hálótermében: Az öreg Tracy ma elvágta magát nálam. Nyugdí­jazni fogom. _ Hülye vagy — vélte az egyik kollégája, nem m inden alap nélkül. — Fogadhatsz velem egy ezüst öngyújtóba, hogy a legközelebbi vizsgáig nyugdíjazzák Tracy bácsit ’— Tartom. Harrincourt megnyerte az öngyújtót, de elvesztet­te az életpályáját. A tengerészeti főfelügyelő nyugdíjazása elég szomo­rú körülmények között történt. A világháború idején néhány tisztet kölcsönösen kitüntettek a szövetségesek. Angol lovastiszteket a franciak kineveztek a szenegáli gyalogosok kapitányának, az angolok viszont skót és ír csapatoknál adományoztak tiszteletbeli rangot a fran­cia bajtársaknak. Tracyről mindenki tudta, hogy egy skót ezred tiszteletbeli kapitánya. A walesi herceg ép­pen Párizsban járt, és ebből az alkalomból Tracyt is meghívták a tengerészeti akadémia báljára, amelyen őfensége volt a védnök. A kadétok éjjel-nappal dol­goztak. Harrincourt azok között volt, akik a meghívó­kat címezték. Az államtitkár, aki valamennyit aláírta, természet -sen nem olvasta el egyenként az összes meg­hívókat, különben észrevette volna, hogy az egyiknek más a szövege. Egyébként éppen olyan volt, mint a többi. Csak a légalján ez állt: „Az angol hadsereg tiszteletbeli tagjai kéretnek a megfelelő díszegyenruhában megjelenni.” Hogy milyen feltűnést keltett a fényes bálon a vén, kopasz Tracy, midőn kockás szoknyában, meztelen térddel, skót kapitányi uniformisban megjelent, ezt úgysem lehet leírni. Az eseményről még évek múlva is beszéltek. A miniszterelnök szerint a látvány feledhe­tetlen volt. Botrányt nem okozott senki, őfelsége, a walesi herceg néhány elfogulatlan szót mondott a fél­holt Tracynak, és megköszönte a frappáns figyelmessé­get, amellyel a főfelügyelő ebben az egyenruhában tüntet a hagyományos francia—angol barátság mellett. Akik nem bírták visszafojtani a nevetést, azok egy szomszéd helyiségbe mentek át. Ezeket később felke­reste a walesi herceg is ... Most már általános mozgalom indult meg, hogy az öreg főfelügyelőt nyugdíjazzák. A család magas rangú tagjai sem exponálták magukat szívesen, és Harrin­court megkapta az öngyújtót. De Tracy meghívója, ha az öreg ember naivitását ném is mentette, bizonyítéka volt annak, hogy bűnös is van az ügyben. Így történt, hogy Harrincourt pályafutása a haditengerészetnél vé­get ért. Nagy csapás volt ez a családra. Harrincourt tudta, hogy mit idézett elő meggondolatlanságával. De elha­tározta, hogy helyrehozza a hibát. Az anyja és a húga ne szenvedjenek miatta. Feláldozza magát értük. Volt egy életbiztosítása tízezer dollárra. A biztosítás arra az esetre szólt, hogy „ha hivatás közben baleset érné Jules Manfred Harrincourt haditengerész kadétot”. Elhatározta, hogy ezt a tízezer dolláros életbiztosítást anyja és húga megkapja. Majd gondoskodik, hogy „hi­vatás közben” halálos baleset érje. Mindenét pénzzé tette, szerény apai örökségét is hoz­zácsapta, és fél évre kifizette a biztosítási díjat. Azon­túl nagyon vigyázott magára, mert hivatása teljesítése közben kellett elhaláloznia, fél éven belül. Ha tehát el­üti egy autó vagy összeszurkálják az utcán, nem ér ve­le semmit. Így került Marseille-be, és ezért jött kapóra állása a rozoga Brigittán. Matróznak lenni „hivatás”. A tízezer dollár elegendő lesz ahhoz, hogy anyja és húga boldo­guljanak. A mulatók közönsége nem is sejtette, hogy az érzel­mes és vidám dalokat egy olyan ember énekli, aki ha­lálra ítélte önmagát. Kiderült azonban, hogy élni ugyan nehéz, de meghal­ni sem könnyű. Este nyolc óra volt, és a „Brigitta” éjfél előtt készült felszedni horgonyát. A kormányos, a vitorlamester és Galamb kis búcsúmulatságot rendeztek a „Kedélyes hullaház”-ról elnevezett szórakozóhelyfen. Galamb még utoljára előadta legszebb kupléját. Fer­geteges taps zúgott fel, hullott a virág és az aprópénz, de mivel a kormányos és a vitorlamester már előre­ment, Galamb is meglengette szalmakalapját, bam­buszbotját hóna alá csapta és távozott. Vidáman vásott neki a kikötő felé vezető keskeny sikátornak. Egy ka­pumélyedésből Yvette lépett melléje. — Galamb úr — turbékolta könnyázott babaarcával. Harrincourt kedvesen rámosolygott: — Csókolom a kezét, nagyságos asszonyom. Hogy önt nem láthatom többé, ennek emléke örökké élni fog bennem. Udvariasan kezet csókolt. És tovább ment. Illetve tovább ment volna. De a nyolcvankilós, teljesen babaarcú démon sűrűn hulló könnyek között szívének minden gyengéd féltését összeszedve úgy vágta fejbe egy gumibottal, hogy Ga­lamb úr csak hainaltájt tért magához. Ott feküdt az el­hagyott sikátor kövezetén. És a „Brigitta” már nyílt tengeren járt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom