Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-09 / 6. szám

4. oldal 1968. január 9, kedd Változott-e a helyzet? Utóvizsgálat a gyermek­es ifjúságvédelemről Több Petőfi Népe fogy, mint eddig KENDŐZETLENÜL iram bosszúság Az üzlet kirakatában szépen ^«rajzolt tábla: Expressz mo- vállalunk. Ezen felvidulva tnényteljesen lépek be a keas&eméti Móricz Zsigmond agában levő ktsz vegytisztító . ‘Ívevő helyre. Mikor előadom gondomat — ágyneműt sze­relnék mosatni — kedvesen tá- cMat a kékköpenyes alkal­mazott, hogy három hét múlva >a csak kész. Rögtön hivat- zom a táblára: expressz nem le\Xetpe? — Sajnos, ágyneműre nem. 4 csak felsőruhákra von&tko­• k. Táskámban a Jobb sorsra ér­demes lepedőkkel letörten hú­zom be magam után az ajtót és azon meditálok, hogy mit könnyebb kimosni: egy öltönyt, vagy egy kispámahuzatot. Nem vagyok szakember, de azt hi­szem az utóbbit. • Az ünnepek alatt a szokásos nyakkendő helyett egy pénz­tárcát kaptam ajándékba. So­ha nem volt még ilyen porté­kám, így hát örömmel vártam, amíg megkapom a fizetést és lesz mit beletenni. Másodikán, az alkonyati órákban azonban csalódás ért: a pénz nem fér a bugyellárisba. Forgattam _a csinos jószágot — körülbelül hatvan, hetven forint az ára — de „védjegyet” nem talál­tam rajta, így nem tudom hol, és milyen ktsz készítette. Az azonban kétségtelen, hogy nem lehet milliomos cég, hiszen azt sem tudják mekkora a tíz, húsz, ötven, vagy a százforin­tos Persze, ha így dolgoznak ezen nem is csodálkozom. Azt azonban elvárja a jámbor vá­sárló, hogy legalább írják rá: kizárólag kétfilléreseknek! • Ügy látszik öregszem. Töb­bek között erre gyanítok ab­ból a szokásomból is. hogy es­ténként szeretek ágyban olvas­ni. A gondot csupán az okoz­za, hogy az ágy és a konnek­tor között mindössze 10—15 méternyi a távolság. Ezt az „űrt” ma már nem probléma áthidalni — gondoltam. Aztán kiderült, hogy igenis probléma. Az egész Kecskeméten nem le­het 220 voltos ikervezetéket kenni. Nem is említeném, de évek óta hlánvcikk ez a vezeték és az üzletben mindig azt mond­ják nézzek be egy hónán múl- «a. Pers-ze akkor sincs. Vigasz­taló viszont, hogy gyertyát minden mennyiségben tudnak adni. Hiába: Az elektromosság századában élünk! diorga! bb» SZORGALOM... A Kalocsai Textilfeldol­gozó Vállalat szabadszál­lási üzemének egyik leg­szorgalmasabb dolgozója Várnagy Árpádné. Az ő jó munkájának és bizonyos technológiai változtatások­nak köszönhető, hogy az eddig két dolgozó által végzett tisztázó művelete­ket az egész szalag részé­re egymaga végzi el. Amikor legutóbb 1964 decemberében — a megyei NBB megvizsgálta a gyermek:- és ifjúságvé­delem helyzetét, nem ta­lált mindertt rendben. Sőt! Eléggé zilált állapotok fo­gadták az ellenőröket. Mint annak idejéh megállapítot­ták, a kérdéssel foglalkozó albizottságok nyolcvan szá­zaléka működött, de közü­lük sok csak formailag lát­ta el feladatát, a tartalmi tevékenység elsikkadt az adminisztrációban, illetve anyagi erők híján nem si­került gyökeres javulást elérni. Most, hogy a téma utó­vizsgálatáról szóló össze­foglaló jelentés elkészült, megállapíthatjuk, hogy sok minden megváltozott, ja­vult, de néhány helyen ugyanazok a gondok nehe­zítik a munkát, mint évek­kel ezelőtt. Nem minden a pénz Tagadhatatlan, hogy az emberek tudatának fejlesz­tését elősegítő kulturális és szociális célkitűzések megvalósítása elsősorban pénz kérdése, de tegyük rögtön hozzá, hogy nem csupán az. A máso­dik ötéves terv idején a megyében sok millió forin­tot költöttünk művelődési házak építésére, napközi otthonok, bölcsődék, isko­lák, kollégiumok létesíté­sére, parkosítására, járdák­ra, strandfürdőre. Csak egy példa: 1964—65-ben az ál­talános iskolásoknak 9,5 százaléka lakott kollégium­ban, ma már 12 százalé­kuk. Az említett létesítmé­nyek azonban „csak” az anyagi alapot jelentik. A neveléshez, az egészséges és szocialista erkölcsű em­berek kialakításához az is fontos, hogy a felnőttek — és ne csak azok, akiknek Alig egy hónapja kezdte meg működését az aposta- gi Duna Termelőszövetke­munkaköri kötelessége — a kérdéssel jelentőségének megfelelően foglalkoznak. A NEB utóvizsgálata meg­állapította, hogy nagy fej­lődés mutatkozik a nőtaná­csok, a KISZ-szervezetek munkájában, de az üze­mekben, a szakszervezeti bizottságok még nem tesz­nek meg mindent az ott dolgozó fiatalok nevelésé­ért. A megyében a gyermek- és ifjúságvédelmi munka oroszlánrészét a községi al­bizottságok végzik. Igen széles körű aktivista háló­zattal, elsősorban a meg­előzésen fáradoznak. Nem mondhatjuk ezt el Kecs­kemét vonatkozásában. A megyeszékhelyen még al­bizottság sincs, pedig ha valahol, itt igen nagy szükség lenne működésére, hiszen a fiatalkorúak bű­nözési listáján Kecskemét szomorúajn „előkelő” he­lyen áll. A kettő között kétségtelenül van összefüg­gés. Hol keill kezdeni? Az, hogy milyen ember lesz a fiatalból, döntő mértékben az otthoni ne­velésen, A családi környe­zetben deli el. A gyermek- és ifjúságvédelem elsőren­dű feladat, a családi kör­nyezetükben veszélyeztetett fiatalok védelme. Egyre szélesebb körben kialakul a megyébem az a gyakor­lat, hogy a kötelességét el­hanyagoló szülőt erélyesen figyelmeztetik mulasztásá­ra, sőt a kalocsai járásban például az ilyen jelenségre felhívják a szülők mun­kahelyének vezetői, szak- szervezeti bizottságok fi­gyelmét. Az alap-, de az utóvizs­gálat is föltárta, hogy a legnagyobb veszélyt az al­koholizmus, az iszákos fel­nőttek jelentik, illetve az zetben a seprűkötő üzem. A közös gazdaságot máris elhalmozták megrendelé­sekkel, ezért a tagok két műszakban készítik a ke­resett cikket. Eddig három­ezer cirokseprűt készítet­tek. A terv szerint a követ­kező hetekben legalább hétezret szállítanak a meg­rendelőknek. Az elképze­lések szerint az idén to­vább növelik a ciroktermő területet és fejlesztik ezt a melléküzemágat. A ciroktermesztés nem­csak a seprűkötés szem­pontjából hasznos, a nö­vény magját takarmányo­zási célokra használják fel. Mikor fizetik vissza a békekölcsönöket? Az OTP megyei igazga­tóságán jártunk, s eszünk­be jutott a közvélemény­kutatás során kapott egyik kérdés: Mikor fizetik visz- sza a békekölcsönöket? Most íme a válasz. A békekölcsön-sorsolások 1973 decemberéig zajlanak. Az addig ki nem húzott kötvények névértékbeni visszafizetése 1974-ben tör­ténik. ezzel összefüggő erkölcsi és anyagi lezüllés. A meg­előző munkát tehát az ilyen körülmények feltá­rásával, megszüntetésével kell kezdeni. Sajnos, van arra is példa, hogy a fia­talkorút csak akkor lehet „megmenteni”, ha kiemelik családi környezetéből, álla­mi gondozásba veszik. Amit észre kell venni Már a NEB alapvizsgá­lata is megállapította, hogy a megyében egyetlen olyan függetlenített ember sincs, akinek kizárólagos felada­ta a gyermek- és ifjúság- védelem volna. Nincs ilyen státusz. A gyámhatóságok, illetve a gyámügyi előadók legtöbbször csak közvetve oldanak meg gyermekvé­delmi feladatokat, de a nagyszámú irat és ügyfél- forgalom miatt ez is csök­ken. A népi ellenőrzés évek óta hangsúlyozza, hogy szükség van — vélemé­nyünk szerint legalább minden járásban egy — ifjúságvédelmi felügyelőre, aki szervezné, irányítaná a társadalmi és tömegszerve­zetek lelkiismeretes tagjai­nak, aktivistáinak munká­ját. Ennek hiányában so­kan, sokféleképpen, ötlet­szerűen foglalkoznak ez­zel a nagyon is fontos kér­déssel. Gál Sándor Ha egy este bűntény tör­ténne mondjuk valahol az országutakon, és a nyomo­zást vezető rendőrök „min­denkit gyanúsnak tarthat­nának aki él”, országunk mintegy 3 millió lakosa mindenképpen alibit iga­zolhatna, hiszen egy repre­zentatív felmérés szerint esténként ennyi nézője van a Televízió híradójának. Filmek az Eurovíziótól Látogatásunk napján a híradót este 8-kor sugároz­ták. Elvileg az adás előtti utolsó óráig mindennek ké­szen kell lenni. Már dél­után négykor nagyüzem van a vágószobákban, a belpolitikai anyagokat ké­szítő stábok többnyire reg­gel indulnak, s ilyenkorra hozzák be a riportokat. Ma- tuz Józsefné a műsor fő- szerkesztője; nevét gyakran láthatjuk a képernyőn, a szerkesztő felirat alatt. — Ma már ott tartunk — mondja —, hogy egyáltalán nem számít csodának, ha az esti adásban olyan dél­előtti esemény filmjét su­gározzuk, amelyről az új­ságok csak a következő na­pon számolnak be. Ennek a gyorsaságnak a titkát fejthettük meg azzal, hogy ellátogattunk az egyik vezénylő terembe, ahol Ba­logh Judit, a külpolitikai rovat munkatársa várta a napi külföldi hírcsere­anyagokat. A terem mű­szerasztalába beépített ve­vőkészüléken az olasz tele­vízió monoszkópját láthat­juk. A hangszóró angol nyelvű beszélgetéseket köz­vetít. — Most van az Euróvizó Az új gazdaságirányítási rendszer alapelveivel össz­hangban megvalósult árvál­tozásokból tudvalévőén a sajtó — benne a mi la­punk sérti maradt ki. A Pe­tőfi Népe példányonkénti ára is 20 fillérrel emelke­dett. Igaz, még csak az első napok tapasztalatai állnak rendelkezésünkre, de mégis megkérdeztük dr. Mezei Istvánt, a megyei Lapkiadó Vállalat igazgatóját, mi­lyen hatással volt a lap forgalmára az áremelke­dés? Nem esett-e vissza az áruspéldányok száma, mint vélekednek az előfizetők? — Visszaesésről szó sincs — mondotta dr. Mezei Ist­ván — sőt a posta napi rendelése — lehívása — mind a Petőfi Népéből, mind egyéb napilapokból emelkedő példányszámú. Természetesen ez nem az árváltozásokkal magyaráz­ható, hanem az olvasok megnövekedett érdeklődé­sével, amellyel a belpoli­tikai eseményeket, vala­mint a nemzetközi életben tapasztalható élénk moz- mozgást kíséri. Ami a példányon­kénti ár, illetve az előfize­tési díj emelkedését illeti, olvasóink, előfizetőink meg­értik, miért vált ez szük­ségessé. Ezek az árak még 1949-ben alakultak ki. A lapok terjedelme, köztük a Petőfi Népéé is, változott, megnőtt azóta. Lényegesen vonalán az adás — halljuk. — Hetente négyszer köz­vetlen kapcsolata van a Magyar Televíziónak az Euróvízió genfi központjá­val. Már 3 órával korábban leadták telex-gépen, hogy milyen tudósításokat aján­lanak átvételre. Egy másik teremben működik a tele- recorder berendezés, amely a kiválasztott tudósításokat azonnal filmszalagra rögzí­ti. Néhány pillanat, s már jön is Rómából a kép: Johnson amerikai elnököt láthatjuk, amint látogatást tesz a pápai palotában. Az alkalmi látogató meglehető­sen ritka pillanatok tanú­ja: egyre-másra tűnnek fel a képernyőn a londoni, a bécsi, a párizsi televízió egyenesadásban érkező filmriportjai. Vidéki tudósítások — Drága műsor a mienk — nyugtázza a tényt Matuz Józsefné. — A friss tájé­koztatás sok pénzbe kerül. A vidéki tudósító hálóza­tot úgy építették ki, hogy amatőr filmesektől kapják többnyire az anyagokat. Ezek aztán úgy érkeznek be időre a Szabadság térre, hogy megkérik az induló vonatok vezetőit, vagy a MÁVAUT sofőréit: vigyék magukkal a fővárosba a filmeket. Gyakran fordul elő az is, hogy a nézők hívják fel a híradót telefonon, s közlik, itt és itt valami érdekes esemény történt. Egy alka­lommal rövid riportot kö­zöltek Hort község pana­száról. Minden kommentár nélkül elmondatták a köz­ség lakóival véleményüket a vízhiányról. Amit sok hi­vatal terjedelmes levelek-' korszerűsödött előállítású■» nak színvonala — techni­kai, s esztétikai szempont­ból egyaránt. Jobb papír, modern betűtípusok, egyre javuló klisétechnika — a mutációs lapokról nem is beszélve —, az előfizetés­szolgáltatás, kézbesítés stb. egyre javuló színvonala — tetemesen emelték az elő­állítás, terjesztés költségeit. Csak a „fogyasztói” ár ma­radt régi, messze elmarad­va az előbbinek növekedé­sétől. Az állam komoly do­tációval járult a papír-, a lapkiadás és terjesztés költségeihez; ez tette lehe­tővé az áraknak ilyen 1 hosszú időn át változatla­nul tartását. Ez a dotáció január 1-től megszűnt, a papírárak 30 százalékkal, a nyomdai költségek átlago­san 60 százalékkal, s a terjesztési költségek több mint 70 százalékkal növe­kedtek .,. Érthető tehát, hogy a sajtó további fej­lesztését csak a lapárak emelésével lehetett fedezni. — örülünk — mondotta befejezésül dr. Mezei Ist­ván —, hogy a Petőfi Népe olvasói, előfizetői az árvál­tozás ellenére növekvő sze­retettel várják lapunkat, s becsülik a szerkesztőség és kiadóhivatal törekvését, mellyel a réginél tetszető­sebb megjelenési formával, a tartalom színvonalának növelésével honorálják az olvasótábor ragaszkodását. kel, utasításokkal nem tu­dott elérni, azt néhány — tájszólásban elsorolt — pa­naszos szó megoldotta. Né­hány napon belül már a megtörtént Intézkedésekről adhattak hírt. Indul az adás Fél nyolcat mutat az óra, amikor M üller Lászlóval, a híradó rendezőjével rövid körútra indulunk. Arra a kérdésre keressük a vá- / laszt: mi a feladata egy ilyen műsor rendezőjének? A 3-as számú stúdióban már égnek a Jupiter lám­pák, s az ismerős asztal mögött két széket látunk, az egyik a bemondóé, a másikra pedig a külpoliti­kai kommentátor ül. Meg­mutatja a rendező a három vetítőgépet, a diafilmvetí- tőket, ezekbe a gépekbe fűzték be a délután össze­vágott filmeket. Készenlét­ben látjuk egy kamera előtt de Gaulle fényképét, egy másik lapon pedig a kommentátor nevét, amit majd ha kell, a képernyő­re vetítenek. — Mindezt egy helyről, műsor közben irányítjuk —, mondja a rendező. A vezérlőteremből törté­nik az irányítás. Ahogy az óra mutatója közeledik a 8-as számhoz, úgy csende­sedik el a helység. < És kezdődik. Befut a na­ponta látott kamera, a fel­irattal, s a rendező egy-egy kézmozdulatára követik egymást a képsorok, úsz­nak be a feliratok, hangok, zörejek. Ezt azonban a tv-híradó nézői már ismerik. B. B. J. Tízezer cirokseprű Belépés csak az olvasóknak Amíg a Tv-híradó „összeáll“

Next

/
Oldalképek
Tartalom