Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

1. oldal 1968. január 7, vasárnap S®J5ßKZai©CCH5(HriS^l Megölte a szomszédját MIKOR a rendőrség le­tartóztatta idős Domonyi Mihály, Kiskőrös, Sivány dűlő 18. szám alatti lakost, felszólították, mondja el mi történt 1967. szeptember 18-án este. — Nem tudok semmi kü­lönöset ... — válaszolta a 47 éves ember. Pedig az említett napon nagyon is szokatlan dolog történt. Idős Domonyi Mihály meg­ölte szomszédját, a 38 éves Kutyifa Jánost. A bírósági tárgyaláson, miután ismertették a vád­iratot a fegyőrök között ülő Domonyival, a bíró azt kér­dezte tőle: — Bűnösnek ér­zi magát? — Igen, bűnösnek! — mondta szinte 1 közömbös hangon, majd hozzátette — Valóban én szúrtam meg Kutyifát. MIÉRT veszett össze a két javakorabeli ember, akik azon túl, hogy szom­szédok voltak, egy szakszö­vetkezetben dolgoztak, sőt a mostani vádlott évekig helyettese volt Kutyifa Já­nosnak, a brigádvezetőnek. A harag azonban nem in­nen ered, mert miután idős Domonyit leváltották — a következő esztendőben még többször segített az építke­ző Kutyifa családnak, sőt a gyerekei is ott hordták a téglát, lécet stb. Ügy lát­szott, tartós lesz a jószom­szédi viszony. Amikor elkészült a Ku­tyifa család új otthona, a rendszerető, tisztaságáról közismert asszony minden­nap felgereblyézte a ház előtti földutát. örült az új háznak, boldog volt. Ugyan­akkor haragra posták” a gereblyézést. A Domonyi gyerekek pe­dig csak azért is mindennap itt hajtották a legelőre te­henüket. Emiatt aztán las­san elmérgesedett a kezdeti jó barátság a két család, de először csak a gyerekek kö­zött Sokszor megtörtént, hogy a tehénjárás miatt hajbakaptak a tizenegyné- hány éves fiúk. Hol ez, hol az verte meg a másikat. A családfők pedig — ahelyett, hogy csillapították volna őket — hallgatólagosan el­nézték az összecsapásokat, sőt elejtett megjegyzések­kel táplálták is a tüzet. így érkezett el szeptember 18. EKKOR Domonyi Mihály már haragudott a tőle öt­száz méterre lakó brigád­vezetőre, aki többször szólt neki: — Mihály bátyám, miért nem jön dolgozni a szövetkezetbe? Az említett napon Kutyifa János meg akarta állítani a kerékpár­ral feléje közeledő Domo­nyi gyereket, hogy megtud­ja: miért verte meg az ő fiát. A gyerek azonban nem állt meg, hanem a férfinak hajtott. A feldühödött em­ber lekent neki egy-két po­font. Perceken belül kitört a háborúság. Ügyszólván az egész Domonyi család átvo­nult Kutyifáékhoz. Az apa bekiáltott a lakásba. — János gyere ki! — Amikor a brigádvezető a kapuhoz ért, nekiszegezte a kérdést: — Mért bántottad a gyerekemet? Kutyifa azonban nem válaszolt, ha­nem ököllel orrba vágta az idősebb embert, aki rögtön viszonozta a „fogadtatást”. Domonyi két ütés között kinyitotta a bicskáját és nagy erővel pontosan szí­ven szúrta a nála jóval erő­sebb embert, aztán — mint­ha mi sem történt volna — családjával hazafelé indult. A sikoltásra ugrott ki a konyhából a feleség. Látta, hogy férje falfehér és mind­járt összeesik. Kutyifa Já­nos néhány másodperc múl­va meghalt HA A TÖRTÉNETNEK nem volna ilyen helyrehoz­hatatlan, szomorú vége, az ember mosolyogna, hogy két felnőtt férfi azon ve­nyeskedesnek ezen az egy- felvonásos szomorú játékán azonban már elképed az ember. Dráma ez, az elma­radottság, a „csak az enyém” felfogásból táplálkozó indu­latok jóvátehetetlen össze­csapása. Hogyan él ezután egymás mellett a két csa­lád, hiszen az egyik apát eltemették, a másikat hét évre börtönbe csukták. Hisszük, hogy a tragédia legalább az otthonmaradot­tak szemét felnyitotta. Gál Sándor kicsinyes önzésnél, lobbant, ha „leta­hén? k: hol járjon a te- Az“nnzesnek, kicsi­Korszerű technológia szépülő bútorok Bdcs megyei fiatalok lengyelországi békevonata A tömőanyag hagyományos, de feldolgozása már a legkorszerűbb körülmények között történik. Osztrák gyártmányú gépekkel préselik vékony, rugalmas „pap­lanná” az afrikot a Kecskeméti Bútorgyárban. így nemcsak a kárpitosok munkája lett könnyebb, akik régebben kézzel gyúrták, formálták a párnázatot, hanem javult a bútorok minősége is. A géppel gyár­tott afrikpaplan ugyanis sokáig megőrzi rugalmasságát és főleg szebb formát ad. (Első képünkön.) A KISZ megyei bizott­sága és az Expressz Ifjú­sági és Diákutazási Iroda szervezésében április 4-én háromszáz tagú békevonat indul Lengyelországba. Mi­ként a tavaly áprilisi szov- jetunióbeli békevönat ese­Zömmel KISZ-fiatalok dolgoznak az Ifjú Gárda szocialista brigádban. Az ő ke­zük alatt születik meg a bútor végleges formája. Munkájukat — eddig még — nem tudták gépesíteni, de azért ebben a műhelyben is számos jelét találjuk a fejlődésnek. Jobb oldali képünkön láb ható Viktória heverőket részben színes műbőrhuzat­tal borítják. A még be nem húzott ülőbútorok tekinté­lyes hányadában — kül­földi alapanyagból, de ha­zai üzemben készült liuretán hab szolgál párná- zatul. A tavaly gyártott 56 millió forint értékű bútor­nak körülbelül a 10 száza­lékánál használtak habszi­vacsot; A szomszédban még a kőművesek, szerelők dol­goznak, de rövidesen mun­kába áll a tökéletesen gé­pesített asztalosipari mű­hely is. A jó műszaki adott­ságok, párosulva a gyáregy­ség dolgozóinak szorgalmá­val, hozzáértésével, tetsze­tős garnitúrákat és főleg egyre több megrendelést eredményeznek. Az idén már a nyugati piacra is szállít a Kecskeméti Bútorgyár. (Békés — Pásztor) tében, ezúttal is gazdag program várja 10 napos útjuk során az ifjú Bács megyei turistákat. Megis­merkednek Krakkó neveze­tességeivel, ellátogatnak Auswitzba, megtekintik az egyik legnagyobb lengyel sóbányát stb. A békevonat leendő utasai a járási-vá­rosi KISZ-bizottságokon, valamint a megyei KISZ- bizottságon már most be­jelenthetik részvételi szán­dékukat, érdeklődhetnek az utazási feltételek felől. Nagyobb jövedelem — több építkezés Az elmúlt két évben OTP-kölcSönnel és magán­erőből 24 új családi házzal gyarapodott Érsekcsanád. Emellett számosán tolda­léképítéssel és átalakítással bővítették, illetve' korsze­rűsítették otthonukat. Ez az építkező kedv a tsz-ta- gok átlagjövedelmének nö­vekedésével függ össze. Az újabb igények kielégítésé­re a helyi tanács ez évben mintegy 30 újabb házhe­lyet alakít ki, s értékesít az OTP útján. „Fiatalodnak'5 a halasi tsz-ek A kiskunhalasi járás szinte valamennyi mező- gazdasági nagyüzemében igen jó munkát végeztek áz Ü.iäkSmfiftSftlfetäk. A termelőszövetkezetek veze­tősége a KlSZ-'ölapszerve- zetekkel együttműködve minden lehető segítséget, támogatást megad a pa­rasztfiataloknak, hogy mun­kájuk után megtalálják számításukat, emellett azonban szociális és kultu­rális igényeiket is messze­menően figyelembe veszik. A fokozott gondoskodás eredménye, hogy egyre több fiatal jelentkezik mezőgaz­dasági dolgozónak, illetve szakembernek, s így a já­rás termelőszövetkezetei egy év leforgása alatt so­kat „fiatalodtak”. 5. Harrincourt-nak mindössze öt hónapja volt még hát­ra az életéből. Ez alatt meg kell halnia, ha nem akarja, hogy dobra kerüljön az ősi ház és hozzátartozói vég­képp elmerüljenek Párizs szegényei között. Ezen gondolkodott szomorúan, a szegények ebéd utáni konfektjét rágva: néhány napraforgót egy pádon a régi kikötőben. Egyszer csak megpillantotta szemközt a Fort St. Jeant, a légionista újoncok erődjét, fenn a hegyen, szemben a Notre Dame de la Garde templomával. A légió! Voltaképpen hivatás. Az ember szerződést köt a fran­cia állammal, és fizetést kap érte. Ott aztán nem gond meghalni. De miért kell meghalni? Hoppla! Be a városba. A Cannebiéren megtalálja a biztosító társaság hatalmas palotáját. Eleganciája a kültelkeken fényűzőnek tetszett (különösen egyik cipője, amelynek gombos szürke betétje jóformán teljesen ép volt), itt azonban nem engedték be az igazgatóhoz. Néhány élet- veszélyes fenyegetés, feltűnően durva becsületsértés és az altiszt személyes szabadságának, nyakánál fogva el­követett korlátozása, mégiscsak egy cégvezető elé jut­tatta. Harrincourt lelkesen előadta tervét. — Elsőrangú ajánlatom van. Játsszunk nyílt kártyák­kal. Ha én most olyan hivatást választok, amely elpusz­tít, tízezer dollárt fizetnek. Adjanak ötezer dollárt, és életben maradok. — Azt hiszem, jobb lesz, ha meghal — ajánlotta rö­vid megfontolás után jóindulatúan a cégvezető. — Sza­bályosabb az ügylet. — De uram! Egy ember halála önöknek nem jelent semmit? < — Dehogynem. Egy kötvény likvidálását jelenti. — Önök keresnek az ajánlatomon — magyarázta meggyőzően. — Ha nem egyeznek ki, akkor olyan hiva­tást választok, hogy a legrövidebb idő alatt ifieghalok, és ki kell fizetniük a teljes tízezer dollárt. — Nem egészen így áll a dolog. Bizonyos levonásokat eszközölnünk kell hivatalból, és azonfelül hetvennégy centet felszámít kezelési illetékért a bankunk. — Ezt álmodozva mondta, ceruzájával egy papírlapon firkál­va. — Ettől függetlenül, ma nincs olyan hivatás, ame­lyet megfelelő óvintézkedésekre ne kényszerítene a ha­tóság. — És ha beállók a légióba? A cégvezető meglepetten ütötte fel a fejét. — Az nem hivatás... Várjon! — Felvette a kagylót és lenyomott egy gombot. — Jogügyi osztály... Ké­rem avocat Lagarde-ot. Jó reggelt! Egy úr hivatásból eredő balesettel kapcsolatos életbiztosítást kötött, és beáll a légióba... Hogyan?... Köszönöm... — Letet­te a kagylót. — Önnek igaza volt. Ha meghal az idegen­légióban, akkor kirúgjuk azt, aki a biztosítását csinál­ta. Mert oda kellett volna írnia, hogy milyen hivatás ellen biztosítja. Ugyanis van hivatásos katonáskodás is. — Hajlandó tehát kifizetni a biztosítás felét, ötezret? A légióban ugyanis gondoskodni fogok róla, hogy rövi­desen meghaljak. — NAzze uram ne változtassuk. Szolidabb az üzlet. Kerüljön inkább többe valamivel. Lekötelező mosollyal felemelkedett, és az ajtóig kí­sérte a fiatalembert. Galamb nagyon dühös volt. — Jusson majd eszébe álmatlan éjszakáin az az em­ber, akivel itt ma beszélt! — mondta dühösen Galamb. — Furdalja a lelkiismeretét, hánykolódjék sírva a pár­náin ... — Ha csak egy mód van rá — felelte lekötelező ud­variassággal a cégvezető —, meg fogom önnek tenni ezt, uram. Parancsol még valamit? — Semmit, ön azt hiszi, hogy gyáva vagyok. Ebben téved. Bizonyos lehet benne, hogy meg fogok halni! Ajánlom magam! A cégvezető udvariasan meghajolt: — Nyugodjék békében ... Galamb dühösen lerohant a lépcsőn. Nem is gondol­kozott, nyomban jelentkezett az erődben és felvétette magát a légióba. Galamb idegesen figyelte önmagát. Mit vigyorog foly­ton. Egv ember akinek meg kell halnia, az viselkedjék legalábbis komolyan, * Pillanatig sem volt kétséges előtte, hogy mielőtt a biztosítás legközelebbi díjtételének befizetésére sor ke­rül, gondoskodni fog róla. hogy hivatásának áldozata legyen. Addig pedig tessék magába szállni! Emberek hasonló tragikus elhatározás után emelt fővel töpren­genek vagy naplót írnak, de nem fütyürésznek állan­dóan. Azonban hiába próbálkozott a komorsággal. Re­ménytelen kísérlete, hogy közelgő elmúlása előtt meg­komolyodjék, csődöt' mondott. Pedig két nap múlva elutazik az újoncszázad. A Front St. Jea-nban kell a hely, és gyorsan behajózzák az újoncokat. Egy délelőtt éppen megkísérelte, hogy felhős szomo- rúsággnl sétáljon, amikor odaordított az egvik altiszt, hogy jöjjön le a raktárba az alsónadrágokat szortíroz- ni> (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom