Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
1. oldal 1968. január 7, vasárnap S®J5ßKZai©CCH5(HriS^l Megölte a szomszédját MIKOR a rendőrség letartóztatta idős Domonyi Mihály, Kiskőrös, Sivány dűlő 18. szám alatti lakost, felszólították, mondja el mi történt 1967. szeptember 18-án este. — Nem tudok semmi különöset ... — válaszolta a 47 éves ember. Pedig az említett napon nagyon is szokatlan dolog történt. Idős Domonyi Mihály megölte szomszédját, a 38 éves Kutyifa Jánost. A bírósági tárgyaláson, miután ismertették a vádiratot a fegyőrök között ülő Domonyival, a bíró azt kérdezte tőle: — Bűnösnek érzi magát? — Igen, bűnösnek! — mondta szinte 1 közömbös hangon, majd hozzátette — Valóban én szúrtam meg Kutyifát. MIÉRT veszett össze a két javakorabeli ember, akik azon túl, hogy szomszédok voltak, egy szakszövetkezetben dolgoztak, sőt a mostani vádlott évekig helyettese volt Kutyifa Jánosnak, a brigádvezetőnek. A harag azonban nem innen ered, mert miután idős Domonyit leváltották — a következő esztendőben még többször segített az építkező Kutyifa családnak, sőt a gyerekei is ott hordták a téglát, lécet stb. Ügy látszott, tartós lesz a jószomszédi viszony. Amikor elkészült a Kutyifa család új otthona, a rendszerető, tisztaságáról közismert asszony mindennap felgereblyézte a ház előtti földutát. örült az új háznak, boldog volt. Ugyanakkor haragra posták” a gereblyézést. A Domonyi gyerekek pedig csak azért is mindennap itt hajtották a legelőre tehenüket. Emiatt aztán lassan elmérgesedett a kezdeti jó barátság a két család, de először csak a gyerekek között Sokszor megtörtént, hogy a tehénjárás miatt hajbakaptak a tizenegyné- hány éves fiúk. Hol ez, hol az verte meg a másikat. A családfők pedig — ahelyett, hogy csillapították volna őket — hallgatólagosan elnézték az összecsapásokat, sőt elejtett megjegyzésekkel táplálták is a tüzet. így érkezett el szeptember 18. EKKOR Domonyi Mihály már haragudott a tőle ötszáz méterre lakó brigádvezetőre, aki többször szólt neki: — Mihály bátyám, miért nem jön dolgozni a szövetkezetbe? Az említett napon Kutyifa János meg akarta állítani a kerékpárral feléje közeledő Domonyi gyereket, hogy megtudja: miért verte meg az ő fiát. A gyerek azonban nem állt meg, hanem a férfinak hajtott. A feldühödött ember lekent neki egy-két pofont. Perceken belül kitört a háborúság. Ügyszólván az egész Domonyi család átvonult Kutyifáékhoz. Az apa bekiáltott a lakásba. — János gyere ki! — Amikor a brigádvezető a kapuhoz ért, nekiszegezte a kérdést: — Mért bántottad a gyerekemet? Kutyifa azonban nem válaszolt, hanem ököllel orrba vágta az idősebb embert, aki rögtön viszonozta a „fogadtatást”. Domonyi két ütés között kinyitotta a bicskáját és nagy erővel pontosan szíven szúrta a nála jóval erősebb embert, aztán — mintha mi sem történt volna — családjával hazafelé indult. A sikoltásra ugrott ki a konyhából a feleség. Látta, hogy férje falfehér és mindjárt összeesik. Kutyifa János néhány másodperc múlva meghalt HA A TÖRTÉNETNEK nem volna ilyen helyrehozhatatlan, szomorú vége, az ember mosolyogna, hogy két felnőtt férfi azon venyeskedesnek ezen az egy- felvonásos szomorú játékán azonban már elképed az ember. Dráma ez, az elmaradottság, a „csak az enyém” felfogásból táplálkozó indulatok jóvátehetetlen összecsapása. Hogyan él ezután egymás mellett a két család, hiszen az egyik apát eltemették, a másikat hét évre börtönbe csukták. Hisszük, hogy a tragédia legalább az otthonmaradottak szemét felnyitotta. Gál Sándor kicsinyes önzésnél, lobbant, ha „letahén? k: hol járjon a te- Az“nnzesnek, kicsiKorszerű technológia szépülő bútorok Bdcs megyei fiatalok lengyelországi békevonata A tömőanyag hagyományos, de feldolgozása már a legkorszerűbb körülmények között történik. Osztrák gyártmányú gépekkel préselik vékony, rugalmas „paplanná” az afrikot a Kecskeméti Bútorgyárban. így nemcsak a kárpitosok munkája lett könnyebb, akik régebben kézzel gyúrták, formálták a párnázatot, hanem javult a bútorok minősége is. A géppel gyártott afrikpaplan ugyanis sokáig megőrzi rugalmasságát és főleg szebb formát ad. (Első képünkön.) A KISZ megyei bizottsága és az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervezésében április 4-én háromszáz tagú békevonat indul Lengyelországba. Miként a tavaly áprilisi szov- jetunióbeli békevönat eseZömmel KISZ-fiatalok dolgoznak az Ifjú Gárda szocialista brigádban. Az ő kezük alatt születik meg a bútor végleges formája. Munkájukat — eddig még — nem tudták gépesíteni, de azért ebben a műhelyben is számos jelét találjuk a fejlődésnek. Jobb oldali képünkön láb ható Viktória heverőket részben színes műbőrhuzattal borítják. A még be nem húzott ülőbútorok tekintélyes hányadában — külföldi alapanyagból, de hazai üzemben készült liuretán hab szolgál párná- zatul. A tavaly gyártott 56 millió forint értékű bútornak körülbelül a 10 százalékánál használtak habszivacsot; A szomszédban még a kőművesek, szerelők dolgoznak, de rövidesen munkába áll a tökéletesen gépesített asztalosipari műhely is. A jó műszaki adottságok, párosulva a gyáregység dolgozóinak szorgalmával, hozzáértésével, tetszetős garnitúrákat és főleg egyre több megrendelést eredményeznek. Az idén már a nyugati piacra is szállít a Kecskeméti Bútorgyár. (Békés — Pásztor) tében, ezúttal is gazdag program várja 10 napos útjuk során az ifjú Bács megyei turistákat. Megismerkednek Krakkó nevezetességeivel, ellátogatnak Auswitzba, megtekintik az egyik legnagyobb lengyel sóbányát stb. A békevonat leendő utasai a járási-városi KISZ-bizottságokon, valamint a megyei KISZ- bizottságon már most bejelenthetik részvételi szándékukat, érdeklődhetnek az utazási feltételek felől. Nagyobb jövedelem — több építkezés Az elmúlt két évben OTP-kölcSönnel és magánerőből 24 új családi házzal gyarapodott Érsekcsanád. Emellett számosán toldaléképítéssel és átalakítással bővítették, illetve' korszerűsítették otthonukat. Ez az építkező kedv a tsz-ta- gok átlagjövedelmének növekedésével függ össze. Az újabb igények kielégítésére a helyi tanács ez évben mintegy 30 újabb házhelyet alakít ki, s értékesít az OTP útján. „Fiatalodnak'5 a halasi tsz-ek A kiskunhalasi járás szinte valamennyi mező- gazdasági nagyüzemében igen jó munkát végeztek áz Ü.iäkSmfiftSftlfetäk. A termelőszövetkezetek vezetősége a KlSZ-'ölapszerve- zetekkel együttműködve minden lehető segítséget, támogatást megad a parasztfiataloknak, hogy munkájuk után megtalálják számításukat, emellett azonban szociális és kulturális igényeiket is messzemenően figyelembe veszik. A fokozott gondoskodás eredménye, hogy egyre több fiatal jelentkezik mezőgazdasági dolgozónak, illetve szakembernek, s így a járás termelőszövetkezetei egy év leforgása alatt sokat „fiatalodtak”. 5. Harrincourt-nak mindössze öt hónapja volt még hátra az életéből. Ez alatt meg kell halnia, ha nem akarja, hogy dobra kerüljön az ősi ház és hozzátartozói végképp elmerüljenek Párizs szegényei között. Ezen gondolkodott szomorúan, a szegények ebéd utáni konfektjét rágva: néhány napraforgót egy pádon a régi kikötőben. Egyszer csak megpillantotta szemközt a Fort St. Jeant, a légionista újoncok erődjét, fenn a hegyen, szemben a Notre Dame de la Garde templomával. A légió! Voltaképpen hivatás. Az ember szerződést köt a francia állammal, és fizetést kap érte. Ott aztán nem gond meghalni. De miért kell meghalni? Hoppla! Be a városba. A Cannebiéren megtalálja a biztosító társaság hatalmas palotáját. Eleganciája a kültelkeken fényűzőnek tetszett (különösen egyik cipője, amelynek gombos szürke betétje jóformán teljesen ép volt), itt azonban nem engedték be az igazgatóhoz. Néhány élet- veszélyes fenyegetés, feltűnően durva becsületsértés és az altiszt személyes szabadságának, nyakánál fogva elkövetett korlátozása, mégiscsak egy cégvezető elé juttatta. Harrincourt lelkesen előadta tervét. — Elsőrangú ajánlatom van. Játsszunk nyílt kártyákkal. Ha én most olyan hivatást választok, amely elpusztít, tízezer dollárt fizetnek. Adjanak ötezer dollárt, és életben maradok. — Azt hiszem, jobb lesz, ha meghal — ajánlotta rövid megfontolás után jóindulatúan a cégvezető. — Szabályosabb az ügylet. — De uram! Egy ember halála önöknek nem jelent semmit? < — Dehogynem. Egy kötvény likvidálását jelenti. — Önök keresnek az ajánlatomon — magyarázta meggyőzően. — Ha nem egyeznek ki, akkor olyan hivatást választok, hogy a legrövidebb idő alatt ifieghalok, és ki kell fizetniük a teljes tízezer dollárt. — Nem egészen így áll a dolog. Bizonyos levonásokat eszközölnünk kell hivatalból, és azonfelül hetvennégy centet felszámít kezelési illetékért a bankunk. — Ezt álmodozva mondta, ceruzájával egy papírlapon firkálva. — Ettől függetlenül, ma nincs olyan hivatás, amelyet megfelelő óvintézkedésekre ne kényszerítene a hatóság. — És ha beállók a légióba? A cégvezető meglepetten ütötte fel a fejét. — Az nem hivatás... Várjon! — Felvette a kagylót és lenyomott egy gombot. — Jogügyi osztály... Kérem avocat Lagarde-ot. Jó reggelt! Egy úr hivatásból eredő balesettel kapcsolatos életbiztosítást kötött, és beáll a légióba... Hogyan?... Köszönöm... — Letette a kagylót. — Önnek igaza volt. Ha meghal az idegenlégióban, akkor kirúgjuk azt, aki a biztosítását csinálta. Mert oda kellett volna írnia, hogy milyen hivatás ellen biztosítja. Ugyanis van hivatásos katonáskodás is. — Hajlandó tehát kifizetni a biztosítás felét, ötezret? A légióban ugyanis gondoskodni fogok róla, hogy rövidesen meghaljak. — NAzze uram ne változtassuk. Szolidabb az üzlet. Kerüljön inkább többe valamivel. Lekötelező mosollyal felemelkedett, és az ajtóig kísérte a fiatalembert. Galamb nagyon dühös volt. — Jusson majd eszébe álmatlan éjszakáin az az ember, akivel itt ma beszélt! — mondta dühösen Galamb. — Furdalja a lelkiismeretét, hánykolódjék sírva a párnáin ... — Ha csak egy mód van rá — felelte lekötelező udvariassággal a cégvezető —, meg fogom önnek tenni ezt, uram. Parancsol még valamit? — Semmit, ön azt hiszi, hogy gyáva vagyok. Ebben téved. Bizonyos lehet benne, hogy meg fogok halni! Ajánlom magam! A cégvezető udvariasan meghajolt: — Nyugodjék békében ... Galamb dühösen lerohant a lépcsőn. Nem is gondolkozott, nyomban jelentkezett az erődben és felvétette magát a légióba. Galamb idegesen figyelte önmagát. Mit vigyorog folyton. Egv ember akinek meg kell halnia, az viselkedjék legalábbis komolyan, * Pillanatig sem volt kétséges előtte, hogy mielőtt a biztosítás legközelebbi díjtételének befizetésére sor kerül, gondoskodni fog róla. hogy hivatásának áldozata legyen. Addig pedig tessék magába szállni! Emberek hasonló tragikus elhatározás után emelt fővel töprengenek vagy naplót írnak, de nem fütyürésznek állandóan. Azonban hiába próbálkozott a komorsággal. Reménytelen kísérlete, hogy közelgő elmúlása előtt megkomolyodjék, csődöt' mondott. Pedig két nap múlva elutazik az újoncszázad. A Front St. Jea-nban kell a hely, és gyorsan behajózzák az újoncokat. Egy délelőtt éppen megkísérelte, hogy felhős szomo- rúsággnl sétáljon, amikor odaordított az egvik altiszt, hogy jöjjön le a raktárba az alsónadrágokat szortíroz- ni> (Folytatjuk)
