Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
1968. január 28, vasárnap 5. oldal Mindarról, ami az életünkhöz tartozik A Kecskeméti Alföldi Cipőgyár pártnapjáról adott rövid tudósításunkat így kezdtük a minap: Valóságos párbeszéd alakult ki Erdélyi Ignác, a városi pártbizottság első titkára, a pártnap előadója és a hallgatóság között. Nem túloztunk. Erdélyi elvtárs rövidre fogta a bevezetőt és tetszetős szónoklat helyett azokra a kérdésekre adott választ, amelyeket a cipőgyár munkásai tettek fel — szóban és írásban — a gyűlés előtt, így vált valóban izgalmassá. forró hangulatúvá a pártnap. Maga a módszer is méltatást érdemelne, hiszen amikor azt mondjuk, hogy újszerűén, az eddiginél hatásosabban kell politizálniuk a kommunistáknak, akkor a többi között ilyen közvetlen, napjaink legégetőbb kérdéseihez tapadó eszmecserét várunk. Párt- vezetők és párttagok, párttagok és pártonkívüliek között egyaránt. Most azonban a méltatás helyett inkább arról szólunk, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják a cipőgyári kollektívát az új gazdasági mechanizmus megvalósításának első heteiben. Például ha a cipőgyár emeli a gyermeklábbelik árát, akkor növekedhet a nyereség, s ezzel együtt a részesedési alap. Csakhogy a dolgozók egyben szülők is, akik a boltból vásárolják gyermekeik számára a cipőt. Túl kell tehát látni a gyár falán. A jövedelem növelésének a helyes útja nem az áremelés, hanem a termelési költség csökkentése. • Sokan foglalkoztak a fizetési arányokkal, s már a kérdésekből kicsendült, hogy egyetértenek a munka szerinti fokozott differenciálással. A dologozók védelmével, munkabiztonságával kapcsolatos kérdésekre válaszul elmondta az előadó, hogy Kecskeméten jelenleg munkaerőhiány van. A következetes ipar- fejlesztés eredményeképpen ugyanis az utóbbi 7—8 év alatt körülbelül hatezerrel növelték munkáslétszámukat az üzemek. Senki sem kerülhet tehát az utcára, és különösen a cipőgyárból nem, hiszen a gyermeklábbelik iránti kereslet évről évre növekszik. Jó volt haliam, hogy a gyár kommunistáit mennyire érdekli városuk fejlődése. Számos kérdés hangzott el a lakásépítéssel, a földgázprogram végrehajtásával kapcsolatban. * „Hivatalosan” véget ért ugyan a pártnap, de a gyár gazdasági és politikai vezetői, munkásai még hosszan elbeszélgettek Erdélyi elvtárssal. Büszkén említették, hogy máris elegendő megrendelést kaptak az idei évre és rövidesen sok új, szép cipő- modellt mutathatnak be ismét a kereskedelemnek. Szó esett a kisebb-nagyobb napi gondokról, a családról s még az esti tv-filmről is. Mindarról, ami az életünkhöz tartozik, mindarról, amiért a gazdaságirányítási rendszer reformja is született Békés Dezső Zörren az ablak, olyan szél fú odakinn, hogy csaknem letöri a fák kopasz ágait. Az ólomszürke égből permetez az eső, rárakódik az ember ruhájára, befolyik a cipőjébe. Olyan az idő, hogy valóban — a kutyát is kímélni kell tőle. És bent a teremben, amelyet kedves, ízléses bútorok tesznek otthonossá, kisgyermekek játszanak. Kúsznak a szőnyegen, fogócs- káznak a sarokban, lovagolnak, mesélnek egymásnak. Nincs, aki egymagában szomorkodna, bőven van mindegyiknek dolga. A Kecskeméti Óvónőképző Intézet óvodájában, ahonnét ezt a kedves képet idézzük, új módszerrel kísérleteznek: megpróbálják kötetlenné tenni a kicsinyek prograrhját. Valahogy eliskolásodott az utóbbi időben az óvodák foglalkozása, ez a vélemény alakult ki a pedagógusok körében. Most megkísérlik a kicsinyeknek visszaadni teljesen a játék világát Nincs merev napirend, hogy pl. nyolctól kilencig mese. kilenctől tízig játék. Az óvónéni mesél, aztán játszik a kicsinyekkel. Aki még nem akar játszani, maradhat a mesekönyveknél. Egymásnak is mesélhetnek. Ha megunták, mennek játszani. Nincs szigorú fegyelem, valahogy afféle „szabad választás” van a foglalkozásban. Ami tetszik. Persze, a törvényes határokon belül. Beteg a baba. Kihez is viheti a kisóvodás a játékbabát, mint az ifjú doktor bácsihoz? Máris kicsomagolja a szívhallgatót és figyeli: kipp-kopp. „Nincs ennek a babának semmi baja, csak elaludt!” „Végy egy kanál diót, egy kanál lekvárt és keverd jól össze” — ebből lesz a finom sütemény. Igen ám, de lehetséges ez kóstolgatás nélkül? Így aztán elfogy a dió és a lekvár. Hogy lesz-e belőle sütemény? Hát... ..Bálba készül Marika, ám lompos a frizura.” Sebaj helyben van az „udvari fodrász” és máris előkerül a fésű, a bodorító. Hamarosan olyan frizura kerekedik a kis fodrászlány munkája nyomán, hogy a tükör is elcsodálkozik az örömtől. * * * Milyen keservesen sír a szél odakint! És a szobában? Jó meleg van, csend és halk csivitelés. Játszani jó! Balogh — Pásztor Az első — és talán legfontosabb — tanulságúl azt szűrhettük le, hogy a múlt év végén még aggodalmaskodó munkások is megnyugodtak. amióta megismerkedhettek az új fogyasztói árakkal. Már szívből tudtak derülni azon a kecskeméti asszonyságon, aki egész zsákra való cukrot talicskáztatott vissza a fiával az élelmiszerboltba és — némi árengedményt is kilátásba helyezve — eladásra kínálta. Napjainkban inkább az érdekli a cipőgyáriakat —, s így vagyunk ezzel nagyon sokan — mi a biztosíték arra, hogy a továbbiakban nem lesznek nagy áremelések, nem fenyeget az infláció. Az egyik kérdező így fogalmazott: „Tudjuk, hogy a kiskereskedelmi cikkek ötven százaléka fix áron kerül forgalomba. De vajon azok a vállalatok, amelyek élhetnek a szabad árképzés lehetőségével, vagy bizonyos határok között szabhatják meg az árakat, nem igyekeznek-e majd a vásárlók rovására növelni a nyereséget? Ehhez a kérdéshez kapcsolódott egy másik olyan gondolat is, amelyről szintén sok szó esett a pártnapon: megteremthető-e az összhang az egyéni, a vállalati és a népgazdasági érdek között? Erdélyi elvtárs válaszában elmondta, hogy az állam, a Népi Eellenőrzési Bizottság, Állami Kereskedelmi Felügyelőség és nem utolsósorban a szakszervezetek segítségével, éberen őrködik az árszínvonal fölött. Minden vállalatnak be kell jelentenie és indokolnia, ha fel akarja emelni valamelyik gyártmány árát. De már az üzemi kollektívákban érvényesülnie kell annak az egészséges szemléletnek — és ezért igen sokat tehetnek a kommunisták! — bogy a nagy család, a népgazdaság érdeke mindennél előbbre- való. Könnyű belátni, hogy ami jó a népgazdaságnak, az jó a vállalati kollektívának. s minden dolgozónak. Gazdag forrásból merít Mindannyiszor felüdülés számomra a találkozás Fehér Zoltánnal, a fiatal bátyai kutatóval. Közvetlen egyéniségén, kedves humorán kívül az általa szorgos munkával gyűjtött anyagban való tallózás az, ami felrázza, kizökkenti az embert a „szürke” hétköznapokból. Megmerítkezni — ha csak percekre is — a nép leikéből fakadt, évezredek sora óta kimeríthetetlen gazdagságban | hömpölygő, bőven áradó forrás száz színt játszó vizében ... A napokban is alkalmam nyílt erre az ifjító, vidító „kikapcsolódásra”. Nemrég ugyanis egy másodperc tört részéig megpillantottam Zoli barátomat a tv képernyőjén, amint éppen átvette az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat első díját. A kitüntetés után néhány héttel sikerült őt most felkeresnem, s az előzményekről és terveiről érdeklődnöm. — Ez már a harmadik első díj, amelyet néprajzi pályázaton nyertem — mondja. — Kis híján 400 pályamunka vetélkedőjéből hoztam el ezúttal a három első díj egyikét. Mondjuk meg: igen rangos helyezés ez, sorrendben közvetlenül az egyetlen nagydíj ‘ mögött. — Négy kötetnyi gyűjtésemért — Bátyán kívül a szanki, móricgáti és fajszi anyagért — együttesen ért a megtisztelő jutalom. A legterjedelmesebb, a bátyai gyűjtés kéziratát lapozgatom. Közel lévén az év fordulója, szilveszteri— újévi babonák, népi hiedelmek után „nyomozok”. Házigazdám felvilágosítással szolgál: — A népi időszámítás más, mint a naptári: előbbiben az új esztendő az egyházi évvel kezdődik, a karácsonyi ünnepkör és a hozzá fűződő néphit már az új év szerves része. Néhány bájos szemelvény, véleményem szerint, feltétlenül érdemes a lejegyzésre: — Luca-napkor vágott fát szed a lány az udvaron. Benn a házban megszámolja: ha páros számút szedett, férhez megy az új esztendőben. — Ha a karácsonyi vacsoránál a férj tüsszent először: az új évben fiúgyerek, csődörcsikó, bikaborjú születik. Ha az asszony: — nőnemű szaporulat várható. — A karácsonyi asztalon annyifelé kell vágni egy almát, ahány családtag van. Így a család együtt marad, a távol levők pedig hazatalálnak... — Űjévkor fánkot kell sütni, hogy az év szerencsés legyen. Disznóorrot ajánlatos főzni, mert a sertés előre túr, tehát szerencsét hoz. Baromfihúst viszont a világért sem szabad ilyenkor fogyasztani, hiszen a baromfi hátrafelé kapar. ... Ha időnk engedné, szíves örömest olvasgatnak még a vaskos gyűteményt, a naiv mítosz hol szóki- mondóan vaskos, hol szívderítőén kedves megnyilvánulásait. Őszintén irigyeljük Fehér Zoltánt, aki naponként gyarapíthatja — mint mondja, örökké befejezetlen, mert szüntelenül új adatokkal bővülő, kiegészülő — kincsestárát. Néphitgyűjtése most már csak „gazdára” vár, kiadóra, aki közkinccsé tenné végre a korunkba átmentett ősi rigmusokat, bájolókat... Reméljük, nem sokáig kell várnia — és várnunk! Jóba Tibor Üléseztek a TIT szakosztályai 300 előadás a mechanizmus reformjáról A héten tartották meg vezetőségi üléseiket a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének agrár-, illetve közgazdaságtudományi szakosztályai, amelyeken számot adtak az elmúlt négy év alatt végzett munkájukról. A szakosztályok kivették észüket a szocialista mezőgazdasági viszonyok tudati elemeinek megszilárdításából és az új gazdaságirányítási rendszer népszerűsítését jelentő feladatokból. összesen 2370 előadást tartott például a községekben, szakszövetkezetekben, tanyaközpontokban kétszáz megyei agrárszakember. Közgazdasági témájú beszámoló pedig pontosan 1484 hangzott el, ebből mintegy 300 foglalkozott az új gazdasági mechanizmussal. A szakosztályok újraválasztották a vezetőséget. Az agrártudományi szakosztály elnöke dr. Gerő János, a Mesterséges Termékenyítő Főállomás igazgatója, helyettese dr. Szegedi Sándor, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Mathiász-te- lepi vezetője. A közgazda- sági szakosztály elnöki tisztét Buda Gábor, a megyei tanács vb-elnökhelyettese tölti be, titkári teendőit pedig dr. Kuczka Antal, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat osztályvezetője látja ek
