Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-27 / 22. szám

4. otiial 1968. január 27, szombat = Nemrégiben egészna­pos sport- és szaktárgyi ve­télkedőt rendeztünk. A sportvetélkedőnk asztalite­niszből, re x bői és malom­ból állt, a szellemi versen­gésben irodalomból, föld­rajzból, történelemből és ügyességből mérték össze képességeiket a pajtások. Győztesen az Indián őrs került ki, második helyen pedig a Mókus őrs vég­zett. Az Indián őrs 48, a M ókus őrs pedig 46 pon­tot gyűjtött. Téglás Teréz csapatkrőnikás Izsák, Majláth-telep * X a SZAKTÁRGYI ver­senyekből a mi iskolánk sem maradt ki. A múlt hé­ten a kis „fizikusok” ver­senye zajlott le. Az első Rakonczai Ervin VIII/a, második Páncél László VlI/a, a harmadik Lehócz- ky Ferenc Vll/b osztályos tanuló lett. Különösen ér­dekes volt az orosz ver­seny, mert a zsűri mikro­fonon hallgatta a verseny­zők szereplését. A vetélke­dők a héten is folytatód­nak. Havasi Ibolya Soltvadkert, Kossuth Lajos Ált. Isk. Köszönjük Az Országos Üttörő Központ pályázatot hirdetett csapatoto­kon építésére olyan formában, hogy abból társadalmi munká­val az úttörők is vegyék ki ré­szüket. A terv, a benevezés megtörtént. A vállalt ezer tár­sadalmi munkaórát bácsszőlősi pajtásaink túlteljesítették. — Ezenkívül a helyi termelőszö­vetkezet, állami gazdaság, föld­mű vesszövetkezet, tanács, va­lamint a tömegszervezetek ösz- szefogásával felépült az otthon. Múlt év novemberében vették birtokba a pajtások. Azóta nap mint nap használják, játszanak, szórakoznak művelődnek itt. A megyei úttörő elnökség 7000 fo­rinttal segítette a csapatotthon bútorzatának beszerzését. Az országos pályázat értékelése nyomán boldogan vettük tudo­másul, hogy a második helye­zést értük el, és megkaptuk a velejáró 25 ezer forintot a csa­patotthon teljes berendezésé­nek beszerzésére. Ezúton is köszönjük a megyei úttörő el­nökség és az Országos Üttörő Központ anyagi segítségét, amelyet igyekszünk hasznosan felhasználni. Sárközi Károly csapatvezető A helyi újságok feladatairól tanácskoztak A korábban megtartott bajai értekezlet után, szer­da délután Hajós község­ben a Kalocsa és Vidéke szerkesztő bizottsága hívott össze tanácskozást az újiság feladatainak megbeszélésé­re. Részt vettek az értekez­leten a kalocsai lap társa­dalmi szerkesztő bizottsá­gának tagjai és eljöttek a bajai és a halasi járási új­ság szerkesztői is. A me­gyei lapkiadó vállalatot dr. Mezei István igazgató képviselte. A tanácskozást Szűcs Sán­dor, a Kalocsa és Vidéke szerkesztő bizottságának vezetője nyitotta meg, majd F. Tóth Pál, a Petőfi Népe főszerkesztője tartott tájé­koztatót a megyei lap 1968. évi tervéről és feladatairól. Ezt követően Berta Somo­gyi László, a járási párt- bizottság titkára, a Kalo­csa és Vidéke éves prog­ramját és tennivalóit is­mertette. Hangsúlyozta a mutációs lap növekvő sze­repét és jelentőségét a já­rás életében, a közvéle­mény formálásában, s a Pályaválasztási tanácskozás Baján A bajai városi és járási általános iskolák és gim­náziumok igazgatói és szülői munkaközösségi el­nökei részére pályaválasz­tási tanácskozást hívott össze a városi, valamint a járási tanács vb művelő­désügyi osztálya a József Attila Művelődési Ház elő­adótermében. A Munkaügyi Miniszté­rium részéről dr. Ritoók Pálné, a minisztérium pszi­chológiai csoportjának munkatársa tartott elő­adást a pályaalkalmasság­ról. A továbbiakban Kádasi László, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője az általános és kö­zépiskolát végzők pálya- választási és beiskolázási lehetőségeiről beszélt közeljövő számos sajtófel­adataira hívta fel a jelen­levők figyelmét. A tájékoztatókat vita kö­vette, melynek során a mutációs lap munkáján túlmenően igen sok érde­kes és fontos agitációs szempont, újszerű kezde­ményezés kapott hangot a sajtó általános tennivalóira vonatkozóan. Újabb földlökések, rassz időjárás Szicíliában Legújabb jelentések sze­rint pénteken reggel Szi­cília nyugati részében újabb két földlökést észlel­tek, ezek azonban viszony­lag enyhék voltak. A pén­teki földmozgás károkat nem okozott. Az előző napi négy földlökés, amelynek erős­sége a Mercalli-skálán 8— 12 fok között mozgott, hét ember halálát okozta, 246­Öntödei tudományos ankét Kecskeméten Tegnap az Országos Ma­gyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület öntödei szak­osztálya öntöde gépesítési ankétot rendezett Kecske­méten. A tanácskozáson az ország valamennyi öntödé­vel rendelkező vállalatának igazgatója, vezető szakem­bere részt vett. A vendége­ket az Aranyhomok Szálló kistermében Buda Gábor- né a MTESZ Bács-Kiskun megyei szervezetének tit­kára fogadta. A szakosztály az ankétot azért rendezte nálunk, mert jelenleg a Zománcipari Mű­vek Kecskeméti Gyáregy­ségében van az ország leg­inkább gépesített és leg­magasabb fokon automati­zált öntödéje. A tanácsko­zás résztvevőit Szabó La­jos, a gyáregység főmérnö­ke tájékoztatta az üzem mintegy 300 millió forintos beruházással történt kor­szerűsítéséről. Ezután Sövegjártó Zol­tán, a gyáregység mérnö­ke, az automatizált öntöde üzemeltetésének eddigi ta­pasztalatait ismertette az egybegyűlt szakemberek előtt. A vendégek elláto­gattak a ZIM-be, ahol mű­ködés közben tekintették meg a korszerű kádgyártó automata berendezéseket. Délután a tapasztalatok megbeszélésére, végül az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesü­let öntödei szakosztálya ve­zetőségének ülésére került sor, amelyet Szász József kohómérnök, a szakosztály alelnöke nyitott meg. Vö­rös Árpád kohómérnök, a szakosztály titkárának elő­terjesztésére az 1968. évi munkatervet és az ötödik magyar öntőnapok meg­szervezésével kapcsolatos teendőket tárgyalták meg. Bravó, keceli kislányok! Már közöltük az első, igaz, legnagyobb örömhírt, amely Delhiből érkezett. A gyermekrajzok világverse­nyében Rácz Rózisa keceli kislány nyerte el a legna­gyobb kitüntetést, az indiai elnök aranyérmét. • Azóta azonban megérkezett a Kulturális Kapcsolatok In­tézetének részletes jelen­tése is a nagy vetélkedő­ről. Ebből megtudható, hogy Dudás Mária, Szabó Erzsébet és Szőke Ágnes — ugyancsak keceliek mind­hárman — szintén értékes díjat és diplomát is kapott. ra emelve a 11 napja tar­tó katasztrófa-sorozat ha­lálos áldozatainak számát. Csütörtökön a sziget nyu­gati részén újabb 47 em­ber sérült meg, az utak megrongálódtak, az elha­gyott falvakban és kisváro­sokban azok a házak is ösz- szeomlottak, amelyek a ko­rábbi földmozgások után még épségben maradtak. Palermo, Marsala és Tra­pani megfélemlített lakos­sága a városokon kívül ko­csikban vagy tábortüzek mellett töltötte az éjsza­kát. Súlyosbította helyze­tüket, hogy a hőmérséklet fagypont körül volt az éj­szaka és zuhogott az eső. Hivatalos adatok szerint a szicíliai földrengések ál­tal okozot karok összege mintegy 320 millió dollár, ebben az összegben még nincs benne a csütörtöki kár. (MTI) Példamutató kezdeményezés A Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium III/c. osz­tályának KISZ-gyűlésén a szicíliai földrengésről be­szélgettek a fiatalok. Egy- szercsak azt mondta az egyik fiú: — Szervezzünk meg egy gyors gyűjtést a károsultaknak. — A tanu­lók lelkesen megszavazták az indítványt, majd Vas Gyula osztályfőnök másnap a szülői értekezleten szóvá- tette a javaslatot, és kér­te a szülők hozzájárulását. Mondani sem kell: a szü­lők egy emberként tették magukévá fiaik-lányaik el­gondolását. Csupán azt tet­ték hozzá: aki gyorsan ad, kétszer ad. Cselekedni kell tehát — minél előbb. Az osztály valamennyi tagja már másnap befizet­te a felajánlott összeget. Ám az akció nem maradt elszigetelt jelenség. Az is­kola KISZ-szervezete a többi osztályban is java­solta a gyűjtés megindítá­sát. Mire ez a tudósítás megjelenik az újságban, az iskola valamennyi tanuló­jának adománya egy ösz- szegben már eljutott a Vö­röskereszthez. Szép summa gyűlt össze. Ám nem is ez a fontos, hanem az a lel­kes áldozatkészség, aho­gyan az iskola fiatalsága felajánlotta filléreit-forint- jait a távoli országban baj­bajutottak megsegítésére. Gondolatra és cselekvés­re ébreszt a Katona Jó­zsef Gimnázium tanulóinak példás kezdeményezése. Bi­zonyára a többi iskola fia­talsága sem akar lema­radni mögöttük... B- J. Aláírták az MSZBT és az SZMBT idei együttműködési tervét Pénteken a Barátság Házában Mihályfi Ernő, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke és V. P. Proho­rov, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökhelyet­tese aláírta az MSZBT, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és az SZMBT idei együttműködési tervét. Az aláírás után Mihályfi Ernő és V. P. Prohorov rövid beszédben méltatta az együttműködési terv je­lentőségét a két társaság tevékenységének összehan­golása szempontjából és megemlékezett az együttmű­ködés fejlődéséről, amihez különösen hozzájárultak a a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubiláns esz­tendejének eseményei. Ezután az MSZBT Elnöksége fogadást adott a szov­jet qendégek tiszteletére. (MTI) 22. Mit fog itt részletkérdésekkel törődni? Minden ha­lott úgy fekszik, ahogy akar! Éppen tizenkettőt kon- dul... A padlón holdfénnyel világított, mozdulatlan testek... Félhomály, néha egy csepp hullása hang­zik fel, és kint látszik az elhagyott éjszakai mező... Egy, kettő, három... Roppanás, fordulás... Egy, kettő, három... ... Vajon mit csinál most Colette, gondolta, iga- ■án profán eszmetársítással, egy párizsi táncosnővel -apcsolatban. Ezzel még beszélt is, mielőtt eluta­zott ... Nagy reccsen és!.. 1 Most újra lekapja a puskát, és a sarok felé fordul, t zu tán döbbenten áll meg. Egy sötét tárgy zuhan feléje... A vállát érte az tózatos ütés, pedig a fejének szánták. Előredöfött, le levegőt ért a szurony. Közben Galamb is kívül- sett a fénykorán, és a kilencedik halott második ■tózatos ütése sem találta a fejét, csak vállon súj- -'íta. Fájdalom hasított a karjába, kiejtette a fegy- rt, és most már tudta, hogy a harmadik csapással szemben védtelen. De nem! A harmadik ütés nem csapott le, mert... ... Valahonnan Galamb háta mögül két lövés dörr rent! Nyílt a mosókonyha ajtaja, és a kilencedik ha­lott kiugrott, menekült... Ott fut az árnya a mezőn. Galamb, bár a válla és a jobb karja bénultan saj­góit, egy kézbe fogva fegyverét, utána rohant... „Trárá! Trárá!” Az őrség a lövés hallatára riadót fújt. És nyomban utána a vezénylő altiszt harsány hangja süvöltött fel az éjszakában. — Fegyverbe! A sötét mezőn vagy harminc lépéssel Galamb előtt futott a támadó. Csak az árnyéka látszott. Ahogy az erőd felé ért, tétovázás nélkül átvetette magát az alacsony kőkerítésen ... A kilencedik „halottat” elnyelte az éjszaka sötétje. Mire Galamb visszatért a faltól, az elhagyott mező benépesedett. Jött az őrség acetilénlámpákkal és futólépésben, lövésre kész fegyverrel, jött egy csomó altiszt, rohanva csatolták a derékszíjukat, és ugyan­csak jött a kapitány néhány tiszt kíséretében. Latouret őrmester rohant legelöl, és a legvéresebb ütközetben kellemesebben érezte magát, mint pilla­natnyilag. Az őrmester nagyot kiáltott: — Vigyázz! A mosókonyhába kirendelt poszthoz értek, aki sapka nélkül áll, és a bal kezében fogja a fegyvert. — Közlegény! — Alázatosan jelentem: körülbelül tizenöt perccel ezelőtt valaki rám támadt a sötétben, egy kemény tárggyal többször megütött, és elszaladt. — Eltalálta, mikor utána lőtt? — Nem lőttem utána. — Hát ki lőtt? —■ Még valaki volt a mosókonyhában elbújva. — A kutyafáját! — sziszegte fogai között a kapi­tány, mert ennyi botrányos rejtelem és disznóság egy kaszárnyában példátlan volt. — Alázatosan jelentem, őrmester úr, a posztoló fickó félt, és megrendezte ezt a heccet a lövöldözés­sel. Ez az alak amúgy is megszökött, dacára annak, hogy én pártfogoltam. Alattomos, gyáva és szín­lelő ... „A körösztanyád” — gondolta Galamb. Az egyik tiszt hajlott Latouret véleménye felé. De mielőtt folytathatta volna a vizsgálatot, olyasvalami történt, amitől a kapitány jobban megrémült, mintha a nvolc halott egyszerre felkelt volna, hogy még egy pipa­dohányt elszívjon ezen a világon. Ugyanis a kaou- őrség altisztjének harsány hangja ismét belerikolto- zott az éjszakába: — Fegyverbe! Fegyverbe! És felharsant a trombita, de nem riadót fújt. ha­nem sorakozót!... Ez egy feljebbvaló érkezését je­lenti! A városparancsnok volt! Cochran táborszernagy, amikor meghallotta a ria­dót, ezer átkot ordítva ugrott ki az ágyból, hosv . ez a szemétdomb, ez a gyarmati hadsereg szégyenfoltja hát mi ez. kérem?!... Előretolt helvőrség a sivatag­ban?!... Ez nem Oran volna? A legfelsőbb katonai törvényszéknek és a gvarmati hadsereg hadtestna- rancsnokságának a székhelve? Na váriatok! Na vár­jatok, ti bohém, katonaruhába bújtatott civilisták...” Ilyeneket lihegett, miközben magára kapkodta az uniformisát, és a felesége sírva kérte, hogy ne iz­gassa fel magát. — Hallgass, Jozefin! — kiáltozta zordan a felesé­gére. — Te vagy az oka az egésznek! Mert az örökös vendégeskedés elveszi az időmet attól, hogy ezeknek az elhízott lógósoknak a körmére nézzek ... Ezek azt csinálják, amit akarnak!... De ennek vége lesz, Jozefin!... Hol a kardom?! — Szent Isten! Mit vétettem?! (Folytatjuk) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom