Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-25 / 20. szám

1968. január 25, csütörtök 5. oldal Két évtizeddel nőtt az átlagéletkor Lengyelországion Munkavállalás — magasabb szakképzettséggel Lengyelországnak már több mint 32 millió lakosa van. 1985 közepe táján több mint 38 millió ember él majd Lengyelországban, mivel a lakosság minden három évben kb. egymillió fővel gyarapszik. Emelkedik a lengyel ál­lampolgárok átlagos élet­kora is. Az elmúlt 35 év alatt a férfiak átlagos élet­kora Lengyelországban 19,3 évvel, a nőké pedig 21,3 évvel emelkedett. A sta­tisztikai adatok szerint a most születő fiúgyermekek­nek megvannak a kilátá­sai, hogy előreláthatóan 67,5 évig, a leányoknak pe­dig, hogy 72,9 évig éljenek. Az átlagos életkor ilyen jelentős meghosszabbodása kétségkívül a háború utáni időszak egyik legnagyobb vívmánya. Észrevehetően megvál­toznak az arányok a mun­kaképes korban levő la­kosság és a fiatalok, vala­mint az említett lakosság- csoportok és a nyugdíjasok között. 1950*ben száz mun­kaképes korú emberre (18 —64 éves férfiak és 18—59 éves nők) 73 nem munka­képes életkorban levő em­ber jutott, 1966-ban pedig Attila városa volt-e Óbuda? Középkori okleveleink so­ra, magyar, s külföldi kró­nikák nevezik a hajdani Óbudát Attila városának. Németül Etzilburg, latinul Urbs Attile a neve. A XII. század végi Névtelen Jegy­ző — Anonymus — is úgy tudja: a népvándorlás so­rán tönkrement római kori Aquincumnak romvárosa voltaképpen Attila hun ki­rálynak fővárosa volt, utóbb Árpád fejedelem első Du­nán túli szállása. Attila vá­rosának mondja Óbudát Lübeczki Arnold útinaplója is, s megemlíti, hogy ura, Barbarossa Frigyes császár — keresztes hadát Magyar- országon átvezetve — 1189-ben, III. Béla magyar király társaságában itt va- dászgatott. A németek nem­zeti eposza, az 1200. körül leírt Niebelung-ének is, Etzilburgnak, Attila váro­sának nevezve azt, a Duna menti Óbudát teszi meg Attila udvara, Attila és Krimhilda esküvője szín­helyének. (A Niebelung- ének költője, a mai forrás- kritika szerint, saját korá­nak, a XIII. század elejé­nek egyik magyarországi királyi székvárosát, Óbudát mutatja be az V. században élt hun király székhelye­ként.) Bár a II—IV. századi aquincumi romváros és a hunok székhelyének azono­sítása nem más, mint a kö­zépkornak — sem történe­tileg, sem régészetileg nem igazolható — legendája, a mesterkélt, irodalmi ere­detű monda és magának a Niebelung-éneknek magyar- országi hatása olyan erős volt, hogy Óbuda egyik forrását egy 1389. évi ok­levelünk „Krimhilda fere- dőjének” nevezi. A budavári német mé­szárosok sáfárkönyve egyéb­ként is Etzilburgnak neve­zi Óbudát. z. I 84. A nyugdíjas korban le­vő emberek száma (65 év­nél idősebb férfiak és 60 évnél idősebb nők) 1960- ban 2,4 millió, 1965-ben 2,9 millió volt, 1970-ben pedig eléri a 3,6 milliót. Várható, hogy 1985-ben az idős emberek száma megközelíti az 5 milliót. Lengyelországban a mun­kaképes korban levő la kosság csoportjában alap­vető változásokra lehet szá­mítani mind az életkor, mind pedig képzettség te­kintetében. Jelenleg a leg­nagyobb lélekszámú kor­csoportok kerülnek a ter­melésbe. Igaz, az oktatási idő meghosszabbodása, to­vábbá a katonai behívási életkor leszállítása révén csökkent a demográfiai csúcs legnagyobb hullámá­nak beáramlása a munka­piacra. Az általános oktatási rendszer, a különböző fo­kozatú szakmai oktatás formáinak egyre nagyobb differenciálódása elő fogja mozdítani a munkába álló nemzedék szakképzettségé­nek emelkedését. A mai fiatalok sokkal több isme­rettel és szakmai hozzá­értéssel rendelkeznek, mint azok, akik 10—15 évvel ez­előtt kerültek be a terme­lésbe. Ennek következtében azonban nehezebbé válik e fiatalok szakképzettség szerinti helyes alkalmazta­tása. A fentiekből is kitűnik, hogy a népesség alakulása és az ezzel összefüggő té­nyek fontos és sokoldalú be .-IJ£ . Ml Mózes, a szabadító Pap Károly drámája a kecskeméti színpadon Milyen gazdag is a kö­zelmúlt évtizedek magyar irodalma és milyen rövid, véges az irodalmi emléke­zet. Hiszen olyan ígéretes tehetségű magyar írónak az újra való felfedezése is csaknem két évtizedet vá­ratott magára, mint ami­lyen Pap Károly, a korán mártírhalált halt novellista. Apáink lelkesedéssel olvas­ífX ,a Nyugat-ban finom drámáját fejti ki és indo- ben drámából — krónikává gazdag ‘érrft^brfzofókész11 koijiL-i Olyan mellékszálak alakul a mese, egy súlyos nniraíláft tö^Ikmég súlyosabbá, még és sötét ószövetségi átok , g °do novelláit, feszüitebbé a dráma első beteljesülésének króniká­részének jeleneteit, mint az jává. Csak a művet záró lhbgb f^dult feléjeáltl- anya tragédiájának vázo- költőien szép szavakban ° dÍX, lása, vagy Mózes lelkében ragyog fel újra az emberi e deklodes. Pedig a szeretet összeütközé- viszonylatok között lezajló művei nem avultak el, el­beszélő művészetének érté­kei frissek és korszernek, ár-ezért IS- nagy érdek­se a fáraó felesége iránt dráma igazsága. Mintha a érzett gyermeki hálával, fáraó udvara, palotája és Mózes az első rész befejező a sivatagi nomádok sátrai jelenetében már a nép ve- fölött ősi keleti mítoszok lődés előzte mw n keesl-p- a mát; czí,vhá, zetésére kész, magabiztos isten kolosszusai csatazna­meti színház Mozes-fe luji- komoran céltudatos hős nak, de a néző számára tasat, hiszen a novellista „„„v Pap Károly után alkal­munk volt megismerkedni a drámaíró Pap Károllyal is. A kecskeméti színház idei második ősbemutató­jának kell tekintenünk a Mózes mostani műsorra tű- ások drámaiságával az kevesebbet zését. Annak idején az első ; ^ t kereső ^ felsza ----------­1 944-ben „a« a,-ív,a összes jellemvonásaival csak akaratuk földi vissza­rendelkezik. A feszültség tükröződésének visszfényei egy pillanatra sem lanyhul lennének láthatóak. A má- a gyorsan pergő jelenetek- sodik rész bonyolult misz- ben és a fáraó udvarának ticizmusa az első rész ha- fénye, csillogása a néző tározottan polarizált drá- szeme előtt küzd ősi össze- mai építményével szemben mond, mint bemutatásakor, amennyit a badulni vágyó nép dühé- expozíciója a ban kifejez. Mózes-monda dialógusok­aligha kerülhetett a mű a , komor fellegeivel A llflfkí)erkÖ^feménf íté' Piramisépítő rabszolgák £ mfÄl SyÄ toiler ^sTÄÄ ország még önnön vérző womVwiomiip«. történet eseményeihez való gondjainak felmérésére, és ^4z^ik\e a^nű első ré- alkalmazkodás eszközeivel. Ápfftimo-tócÁm cam b-.arara+f jaiszouiK ie a mu első re Ez a második rész nem a bibliai értelmezésére sem kapott elég levegőt. szeben' Valóban shakespeare-1 Attól való elszakadást kö­vetel, de talán nem is ez jele- volt a célja Pap Károly­A Szovjetunió gyémántkincsei A második rész hangvételű bevezetővel in- netei azonban egyre inkább nak, aki Mózes alakjában dúl a drámai cselekmény, meggyőzik a nézőt arról, saját népével való azono- szinte a Téli rege boron- hogy Pap Károlynak — a sulásának belső drámáját gós, komor atmoszféráját világos frontokban jelent- játssza el, hanem a vigasz­idézi. A zsarnokságtól síny- kező ellentétek drámaisá- talás, a transzcendens elég- lődő ember lélektanának gártak továbbfejlesztésére tételadás minden elnyomot- mélyen átérzett ismeretétől — megkötik a kezét az tak számára, annak beval- válnak Pap Károly művé- ószövetségi mítosz további lása és bizonyítása, hogy nek párbeszédei izzóan hi- fordulatai. Maga Mózes is • a megszégyenítettek, az telessé. A jól ismert bib- mintha lélekben visszafej- embertelenség tombolása liai történet jellegzetes löd'itt volna, hogy csak a közben társadalmon kívüli­mozzanatait, csomópontjait végső jelenetben emelked- ségbe száműzöttek igazsá- ragadja meg az író, aki jen fel ismét — a kétségek ga örök és történelmileg pem kisebbre vállalkozik, és riadalmak után — saját szükségszerű. Sajnos, ez hatást gyakorolnak az or- Imint arra, 'hogy Mózes emberi méltóságának ko- így inkább publicisztikai szág gazdasági és társadal- alakjában a hivatástudat, a rábban már megvívott ma- megfogalmazása a Pap Ká- mi' életére. jjnéppel való azonosulás gaslataira. A befejező rész- roly által felvetett tételek­nek, mintsem a dráma tör- vgnyei szerinti válaszadás. Ä Kecskeméten be­mutatott Mózes-dráma te­hát értékekben gazdag kí­sérlet, vázlat csupán, mely­nek befejező része a meg­jelenítés gazdagsága tekin­tetében nem mérhető az el­ső felvonáshoz; torzó, mely csak sejteti egy teljes mű, egy ihletett alkotás befeje­zettségét. Turián György, a dráma rendezője — akinek érde­me a mű felkutatása és színpadra vitele körül je­lentékeny — a csiszolt és irodalmilag magas színvo­nalú dialógusok megjelení­tésére, érthető és világos tolmácsolására nagy gondot fordított rendezői munká­jában. Sajnos, azonban egyes pontjain az előadás­nak nem hogy eltüntetni igyekezne Pap Károly drá­májának gyengéit, hanem inkább ki is hangsúlyozza, rendezői elgondolásaival. Amennyire hatásosak a dísztelen és vibráló ho­mállyal telített Mózes-jele- netek, a nép nyomorúságát ábrázoló képek, épp any- nyira elüt a mondanivaló vizuális kialakításának iga­zi lehetőségeitől a fáraó palotájában lejátszódó je­lenetek túlzott színessége, mindenáron való dekora- tivitása, majdnem operett­szerű tarkasága a jelme­zeknek. A stilizált, enyhén szavaló, deklamáló jellegű játékstílus keretei közül néha maga a dráma tör ki. A többiek — a fáraó-jele­net szereplőinek — stilizált mozgásához, enyhén éneklő hanghordozásához viszo­nyítva például Nefertéte hisztérikus kitöréseinek na­turalizmusa eléggé bántóan Moszkvában, a Kreml­ben kiállították a Szovjet­unió drágakőkincseit. Ezt a kincstárat 1922-ben hoz­ták létre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom el­ső napjaitól leltárba vették a volt cári udvar értékeit. Vannak köztük Világhírű drágakövek, a XVII—XIX. századi orosz ötvösművé­szek alkotásai és a korona- ékszerek. A Szovjetunió gyémánt­kincsei azóta állandóan gyarapodtak. - Ide kerültek Jakutföld ritka nagyságú és szépségű gyémántjai, és a szovjet gyárakban ké­szült mesterséges brilián­sok. A kiállítás látogatói előtt feltárul Mirnij város képe, ahol ma 30 ezren élnek. Ez a város a szovjet gyé­mántbányászat központja. A fő helyet a legnagyob szovjet gyémántkristályok foglalják el, köztük a „Ma­rija”, amelynek súlya 106 karát. Mellette egy fiatal asszony fényképe, Marija Konyenkináé, aki a mirniji dúsítóban dolgozik, mint gépkezelő, ö talált rá erre a kőre. A terem közepén hatalmas üvegvitrinben száz nyersaranylelet, köz­tük a világ legnagyobb, 36 kg-os „Nagy háromszög” nevű aranyröge. Nagy érdeklődést kelte­nek a múlt századi kincsek, ötezer briliáns ékesíti a nagy uralkodói koronát, ezek körülveszik a mintegy 400 karátos vörös rubint. Brazil briliánsok közé dol­gozták be a világ legna­gyobb és legszebb, úgyne­vezett „ceyloni zafírját”. Itt látható a legen dák, övez­te „Orlov” és a „Sah” gyé­mánt. A Jakutfölden bányászott drágakövek láthatók a .ké-lhat. Igaz, hogy“ a finoman pen. I archaizáló szöveg egy ilyen kimért és néhol dagályosan árnyaló játékstílust is su­galmazhat, de éppen a má­nak szóló emberi mondani­való erejének fokozása cél­jából, talán a dráma min­den szereplője számára fel lehetett volna oldani az egységes játékstílusra való törekvés béklyóit. A szereplők közül gondos kidolgozásával, egy­szerű eszközeivel, higgadt természetességével Szilágyi Tibor Mózes alakítása emelkedik ki. Gránitból fa­ragott a keménysége, de ha kell, tud mélyen lírai is lenni azokban a jelenetek­ben, amikor a népéhez való tartozásért vívódik. Egyet­len túlzott gesztus, vagy érdes mellékzönge sem za­varja meg az általa for­mált Mózes-portré határo­zottságát. Lefojtottan vibráló ide­gességével, a fáraó felesé­gének lelkében lejátszódó drámái összeütközések áb­rázolásával Göndör Klára remekel Teje királynő sze­repében. Magától értetődő természetességgel, az igazi drámai átélés határozottsá­gával oldja meg lélektani mélységeket átívelő szere­pét Mojzes Mária, aki Jo- chebed alakjában a gyer­mekéért küzdő anya örök portréját rajzolja meg. Mél­tó párja az Amrám szere­pét alakító Jánoky Sándor, aki eszköztelen egyszerűsé­gével magával ragadja a nézőt, szinte kitágítja rö­vid epizódszerepének di­menzióit. Határozott alakí­tás Gyulay Antal főpapja is, mégha szerepe lehető­ségeihez mérve egysíkúbbat is nyújt, nem érzékelteti eléggé a főpap ravaszságát, számító taktikázását. Nefer­téte alakítója, Szabó Tünde robbanékony temperamen­tumával érzékelteti az el­kényeztetett királylány lel­kében dúló belső viharo­kat, bár nagy jelenetében kissé többet alkalmaz a kelleténél külsőséges esz­közökből. Mezei Lajos kis sé fáradtabb és bizonyta­lanabb kontúrokkal rajzol­ja meg az isten-király, a fáraó alakját a kellejénél. Piróth Gyula egyszerű és világosan érzékelteti az uj trónörökös hirtelen kar­rierjének, majd bukásának belső indítékait. Az epizódisták népes tá­borából egy villanásra fel­idézzük Fekete Tibor Áron­ját, a Jethrót játszó Major Pált, a kettős szerepben színpadra lépő Bende Ildi­kót, a ravaszul kétszínű Teti alakítóját: Budai Lászlót. Sajnos, egyes mel­lékszereplők, így a test­őrök rövid dialógusai elég­gé elsikkadnak, s nem érik el az egész előadás mű­vészi színvonalát. Borosa István színpad-’ képei atmoszférateremtő erejűek, Márton Aladár jelmezei közül kiemelked­nek a főszereplők ruhái, de a fáraó-jelenetek túlzott színességével éppen a stí­lusegység szempontjából nem lehet egyetérteni. Pap Károly dráma­vázlatának színpadra állí­tása kétségkívül érdem, bár meggyőződhettünk róla — éppen ennek az előadásnak tanúságaképpen is —, hogy irodalomtörténetünk a no­vellistát, a prózaírót joggal értékeli nagyobbra, a drá­maírónál. Nem kedveztek a mű felújításának a világ- politikai konstellációk sem, hiszen talán egyesek szá­mára felszínes analógiák megvonására adhatnak le­hetőséget. Ha tehát egy méltatlanul elfeledett mű­vet felújítunk, elsősorban mégis abból a szempontból lehet mérlegelni értékeit, mennyiben aktuális mon­danivalója a ma szemnont- jábóL Csáky Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom