Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
Járvány súlyosbítja a hajléktalan szicíliai lakosság nyomorúságos helyzetét Ami az eredmények mögött van A földrengés sújtotta Szicília hajléktalanul maradt lakosságának nyomorúságos helyzetét súlyosbítják a járványos betegséK öztudott dolog, hogy a torna a nemzetközi versenyeken fontos sportág. Egy olimpián például személyenként 6—8 aranyérmet is szerezhet valaki, de különben is mint alapsportág, sokoldalúságával is kiemelt szerepet játszik. Még élénken emlékezünk arra az időre, amikor megyénk tornászai a szó legszorosabb értelmében a karmester szerepét töltötték be a magyar torna- sportban. A félegyházi gimnázium szinte az egész válogatottat adta. Mindez már csak múlt, s nincsen olyan intézmény a megyében, de talán az egész országban sem, amely annyi jó képességű tornászt tudna felmutatni. A korszerű torna bázisa ma már inkább az általános iskola, A z elmúlt négy év alatt megyénk tornasportja minőségileg fejlődött, mennyiségileg viszont ott tartunk, hogy A sikerek kovácsa Solton — A fiatalokat még szélesebb körben kell bevonni a sport különböző ágaiba — így határozott még az elmúlt év novemberében a Dunavecsei Járási TS konferenciája. Erről volt szó az MTS kongresszusán is, s azóta — bár még csak. rövid idő telt el — megkezdődhetett a munka gyakorlati része. Nagy lelkesedéssel láttak hozzá a Soltiak is. Felkeresték a társadalmi és gazdasági szervek vezetőit. Megbeszélték a feladatokat és lehetőségeket, amelyek hivatva vannak a sportélet fellendítésére. Az eredmény nem is maradt el. A szervek vállaltak egy-egy sportág anyagi és erkölcsi támogatását. Megpezsdült az élet a különböző szakosztályokban. Asztalitenisz, sakk és kispályás labdarúgó-bajnokság indult. Közel 300 fiatal talált alkalmat a sportolásra, döntő többségében a helyi mezőgazdasági és ipari üzemek dolgozói. Legtöbbet a solti Kossuth Tsz, a Solti Állami Gazdaság és a gépjavító állomás tettek a szakosztályok működési feltételeinek megjavításáért. A lelkes támogatás mellett mégis ki a solti sikerek kovácsa? A legtöbbet mindezért talán Németh Domokos tett, aki játékos, edző, intéző egy személyben. s ki tudja még hány funkciót tölt be. A legutóbbi asztaliteniszverseny előtt például szombaton késő estig és vasárnap kora hajnaltól javítgatta az aszta lókat. hogy meg lehessen tartani a versenyt. Persze, nemcsak ő, hanem a többi — egyelőre névtelen — társadalmi munkás is dicséretet érdemel, akik valamennyien ott szorgoskodnak a most születő tömonsvort bölcsőjénél. Vénül elismerés jár valamennyi szervnek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Solti MEDOSZ sportkör jelentékeny alapköve legyen a járás tömegsportjának, Csapai Lajos mindössze 7 férfi szakosztályunk van, s ezek zöme is középiskolás. A férfi tornában csak Kiskunhalas képes az állandóan emelkedő követelményeknek eleget tenni. A Halasi MÁV MTE szakosztályában megindult egy olyan munka, amely nem érte ugyan el a régi félegyházi színvonalat, de néhány apró téglácskát adott már a tornasport épületéhez. Az egykori Szilády Gimnázium tornászaira épül ez a szakosztály, s három év alatt az országos élvonalba küz- dötték fel magukat. Ezenkívül az ifjúsági és serdülő nevelő munkában tűnt ki az egyesület, öt ifjúsági és három serdülő tornász lett országos bajnok, vagy tagja a serdülő keretnek. A serdülő válogatottak legutóbbi versenyén rendkívüli szigorú bíráskodás mellett 6 fiú közül kettő kapta meg a válogatottaknak járó színes szalagot Az egyik 13, a másik 12 éves. A szép eredmények mellett el kell mondanunk, mennyire nehéz helyzetbe vannak a tomaedzők. A szakosztályok egymás után szűnnek meg. A szövetségi versenyek szinte teljes rés.zvétlenség mellett zajlanak. Nemcsak megyénkben, hanem például a szegedi területben is gyakori, hogy a verseny egyetlen több csapatot indító résztvevője a Kiskunhalasi MÁV volt A torna válságos helyzete feltétlenül megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Hogyan lehetne a bajokon segíteni? C gy téves szemlélet ^ ellen kell küzdeni. A látszat azt mutatja, hogy testnevelőink idegenkednek a tornától. Kétségtelen, hogy edzői szempontból nehéz. Felszerelés dolgában sem állunk a legjobban. Sok a vitás kérdés a pontozás körül is. Szükség van képzett versenybírókra, mert a rossz bíráskodás sokéves nevelőmunkát tehet tönkre. Nincsen megfelelően kihasználva a megyei serdülő tábor sem. A kiválogatás szűk körből történt. A legtöbben sokáig nem is tudtak létezéséről. Nem egy serdülő tornászunk úgy jutott el a tatai központi táborba, hogy a megyei tábort nem is látta. Könnyelműek vagyunk a szakemberekkel is. Országosan elismert, jó felkészültségű edző van például Baján, mégsem használják ki a lehetőséget. Ikl éhány javaslat a tor- nasport fellendítésére: Az első, hogy a minőségi szakosztályokat fokozatosan fejlesszék „nagyüzemmé”. Ennek egyik legfontosabb kelléke, hogy több edző dolgozzon együtt. Meg kell javítani a propaganda munkát. A tornaversenyeknek is lenne közönsége — mint ahogy külföldön van is — mert látványos a sportág, csak sajnos sokan azt sem tudják, hogy mi a torna. A nyári serdülő táborokba csak a legtehetségesebb tornászok kerüljenek, kiválasztó versenyek alapján. A megyei tomaszövet- séget meg kell erősíteni. Nem mintha ott rossz munka folyna, hanem mert évek óta csupán egy ember dolgozik és ez nagyon kevés. Fontos feladata a szövetségnek a versenybíró és az edzőképzés, valamint szükség lenne egy vándoredző beállításra. égezetül pedig csak ” annyit, hogy a tornát már feltétlenül kisgyermekkorban el kell kezdeni. Ez nem könnyű, mert a követelmények ma már a fiatalabbaknál is olyan magasak, hogy elérni csak céltudatos munkával lehet. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy tornában nem lehet gyors eredményt elérni. Éppen ezért, ha igazán képet akarunk kapni egy szakosztály munkájáról, nem elég a verseny- eredményeket figyelni, hanem azt is látni kell, ami az eredmények mögött van. És ez a nehéz! Csenki Gábor az EB-keretben Az asztalitenisz-szövetség kijelölte a leningrádi asztalitenisz ifjúsági EB-re készülő keretet. Helyet kapott a válogatottban Csenki II. Gábor, a Kiskunfélegyházi Vasutas fiatal versenyzője, aki az idén már harmadszor szerzett ezüstérmet az úttörő olimpián. üetilap a „Szövetkezet“ A „Szövetkezet”, a SZÖ- VOSZ-nak a XXI. évfolyamába lépett lapja az idén ismét minden héten jelentkezik. Az újság tartalmában is többet, változatosabbat ad az eddiginél. Elvi cikkeivel, szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó írásaival segíti a szövetkezeti demokrácia kiszélesítését. Hetilapként frissebb tájékoztatást nyújt a gazdasági és a politikai kérdésekről is. A szövetkezeti mozgalom immár kétmillió tagot számlál. A mozgalom aktuális eseményeiről is rendszeresen tájékoztat a ,j5zövetkezet”. A lapban új sorozatok indulnak. Az egyik például a családiház-épí- téséhez, később pedig a lakás berendezéséhez ad gyakorlati segítséget, sok jó tanácsot; egy másik, a „Kisüzemi tanácsadó” pedig ahhoz, hogyan lehet nagyobb jövedelemre szert tenni a háztájiból. Minden héten irodalmat is kap az olvasó; elsőnek Jókai Mór egyik kevésbé ismert kisregényét közli majd a lap, több folytatásban. Az utolsó oldalon kapott helyet a „Családi kör”. II Vasas legyőzte a csehszlovák válogatottat Magyar idő szerint szombatra virradóra újabb két mérkőzéssel folytatták San- tiagóban az Octagonal tornát. Ugyanúgy, mint a küzdelemsorozat első napján, ezúttal is a Vasas, a Santos, a csehszlovák válogatott és az Universidad Catolica lépett pályára, csak más párosításban. Hatvanezer néző előtt előbb a Vasas játszott a csehszlovák válogatottal. A magyar együttes nagyszerű, 3:1 arányú győzelemmel feledtette első vereségét. Góllövők, Mathesz, Farkas, Geleta, Fister. A Vasas kitűnő teljesítményt nyújtott s a hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint minden tekintetben rászolgált az értékes sikerre. Kiváló formában játszik a brazil SarTtos ;s, a brazil klub Pelé nélkül is 4:1-re nyert a Vasas-verő Universidad Catolica ellen. Az eddig rendezett hat mérkőzés után a Santos pontveszteség nélkül, kitűnő 8:2-es gólaránnyal áll az első helyen. A Vasas egy győzelemmel és egy vereséggel a negyedik helyet foglalja el. Az Octagonal-toma állása: 1. Santos 2 8:2 4 2. Colo-colo 1 1:0 2 3. NDK 1 5:2 2 4. Vasas 2 6:5 2 5. Universidad Cat. 2 5:7 2 6. Universidad Chile 1 2:5 — 7. Csehszlovákia 2 2:7 — 8. Racing l 0:1 — A Vasas legközelebb, magyar idő szerint szerdára virradóra a Santos ellen játszik. (MTI) 1967. évi úszóeredmények A férfi pillangó úszásban mindkét távon megdőlt a megyei csúcs. 100 m-en Sóhaj da F. 200 m-en Rozgo- nyi G. ért el figyelemre méltó eredményt. Ha Roz- gonyi Gábor legjobb idejét az országos serdülő bajnokságon éri el, akkor ott döntőben lehetett volna. A többiek közül a még serdülő korú kecskeméti Nagysoly- mosi István és a kiskunhalasi Farkas András eredménye érdemel említést. 100 M FÉRFI PILLANGÓ 1. Sohajda F. (K. V.) 1:15,9 2. Rozgonyi G. (K. V.) 1:19,4 3. Nagysolymosi I. (K. v.) 1:23,0 4. Farkas A. (H. YJ l;23.2 5. Iványosi Sz. L. (K. V.) 1:24,7 6. Mihálovics J. (B. V.) 1:25 7. Kanyó A. (K. V.) 1:26,8 8. Nagy I. (H. V.) 1:30 9. Kovács J. (Fházi F.) 1:31,1 10. Lorencz Gy. (H. V.) 1:33,7 Megyei ifi és felnőtt csúcs: Sohajda F. (Kecskeméti V.) 1:15,9 (1967). 200 M FÉRFI PILLANGÓ 1. Rozgonyi G. (K. V.) 3:01 2. Sohajda F. (K. V.) 3:12 3. Iványosi Sz. L. (K. V.) 3:14 4. Nagysolymosi I. (K. v.) 3:14,2 5. Bényi L. (B. V.) 3:29,2 6. Farkas A. (H. V.) 3:30 7. Kanyó A. (K. V.) 3:38 8. Pék L. (B. V.) 3:55 9. Végh Zs. (K. V.) 4:03 10. Fenyves A. (B. V.) 4:16,4 Megyei ifi és felnőtt csúcs: Rozgonyi Gábor (Kecskeméti Vízműi 3:01 (1967). 1 gek. A kezdetleges menekült-táborokat látogató orvosok egyre-másra jelentik a tüdőgyulladásos, bronc- hitises, szamárköhögéses és kiütéses betegségeket, amelyek elsősorban a gyerekek között lépnek fel. Megkezdték a tífuszoltásokat is. Az egészségügyi hatóságok a járvány elharapózá- sától tartva felszólították az asszonyokat és gyerekeket, hogy hagyják el a táborokat, amelyek a se zatos viharos záporok, jei; esők és a süllyedő hőn1 * séklet miatt végképp kalmattanná váltak arn hogy emberek huzamosad ideig ott éljenek. Az szonyok és gyermeke azonban nem akarjál: • hagyni a család többi ját. A mostoha időjárás leg az esőzések neh; a mentési munkálatokai. Perben a szülőkkel A TÁRGYALÁSON egy francia népballada jutott eszembe. A legény édesanyjával együtt él egy tanyában. Egyszer azonban szerelmes lesz a fiú a szomszédban lakó, gyönyörű szőke lányba, aki csak akkor hajlandó meghallgatni, ha elviszi neki az édesanyja szívét. A legény szereti az anyját, de erősebb benne a szerelem. Kiveszi az anya szívét és éjszaka, tenyerében tartva elindul vele a lányhoz. Ütközben megbotlik. elejti a szívet, ő pedig a földre zuhan, s ekkor megszólal a szív; — Nem ütötted meg magad fiam? Ez a történet a balladák tömörségével mutatja meg az anyai szív jóságát, s csupán azért említettem, hogy el tudjuk képzelni, mennyi gyötrődés, keserves megfontolás után juthatott el a bíróságig, az a nyolcgyermekes édesanya, akinek ügyét nemrégiben tárgyalták. Arra kérte a járásbíróságot, hogy kötelezzék a gyerekeket az ő eltartására. A hetvenhét éves asszony nem tudott megjelenni a bíróságon, helyette ugyancsak idős testvére jött eL — A felperes odahaza fekszik. Egyik oldala megbénult, s cukorbeteg. Én viselem gondját, kevéske jövedelmemből segítem úgy, ahogy tudom. Ö havonta 200 forintot kap a tsz-ből a férje után. Arra kérnénk tehát a gyerekeket, hogy havonta legalább ötven forintot adjanak az édesanyjuknak. A NYOLC GYEREK közül hatan eljöttek a tárgyalásra. Kettő kimentette magát: beteg, dolgoznia kell stb. Amikor a bíró felolvasta előttük édesanyjuk levelét, megdöbbenést, szégyenkezést lehetett leolvasni az arcokról. így él az az asszony, aki világra hozta, felnevelte és szárnyra bocsátotta őket? A meglepődés azonban csak néhány másodpercig tartott. Az egyik alperes kijelentette, hogy nem tud és nem is hajlandó fizetni. Egyébként ő két éves korától a nagyanyjánál nevelkedett, alig van köze az édesanyjához. Ettől bátorságot kap a negyven év körüli fiú is. Erőteljes ember, akinek háza, jószága és jó jövedelme van. — A felperes — csak így emlegeti az anyát — nincs rászorulva a tartásra, mert tudomásom szerint háza van, ingóságokkal is rendelkezik ... Ez megfelel a valóságnak. A nyolcvanhoz közeledő asszonynak tényleg van egy háza, de abban az a gyereke lakik, aki „nem í tudott eljönni” a tárgyalásra. Elsősorban a nénire, de számos unokájára is tekintettel nem írjuk ki a gyerekek nevét, sem azt, hogy melyik bíróság tárgyalta az ügyet. Hiszen nem ez a lényege a pernek, hanem az, hogy önállóvá lett, maguk erejéből élő gyerekek minden érzelmi szálat megszakítottak a szülővel, némelyik azt sem tudta pontosan, hogy hol lakik az az asszony akit valamikor édesanyámnak, és nem felperesnek szólított. A BÍRÓSÁG természetesen mind a nyolc gyereket kötelezte, hogy havi ötven forinttal járuljanak hozzá édesanyjuk eltartásához. Nem kell azonban azt hinni, hogy a per ezzel véget ért és a néni sorsa jobbra fordult. Ketten fellebbeztek áz ítélet ellen. Tiltakoztak: ők nem hajlandók fizetni, éljen meg ahogyan tud. A megyei bíróság azonban az idős asszonynak adott igazat. Szintén végső szükségében fordult a bírósághoz az az idős házaspár, aki három gyermeket nevelt fel. Mindhárman Budapesten dolgoznak, jól keresnek, de megfeledkeztek hetvenen felüli szüléikről, akik már képtelenek munkát vállalni. A három gyerek — két fiú és egy lány, valamennyien családosak — megjelent a bíróságon. Évek után itt találkoztak ismét a két öreggel, aki szakmát, megélhetési lehetőséget adtak a kezükbe, ök is tiltakoztak, amikor a bíróság visszamenőleg ítélte meg a havi 200—200 forintot, és fellebbeztek az az elsőfokú ítélet ellen. — Menjenek szociális otthonba az öregek. Más is ott helyezi el a szüleit. A tanács el tudná intézni — javasolota a legidősebb. Szavaira az édesanya sírva fakadt és hosszú időbe telt, amíg a bíró megnyugtatta. A gyerekek egy szót sem szóltak az anyjukhoz. A megyei bíróság ezt az ítéletet is helyben hagyta, jogerőre emelte. SZERENCSÉRE nem tipikus ez, de évenként minden járásbíróságon két-há- rom szülőtartási per zajlik le. Ami kétségtelen, hogy számosán vannak olyan elaggott emberek, akik „nem akarnak kellemetlenséget' a gyerekeknek, élne’ ahogy tudnak, szomszédok ismerősök támogatják őket nem fordulnak bírósághoz Amikor a szülő már a törvényhez folyamodik, súlyo' oka van erre. Vajon hatással van-e a ilyen emberekre az a f: gyelmeztetés, hogy nekik ' vannak gyerekeik, ők i lesznek egyszer öregek’ G. S.
