Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-20 / 16. szám

I. oldal 1968. január 20, szombat L Az előadás elmarad ___I N emzeti műkincseink vidéki körúton Kiskunfélegyházán Gy. Szabá Béla fametszetei! állítják ki — A VÁROSFÖLDI 3198. ■zárna Rákóczi Ferenc Űt- örőcsapat tagjai elhatároz­ták, hogy baráti országok pajtásaival leveleznek. El­ső lépésként több szovjet pionír címét szereztük meg, s elküldtük leveleinket. Többen már választ is kap­tak. Levelezésünk célja megismerni a testvéri or­szágokat és ápolni a ba­rátságot ottani pajtásaink­kal. Bíró László szakköri titkár * — ÖRSÉNEK KRÓNI­KÁSA: Mayer József nem­csak kitűnő tanuló, hanem kiváló barkácsoló is — ad­ja hírül Balassa Sándor pajtás, a bácsalmási Pár­duc őrs tudósítója. Jóska ugyanis két hónapi kitartó munkával elkészítette az első Morse-féle táviró má­sát, amely nagyszerűen si­került. Még tökélesesítette is. A szalag kézi húzása helyett rugóval meghajtott motort használt a szalag­tekercs mozgatására. • Ä Úttörőtanácsunk leg­utóbbi ülésén értékelte az eddig végzett munkát és az eredményesen dolgozó köz­lekedési járőr őrsöt dicsé­retben részesítete. Perényi László az úttörőtanács titkára Fülöpszállás • — A KISKÖRÖS! pajtá­sok nagy szorgalommal ké­szülnek a különböző ta­nulmányi versenyekre. A sikeres szerepléssel is sze­retnénk hozzájárulni a község fennállása 250. év­fordulójának méltó meg­ünnepléséhez. Kutyifa Hona tudósító * = A január végén és február elején zajló szak­tárgyi versenyek lázas elő­készületeiről ad hírt Bács­almásról Vékony Éva is. A tanulók felkészüléssel töltik szabadidejüket — írja. — Sokan a könyvtárban, a lexikonok segítségével ke­resik meg például az ál­taluk eddig ismeretlen sza­vak jelentőségét, mert az ismeretek legapróbb rész­letei is újabb érdeklődést ébresztenek. .u , — PETŐFI SÁNDOR ne­vét viselő csapatunk ele­get tett az „Űttörők a biz­tonságos otthonért” című pályázati felhívásnak. Ja­nuár 15-ig ugyanis minden őrs átadta ötletesen elké­szített naplóját a vöröske­resztes tanárnőnek: dr. Bes­senyei Imrénének. Bújdosó Borbála Kerekegyháza • SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Lehoczki Irén, Soltvadkert, Kocsis László, Kiskunhalas, Szüts József Általános Iskola, Szuhai Zsolt, Bácsalmás, Ke­rekes Ferenc, Tiszakécske: Ez­úton köszönjük az érdekes hí­reket, tudósításokat, amelyek megjelenésére részben a szün­idő közbejötté miatt nem ke­rülhetett sor. Legutóbbi jelent­kezésetek óta bizonyára sok minden történt csapatok, őr­sök, rajok életében. Számítunk tehát az erről szóló friss hír­adásaitokra. Kedves „KK”, aki a bajai Vadvirág őrs nevében terjesz­tettél elő panaszt: Amit a mo­zi pénztára által okozott bosz- szúságotokról írtál, nagyon jo­gosnak tűnik. Vajon mi az oka, hogy a névtelenség homályába burkolóztál? Hiszen mégcsak abban sem vagyunk bizonyo­sak, hogy jól ókumláltuk-e ki a monogramodat! Hogyan vársz segítséget, ha a közüliekért nem állsz ki teljes névvel? Darin Erzsébet és Kutyifa Ilo­na, Kiskőrös: örülünk, hogy levelünk ennyire jól volt idő­zítve! A kitűnő bizonyítvány­hoz mindkettőtöknek ezúton is gratulálunk. Hanem Ilonka, amit tőled kérdezünk, az csak félig tréfás: Nem kezded ko­rán a tisztséghalmozást? Marad még munka pajtásaidnak is? A „nehéz” kérdéseddel kapcsolat­ban javasoljuk, hogy fordulj közvetlenül a Magyar Rádióhoz (Budapest, Bródy Sándor u. 5—7*) A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat küszöbön álló V. országos küldött­gyűlése előtt valamennyi járásban és városban érté­kelik az utolsó négy év alatt végzett munkát. így került sor Kecskeméten pénteken délután a TIT vá­rosi szervezete kibővített el­nökségi értekezletére, ame­lyen hosszan tartó vita ala­kult ki a négyéves munkát Január 11-én, csütörtö­kön Lászlófalva lakossá­ga nagy eseményre készü­lődött. Színházi műsort hir­detett a plakát, Raffai Sa­rolta Egyszál magam című művét ígérte bemutatásra a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház. Az érdeklő­dés igen nagy volt, a Gár­donyi Géza Művelődési Otthon nagytermében nem akadt már egyetlen üres hely sem. A távolabb la­kókat a termelőszövetkeze­tek járművei hozták be. A kinti hőmérséklet mínusz 17 Celsius-fok körül volt, a teremben azonban meleg várta a nézőközönséget és a szereplőket. Jómagam is az előadásra igyekeztem, annál nagyobb volt a meglepetésem, ami­kor azt tapasztaltam, hogy a pénztárnál a jegyek árát fizetik vissza, mivel az előadás elmaradt. Szíjártó elvtársat kérdeztem meg — a művelődési otthon igaz­gatóját —, hogy mi az oka az előadás elmaradásának? Ö azt a választ adta, hogy a színészeknek nem felel meg a terem hőmérséklete, főleg az öltözőkben. Már mennek is kifelé az autó­buszhoz, sőt a színpadké­szítők is hozzáláttak a szín­falak szétszedéséhez. Ez azután nem segített a ben­ti hőmérséklet megőrzésé­ben, mivel az ajtó mintegy 40 percig nyitva volt. En­nek ellenére, mégis lemér­tük a hőmérsékletet, hogy megbizonyosodjunk ma­gunk is a dologról és azt tapasztaltuk, hogy a szín­padon még mindig 21 fok volt, s az öltözőkben 18 fok. tartalmazó jelentés fölött. A vita alatt számos ja­vaslat hangzott el. amely a TIT további munkáját hi­vatott javítani. Ezután a kibővített el­nökségi értekezlet megvá­lasztotta a városi szerve­zet elnökségét, valamint azokat, akik a megyei kül­döttértekezleten képviselik Kecskemét város TIT-szer- vezetét. Senkit sem akarok meg­sérteni, de a jelenlevők, a nagy távolságról bejövő szövetkezeti gazdák véle­ményét is tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy ha ők kibírták a nyitott szállítóeszközökkel az elő­adásra való bejövetelt, ta­lán a színészek sem fagy­tak volna meg a kétórás műsor alatt plusz 20—25 fokos hőmérsékleten. Nem akarom idézni a Déryné féle színészi életet, amikor még szekéren és gyalog utaztak a vándor színjátszó csoportok a nép érdekében azért, hogy az elcsüggedő parasztságot felvidámítsák. Csupán azt kérdezném, va­jon a kecskeméti színház művészei nem lettek volna hajlandók annyi áldozat- vállalásra, hogy kibírják a 16 fokos hőmérsékletet az öltözőkben? A kultúra iránt megnyil­vánuló érdeklődés nem könnyen született meg a mi községünkben sem. De elegendő egyetlen ilyen al­kalom is, hogy a kezdeti lelkesedést lerontsa. Nem lesz könnyű a további bi­zalom megszerzése sem a művelődési háznak, sem a Kecskeméti Katona József Színháznak. A szétszórt ta­nyavilágban élő tsz-tagok, falusi emberek vállalják az áldozatot a városi lakosság ellátásáért. Véleményünk szerint, ha a művészek iga­zán érzik magukban a szí­nészi hivatást, nekik sem volna szabad meghátrál- niok ilyen könnyen.; Török István szakszervezeti bizalmi, Lászlófalva, községi tanács II megyei főügyészség felhívása Január 15-én este 7 és 8 óra között Kecskeméten, a Kisfa­ludy utca Kossuth tér felőli ol­dalán egy polgári ruhás rend­őrtiszt garázda fiatalembert akart a rendőrségre előállítani. A megyei főügyészség kéri azt a szürke crombi kabátos nőt és kerékpáros férfit, akik ta­núi voltak az esetnek, hogy tanúkihallgatás céljából jelent­kezzenek a Rákóczi út 7. II. emelet 74-es szobában, vagy a 15-07-es telefonon. A Magyar Nemzeti Ga­léria a budapesti — az „anyamúzeum” programjá­ba iktatott — tárlatokon kívül az idén vidéki váro­sokban 30 helyen rendez kiállítást gyűjteményeinek legjavából: XIX. és XX. szá- szadi festményekből, grafi­kákból és kisplasztikái anyagból. Munkácsy Mihály, Paál László, Ferenczy Károly al­kotásait rendezik kiállítás­sá — sorozatban — a Nyír­bátori Báthory István Mú­zeumban, ahol az év fo- lyomán Vaszary-tárlat is lesz. Makó városa a „Ma­gyar festők Itáliában” cí­mű kiállításnak a XIX. szá­zadból való anyagát fogad­ja majd. Kaposvárott a Rippl-Rónai Múzeum ter­meiben a Nemzeti Galéria XX. századi festményeinek és magyar írók? Az 1960-as években a vi­lág legyakrabban. legtöbb nyelvre, s legtöbb ország­ban lefordított írók és írásművek a következők voltak: 1. V. I. Lenin, akinek 209 művét 14 ország nyelvére fordították le. 2. A Biblia. 174 fordítása 25 országban látott napvi­lágot, 3. W. Shakespeare, 30 or­szág nyelvére 127 művét fordították. 4. J. Verne. Az ifjúság — nem avuló — írójának 104 fordítása 31 országban je­lent meg. A mi íróink közül — 1960-tól — Mikszáth Kál­mán a legnépszerűbb; 53 művét fordították le 13 nép nyelvére. Utána Mó­ricz Zsigmond művei a válogatását tárják a közön­ség elé, Rippl-Rónai élet­művének legértékesebb ré­szét pedig emlékkiállításon sorakoztatják fel a Tihanyi Múzeumban. Kiskunfélegyházán a Ro­mán Népköztársaság Állami díjas érdemes művészének Gy. Szabó Bélának a fa­metszeteivel ismerkedhet meg a közönség. Emléke­zetes, hogy 1966. nyarán, amikor Budapesten láthat­tuk a neves mester kiállí­tását, a tárlat „lebontása” után a teljes anyagot, mintegy 400 fametszetet Gy. Szabó Béla a Nemzeti Ga­lériának ajándékozta. Így jut el most Kiskunfélegy­házára és több vidéki váro­sunkba Gy. Szabó Béla fa­metszeteinek többszázas gyűjteménye. (MTI) legjelentősebb magyar szel­lemi exportcikkek: 42 mű­ve 9 nyelven jelent meg. A sorban Molnár Ferenc (41 mű. 11 nyelven), Jókai Mór (39 mű, 12 nép nyelvén), Petőfi Sándor (29 mű, 9 nyelven) és Illés Béla (29 mű, 8 nyelven) következik. A további sorrend: Déry Tibor, Mesterházi Lajos, Gárdonyi Géza. Zalka Má­té, Illyés Gyula, Passuth László. Móra Ferenc, Szabó Magda, Hidas Antal. Ber- kesi Andrásnak 11 írása 4 országban jelent meg, s ez­zel — nemzetközi népsze­rűség dolgában — mind Karinthy Frigyest, mind Németh Lászlót megelőzte. Üjabban be'tört a nem­zetközi könyvpiacra Krú­dy Gyula írásművészete és P. Howard (Rejtő Jenő) groteszk és fantasztikus humora is. Erről azonban még nincsenek végleges statisztikák. 16. Macquart körülnézett, azután szó nélkül elvette az órát, és zsebre tette. — Rendben van... — súgta. — Gondolja? — felelte Galamb szomorúan. _ Tessék — mondta a másik. — Itt egy doboz Simon Arzt. És kezébe nyomott egy dobozt. Nem nagy üzlet. Egy aranyóráért húsz darab Si­mon Arzt... Legalább Caporal lenne... — Viszontlátásra — búcsúzott, és halkan, gyorsan még azt mondta: — A dobozban tizenötezer frank van... ÉS Otthagyta. Halló! Kérem.:: Jöjjön vissza! De Macquart elment. — Sebaj... Most hogy került ide megint a szökokuthoz a tö­megbe? És ott van a kis kövér tábornok a nagy bajusszal... Ennek az arcát többször látta az éj­szaka folyamán, amint figyeli... Valaki megérintette a vállát — Fél kettő. Megfordult. A tiszt volt, aki a villanyokat alto­st ja, ha halott van a háznál. Ez mindig bemondja a pontos időt. Szó nélkül követte. A kapu előtt ott állt a valószínűletilenül kis autó. Egy motoros babakocsi! A tiszt indított... Kanyargós utakon haladtak szótlanul, eleinte szé­les ívlámpás útvonalakon, majd szegényes, elhagya­tott külvárosi sikátorban. Megálltak. Kóbor kutyák futottak szét az autó előtt. A tiszt fékezett, és halkan így szólt: — Két óra van.;: Ez olyan, mint a rádió. Mindig bemondja ponto­san az időt. Galamb kiszállt a barátságtalan, éjszakai, elhagya­tott tájon és várta a tisztet. Ez becsapta az ajtót, rákapcsolt és otthagyta. Fehér frakkban! A mezőkön! Na, most jól néz ki. Sehol egy teremtett lélék. A kóbor kutyák lassan visszatértek, és kíváncsian kö­rüljárták. „Nagyon finom kis vicc volt a hadnagy úrtól, mondhatom...” — gondolta tanácstalanul. Néhány lépésnyire tőle magányos csőszkalyiba állt. Hopp! Talán itt akad valami rongy, amit felvehet. De mit csinál a ruhája és a holmija nélkül? Ö csak a menetszázadba akart bekerülni, de ha a fel­szerelése hiányzik, azért több évi kényszermunka jár. Hű, de nagy bajba keveredett.:: Nehéz szívvel és rossz szájízzel kinyitotta a ka­lyiba ajtaját. Belépett a dohos helyiségbe, és gyufát gyújtott. Aztán ámultán kiáltott fel. Egy pádon szép rendben ott feküdt az egyenruhá­ja, a sapkája, az oldalfegyvere és a pad alatt egy pár bakancs. * Lorsakoff mint egy ketrecbe zárt vad sétált a szo­bájában. Ablaka a halászkikötő bágyadt, poros ten­gerparti pálmáira nézett. Hajnalodott. A piszkos kis külvárosi ház néma és csendes volt. Az arab kávé­főző a földszinten már régen bezárt, és most kint aludt pokrócán a bolt előtt. Recsegett kint a falépcső. A hátsó zsebébe nyúlt. Kopogtak. Kinyitotta kissé az ajtót. — Végre-valahára! — mondta, és beeresztette a látogatóját, azután ismét bezárta az ajtót. — Elnozta az órát? — Itt van — felelte Macquart, mert ő volt a lá­togató. Nem ismerték volna meg, akik a bálon lát­ták. A kikötőmunkások világoskék overállját hordta és fűző nélküli piszkos teniszcipőt, amelyből kikan­dikált a mezítelen lába. Átadta az órát. Lorsakoff mohón nyúlt érte. — De hiszen ... íves azt mondta, hogy karóra ... — Ezt adta ide. — Oltsa el a villanyt! Macquart engedelmeskedett. Egy jpásodperc múl­tán ismét megszólalt: — Gyújtsa meg! Miután kattant a kapcsoló és világos lett, égy re­volvercső szorult Macquart gyomrához, és Lorsakoff halálsápadtán sziszegte. — Ide a karórát! Ne próbáljon egy szó ellenvetést sem tenni! Tisztában vagyok magával, Macquart. Már egy éve tudom, hogy ugyanilyen módon adta el a Junghaus fivéreket. De most rajtaveszett. — Megőrült? — kérdezte nyugodtan a másik. — Megkérdeztem tőle, hány óra van, ő megbeszélés szerint felkattantotta az óra fedelét, én elvettem tőle, és átadtam neki a cigarettadobozt. — Íves kifejezetten azt mondta a telefonba, hogy karóráról van szó. Doktor Brétail órájáról. — És ez miféle óra? Nézze meg legalább alapo­sabban ! — Vegye fel az órát — mondta a másik, még min­dig Macquart-ra irányítva a revolvert. — Maradjon ott állva, és nyújtsa ide... Ne piszkáljon a zsebe felé, mert lelövöm. (Folytatjuk) TIT elnökségi értekezlet a megyeszékhelyen Kik a leggyakrabban fordított külföldi

Next

/
Oldalképek
Tartalom