Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-20 / 16. szám

1968. január 20, szombat 3. oldal Új név — új márka: VIDEOTON A Székesfehérvári VTRGy ezentúl VIDEOTON Rádió­és Televíziógyár néven sze­repel s gyártmányai a VT—TV emblémával je­lentkeznek a hazai és a világpiacon. Képünkön: a népszerű autó-táskarádió család új tagja. 7ámberendezés Olaszországba, fenyőmag Spanyolországba Keresettek a kiskunsági faáruk Fát exportál Magyaror­szág? Még a Kiskunság vi­dékéről is? Bármily hihe­tetlenül hangzik, igennel kell válaszolnunk. Méghoz­Az árváltozások után is változatlan a fodrászok forgalma Bár egyes fiatalok szerint fodrászhoz járni divatja­múlt dolog, az ápolt ■ kül­ső műhelyei továbbra is a legfontosabb szolgáltató részlegek közé sorolhatók. Érthető tehát, hogy a múlt év végén, amikor megin­dult a találgatás az árre­formról, sokan kérdezték a fodrászoktól: mennyibe kerül majd a hajvágás, a dauer stb. Ma már nemcsak az új árak ismeretesek, lemér­hető az is, hogyan reagált a lakosság a változásokra. Erről beszélgettünk Ga­lamb Lajossal, a Kecske­méti Fodrász Ktsz elnöké­vel és néhány dolgozójá­val. A válaszok megnyugta­tóak: a női és férfi fodrá­szatokban, s a kozmetikai szalonokban januárban semmivel sem volt kisebb forgalom, mint a múlt év hasonló időszakában. De nem is lenne indokolt a vendégek megfogyatkozása, hiszen az árreform alig- alig érintette ezt a szolgál­tatási ágat. A női részle­gekben csupán a hajszőkí- tésért kell többet fizetni, mint korábban. A legfon­tosabb ápolások — mosás, berakás, hullámosítás, vá­gás stb. — árát maximál­ták és az új ár az-onos a régivel. Több szolgálta­tásnál szabad ár van, de a ktsz egyiknél sem emel­te a díjat. Minimális az áremelke­dés a kozmetikai fronton is: a „nagy kezelés” díja 16 forintról 18 forintra, a masszázsé pedig 6 forintról 8 forintra nőtt. A férfiak valamivel hát­rányosabb helyzetbe kerül­tek — igaz, hogy még így is jóval kevesebbet költe­nek szépítkezésre, mint a nők —, mert a két legfon­tosabb szolgáltatás: a haj- vágás és a borotválás ára is emelkedett. Az előbbié 3,60-ról 4,50 forintra, az utóbbié 1,70-ről 2,40 fo­rintra. Attól tehát nem kell tar­tanunk, hogy a hölgyek kevésbé csinosan jelennek meg az idei farsangi mu­latságokon, mint tavaly. Mintahogy a férfiak sem indokolhatják borostás áb- rázatukat az árreformmal. B. D. zá papírgyártás céljára is szállítják a nyárfát, Auszt­riába és Jugoszláviába. Azonkívül az akácfából 300 köbméter bútorlécet készít a Kiskunsági Állami Er­dőgazdaság, nagyob részt ezt is exportmegrendelésre. Az akácból készített léc a bútoriparban a tölgyet he­lyettesíti. Egyébként a kiskunsági erdészetek nagyobb hánya­da tölgyesekkel is rendel­kezik, így lehetőség lesz az idén 300 köbméter tölgy­fából készített ajtóküszöb exportálására a nyugati or­szágokba. Akácrudakból pedig 1200 köbmétert szál­lítanak Ausztriába és Olaszországba, az ottani szőlőültetvények támberen- dezésének céljaira. Az ola­szok például a leállított akácrudakra fóliát feszíte­nek ki, a fagyok és a jég­eső elen. Ugyancsak vagon­tételben kerül kiszállításra a fűrészelt szőlőkaró is. Az utóbbi időben fellen­dült az erdei mellékter­mékek exportja: Spanyolországba például még a január folyamán 20 mázsa fenyőmagot szállíta­nak, csemetekertek létesíté­sére. Az osztrákok legutóbb dísztárgyak készítéséhez öt vagon fenyőtobozt rendel­tek. Legközelebbi nyugati szomszédunk már tavaly is vásárolt borókamagot a kis­kunsági erdészetektől. Dr. Csontos Gyula, az erdőgazdaság igazgatója ta­valy még az eladhatatlan készletek miatt panaszko-' dott, ma már joggal örven­dezik a forgalom fellendü­lésének. Az exportálás meg­élénkülésének magyaráza­tául elmondja, hogy bár a hazai összes szükségletnek csak mintegy felét fedezi az ország erdőállománya, annak összetétele viszont arányaiban nem felel meg az itthoni igényeknek. így tehát egyes fajtákból, illet­ve feldolgozott termékeik­ből külföldre is jut, más fatákból pedig jelentős im­portra szorulnak. Például a fenyőárukból 90 százalékos mértékben. Miután ez évben az or­szág erdőgazdaságai már a naptári év szerint szervezik BukÉcssIás aéli! NEM MINDENKI alkal­mas a vezető beosztásra. Az ezzel járó sokoldalú fel­adat hiánytalan ellátásához olyan adottságok szüksé- működésüket, januárban j gesek, amelyeket együtte- mindenütt élénk munka sen rátermettségnek neve­kezdődött. így a kiskunsági ; zünk. E fogalomba beletar- erdészetben is. Negyvenki- | tozik, hogy a vezető legyen lene kézi motorfűrésszel | jó szervéző, rendelkezzék széles látókörrel, alapos szakmai felkészültséggel, tudjon bánni az. emberek­termelik ki a fákat. Figyelemreméltó, hogy az erdőgazdaság az idén már 122 és fél ezer köbméter fa kivágását vette tervé­be. Ez a mennyiség a tavalyi­nál tíz százalékkal nagyobb. kel, és ami talán a legfon­tosabb követelmény: a rendszerhez való hűség, po­litikai megbízhatóság. E nélküi ugyanis aligha kép­zelhető el bármilyen vezető poszton kisebb ^vagy na- Távlatban is a fakiterme- I gyobb közösség, s végső so- lés évenkénti fokozására! ron az egész dolgozó nép van lehetőség, mivel az új érdekeinek becsületes szol­erdőtelepítések felnövő ál­lománya — szaknyelven: a növedék — kellőképpen ellensúlyozza a nagyobb ta­rolást. Ám még fontosabb, hogy — a megnövekedett bel- és külföldi igények kielégíté­sére — a feldolgozó tevé­kenységet a tavalyi két­szeresére növelik, ami sze­rint 22 ezer köbméter fá- bó készítenek papír-, bú­tor- és építőipari félkész terméket. Ennek köszönhe­tően éves bevételüket há­rommillió forinttal növelik. Például létrafógakat ké­szítenek — 800 köbméter­nyit — a Nagykőrösi Fa­árugyár, hasonló mennyi­ségű fűrészárut és rúdfát az AGROKER Vállalatok részére. A Budapesti Fale­mezművek igényét 4000 tonna forgácsfával elégítik ki. Ezenkívül Mezőgazdasági könyvespolc Bán Mihály: A talajjavítás módszerei és eredményei A talajjavítás régi múlt­ra tekinthet vissza hazánk­ban, hisz Tessedik Sámuel már mintegy 200 évvel ez­előtt megkezdte a szarvasi szikesek sárgaföld-teríté- sét. Mégis e fontos munka csak a felszabadulás óta folyik jelentős mértékben. És még mindig több millió hold a megjavítandó tala­jok területe. Ideje volt, hogy ehhez a munkához könyv alakjában is segít­séget nyújtsanak. Bán Mihály könyve egy­aránt foglalkozik szikes, savanyú, homok- és lápta­lajaink megjavításával. Is­merteti ezek hazai elterje­dését, illetve előfordulását, fizikai és kémiai tulajdon­ságaikat — különösen rész­letezve azokat, amelyek termelési értékűket ront­ják. Foglalkozik megjaví­tásuk elméleti alapjaival, s az idevágó kutatások tör­ténetével. Ezután közli megjavításuk jelenlegi gya­korlatát a mintavételtől kezdve a szükséges labora­tóriumi vizsgálatok leírá­sán és a javítóanyagok is­mertetésén keresztül ma­gának a javításnak a rész­letes technológiájáig. A szerző nemcsak a javí­tást végző szakemberek, hanem a javíttatást végző, igénylő gazdaságok, azok szakvezetői szemszögéből is tárgyalja a kérdéseket, megadja mikor, kihez, me­lyik szervhez, intézmény­hez kell fordulnia, milyen állami akciók, kedvezmé­nyek, hitelek segítik a ta­lajjavítás országos felada­tát. A könyv az egyes ta­lajcsoportok (típusok, féle­ségek) megjavításának ed­digi eredményeit is ismer­teti, terméseredmény és költségszámítási adatok­kal is alátámasztva meg­állapításait. (Mezőgazda- sági Kiadó.) innen látják el az ország összes parkettagyárát. Megkönnyítendő és gaz­daságossá teendő a feldol­gozást, újszerű gépi eljárá­sokat vezetnek be a na­gyobb erdészetekben. Az erdőgazdaság géptelepén nagyteljesít­ményű, a korábbinál bo­nyolultabb munkák elvég­zésére képes horizontális szalagfűrészeket készíte­nek, s ezeket rövidesen üzembe helyezik. A kér- gezés fáradságos munká­jának megkönnyítésére és gyorsítására Nagy Mihály erdőmérnök újfajta gépet szerkesztett. Tavasszal nagy ütemmel kezdik meg az erdőtele­pítéseket. Erre a célra — nem szá­mítva az évenkénti felújí­tásokat — még 7—8 ezer hektár áll rendelkezésre. Ez mintegy ötéves erdősítési feladatot jelent. A további­akban, a közös'gazdaságok igénye szerint mód lesz a szél- és homokvédő erdő­sávok létesítésére is első­sorban a kecskeméti és a kiskunhalasi járásban. H. D. gálata. Az említett követelmé­nyek különösen vonatkoz­nak a gazdálkodó egységek vezetőire, közöttük is nem utolsó sorban a termelő- szövetkezetek elnökeire, fő­könyvelőire. Megyénk kö­zös gazdaságait olyan em­berek irányítják, akik bir­tokában vannak a fentebb említett adottságoknak. Legjobb bizonyítéka ennek termelőszövetkezeteink üte­mes fejlődése. Az, hogy a tsz-ek zömében évről-évre nagyobb az egy tagra jutó átlagjövedelem, gyarapszik az állatállomány, bővül a géppark, emelkednek a ter­mésátlagok, szorgalma­san, jól dolgozik a tagság, mert látja, hogy munkájának értelme, kézzel fogható haszna, eredmé­nye van. EGY JÓ ELNÖK fél siker — mondogatják sokan és szavaikban tapasztalati igazság rejlik. De a szállő- ige párjának az igazságát is tapasztalatból tudják az emberek: — Rossz elnök, teljes sikertelenség! Sajnos erre ist van példa, és ami kecskeméti 1 még szomorúbb, nem is annyira elvétve. Az elmúlt években gyakran olvashat­tunk róla, hogy büntető, vagy fegyelmi eljárást in­dítottak egy-egy tsz-elnök, főkönyvelő, vagy mindket­tő ellen. Közöttük akad olyan, aki a pénz bűvöletében annyira anyagiassá vált, hogy jöve­delmét törvénytelen eszkö­zökkel növelte, s amikor eljárást indítottak ellene, korára, érdemeire hivatko­zott. Ezek azonban egyál­talán nem mentő, legfel­jebb enyhítő körülmények lehetnek. Az egyik nagy termelőszövetkezet elnöke azt emlegette a tárgyalá­son, hogy az ő zsebébe egy fillér sem ment a szóban- forgó másfél millió forint­ból. Ez erősen vitatható. Pénzügyi szabálytalanságok egész sorozatát követte el a főkönyvelővel együtt, hogy az év elején beígért összeget megkapja a tag­ság. Meg is kapták, de — azt csak később tudták meg — vezetők becsapták a fe­lettes szerveiket, s így köz­vetett módon ők is része­sültek a pénzből, hiszel magas prémiumot tettek zsebre. A múlt év elején fegyel- mileg elbocsátották az egyik kecskeméti tsz fő­könyvelőjét, aki egyben a pénztárt, s a raktárt is. „ke­zelte”, bár ezekre a felada­tokra külön vettek fel em­bereket. Szociális segélyt adott olyanoknak, akik er­re egyáltalán nem voltak rászorulva. Egyik munka­társával állandóan pereske­dett : becsületsértés, rágal­mazás miatt. A közös gaz­daság két csoportra osz­lott. Egyik rész az elnö­köt, a másik a főkönyvelőt hibáztatta. A legkevesebbet a gazdálkodással, az admi­nisztrációs fegyelemmel tö­rődtek. A MEGYEI bíróságon most van folyamatban egy másik termelőszövetkezet vezetőinek a pere. Az el­nök már akkor pem volt egészen tiszta ember, ami­kor a közös gazdaság élére került, azóta pedig a visz- szaélések egész sorozatát követte el. Persze nem egyedül. Vele együtt nyol­cán ülnek a vádlottak pad­ján csalással, sikkasztással, hűtlen kezeléssel vádolva. Mellékesen szólva: az el­nöknek havonta 6300 forint jövedelme volt, illetve van, mert máig is ő áll a tsz élén. (!) Miért éppen most beszé­lünk ezekről a bukdácso­lásokról? A termelőszövet­kezetek jogi és szervezeti önállósága jelentősen nö­vekszik az új gazdasági mechanizmusban. Fokozot- tabbak a követelmények a tsz-vezetőkkel szemben nemcsak szakmai, ideológiát vonatkozásban, hanem em­beri tulajdonságok tekinte­tében is. Az eredmények egyik legfőbb biztosítéka — a jó szervezés, irányítás mellett — a széleskörű termelőszövetkezeti demok­rácia: mindent megbeszélni a tagsággal, felvilágosítani az embereket a lehetősé­gekről, s ezáltal mozgósí­tani a munkára. A tsz nem az elnök gazdasága. AZ EMBEREKBE nem le­het belátni, és a közmon­dás igazsága szerint utó­lag könhyű okosnak lenni. Ügy érezzük azonban, nem tűnik túlzott' követelmény­nek, ha — néhány keserű tapasztalat alapján — azt tanácsoljuk a tsz-ek köz­gyűléseinek, s más illetékes szerveknek: sokkal körülte­kintőbben, jobban meg kell nézni, kit állítanak egy-egy gazdaság élére. Erre meg­van a lehetőség, s ily mó­don elérhető, hogy ne utó­lag — már a bírói ítélet is­meretében — legyünk oko­sak. Gál Sándor KörültekiBtőeH gondoskodnak a téli időszakban is a katonákról A katonákról való gon­doskodásban fokozott fe­lelősség hárul a parancs­nokra a hideg téli időszak­ban. Az ellenőrzések ta­pasztalatai szerint a kato­nák mindenütt megkapták a meleg téli alsóneműt, a vízhatlan, filcbetétes ba­kancsot, a meleg kesztyűt és sapkát. Arra is nagy gondot fordítanak, hogy az erősen hideg napokon a szabadban sorra kerülő gyakorlatok idején a me­leg ételeken kívül, meleg italt is kapjanak a kato­nák. Ilyenkor a lőtereken, gyakorlótereken melegedő sátrakat is berendeznek. A hadsereg illetékes szervei úgy intézkedtek, hogy a helyőrségektől nem túl nagy távolságban lezajló gya tonák egy része hazatér­hessen otthonába. E cél­ból járműveket is biztosí­tanak számukra. A tisztekről, tiszthelyet­tesekről, a sorkatonákról történő körültekintő gon­doskodás fontos mozzanata az is, hogy a három vagi' annál több napig tartó gya­korlat részvevői a befeje­korlatok, kihelyezések al- zés után teljes pihenőna- halmával a hivatásos ka- pót kapnak. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom