Petőfi Népe, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-18 / 14. szám
1968. január 18. csütörtök 5. oldat 1700-ban István és Katalin hódított Névtudományi a Délvidéken Sokan tudják, hogy az öltözködéshez hasonlóan, a névadás is a divatot követi, hiszen rendszeresen jelennek meg az újságokban érdekes statisztikák arról, hogy melyik női és férfi nevek a legkedveltebbek a mamák, keresztmamák körében. Azt azonban már kevesen ismerik, hogy területenként és időszakonként hogyan, s miért változott a nevek divatja. Első hallásra kissé öncélú kuriózum-vadászatnak tűnik az ilyen vizsgálódás, pedig korántsem az. A névtudománnyal foglalkozó szakemberek sok érdekes gazdasági, szociológiai és egyéb összefüggésekre is rábukkannak munkájuk közben. Kőhegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum tudományos munkatársa, Bernschütz Sándor tanár segítségével egy éve vizsgálja a névdivatot. Először az 1700- as 1701-es kalocsai anyakönyvi feljegyzéseket böngészték át. Most Baján és környékén kutatnak. Kalocsán összesen 16 férfikeresztnevet találtak, s ezek közül az István, György, Márton, Mihály és János vezetett a népszerűségi listán. Az esetek 70 százalékában e nevekre keresztelték akkoriban az újszülöttet. A nők körében még kevesebb, mindössze tíz keresztnév volt a divatos. Katalin, Erzsébet, Anna, Judjt, vagy Ilona nevet viselt a nők 80 százaléka. A lányos mamák nem a családi hagyományokat, hanem a helybeli divatot követték. A helybelit, mert az akkori idők közlekedési viszonyai és információs rendszere miatt meglehetősen elszigetelten élt egy- egy város, vagy falu közössége. Bajának és környékének a névdivatját 1959-től napáinkig vizsgálja Kőhegyi Mihály és társa. Még nem összegezték gyűjtésük eredményét, de néhány következtetésre máris alkalmat ad a bőséges anyag. Például: máig is a paraszti réteg névadása őrzi leginkább a régi hagyományokat. A falvakban, tanyákon születő gyermekek közül sokan most is az apa, illetve a keresztapa nevét örök- lik. De ugyanezt a hagyománytiszteletet lehet tapasztalni az ipari munkás16 milliós könyvforgalom a szövetkezetekben Megyénk általános fogyasztási szövetkezetei az elmúlt évben 16 millió forint értékű könyvet adtak el az 1966. évi 12 milliós könyvforgalommal szemben. A nagyarányú emelkedés oka, hogy a szövetkezeti mozgalom egyre nagyobb súlyt helyez a könyvek árusítására attól az elvtől indíttatva, hogy a könyvárusítás nem egyszerű kereskedelmi tevékenység, hanem kulturális munka is egyben. Jelentős volt az utóbbi esztendőben a könyvesbolt hálózatfejlesztése: Soltvad- kerten, Izsákon és Jánoshalmán létesült új könyvesbolt, Tiszakéraícén pedig egy hónappal ezelőtt adták át az új reprézentátív könyv, zenemű és hangszerboltot. Néhány nap múlva átadásra kerül a kiskunfélegyházi könyvesbolt eszpresszóval bővült részlege. A szükség hívta ezt életre: nagyon, sokan —főként átutazó külföldiek — ülnek be a boltba hanglemezt meghallgatni a vásárlás előtt. Megyénkben 13 szövetkezeti könyvesbolt foglalkozik könyvárusítással. Kötelékükben 570 bizományos tevékenykedik üzemekben és tsz-ekben. ság egy részénél is. Nyilván azoknál elsősorban, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a város iparosítása nyomán, paraszti sorból kerültek az üzemekbe. A névdivat változásait — mindenek előtt a fővárosiét — leggyorsabban az értelmiségi réteg követi. A Budapesten népszerűvé váló keresztnevek, két-három év után hirtelen népszerűvé válnak a Bácskában is. Talán mondanunk sem kellene, h'ogy jóformán eltűntek az anyakönyvekből az arisztokratikus hangzású nevek, s lényegesen kevesebb fiúcska kapja a Tass, Huba, Töhötöm stb keresztneveket is, mint korábban. Ugyanakkor egy-egy nagyszerű regény, vagy film elindíthatja valamelyik név karrierjét. A névtudománynyal foglalkozók kimutatták például, hogy a Kár- páthy Zoltán című film bemutatása után ugrásszerűen nőtt a Zoltán név népszerűsége. Kőhegyi Mihály régész hosszú évek óta kutatja a Délvidék múltját. Ügy véli, hogy a névdivatok változásait feltáró gyűjtőmunkával kiegészítheti, színesítheti a településtörténetet. Ét elején a könyvtárban Kecskeméten több mint 12 ezer ember tagja a könyvtárnak. Az egész esztendőre elosztva is komoly munkát jelent ennyi olvasó állandó kiszolgálása, de különösen most év elején, mikor mindenkinek meg kell újítania tagságát: van munkájuk a könyvtárosoknak. Soha ennyi embert nem lehetett látni egyszerre a megyei könyvtár kölcsönző termében. Kettős sorban állnak a tagsági jegyet kiállító könyvtárosok előtt. A hónap első hetében már az olvasógárda egyharmada beiratkozott Belopóztunk a sorbanál- lók közé és megkérdeztünk néhányat közülük, miért szeretik a könyvtárat A kisipari szövetkezetek mintegy 280 000 embert foglalkoztatnak. Kilencven százalékuk tagja annak a szövetkezetnek, amelyben dolgozik, a további 10 százalék pedig alkalmazott. Az alkalmazottak munkaviszonyának egyes kérdéseit szabályozza a köny- nyűipari miniszter most megjelent rendelete. A rendelkezés alapelve, hogy a szövetkezetek alkalmazottaira általában a szövetkezeti tagokkal azonos feltételek legyenek érvényesek. Ez vonatkozik a legfontoDr. Vezekényi Ernő tudományos kutató aláírja a belépési nyilatkozatot. . mat is szívesen olvasom, kát az ország különböző ha időmből futja, tájaira. Dr. Vezekényi Ernő tudó- * • mányos kutató: Én első- Bállá László nyugdíjas: Czirkos Mária, a megyei sorban a mezőgazdasággal Nálunk az egész család ol- tanács gyors- és gépírója: foglalkozó könyveket szere- vas. Feleségem pedagógus, A Felsőfokú Mezőgazdasági tem, de ha időm engedi, ol- fiam agrármérnök, őket is Technikumban tanulok, le- vasok mást is, szépirodai- mindjárt beíratom. Mivel velező úton. Tanulmá’nya- mat, útleírást nekem több időm van, én imhoz a könyvtárból szer, viszem ki nekik a köny- zem be a legfrissebb szakvet. Fiamnak legnagyobb irodalmat. Halász Erzsébet, a városi részt a szépirodalmat * tanács főelőadója: Különös- • Bodnár András, a kiskunig ^ egyesek az én Revesz Mihály, a megye! félegyházi Dózsa Tsz elnöke hobbymat. Minden mate- tanacs csoportvezetője so- is itt vált taasási ieovet matikai könyvet elolvasok, kát utazik és minden uta- Ä “ „éhként SnSs ÍTmn nagyon szeretem ezt a tu- zása előtt az úti cél irodai- gatójá nemcsak aköny™: domanyagat. A Katona Jo- mat kikolcsonzi a könyv- raknak: a népművelésben aef Gimnáziumban mate- tárból hogy ne menjen is- kifejtett munkájáért már matika tanárom Szemerey meretlen tajra Ugyanezt miniszteri kitüntetést is kaAndor szerettette meg ve- teszi Vago Marta pedago- pott. lem. Természetesen a ma- gus is, aki az IBUSZ ide- ' * tematika nem zárja ki a genvezetője és gyakran ka- Kovács István a Katona B. D. többi könyvet, a szépirodai- lauzol kiránduló csoporto- JÓ2Sef Gimnázium, Geller Erzsébet a Bányai Júlia Gimnázium tanulója is most vált tagsági jegyet. Mindketten elmondják: a kötelező irodalmon kívül gyakran vesznek ki a könyvtárból könyveket. Sikár Máriát, az Ének-Zenei Gimnázium tanulóját nagyon érdekli a biológia, ezért jön gyakran a könyvtárba. így lehetne végigkérdezni valamennyi sorbanállót és azokat is, akik még csak ezután jönnek beiratkozni. Hogy a könyvtár egyre népszerűbb lesz, azon nincs mit csodálkozni: évi 3 forint tagsági díjért (diákoknak I forintért) egész esz-' tendőre gondoskodik a szó.' rakozásról és a művelődés-; rőL Balogh József 9 ktsz-ek alkalmazottainak munkaviszonya sabb kérdésekre, többek között a munkakörök meghatározására, a munkaidőbeosztásra, a munkadíjazásra, a szabadság kiadására. A rendelet külön foglalkozik azzal, hogy a szövetkezeti iparban is kellő megbecsülésben részesüljenek a törzsgárda tagjai* Kimondja, hogy csak rendkívüli, indokolt esetben mondható fel a szövetkezet annak az átlagosnál jobb munkával és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak, aki legalább tíz éve munkaviszonyban, van a szövetkezettel, illetve ez alatt az idő alatt csupán áthelyezéssel változtatott munkahelyet, vagy legalább három éve dolgozik a szövetkezetben és a tárgyévben, vagy a megelőző évben kitüntetést, illetve szocialista brigád tagjaként arany, ezüst, vagy bronz jelvényt kapott. A rendelet meghatározza azt is, hogy a különböző munkakörökben foglalkoztatott alkalmazottak számára milyen esetekben lehet a felmondási időt meghosszabbítani. 14. — Az autó a kiskapunál vár. Kegyeskedjék felöltözni, addig én mindenütt eloltom a villanyt. Ez most a legfontosabb. Igen? Közömbösen felvonta a vállát, bár lelke legmélyén úgy érezte, hogy a hadnagy magatartása kissé érthetetlen, midőn egy frissen meggyilkolt ember teteme mellett állva legfontosabb teendőjének azt véli, hogy mindenütt eloltogassa a villanyt. Mialatt a hadnagy elment a villanyt oltogatni, Harrincourt kétkézzel dörzsölgette a homlokát. Ide acélidegek kellenek. De mit tehet az ember, ha görcsöt kap úszás közben? Az ostoba kapálódzik és megfullad. Az okos mozdulatlanul végigfekszik a vízen, mert amíg nem mozdul, addig a felszínen marad. Bement tehát a fürdőszobába, és szép nyugodtan öltözködni kezdett. Felvette az odakészítetet fehér frakkot. Kissé bő volt, de nem feltűnően. Ugyanez a szerencse a cipőnél is megnyilvánult. Mindössze egv számmal volt nagyobb, mint a lába. Saját holmiját magához vette a zsebeiből, azután körülnézett. A fogason trópusi sisak lógott. Feltette. A toalettasztalkán nagy arany cigarettatárca, néhány, holmi, zsebkés tiszti lánccal és más apróságok hevertek. Zsebre rakta a holmit, egy gentleman erkölcsi undorával. Más ember tulajdona! De mit csináljon? A selyemzsebkendő alatt még egy óra volt. Karóra! Ki hallott még olyat, hogy valakinek két órája legyen? Ügy látszik, az idő ebben a félhülye mesébeh különleges Szerepet játszik. ,,Úszni az árral, úszni az árral’: — ismételgette magában, és felcsatolta karjára az órát. Ízléstelen barokk vacak volt. Cirádákkal díszített ezüst krokodilfej. Az állat szájából az óra felhúzója állt ki. Ilyennel csak hülyék járnak estélyre. De mit lehet itt tenni? Kilépett a fürdőszobából. A hadnagy már ott állt a holttest mellett. Most haptákba vágta magát. — Indulhatunk? — kérdezte. Galamb egy tétova mozdulatot tett a halott felé. A hadnagy legyintett. — Ezzel ne tartsuk fel magunkat. Kérem. Ügy látszik, ő nagyon felfújta ezt a dolgot a halottal. Ment le a nyikorgó lépcsőn. Átsiettek a halion, a folyosó irányába, és megindultak a kiskapuhoz. Most nyitva volt! A kiskapu mellékútra nyüt. Néhány dús lombú fa árnyékában valószínűtlenül kicsi, csukott autó állt. A tiszt kinyitotta az ajtaját, — Parancsoljon, őrnagy úr.. tizenkét óra múlt... Az autó végigfutott az Avenue Magentán és rövid kerülő úton egyenesen odasiklott egy kivilágított kapu elé.., Hujjé. A városparancsnokság! Na, most jól néz ki. i. De már nyílt a kocsi ajtaja, a portás tiszteletteljesen állt, amíg a hadnagy és mögötte Harrincourt bementek az előcsarnokba. A vakítóan kivilágított, hatalmas helyiségoen sujtásos lakájok fogadták. Ez olyan biztos tíz év várfogság, mint egy nap’* — gondolta Galamb, tekintetét közömbösen jártatva a hatalmas, fekete márványoszlopokon. Egy ezredes sietett le a Jákob lajtorjájára emlékeztető távolba nyúló márványlépcsőn. Galambnak megrezdült a bokája. Egy másodperc választotta el attól, hogy összecsapja és megmerevedjen. — Isten hozott, kedves barátom... — üdvözölte örömmel az ezredes. Galamb kalimpáló szívvel ragadta meg a kezét, és olyan módon mosolygott, mint akinek vidám arcot kell erőltetnie, pedig valaki hátulról egy hosszú tűvel döfi. De az ezredes máris felvezette a piros szőnyeggel fedett Jákob-lajtorján. „Ez olyan biztos életfogytiglan, mint egy nap.ij Talpig vasban.” Egy rendjeles, bagariaképű úr jött szemben, fehér frakkban, vörös fezzel a fején. Valami pasa lehetett. Az ezredes futtában bemutatta Galambot: — Francois Verbier márki. Hogy itt mi van! Tiszta téboly! Hatalmas terembe értek, ahol csak néhány idősebb hölgy és egy-két magas rangú katona lézengett a csillogó parketten. Ősz óriás közeledett rendjelekkel borított, fejedelmi díszegyenruhában. Egy táborszernagy! — Excellenciás uram — mondotta az ezredes —, bemutatom Francois Verbier márkit, régi barátomat. — Örülök, hogy megismerhettem... Cochran vagyok. Ennek a szép városnak a katonaparancsnoka. „Hajnalban főbelőnek” — mondta magában Galamb. — Na, itt legalább nem kell bemutatkozni. .. (Folytatjuk)
