Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-12 / 293. szám
1967. december 12, kedd 3. oldal Utak és kiutak Petőfiszálláson 2. A FOLD GAZDÁI — A GAZDÁK FÖLDJEI Gépíróból hegesztő A solti gépjavító De a kommunális fejlesztés, bármily lendületes, önmagában kevés a korszerű életforma meghódításához. Ennek Petőfiszálláson is csak a jól működő közös gazdálkodás lehet az alap- je. Lehetne... Sajnos, az itteni gazdálkodás szerkezete csak igen csekély mértékben felel meg a korszerű követelményeknek. H. Szabó Imre bácsival, a mezőőrrel beszélgetek határjáró körutam során. Nincstelen cselédember volt, a felszabadulás után a földosztó bizottság tagja, alapító tsz-tag — néhányszor elnök is volt — mostani munkáját nyolc éve látja el. Egyik legjobb ismerője az itteni adottságoknak. így beszél róluk: — Nincs itt öt hold összefüggő terület sem, amelynek a talaja egyöntetű lenne. Csak nézzen szét, szemmel is láthatja. A legnagyobb úr a homok. Meg a víz. A homok itt nem arany A két tsz, a Béke és a Szabadság mindegyike 700 hold körüli közös területtel rendelkezik. Majdnem fele része ezeknek is rét, legelő, nádas. A szántón évről évre rozs terem, 4—4,5 mázsás átlaggal, s néhány kapás növény, százalékos művelésben. Kevés juhot és növendékmarhát tartanak. Ültetvényük nincs. Tavaly például a Béke Tsz egy szántó- egységére 375 forint bruttó bevétel jutott, ami a félegyházi járásban is mélyen a legkevesebb. Valamelyest ígéretesebbnek bizonyul a termelőcsoportok helyzete. Az Aranyhomok területének egyharmada. több mint ezer hold, közös művelésben van. A Petőfinél a közös aránya kisebb, 500 holdra tehető összesen. Lápfö'dhegyek az állomás rakodóterén. A kincset, amit az Aranyhomok területén bányásznak, markológép rakja vagonba. Igaz, egy keveset ott is használnak fel belőle. Pedig ezzel valóban arannyá lehetne változtatni a homokot, amelyen a továbblépés is biztosabbá válna. Annál is inkább, mert nagyüzemi sző'őt mindkét tszcs telepített. Az Aranyhomok 160, a Petőfi 100 holdon. A víz sok vesz- szőt kiölt, főleg az utóbbi gazdaságban. De még így is olyan lehetőséget teremtettek, amelyre alapozhatnak. Közös pince építését tervezgetik. Ez rendién is lenne, csakhogy egyelőre a művelést is alig-alig bírják kézi erővel. A génekhez — a négy gazdaságnak 13 traktora van — el°g°ndő az ember. De a kézzel végezhető munka már esek úgy lehetséges, hoav a közöst kiparcellázták családi művelésre. nem csekély. A majd minden tanya mellett megtalálható pár száz négyszögöl szőlő elsősorban a családi szükségletet elégíti ki, a malac- és baromfinevelés azonban főleg árutermelésre történik. Különösen kedvelt a libahizlalás, a helybeli szövetkezeti felvásárlással majdnem ötezerre szerződtek az idén, de legalább ennyire tehető az a mennyiség, amely a szomszédos községek felvásárló hálózatán „úszik el” a petőfi- szállási tanyákról. Ezenkívül a tehén- és a juhtartás is általánosan kedvelt Ha más nem is, de a talajforgatás a háztáji, illetve a tagsági földeken is géppel történik. Azazhogy... sajnos a jelenlegi géppark teljesítménye ezt nem teszi mindenütt lehetővé. Ezért, meg főleg a munkaerő fogyása miatt, igen sok gazda felajánlaná földiét vagy annak egy részét a tszcs-nek. És itt áll elő az a furcsa helyzet, hogy a közös — éppen ilyen okok miatt — nem él a lehetőséggel. Megtenni az első lépést Kinek kell hát a föld Petőfiszálláson? Nem egyszerű a válasz. Hiszen 15 holdjuk egy részét a kitűnően gazdálkodó Nemcsok Lajosék is felajánlanák. Javakorabeli házaspár — három fiút kiházasítottak, egy lányt férjhez adtak —, attól tartanak, joggal, hogy mind kevésbé bírták a munkát. Mivel, az egy holdon a 300 mázsa paradicsom, a kilenc hízott sertés, a 30 hízott liba, a 14 pulvka — s ez csak kisebb része értékesítésre kerülő termékeiknek — nem varázsszóra terem+ődik elő. Amikor Nemcsok Lajos rtőször használt műtrágyát, a szomszédai kinevették, amiért ilyesmire szólja a pénzét. Most már utánozzák ... Azt mondta, ha csak 40 éves lzmne, még tanulásra adná a fejét. — Amikor ősszel fenn voltam a mezőgazdasági kiállításon, láttam ott egv kistraktort hozzá mindenféle géppel. De hát százezer forint m^g nekem is sok. Pedig hogy kihasználhatnám! Szavaiban mélvséges váeva- '-ozás. Teliesíthetetlen lenne? Pögtön arra gondolok, miiven ’ó volna, ha ilven gépeket masa a közős vehetne, s tartai- nak, méltányos ár ellenében, kölcsön adná. Mert nemcsak a nagy táblák gépesítése a fontos. De ennél is lényegesebb a rendszeres munkaalkalom teremtése, amely nélkül aligha léphetnek ki a mostani megrekedésből. A lehetőségek köre eléggé tágas, csak szét kell kissé tekinteni: mi mutatkozna leginkább jövedelmezőnek Petőfiszálláson? Ha erre egyenként a gazdaságok nem érák magukat elég erősnek, fogjanak össze. És ne csak szemlélői, de hasznosítói is legyenek a Nemcsok Lajos-féle gazdák életrevalóságának: a háztáji szorgalmat a közös területen is gyü- mölcsöztessék. Bár a teendők sürgetőek, a homok távlati hasznosításáról sem feledkezhetnek meg. A cellulóznyár telepítéséhez kitűnőek az adottságok, s az ilyen kezdeményezés az állami támogatásnak sincs — és nem is lesz — híjával. A tsz-ek módot kereshetnének a csemegeszőlő ültetéséhez, ha csak tíz-húsz hold erejéig is. És hogy sok a vizes terület? Te’eoítsenek füzest, s dolgozzák fel. Petőfiszállás községi gyarapodása elválaszthatatlan a nagyüzemi honfoglalástól. Ez utóbbi még várat magára — remélhetőleg nem sokáig. ... És ezzel még nem tehetünk pontot a riport végére. Mozdul a tanyavilág, tagadhatatlan, de vajon a saját sorsának jobbításáért mozdul-e? Az eddigiek alapján nem adhatunk egyértelműen igenlő választ. Túl sok a kontraszt, a nyugtalanító ellentmondás. Főként a gazdálkodásban. Egyet kell értenünk Ispánovits Mártonnal, a kiskunfélegyházi járási párt- bizottság első titkárával, aki ezt mondja: „Petőfiszállás gondjai túl nagyok ahhoz, hogy helyben megoldhatók legyenek.” Ebből következik, hogv a környező mezőgazdasági nagyüzemeknek — Pálmonos- torán, Kiskunfélegyházán —. sőt, közvetett mór’on a területi szövetségnek is Me'ességet kell érezniük Petőfi szál'ás sorsa iránt. Ehhez az szükséges, hogv a kilencszáz tanvás falu minden lakója akarta az előrelépést; hogy úrrá legyenek a homokon, ame'v bármily mostoha is. sem itt, sem máshol nem válhat a maradandóság szigetévé. Hatvani Dínfel előre lépett A lány a vasváz fölé hajolt. Balkezében egy pajzs, — közepén sötét ü.eggel — jobbjában a hegesztő fejet markolta. Elektródja egyenletesen mozgott előre, s amikor a vakító éles f.'ny kialudt, könnyed, kecses mo’d. Írttal ha'o’t hátra, ösz- szehúzt.a szemöldökét,. s szigorú tekintettel vizsgálta a frissen készült varratot, azután elégedetten elmosolyodott. Ekkor odaléptem hozzá, s megkérdeztem. — Sikerült? — Igen és ilyenkor mindig fiatal fiú birkózott-kergetőzött az ebédlő mellett. — Ipari tanulók — magyarázta a főmérnök — nyolcvanhármán vannak. A mi gépjavító állomásunkat bízták meg azzal, hogy a megye északi részén javítsuk az MTZ és az UTOS traktorokat. S bír igyekeztünk jól és gyorsan elvégezni minden munkát, egyre kevesebb megbízást kapunk. A gazdaságok jó része ugyanis ma már saját javító részleggel rendelkezik. 1968-ra kötött szerződéseink alig másA gépja.ító állomás kitűnő gépekkel felszerelt forgácsoló merne. úgy örülök. Kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. — Laki Margit vagyok — mondta ő. — Nem erre a pályára készültem — mesélte, — a gyors- és gépíró iskola után azonban nem tudtam itt Solton «'helyezkedni. Amikor meg- h'Tottam, hogy a gépjavító ál’omás hegesztőket keres, én is jelentkeztem. Nagyon megszerettem ezt a munkát, most már nem is kívánkozok gyors- és gépíró lenni. fél hónapra való munkával biztatnak. A főmérnök egy ideig elgondolkodva lépegetett mellettem, majd amikor észrevette, hogy az új műhelyeket szemlélem, ■'gy folytatta: — Először a tsz-ek tehergépkocsijainak javításával, személyautók szervizével bővítettük szolgá' tatásainkat. Azután egyre több készárutermelést vállaltunk. Gázolaj tartályokat Simon Lajos főmérnök is ’ készítettünk többek között olajmegnézte a hegesztést és meg- d'cs'rte érte a lányt. Már az udvaron jártunk, még mindig az iménti jelenetre gondoltam. Éppen ebédidő volt. Egy csapat Hat comb egy tasakban... Magyar baromfi Hollandiától-Kuwaiti« cl A gyáregység teljesíti tervét kályhákhoz. Az idén három üzemmel léptünk együttműködésre. A Szentendrei Vegyesipari Vállalat tuskókihúzó ekéket és rönkszállító pótkocsikra eme- 'ő szerkezeteket gyártat velünk, erdőgazdaságok részére. A Magyar Hajó- és Darugyár forgá- cso’ó gépparkunk szabad kapacitását kötötte le, s alkatrészeket készítünk megrendelésükre. A legtöbb munkát az Ikarusz részére végezzük, a csuklós autóbusz alvázait, lökhárítóit gyártjuk. Kevés a gép Van, aki 4—5 holdat is elvállal. Forgó Henrikék — idős házascár a tóparton — ennél jóval kevesebbet fogtak fel. Főleg Forgó néni iárt el a nyáron szőlőt kapálni. Ezt mondja: — Aki fiatalabb és bírja a munkát, havonta több mint kétezer forintot is megkeres. De hát ez, tudja, nincs egész évben. És ígv fiatalt szinte „nagyítóval kell keresni” a petőfiszállá- sl közös földeken. Rendszeres fogl a 1 közte tá sra pillan atnyi' a e egyáltalán nincs remény. De lehetne-e? Kusza, mindenütt egymásba kapcsolódó problémák ezek... Mindenesetre annyit el kel1 mondanunk, hosv a taacági jövedelemben a háztáji szerepe Pár héttel az év befejezése előtt Farkas Lászlóval, a Baromfiipari Országos Vállalat kiskunhalasi gyáresy égének vezetőjével feladataikról beszélgettünk. — A csúc-ddény-számba menő utolsó évnegyedben 320 vagon a baromfifeldolgozási tervünk — mondja. — E mennyiségnek a négyötöd része kerül exportra. Tucatnyi államot említ (Svájc, Ho'landia Olasz- és Franciaország, Kuwait, Szovjetunió, Kuba s*b.l, amelyek lakossága nagy kedve'ője a magyar baromfinak, és ahol feldolgozó iparunk hagyományosan jó hírnévnek örvend. — Ezen kívül mintegy 12 ->illió tojás is fe’dolgozásra ke- rül. Az arány az előbbihez kénest ford'tott, mivel a tojásnak-upán 20 százalékát exportáljuk. A tájékozatlan érdeklődőnek szemet s úr a kifejezés: vajon mit kell a tojáson „feldolgozni?” — Számos exportkövetélménynek, kikötésnek kell, hogy megfeleljen. Így például, tiszta hé'únak kell lennie. Nem kevésbé fontos a béltartalom, az 5—6 mil'iméíeres légkamra és így tovább... A jövő útja egyébként a belföldi fogyasztásra szánt tojásnál is az ilyen minőség. Egészen érdekes exportkérelmek is akadnak, főként az úgynevezett kövérárunál (a liba-. és kacsahúsnál). Vannak államok, amelyek átvevő cégei egy-egy ínyencfalatot kü’ön-kü- lön csomagolva kérnek. Kuwa- itba vi'zont tálcára rakott hat darab baromficomb, összesen fél kilogramm súlyban — az exportcsomag tartalma. A Szov- je'un’^ban főként « cc<rke és a pulyka, míg az NSZK-ban a pecsenyekacsa kedvelt... Több, mint félezres munkáslétszámmal, mind fejlettebb, korszerűbb gépi eszközökkel doleozik a halasi gyáregység. Csaknem teljesen automatizált feldolgozó gépsorok állnak a termelés szolgálatában. Mint Farkas László elmondta, egyelőre ugyan a helyszűke miatt óránként „csak” másfél ezer csirkét dolgoznak most fel, remélhetőleg azonban a jövő ért csúcsidényre — október elejére — az új folyadékos előhűtéssel működő berendezés kétszer akkora feldolgozó kapacitást tesz majd lehetővé. — A tojá'felvásárlás éves tervét való=z’'nűleg 15, míg a baromfiét mintegy 4—5 százalékkal s ke-ül túlteljesítenünk, termelési tervünknek pedig a 110—112 százalékos teljesítésére számítunk. J. T. Szerte a gépjavító állomás területén befejezés előtt álló, vagy éppen kezdődő építkezések látszanak. — Jövőre még nagyobb terveket szövögetünk. Bővíteni kívánjuk a mezőgazdasági gépalkatrész-készítést és javítást, hiszen ez a fő feladatunk. Különböző — az üzletekből hiányzó vagy éppen új típusú mezőgazdasági kisgépek gyártását kezdjük meg. A legkülönfélébb 'génvek kielégítésére készülünk fel. Műanyag alkatrészek felújí- ására speciális műhelyt létesí- ettünk. Búcsúzáskor a főmérnök még 'mondta, hogy jelenleg 260-an dolgoznak náluk, de nemsokára kétszer ennyien. N. O.
